Kecskeméti Ujság, 1914. július (7. évfolyam, 147-173. szám)
1914-07-01 / 147. szám
Kecskemét, 1914. julius | Ara 2 fillér. Szerda, VII. évf. 147. (1549.) sz KECSKEMÉTI ÚJSÁG | A trónörököspár halála. | Ferencz Ferdinánd trónörökös és felesége holtteste fölött a fájdalomtól összeszorult szív és hidegen latolgató ész gyanánt csak azt a régi, ezredévektől megszentelt mondatot tudja mondani, hogy a gondviselés útjai valóban kiszámíthatatlanok. Milyen távol születtek mind a ketten attól, hogy az uralkodók modern csataterén, a bombaszilánk szántotta földön essenek el! Mérhetetlen fájdalom küzködik lelkünkben a mérhetetlen fölháborodással és utálattal. Lehettek a magyaroknak kívánságai a megboldogult trónörökössel szemben, szerettük volna, ha többet járt volna közénk és jobban ismert meg volna bennünket. Azt akartuk mindig megmutatni, hogy a monarchiának Magyarország legbiztosabb támasza. Holttesténél csak arra gondolunk, hogy trónörökösünk volt, tetőtől-talpig férfi volt. E gondolatnál sajgó kin kap szívünkbe, hogy a tegnapi véres napot a történet lapjára írták. De a kin mellett az elszántság is kivirágzott, Ferenc Ferdinándnak és feleségének vére nem omlott ki hiába. Gyilkosaik nem érték el céljukat. Eszméjük és példájuk tovább fog élni. A trónörökös párt meggyilkolták. Vasárnap délután fél egy órakor a Kecskeméti Újságnak jutott mi nálunk az a szomorú szerep, hoy először adta tudtul a város mindenrendű-rangú polgárának, hogy gazkezek a trónörökös pár életét kioltották. Kétkedve fogadták az emberek a hirt, s midőn rendkivüli kiadásunk az ezernyi példányokban ingyen szétosztva megjelentek az utcákon, a kirakatokban, nyert megerősítést a szomorú hir, hogy a trónörökös pár a merénylet elkövetése után nyomban kiszenvedett. Részletes tudósításaink a következők : Szemtanuk elbeszélése szerint így ment végbe a katasztrófa : Délelőtt 11 órakor mozogni sem lehetett azon az útvonalon, amely a székesegyháztól a konak felé vezetett és azon, amely a székesegyház és városháza között lobogódíszben állott. A közönség várta Ferenc Ferdinand trónörököst az ünnepélyes istentiszteletről, mikor a városházára megy nejével, hol az egész városi tanács üdvözölni akarta a trón várományosát. Fél 12 óra tájban messzirőlegetverő zsiózás morajlott. A városház közelében a rengeteg népsokaság hullámzani kezdett, mindenki előrenyomult, hogy mentős közelebbről láthassa a trónörököst és nejét. A rendőrök nagy erőfeszítéssel fentartották a karcsont s hátrább szorították a tolakodókat. Előrobogott az első automobil, amelyen Ferenc Ferdinánd trónörökös és Hohenberg Zsófia hercegnő ült. Éppen kanyarodott a gépkocsi, köröskorú mindenki kendőket és kalapokat lengetett, a hoch, zsió és éljen egyetlen hangtömegbe fűlt, mikor elszáguldott és máris bekanyarodott a városháza felé az automobil. Ebben a pillanatban rémítő dörrenés rázta meg a levegőt. Abban a csoportban, amelyben én is állottam, sokan a földre vágódtak a nagy légnyomástól. Senki sem tudta az első pillanatban, hogy mi történt, csak sejtette, hogy bomba robbant föl. Már akkor messze járt a trónörökös automobilja és a második automobil haladt éppen át. Ennek hátsó részét eltakarta egy füstfelleg és egyetlen lángnyelv csapott rajta keresztül. Odarohant egynéhány rendőr. Véresen emelték ki az automobil párnából gróf Waldecket, a trónörökös katonai irodájának hadsegédjét és Merussi ezredest, Potilorek tartományi kormányzó adjutánsát. Körülbelül hét ember fetrengett vérében. Ezek rettenetesen jajveszékeltek. Minden rend fölbomlott, a kordont áttörte a közönség, futott ki merre látott. — Jobbfelől, a városháza irányából emberek rohantak futvást és hangosan kiáltották: — A trónörökös megmenekült! — A hercegnő sértetlen! A bombamerénylő letartóztatása. A rendőrök elvesztették fejüket, első pillanatban nem gondoltak a merénylőre, csak futottak a városháza felé, hogy megóvják a trónörököst. Polgáremberek vetették magukat a bombavetőre, aki csodálatosképpen még most is a járda szélén állott, ugyanazon a helyen ahonnan a bombát az automobil felé hajtotta. Dacosan nézett azokra az emberekre, akik jobbról balról megragadták