Kecskeméti Ujság, 1915. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1915-04-01 / 76. szám

2. oldal. HSRIK Kecskemét, 1915. március 31. Lissl. Két úriasszony beszélget. — Rettenetes ! Egy kiló liszt nyolcvan fillér, ha ugyan egyáltalában kapni! Mert nem is kapni! A másik nyugodtan feleli : — Nem is olyan rettenetes. Nyolcvan fillér egy kiló? Ez tényleg vérlázító, de mi­lyen jó, hogy úgy sem kapni. Száz korona is lehetne az ára, ha egyszer úgy sem lehet kapni, akkor mindegy. És amit nem lehet pénzen beszerezni, azt igyekszik az ember máshogy megkapni. Én soha olyan jól nem jöttem ki a liszttel, mint most, amikor olyan drága. — Hogyhogy? — Úgy, hogy egyáltalában nem ve­szek lisztet, hanem ajándékba kérek és aján­dékba kapok. Venni nem veszek, először, mert drága, másodszor pedig mert úgy sincs. Pedig hát liszt kell, liszt meg tej nélkül egy napig nem lehet háztartást vezetni, hát szer­zek úgy, ahogy tudok. Ha valami nagyon drága, azt ingyen kell beszerezni. Én min­den rokonomat, ismerősömet végigpumpo­­lom és öt kilót, tiz kilót mindenhol szíve­sen adnak. Írtam a falusi rokonaimnak, azoknak van, vagy legalább is aratáskor volt vagyonszámra, mi az nekik tiz kiló? Szí­vesen küldik. Aztán írok a tantiknak, a Szidi néninek, ennek meg annak, azok paraszt­városokban laknak, ahol minden család a maga pékje, azok is küldenek. — És összejön elég? — Elég-e ? Soha annyi lisztem nem volt, mint most". Mennyi liszt szokott lenni egy városi háztartásban? Három kiló. Több el sem fér nálam, mert a speszem a jég­szekrényem és abban kell tartanom a lisz­tet is, mert az az egyetlen száraz hely a la­kásban. De most ? A sok öt és tíz kilós ajándék liszttel tele van minden, tegnap a legutoljára kapott öt kilót be kellett vinnem a bankba a safe depot-nkba. — De azért ez mégsem az igazi. — Miért nem volna az igazi? Soha olyan jó háziasszony nem voltam, mint most, mert soha annyi lisztem nem volt. És ingyen, isten bizony, ingyen. Egy kis kuglert, egy kis festményt küldök nekik, pa­naszkodom egy kicsit, aztán jön a liszt Miért nem tesz ön is így nagyság? Ki vesz drága pénzen mostanában lisztet? — Na persze, én is ezt mondom. Ha ez a jó kis potya nem volna, bizony tönkre lehetne menni. — Tehát ön is ingyen kapja a lisztet ? — Csakúgy, amint nagysád elmondta. A jó ismerősöktől, a jó falusiaktól, az uram barátjától, a malom igazgatótól, a leánykori táncosomtól, aki hercegi jószágigazgató. — De hát akkor miért sopánkodott úgy a cikk elején ? — Ne hallja, még ne is panaszkod­jam ? Akkor igazán nem is tudnám élvezni az otthon a remiben sütött fehér kenyeret. Ha nem panaszolnám el, hogy milyen drága az a potya liszt! Aida, nep, nincs húsvét, nincs kalács, nincs sem­mi, csak küzdés, küzdés, amíg csak el nem pihennek a fegyverek. Istenem,­­ nem nagy dolog ez a húsvéti kalács, de mégis olyan jellemző, olyan megható és különös, megnő e törté­nelmi idők távlatában és olyan nagyjelentő-­­ ségű lesz, point minden, minden, ami e vi­lágtörténelmi percek kábító forgatagában történik. A húsvéti kalács szimbólumáról mond le a német nép ebben az esztendő­ben, mintha csak azt akarná odakiáltani a világnak, hogy amikor milliók hullatják a vérüket és százezrek éheznek, akkor a né­met ember nem ünnepel és akkor a német hazában senkinek sem jut kalács. A húsvét hozzánk is leszáll: nálunk is milliók harcolnak és milliók éheznek, — de ugyan lesz-e valaki, ki lemond a maga húsvéti kalácsáról? A háború hány ember­nek adott nálunk kalácsot, — véres kalá­csot — és volt-e valaki, aki nem fogyasz­totta el? Szegények, nagyon szegények va­gyunk, most nekünk sem kell a húsvéti ka­lács, ne egye senki most a jólét kenyerét, nehogy annak a fegyvernek, amely fönt har­col értük a végeken, könye csorduljon miatta. Húsvéti kalács. Németországban nem lesz húsvéti ka­lács. Eljön a tavasz szent ünnepe, a ver­sacrum fénye elömlik a német síkságon a Visztulától a Rajnáig, a teuton erdőkben és az északi tenger partján, ősi tradíciók éne­kelnek majd az ünneplő Nürnbergben és Hamburgban, amelynek a fagyossága ilyen­kor fölenged néhány órára, az ünnep leszáll és bent él a szívekben, de húsvéti kalács nem lesz. Mi minden volt egy esztendővel ezelőtt ebben a húsvéti kalácsban ? Régi kultúra, sok százéves tradíciók, a német nép egész vallásossága, háziassága, a csendes boldogság, — minden, minden ez a fonott húsvéti kalács volt, amiről most lemond a német nép, mintha csak lemondana ebben az esztendőben mindarról, amit ez a hús­véti kalács neki jelentett. Az idén nincs­en­ közgyűlés. Ma élénkebb érdeklődés mutatkozott a közgyűlés iránt. A törvényhatósági­­ bizott­sági tagok jóval 10 óra előtt gyülekeztek, 10 órára kellett ma a közgyűlés megnyitá­sának időpontját tűzni, mert igaz és mély sajnálatunkra, kiváló polgármesterünket Sán­dor Istvánt ágyhoz láncoló betegsége meg­gátolta abban, hogy a közgyűlésen résztve­­hessen. Ráday Gedeon gróf főispán pedig a 10 órai gyorssal érkezett Kecskemétre. És pont fél 11 órakor üdvözölvén az egybe­­­gyűlt bizottsági tagokat, az ülést meg­nyitotta. Polgármesteri jelentés: Stringovics Gyulai aljegyző felolvassa a polgármesteri jelentést a közigazgatás múlt havi állapotáról. A közgyűlés a pol­gármesteri jelentést egyhangúlag tudomásul vette. • Interpelláció: Faragó Béla úgy találja, hogy a pia­con a lakosságot kizsákmányolják, mert itt a maximális árak ellenére is többet kérnek az árakért, mint jogosult, szerinte kufárok összevásárolják az árukat, hogy azokat a városból kivigyék. Faragó Béla a főkapi­tányt teszi felelőssé ezekért a piaci uzso­rákért. Az interpellációra Papp György főka­pitány megadta a helyes feleletet. A törvé­nyes eszközök keretein belül a hatóság az ő vezetése mellett mindent megtett a közélel­mezés érdekében és a jövőben is mindent meg fog tenni, de ő senkinek a kedvéért sem fog törvénytelenül eljárni, ő nem ad­hat tilalmat arra, amit maga a miniszter megenged. Sajnos, ezt sem tudják megér­teni a bizottsági tagok, s így könyedén tá­madják a főkapitányt. Támadták sorba őt és a városi taná­csot a legképtelenebb badarságokkal. Betetőzte a támadásokat Nagy Imre bizottsági tag úr, aki gyámoltalannak je­lölte meg a tanácsot és a tisztviselőkre egy­szerűen kimondotta, hogy „kibújnak“ a fe­lelősség alól és hasonló jókkal traktálta a tanácsot. De kár, hogy E. Nagy Imre úr fe­lelőtlen ! Dömötör Lajos tanácsnok alaposan visszavágott B. Nagy Imrének, kiről bebi­zonyította, hogy támad, ő még a szabály­rendeletet sem ismeri, beszél, hogy beszéd­­ét visszavonja és ebben igazat mondott! Angyal Vidor főügyész a tisztviselők és a tanács reputációját igen szép beszéd­ben védte meg. De hiába minden, úgy szaporodnak a beszédek, mint a gombák. Féltizenkettőkor Füvessy h. főkapitány kezdi meg a drágaság okának ismertetését. A hosszas mederben tartott vitát Rá­day Gedeon gróf főispán zárta be igen nagy hatást keltett beszéddel, melyben a tanács és tisztviselők álláspontjait megvédte, min­t A főispán Kecskeméten. Ráday Gedeon gróf Pestvármegye és Kecskemét