Kecskeméti Ujság, 1915. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1915-04-01 / 76. szám
2. oldal. HSRIK Kecskemét, 1915. március 31. Lissl. Két úriasszony beszélget. — Rettenetes ! Egy kiló liszt nyolcvan fillér, ha ugyan egyáltalában kapni! Mert nem is kapni! A másik nyugodtan feleli : — Nem is olyan rettenetes. Nyolcvan fillér egy kiló? Ez tényleg vérlázító, de milyen jó, hogy úgy sem kapni. Száz korona is lehetne az ára, ha egyszer úgy sem lehet kapni, akkor mindegy. És amit nem lehet pénzen beszerezni, azt igyekszik az ember máshogy megkapni. Én soha olyan jól nem jöttem ki a liszttel, mint most, amikor olyan drága. — Hogyhogy? — Úgy, hogy egyáltalában nem veszek lisztet, hanem ajándékba kérek és ajándékba kapok. Venni nem veszek, először, mert drága, másodszor pedig mert úgy sincs. Pedig hát liszt kell, liszt meg tej nélkül egy napig nem lehet háztartást vezetni, hát szerzek úgy, ahogy tudok. Ha valami nagyon drága, azt ingyen kell beszerezni. Én minden rokonomat, ismerősömet végigpumpolom és öt kilót, tiz kilót mindenhol szívesen adnak. Írtam a falusi rokonaimnak, azoknak van, vagy legalább is aratáskor volt vagyonszámra, mi az nekik tiz kiló? Szívesen küldik. Aztán írok a tantiknak, a Szidi néninek, ennek meg annak, azok parasztvárosokban laknak, ahol minden család a maga pékje, azok is küldenek. — És összejön elég? — Elég-e ? Soha annyi lisztem nem volt, mint most". Mennyi liszt szokott lenni egy városi háztartásban? Három kiló. Több el sem fér nálam, mert a speszem a jégszekrényem és abban kell tartanom a lisztet is, mert az az egyetlen száraz hely a lakásban. De most ? A sok öt és tíz kilós ajándék liszttel tele van minden, tegnap a legutoljára kapott öt kilót be kellett vinnem a bankba a safe depot-nkba. — De azért ez mégsem az igazi. — Miért nem volna az igazi? Soha olyan jó háziasszony nem voltam, mint most, mert soha annyi lisztem nem volt. És ingyen, isten bizony, ingyen. Egy kis kuglert, egy kis festményt küldök nekik, panaszkodom egy kicsit, aztán jön a liszt Miért nem tesz ön is így nagyság? Ki vesz drága pénzen mostanában lisztet? — Na persze, én is ezt mondom. Ha ez a jó kis potya nem volna, bizony tönkre lehetne menni. — Tehát ön is ingyen kapja a lisztet ? — Csakúgy, amint nagysád elmondta. A jó ismerősöktől, a jó falusiaktól, az uram barátjától, a malom igazgatótól, a leánykori táncosomtól, aki hercegi jószágigazgató. — De hát akkor miért sopánkodott úgy a cikk elején ? — Ne hallja, még ne is panaszkodjam ? Akkor igazán nem is tudnám élvezni az otthon a remiben sütött fehér kenyeret. Ha nem panaszolnám el, hogy milyen drága az a potya liszt! Aida, nep, nincs húsvét, nincs kalács, nincs semmi, csak küzdés, küzdés, amíg csak el nem pihennek a fegyverek. Istenem, nem nagy dolog ez a húsvéti kalács, de mégis olyan jellemző, olyan megható és különös, megnő e történelmi idők távlatában és olyan nagyjelentő- ségű lesz, point minden, minden, ami e világtörténelmi percek kábító forgatagában történik. A húsvéti kalács szimbólumáról mond le a német nép ebben az esztendőben, mintha csak azt akarná odakiáltani a világnak, hogy amikor milliók hullatják a vérüket és százezrek éheznek, akkor a német ember nem ünnepel és akkor a német hazában senkinek sem jut kalács. A húsvét hozzánk is leszáll: nálunk is milliók harcolnak és milliók éheznek, — de ugyan lesz-e valaki, ki lemond a maga húsvéti kalácsáról? A háború hány embernek adott nálunk kalácsot, — véres