és gúnyosan nevetett egy atlétatestű, elegáns úrra, aki öklével torkon vágta. A következő percben már ott voltak a rendőrök, átvették a merénylőt és szinte hurcolták magukkal a mellékutcába, ott egy kocsit kerítettek és elhajtottak a rendőrállomásra, amely nincs messze a merénylet színhelyétől. Villámgyorsan terjedt el az utcákon, hogy anarcsista merénylet történt. Onnan, ahol a bomba fölrobbant, a nép a városháza felé tódult, de százan meg százan futottak a rendőrségre is, hogy újabb hírt halljanak. Sikerült megtudni, hogy a merénylőt, Kaprinócinak hívják, egy szerajevói kis nyomda betűszedője. A rendőrség épületéből a vallatásról semmi sem szivárgott ki. Nyilván a merénylet hatása alatt történt hogy a városházán rövidre fogták az ünnepség programmját és a fogadtatás után a trónörökös ismét automobilra ült nejével együtt. A kórházba akart menni, hogy meglátogassa a hét sebesültet, mert időközben ellentették Ferenc Ferdinánd trónörökösnek hogy a bombarobbanásnak hét többé-kevésbé súlyos áldozata van. A gyilkos revolverlövések. Mikor azonban a kórház felé haladtak, útközben egy ház mögül egy férfi ugrott elő, egyenesen a trónörökös automobija felé rohant és kétszer lőtt a kocsiba. A gyilkos merénylet ezer meg ezer ember szeme láttára történt, mégis nagyon sokan úgy vélik, hogy nem azok a golyók találták, amelyeket az utcán álló merénylő szánt a trónörökösnek és nejének, hanem egy első emeleti ablakból érték a halálos golyók Ferenc Ferdinánd trónörököst és Hohenberg Zsófia hercegnőt. A dermesztő rémületben az automobil tovább száguldott.A sofrerokonák felé vett irányt. Csak azt lehetett látni hogy a trónörökös és a hercegnő lehanyatlott a kocsi párnáiról. Miként egy félórával előbb, most is felbomlott a rend, általános kavarodás támadt Rohant mindenki a trónörökös automobilja után. Voltak mégis sokan, akiknek eszükbe jutott a merénylő. Egy jól öltözött alak szaladt a székesegyház felé, éppen ellenkező irányban amerre a tömeg, néhány rendőr volt a nyomában. Hamar utolérték, hátulról galléron dagadta egy közrendőr és egyetlen rántással leteperte Azalatt egy másik rendőr kicsavarta kezéből a fegyvert. Új Browning-pisztoly volt. A merénylő szinte büszkélkedve követte a rendőröket, akik a nagy zűrzavarban , egy bérkocsit intettek elő, ráültették a gyilokost és elhajtattak vele. A konok körül a rendőrök kordont vontak, a kaput bezárták és csak aranygalléros tiszteket bocsájtottak be. . Temérdek sokan voltak, az imént végbement hadgyakorlat egész vezetősége, ki kocsin, ki gyalog sietett tudakozódni a trónörökös állapota felé. Déltájt jött az első hír belülről, szomorú hír volt : meghalt a trónörökös és meghalt Hocenberg Zsófia hercegnő is. A gyilkos golyók szíven találták Ferenc Ferdinánd trónörököst és nejét. Potiorek tartományi főnök jött ki elsőnek a konakból. Dúlt volt az arca. Néhány szót szólt a rendőrfőnöknek és távozott. — Semmi kétség többé: a trónörökös és neje meghalt. A rendőrfőnök megerősítette a hirt amelyet rohanvást vittek szerteszéjjel a városban. Principnek hívják a gyilkost, 19 éves szerb nemzetiségű, grahovói születésű,gimnáziumi tanuló akit a szerajevói rendőrség kitiltott a fővárosból. Hogy miért ölte meg a trónörököst és nejét, azt nem akarja megvallani. Konokul tagadja, hogy cinkostársai voltak, nem akarja a közösséget vállalni Kaprinoviccsal. Gyászlobogó leng a városházán és a székesegyház tornyára is kitették a fekete zászlót. A város utcái még tele vannak az öröm ünnepre kitűzött fekete-sárga és pirosfehér-zöld lobogókkal, a diadalívek lombfüzéreit most kezdik gyászfátyollal bevonni. A király és a merénylet. Délben kíméletesen értesítették a királyt a katasztrófáról. Azt mondják az udvari emberek, hogy az agg uralkodó módfelett megdöbbent és csak percek múltán jött szó ajkára. — Borzasztó mi mindent kell megérnem ! Kiadta a rendeletet a király, hogy visszautazik Schönbrunba. Vagy délután, vagy este indulnak. Hivatalos jelentés a merénylet lefolyásáról. Ő császári és királyi fensége Ferenc Ferdinánd trónörökös úr és neje, Hochenberg Zsófia hercegnő ma délelőtt a város házára ment merényletnek esett áldozatul.