város törvényhatóságának főispánja, ma a délelőtti gyorssal Budapestről városunkba érkezett, hogy a törvényhatósági bizottság és a közigazgatási bizottság ülésén elnököljön. — A polgármester állapota. Őszinte sajnálattal és mely részvéttel kell fi­it ad­nunk, hogy szeretett és kiváló polgármeste­rünk Sándor István állapotában a mai nap sem hozott javulást. A zúzódás következté­ben beállott püffedések terjednek, a fájda­lom állandó, s igy a polgármesternek arról az elhatározásáról is le kellett tennie, hogy a közgyűlésen meg fog jelenni. — Üzenet a táborból. Mai nap a következő levelet kaptuk : 1915. március 25. Tekintetes Szerkesztő Ur! Kérem ne vegye rossznéven, hogy so­raimmal zaklatom. Az előbbeni versemnek méltó,vitatott helyet adni becses lapjában, úgy arra kérem legyen szives jelen soraim­nak is helyet szorítani, amiért fogadja előre hálás köszönetemet. Következő soraimnak kérem közlését: Tábori-tűz mellett Holdvilágos hideg este égnik a tábor­tüzek. Szép hazámtól messze lobog a tűz, Írni lehet nála, innen küldök sok szép le­velet kedves magyar hazámba. Kész e levél, már útnak is indult, hogy hirt vigyen hű hitvesemnek az idegen földről. Egészséges vagyok, tudatja őt a levél s szivében ilyen­kor uj életre kél. Istenem csak védjed, Is­tenem csak óvjad, gondolá magában. Báto­rításul ezt irja nekem: Legyek erős, legyeit bátor és kitartó. Én szavainak híven meg­felelek, áldja meg az Isten minden lépé­sedet. Kelemen, 13-as köztüzér. * — Divatosak jók és olcsók a vi­lághírű brünni szövet­gyári cég Siegel-Imnhof szövetjei. Direkt szövet beszerzése által ma­gánszemélyeknek és a lehetőség nyujtanik magukat a legdivatosabb, legjobb szövetek­kel legalacsonyabb gyári árért ellátni. — A Leányegyesület hangversenye. Megírtuk, hogy a Leányegyesület április hó 11-én, vasárnap este 8 órakor tartja a vá­rosi színházban jótékony hangversenyét, amelynek jövedelme a rokkant katonák alapjait fogja gyarapítani. A műsor a követ­kező számokat tartalmazza: 1 Kosztolányi Dezső, a népszerű poéta költeményeket ad elő. 2. Fehér Margitka zongoraszámmal sze­repel. 3. Fuhrmann Rózsika én­ekel, kiséri Szeles Rózsika zongorán. 4. Balázs Aladár, a jelen dilletáns melodrámát ad elő. 5. Braun Boriska magánjelenete után Egri Ibolyka háborús verse következik. Végül Tóth Lász­ló „Háborús kép“-ét előadja 16 leányegye­sületi tag. Jegyek kaphatók Komor Gyula könyvkereskedésében. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 76. (1775) szám u­ tán elismerte, hogy a tisztviselő a törvény szava ellen nem cselekedhet. Kijelentette azonban a főispán, hogy a közélelmezés biz­tosítására szolgáló intézkedésekért, ha azok a törvény keretén túl lépnének, ő a fele­lőséget elvállalja. A tisztújítás. Az 1909-ben választott tisztviselők megbízatása május 15-én le fog járni, a vá­rosi tanács aziránt tesz részletes javaslatot, hogy a tisztújítást a törvényhatósági bizott­ság tartsa meg, ha ellenben a közhangulat más irányú, akkor javasolná azt a tanács, hogy a rendkívüli viszonyokra nézve halasz­­szák el a tisztújítást. Dr. Joó Gyula a tisztújítás elhalasztása mellett érvekben gazdag beszédet mond és a közgyűlés az indítványt egyhangúlag el­fogadta. Ezt az indítványt­­ Szabó László az­zal az indítvánnyal pótolta, hogy ennek az indítványnak kiegészítéseként mondja ki a közgyűlés, hogy a pályázatot is meghirdeti, s a pályázat csak akkor legyen érvénytelen, ha az elhalasztást a kormányhatóság meg­tagadja. A közgyűlés dr. Joó Gyula indítványát fogadta el.

Next