Kecskeméti Ujság, 1915. június (8. évfolyam, 126-149. szám)

1915-06-01 / 126. szám

2. oldal. HÍREK Kecskemét, 1915. május 30. Üzenet Amerikából. Körülbelül egy éve megírtuk, hogy Fuhrmann Sándor, helybeli törekvő fiatal­ember kivándorolt Amerikába és ígéretét adta, hogy lapunkat írásaival gyakran felke­resi. Most érkezett meg első írása, amely a következőket tartalmazza: New-York, 11. május 1915. Dr. Réti Gyula urnak Kecskemét. Kedves Főszerkesztő Ur! „Jobb későn, mint soha." Én is ké­sőbben írok, mint szerettem volna. Első időkben nagyon elfoglalt az útleírásom, majd jött a gróf Károlyi mozgalom s végül a háború. Egy munkámat sem fejezhettem még be, mert december 13 án újabb útra indul­tunk. Megnéztük San Franciscóban a világ­kiállítást, jártunk Floridában, sőt hogy el ne felejtsem, még San Franciscói utammal egy­idejűleg átmentünk „Honoluluba" az Egye­sült Államok e legnagyobb ,„katona“ váro­sába. Minden helyen nagyon sok fényképet csináltam. Vannak közöttük aktuális képek is. Itt találkoztam egy Wolf nevű, magyar származású hadnagygyal. Vele mindenhova bejutottam. Mindezeket, ha érdeklik kedves Doktor urat, szívesen küldöm meg Önök­nek. Ma valószínű a háború foglal el min­denkit, de én sajnos, nem írhatok semmit, mert félek, hogy nem engedik tovább leve­lemet. Mellékelve küldök egy pár amerikai cikket a Lusitaniával kapcsolatosan, no meg egy néhány saját dolgomat, szíves használat végett. Kérem a kedves Szerkesztő urat, le­gyen szíves megírni, hogy küldjem-e állan­dóan ? helyesebben, szüksége van-e ameri­kai dolgokra? Természetesen honorárium kizárva. A mellékelt dolgok szives felhasználá­sát kéri tisztelettel Fuhrmann S. Alex Fuhrmann, c-o. Austro-Hungarian Ge­neral Consulate, Z 4 State sreet, New-York, City. Egy általa beküldött amerikai magyar lapban a következőket olvashatni: A német nagyszövetség figyelmeztetése. Mielőtt a „Lusitania" a newyorki ki­kötőből elindult volna, a német kormány megbízásából a következő hirdetmény jelent meg a lapokban: „Az Atlanti-útra hajóra szálló utasokat figyelmeztetjük, hogy háború van Németor­szág és szövetségesei, valamint Angolország és szövetségesei közt. Figyelmeztetjük az utasokat, hogy az angol szigetek szomszé­dos vizein háborús zóna van; hogy a né­met császári kormány formális kijelentéséhez képest a Nagybritannia vagy szövetségesei lobogója alatt utazó hajók az elpusztítás veszedelmének teszik ki magukat azokon a vizeken, s hogy azok az utasok, akik Ang­liának vagy szövetségeseinek hajóin utaznak, ezt a saját veszélyükre fogják tenni. Német császári nagykövetség, Was­hington, D. C." Ez a figyelmeztetés azonban nem kel­tett nagyobb izgatottságot. A hajó elindu­lása előtt a pieren több utas kapott isme­retlen emberek által aláírt táviratot, melyben azt tanácsolják nekik, hogy ne utazzanak el, mert a hajót meg fogják torpedózni. Alfred Gwynne Vanderbilt is kapott ily táviratot, de szó nélkül széttépte. Amerikai utasok a Lusitanián. New­ Yorkban óriási izgatottságot kel­tett a Lusitania elsülyedése. Annyival is in­kább, mert a hajón számos előkelő ameri­kai utazott Angliába. A Cunard Line new­yorki irodája az első hírt délelőtt kapta. Ez azt mondta, hogy a Lusitaniát reggeli hét órakor megtorpedózta egy német tenger­alattjáró, de hogy a hajót súlyosan megsé­rült állapotban partra vontatták. Egy késő délután érkezett távirat azu­tán azt jelentette, hogy a Lusitania elsülyedt, de hogy az utasait és legénységét megmen­tették. Az elpusztult gőzösön