Kecskeméti Ujság, 1914. október (7. évfolyam, 229-259. szám)

1914-10-01 / 229. szám

2 oldal. In lóim le ii maki kaland ? ! • 1­­­á Ma délután Budapestre érkezett Ungvárról dr. Fényes Vilmos ügyvéd, aki az Uzsok és Csontos közt levő községek menekültjeivel beszélt és igy en szem­­tanuk előadása alapján tiszta képet nyert az uzsoki betörésről. Egyik újság munkatársa felkereste dr. Fényes ügyvédet, aki értesüléseit a következőkben volt szives előadni: — Uzsok község fölött a szoros őrizetével egy népfelkelő század volt meg­bízva. A század 150 főnyi katonából állott. A népfelkelők a vasúti hidat őriz­ték, amely Halasd felé visz. — Péntek dél felé egy derék lengyel zsidó rohant a népfelkelő század parancsnokához és jelentette, hogy jönnek a kozákok az uzsoki szoroson át. A hadnagy rögtön értesítette erről a néhány kilométernyire lévő hadtápzászló­­alj parancsnokát, aki viszont Homonnára táviratozott katonaságért. A népfel­kelők néhány órán át erős tüzeléssel visszatartották a kozák előőrsöket, amíg külön vonaton meg nem érkezett a katonai segítség, amely egy üteget is ho­zott magával. Ezután, mivel az oroszok nagy túlsúlyban voltak, csapataink Ha­­lasdon, Ligetesen, Fenyvesvölgyön és Malomréten át egészen Csontosig vissza­vonultak, ahol azután további erősítést kapva, felvették a harcot az oroszokkal. — Két napig tartott az ütközet. A mi csapataink bátran harcoltak és lé­­pésről-lépésre visszahódították az elhódított területet és az oroszokat, akik veszteséget szenvedtek, visszaszorították az uzsoki szoros felé. — Hősiesen harcoló népfölkelő századunk, amely Uzsoknál pénteken órákig feltartóztatta az ellenséget, csak kevés veszteséget szenvedett. Parancsnokuk, az éjjeli harcokban meghalt és most Ungváron betegen fekszik. — Ma már olyan jelentékeny haderő áll az oroszokkal szemben Ungban, hogy az ellenség újabb vakmerő kalandjától rem lehet tartani. — Az uzsoki szoros, amelyen a vasút a galíciai Siankiig keresztülhalad, körülbelül 40 méter széles és két oldalt 800 méter magas erdős hegység ha­tárolja. Megállapították, hogy az oroszok Siankiban gyűltek össze. Az orosz ágyuk a községekben csak nagyon kis kárt okoztak. — A máramarosi csete­paté. Egy Máramarosszigetről Budapestre érkezett utas a következőket mon­dotta el az oroszoknak Toronyánál és Kőrösmezőnél történt betöréséről. — Az oroszok az elmúlt pénteken a toronyai szoroson jöttek be Magyar­­országra. Mivel a katonai erő rögtön rendelkezésünkre állott, az ellenség nem juthatott messzire. Csapatainknak két napos harcban sikerült őket visszaszorí­tani Ökörmezőig, amely csak 20 kilométernyire van Toronyától. Az oroszok innen is visszavonulóban vannak Toronya felé. A Kőrösmezőnél is bejöttek az oroszok, de itt már erős osztrák-magyar csapattal állottak szemben, úgy, hogy előrenyomulásuk megakadt. Bizonyos, hogy talán még a mai nap folyamán visszakérhetjük őket a szoroson. — Lábbadoznak a katonák. Teg­nap és ma nagyszámú sebesültet transzpo­rának el a közeli városokba, ahol 1-2 hé­tig üdülnek és innét mennek 6-8 hétre haza szabadságra, míg végre rendbe hoz­zák magukat. Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy amint a megérkezéskor, figyelmes a Vöröskereszt Egylet, már elutazáskor elfe­l­ledkezik a szegény sebesültekről mindenki, mert fájós, bepólyázott lábbal a keserves utat gyalog teszik meg a sebesültek s leg­többször rohanvást, mert éppen a vonatin­­duláshoz érkeznek meg. Talán kellene ez­­irányban is intézkedni. — Különben is vala­melyik nap 4—500 sebesült érkezik ismét a déli harctérről. — Jomkippur. Izraelita polgártársaink mint írtuk is, ma ünnepelték az engesztelep nagy ünnepét. Már tegnap este zsúfolásig meg­telt a templom ájtatos hivővel és rengeteg érdeklődő más vallásával. Az esti istentiszte­letet, amelynek gyönyörű ének- és