kalácsot — és volt-e valaki, aki nem fogyasztotta el? Szegények, nagyon szegények vagyunk, most nekünk sem kell a húsvéti kalács, ne egye senki most a jólét kenyerét, nehogy annak a fegyvernek, amely fönt harcol értük a végeken, könye csorduljon miatta. Húsvéti kalács. Németországban nem lesz húsvéti kalács. Eljön a tavasz szent ünnepe, a versacrum fénye elömlik a német síkságon a Visztulától a Rajnáig, a teuton erdőkben és az északi tenger partján, ősi tradíciók énekelnek majd az ünneplő Nürnbergben és Hamburgban, amelynek a fagyossága ilyenkor fölenged néhány órára, az ünnep leszáll és bent él a szívekben, de húsvéti kalács nem lesz. Mi minden volt egy esztendővel ezelőtt ebben a húsvéti kalácsban ? Régi kultúra, sok százéves tradíciók, a német nép egész vallásossága, háziassága, a csendes boldogság, — minden, minden ez a fonott húsvéti kalács volt, amiről most lemond a német nép, mintha csak lemondana ebben az esztendőben mindarról, amit ez a húsvéti kalács neki jelentett. Az idén nincsen közgyűlés. Ma élénkebb érdeklődés mutatkozott a közgyűlés iránt. A törvényhatósági bizottsági tagok jóval 10 óra előtt gyülekeztek, 10 órára kellett ma a közgyűlés megnyitásának időpontját tűzni, mert igaz és mély sajnálatunkra, kiváló polgármesterünket Sándor Istvánt ágyhoz láncoló betegsége meggátolta abban, hogy a közgyűlésen résztvehessen. Ráday Gedeon gróf főispán pedig a 10 órai gyorssal érkezett Kecskemétre. És pont fél 11 órakor üdvözölvén az egybegyűlt bizottsági tagokat, az ülést megnyitotta. Polgármesteri jelentés: Stringovics Gyulai aljegyző felolvassa a polgármesteri jelentést a közigazgatás múlt havi állapotáról. A közgyűlés a polgármesteri jelentést egyhangúlag tudomásul vette. • Interpelláció: Faragó Béla úgy találja, hogy a piacon a lakosságot kizsákmányolják, mert itt a maximális árak ellenére is többet kérnek az árakért, mint jogosult, szerinte kufárok összevásárolják az árukat, hogy azokat a városból kivigyék. Faragó Béla a főkapitányt teszi felelőssé ezekért a piaci uzsorákért. Az interpellációra Papp György főkapitány megadta a helyes feleletet. A törvényes eszközök keretein belül a hatóság az ő vezetése mellett mindent megtett a közélelmezés érdekében és a jövőben is mindent meg fog tenni, de ő senkinek a kedvéért sem fog törvénytelenül eljárni, ő nem adhat tilalmat arra, amit maga a miniszter megenged. Sajnos, ezt sem tudják megérteni a bizottsági tagok, s így könyedén támadják a főkapitányt. Támadták sorba őt és a városi tanácsot a legképtelenebb badarságokkal. Betetőzte a támadásokat Nagy Imre bizottsági tag úr, aki gyámoltalannak jelölte meg a tanácsot és a tisztviselőkre egyszerűen kimondotta, hogy „kibújnak“ a felelősség alól és hasonló jókkal traktálta a tanácsot. De kár, hogy E. Nagy Imre úr felelőtlen ! Dömötör Lajos tanácsnok alaposan visszavágott B. Nagy Imrének, kiről bebizonyította, hogy támad, ő még a szabályrendeletet sem ismeri, beszél, hogy beszédét visszavonja és ebben igazat mondott! Angyal Vidor főügyész a tisztviselők és a tanács reputációját igen szép beszédben védte meg. De hiába minden, úgy szaporodnak a beszédek, mint a gombák. Féltizenkettőkor Füvessy h. főkapitány kezdi meg a drágaság okának ismertetését. A hosszas mederben tartott vitát Ráday Gedeon gróf főispán zárta be igen nagy hatást keltett beszéddel, melyben a tanács és tisztviselők álláspontjait megvédte, mint A főispán Kecskeméten. Ráday Gedeon gróf Pestvármegye és Kecskemét város