összesen 1263 utas utazott Angliába. Ezek között voltak : Alfred Gwynne Vanderbilt, Elbert Hubbrd, Charles Frohman és több más előkelő ame­rikai. A világ leggyorsabb hajója. A Lusitania a világ leggyorsabb járású és egyik legnagyobb óceánjáró hajója volt. 1906-ban építették Glasgowban. Tonnatar­talma 32.000, hosszúsága 785 láb volt. Wilson elnök délután 4 órakor értesült a Lusitania elsülyedéséről. Első kérdése az volt, van-e a katasztrófának amerikai áldo­zata. — Kinevezés. Ráday Gedeon gróf főispán Szalontay Barnabás I. osztályú fo­galmazót tb. aljegyzővé kinevezte. — Megnyílt a Katona-Otthon. A Protestáns Egyesület szép tervet váltott va­lóra. Fráter utcai helyiségében Katona-Ott­hont rendezett be játékokkal, olvasnivaló­val és sok-sok melegséggel a sebesült ka­tonák részére. Utóbbiról a protestáns höl­gyek bőven gondoskodnak. Az Otthon min­den délután 2­ 5 között a katonák rendel­kezésére áll, amelyet a parancsnokság en­gedélyével látogatnak. Tegnap, vasárnap délután a megnyitáskor 92 katona volt jelen, különböző nemzetiségekből, kik mindnyájan igen jól érezték magukat. — Háborús délután. A Kecskeméti Leányegylet szép sikerű háborús délutánt rendezett vasárnap délután 6 órakor az Ott­hon dísztermében. A műsort Schimmerl An­­nuska kedves szavalata vezette be, ki Szép Ernő imádságát mondotta el bájos közvet­lenséggel. Dr. Dolowschiák Mihály magas színvonalú, tartalmas szabadelőadást tartott a nemzetközi jog körébe vágó, közérdekű témákról, s különösen a világuralmi túlten­­gésekről szóló részekkel bilincselte le intel­ligens hallgatóságát. Kardos Böske Schu­mann és Schubert dalokat énekelt zajos tapsoktól kisérve. Dáliái és üde szopránja igen tetszettek, ráadásul aktualitásánál fogva többször megismételtették. Moór Rózsi fi­nom stílszerűséggel kísérte zongorán. Faragó Lajos művészi virtuozitásával játszott. Mosz­­kovszky, Dvorzsák s Hubay darabokat Barta bácsi precíz kísérete mellett. Végezetül Szabó Ambrus szavalt nemes páthosszal, tökéletes művészettel háborús költeménye­ket. A délutánon nagyszámú, előkelő kö­zönség jelent meg, s szép összeg jutott a helyi rokkantalapra.­­ Elfogott orosz katonafoglyok Szerdán este a csendőr őrjárat két szöke­vény orosz katona foglyot kisért be a fél­­egyházi városházára A foglyok az örkényi hadi­fogoly­táborból szöktek meg s Romá­niába akartak eljutni. Az orosz katonák Szentesen kerültek csendőrkézre s Félegy­házáról visszaszállították őket az Örkényi fogoly­táborba. A két katonának a fő­utcán igen sok nézője akadt. — Halálozás. Alulírottak mély fájda­lommal és vérző szívvel tudatják, hogy fe­lejthetetlen kedves anya, nagyanya és rokon özv. Lukács Lászlóné szül. Pulay Juliánna folyó évi április 27 én, életének 80-ik, öz­vegységének 19-ik évében, rövid szenvedés után jobblétre szenderült. A megboldogult hült teteme folyó hó 29-én délután 4 óra­kor tettettek a róm. kath. szertartás szerint a Szentháromság temető halottas házából örök nyugalomra. Kecskemét, 1915. május 29. Áldás és béke poraira ! Madari Istvánné Lukács Etel, Lukács Menyhért és neje Nagy Mária, Lukács Béla és neje Sz. Kovács Rozália mint gyermekei és az összes rokon­ság. — Adományok. A mai napon a kö­vetkező adományok érkeztek a polgármes­teri hivatalhoz: Petrovits István szőlőbirto­kos 100 kor., Schiffer Adolf fiai cég 200 koronát a rokkant katonáknak. — Uj ügyvéd. Mint értesülünk, dr. Augner Rezső ügyvédjelölt az egységes ügyvédi és bírói vizsgát sikerrel tette le, s Kecskeméten szándékozik