orgona­számait, ős-zsidó dalait meghatva hallgatta mindenki, magasztos szép volt. Ma dél­előtt az istentisztelet egyike volt az egysze­rűségében megkapó istentiszteleteknek, amely­nek keretében Moór Mór főkántor a karral csodaszép héber imákat énekeltek, dr. Bá­rány József főrabbi pedig magasszárnyalású hitszónoklatot tartott. A 26 órás böjtnek este 6 órakor volt vége, amely idő alatt a hithű zsidók sem ételt, sem italt nem­ vettek magukhoz. A város csukott üzletein és a forgalom hiányán legjobban meglátszott a nagy ünnep. — A belügyminiszter­ kérdése a városhoz. A belügyminiszter ma leiratban hívja föl a város figyelmét arra, hogy a vasúti személy- és teherforgalom nagyjában újból helyreállott, tehát szükséges, hogy a nagyobb népességű városok gondos előre­látással lássák el magukat megfelelő élel­miszer és egyéb árukészletekkel. Úgy, hogy ha előállna ismét az az eset, hogy a va­súti vonalakat netán rövid időre is a had­vezetőség saját céljaira foglalná le, e miatt a városok élelmezése és kereskedelme te­rén ne okozzon zavarokat. Kérdi végül a belügyminiszter, mik azok a cikkek, ame­lyekből a városnak nagyobb készletekre volna szüksége? — Elesett hős. Skrbensky báró, a bécsi arisztokrácia ismert és kedvelt tagja, az északi harctéren elesett. Skrbensky, aki 53 esztendős volt, kapitányi rangot viselt és önként jelentkezett szolgálatra. A napok­ban felesége hivatalos jelentést kapott, hogy férje túlnyomó kozák csapat ellen támadást intézett s a hős kapitány számos orosz lándzsadüléstől hősi halált halt. — Anyakönyvi kivonat. (Szept. 30.) Születések: Gömöri Zsófia Lidia rk, Ko­vács Imre rk, Szabó Anna rk, Kenderes István Mihály rk, Zana István­­rk, Simon Elek rk, Bódog Katalin Sára rk, Horváth József Mihály rk, Kratochwill Miklós Lipót rk. S, Bakos Mihály rk. Halálozások: Do­bosi Ilona rk. 1 hónapos, Varga Irén rk. 3 hónapos, Cs. Szabó József rk. 21 éves, övz. Kun Györgyné Beke Erzsébet rk. 73 éves, Koncz János rk. 19 éves, Poór Lajos rk. 71 éves, Fekete Rozália rk. 2 hóna­pos. — Befőtt gyümölcs a katonáknak. A sebesült katonák helyzetének a megjaví­tása érdekében megindított mozgalmak kö­zött rokonszenves fogadtatásra talált a gyü­mölcsbefőzés tekintetében lapunkban köz­zétett fölhívás, melynek hatásaként napok óta tömegesen küldik a befőzésre szánt, télen fölhasználandó gyümölcsöket a V. K. egyesület helyiségébe és szépen gyűlnek már a dunsztosok. Csakis edényekben mu­tatkozik még hiány és most ilyenek küldé­sét kérik a hölgyek, még pedig különösen nagyobb méretű fazekakat, melyekben a be­főtt huzamos időn át eláll. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 1892. (197) szám, 1 tapwm­illi Své­stka Szófia, szeptember 30. Az Utro egy nyugalmazott szerb államférfi nyilatkozatait közli, amelyeket az illető egy külföldi publicista előtt tett. Ezek a nyilatkozatok élénken mutat­nak rá arra az erkölcsi és anyagi pusztulásra, amely Szerbia sorsa lett. — Péter királynak, családjának és Pasicsnak ki kell takarodnia az or­szágból. Ők az okai Szerbia katasztrófájának és meg vagyok róla győződve, hogy még abban az esetben is, ha Ausztria-Magyarország és Németország nem küzdené győzelmesen végig nagy háborúját,­­ Szerbiának akkor is Ausztria-Magyarországtól függ a jövője. Nem pedig Franciaországtól és Orosz­országtól. Fia Szerbia követte volna Garasanin Mihálynak, aki többször volt miniszter, aki a nemzeti pártot megalakította, tanácsait és útmutatásait, ame­lyek mindig abban kulmináltak, hogy Szerbia éljen barátságban a monarchiá­val,­­ akkor mindaz, ami történt, máskép történt volna. Szerbiának létérdeke az osztrák-magyar monarchiával való barátság. A Karagyorgyevics-dinasztia elhozta a monarchiaellenes politikát. A Karagyorgyevics-dinasztia Szerbia átka. (N. T. H) I Nikédé Újság Moon: 1/6.1 Fele“S­OST“05

Next