törvényhatóságának főispánja, ma a délelőtti gyorssal Budapestről városunkba érkezett, hogy a törvényhatósági bizottság és a közigazgatási bizottság ülésén elnököljön. — A polgármester állapota. Őszinte sajnálattal és mely részvéttel kell fiit adnunk, hogy szeretett és kiváló polgármesterünk Sándor István állapotában a mai nap sem hozott javulást. A zúzódás következtében beállott püffedések terjednek, a fájdalom állandó, s igy a polgármesternek arról az elhatározásáról is le kellett tennie, hogy a közgyűlésen meg fog jelenni. — Üzenet a táborból. Mai nap a következő levelet kaptuk : 1915. március 25. Tekintetes Szerkesztő Ur! Kérem ne vegye rossznéven, hogy soraimmal zaklatom. Az előbbeni versemnek méltó,vitatott helyet adni becses lapjában, úgy arra kérem legyen szives jelen soraimnak is helyet szorítani, amiért fogadja előre hálás köszönetemet. Következő soraimnak kérem közlését: Tábori-tűz mellett Holdvilágos hideg este égnik a tábortüzek. Szép hazámtól messze lobog a tűz, Írni lehet nála, innen küldök sok szép levelet kedves magyar hazámba. Kész e levél, már útnak is indult, hogy hirt vigyen hű hitvesemnek az idegen földről. Egészséges vagyok, tudatja őt a levél s szivében ilyenkor uj életre kél. Istenem csak védjed, Istenem csak óvjad, gondolá magában. Bátorításul ezt irja nekem: Legyek erős, legyeit bátor és kitartó. Én szavainak híven megfelelek, áldja meg az Isten minden lépésedet. Kelemen, 13-as köztüzér. * — Divatosak jók és olcsók a világhírű brünni szövetgyári cég Siegel-Imnhof szövetjei. Direkt szövet beszerzése által magánszemélyeknek és a lehetőség nyujtanik magukat a legdivatosabb, legjobb szövetekkel legalacsonyabb gyári árért ellátni. — A Leányegyesület hangversenye. Megírtuk, hogy a Leányegyesület április hó 11-én, vasárnap este 8 órakor tartja a városi színházban jótékony hangversenyét, amelynek jövedelme a rokkant katonák alapjait fogja gyarapítani. A műsor a következő számokat tartalmazza: 1 Kosztolányi Dezső, a népszerű poéta költeményeket ad elő. 2. Fehér Margitka zongoraszámmal szerepel. 3. Fuhrmann Rózsika énekel, kiséri Szeles Rózsika zongorán. 4. Balázs Aladár, a jelen dilletáns melodrámát ad elő. 5. Braun Boriska magánjelenete után Egri Ibolyka háborús verse következik. Végül Tóth László „Háborús kép“-ét előadja 16 leányegyesületi tag. Jegyek kaphatók Komor Gyula könyvkereskedésében. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 76. (1775) szám u tán elismerte, hogy a tisztviselő a törvény szava ellen nem cselekedhet. Kijelentette azonban a főispán, hogy a közélelmezés biztosítására szolgáló intézkedésekért, ha azok a törvény keretén túl lépnének, ő a felelőséget elvállalja. A tisztújítás. Az 1909-ben választott tisztviselők megbízatása május 15-én le fog járni, a városi tanács aziránt tesz részletes javaslatot, hogy a tisztújítást a törvényhatósági bizottság tartsa meg, ha ellenben a közhangulat más irányú, akkor javasolná azt a tanács, hogy a rendkívüli viszonyokra nézve halaszszák el a tisztújítást. Dr. Joó Gyula a tisztújítás elhalasztása mellett érvekben gazdag beszédet mond és a közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta. Ezt az indítványt Szabó László azzal az indítvánnyal pótolta, hogy ennek az indítványnak kiegészítéseként mondja ki a közgyűlés, hogy a pályázatot is meghirdeti, s a pályázat csak akkor legyen érvénytelen, ha az elhalasztást a kormányhatóság megtagadja. A közgyűlés dr. Joó Gyula indítványát fogadta el.