letelepedni. — Mezőgazdasági bizottsági ülés. A mezőgazdasági bizottság vasárnap dél­előtt ülést tartott Sándor István polgármester elnöklete alatt. Az ülés tárgyát a munkabérek maximális árának megállapítása, az aratás és cséplés megoldása képezte. Sándor Ist­ván ismertette a kérdés körül felmerült ne­hézségeket és a maximális munkabér meg­állapítását nem tartja célra vezetőnek. Mé­száros János ref. lelkész fejtegette, hogy a mai viszonyoknak megfelelő méltá­nyos munkabér megállapítása szükséges. A maximális árakat hatóságilag kell megálla­pítani és aki megszegi, kihágást követ el. Héjjas István szintén ebben a szellemben szólt. Többek hozzászólása után a polgár­­mester összegezte a véleményeket és java­solta egy szűkebb körű bizottság kiküldését. A javaslatot elfogadták és a kis bizottság dr. Dömötör Lajos tanácsnokot kérte fel egy sürgős javaslat beterjesztésére. — Kimutatás: Kecskemét th. város adópénztárába 1915. év május hóban be­folyt összesen 285 341 korona 20 fillér. — Boldog világ van Halason. Mint olvassuk, ott a város hatósági széket nyitott s a marhahúst 3 kor. 20 fillér, a juhhus 2 kor. 20 fillér, a szalonnát 3 kor. 40 fillér­ért mérik. Pedig Halason sok katona is van. — Hadifogságban Salzburger Nán­dor, a 4. honv. huszárezred hadapródjelöltje hadifogságba került. — Huszonegy vagyon gabonát és 21 vagyon kukoricát állapított meg az ál­lamkormány Félegyháza város lakossága részére az új termés felhasználásáig. Ezen mennyiség oly nagy, — írja a Félegyházi Közlöny, — hogy nem hisszük, hogy elfo­­gyaszsza a közönség. — Évzárás a jogakadémián. Az elő­adások a kecskeméti ref. jogakadémián a mai napon befejeződtek. A szokásos évzáró ünnepély a háborús viszonyokra való tekin­tettel az idén elmarad. — Kecskeméti virágok a német tiszteknek. Néhány németországi tiszt tar­tózkodott most Kecskeméten. A közönség a szövetséges Németország tisztjeit igazi testvér gyanánt ünnepelte és a tisztek amerre jártak-keltek a városban, lépten-nyomon megható nyilvánulásával találkozta a kecske­méti nép rokonérzésének. Pénteken délelőtt az egyik kávéházban egy porosz százados reggelizett két német főhadnaggyal. Amíg reggeliztek, szebbnél-szebb rózsákkal rak­ták tele az asztalukat és az arra sétáló kö­zönség köréből öt csokrot küldtek be hoz­zájuk. Az egyik csokrot épen a Kecskeméti Újság munkatársa nyújtotta át a százados­nak, aki a következőket mondta: — Amikor visszakerülök hazámba, el­mondom, hogy mennyi jóságot és figyelmet tapasztaltak a német tisztek ebben a törzsö­­kös és előkelő csodaszép magyar városban. Mondja meg a kecskemétieknek, hogy Olasz­ország Belgium sorsára jut. Pár hét múlva tele lesz a világ az olaszok csúfos kudarcá­val. Boldogan tapasztaljuk, hogy Kecskemé­tet is ugyanaz a lélekemelő hangulat és gon­dolat hatja át, mint a németséget, melynek minél több az ellensége, annál nagyobb a harci kedve. Egy étteremben pénteken délben az történt, hogy amikor a német tisztek belép­tek, a közönség fölkelt, tapsolt, éljenezett és virágokkal árasztották el őket. Az egyik né­met tiszt azt mondta: — Az ágyuk tüzében nem kényeztem, de most megnedvesedtek a szemeim, mert a magyar népben olyan nagyszerű érzéseket látok, amelyek hatalmas őserőknek a drága leplei. A közönség minden oldalról kiáltotta : — Éljen a német hadsereg! A németek pedig német nyelven élje­nezték a magyar nemzetet. A kedves jelenet percekig tartott. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 126. (1825.) száza.

Next