Kecskeméti Ujság, 1915. augusztus (8. évfolyam, 177-201. szám)

1915-08-01 / 177. szám

2. oldal. Taliánok. Irta: Fekete József. Sona veszem a hadban álló népeket, csak úgy a magam tapasztalatai szerint, ahogy éveken át személyesen ismertem őket és érintkeztem velük. Angolról, németről, muszkáról, szerbről már beszéltem és még fogok szólani a többiről is, csak épen a ta­liánokat kerültem fordultam, hogy hátha nem kéne velük foglalkoznom Az Isonzó folyó menti csata e héten, a doberdói tensik el­leni olasz főtámadás hevessége, az olaszok második erős támadása Görz ellen, amiben több olasz hadtest állományának csaknem egy harmadát elveszítette, az ellenséges repülők Nabrezina fölött, honnan bombákat dobál­nak reánk és egyáltalán a rémséges ágyu­­tűz, mit eddig már tizenegy napon át sza­kadatlanul olyan erővel intéztek ellenünk, hogy hevességre nézve a lamnov-gorlicei fe­lejthetetlen hitű áttörésünk ágyútüzét is felül­múlja, — kénytelen-kelletlen a kezembe erő­szakolja a tollat. Megvallom, én a taliáno­­kat sohse gyűlöltem, de nem is tudom iga­zán becsülni. Nem tudom tisztelni, bár sok rokonszenvet éreztem színes lelkületük, tarka ruházatuk, regényes hajlamaik, művészi te­hetségük és nótás beszédük iránt. Mindig valami különös geremb­e népnek tartottam, kiknek rosszul áll a habitus, mit ősrómai öregapjukról kétezer esztendő előtt örököl­tek. Hol voltak ezek a törpe utódok, a hős­­­rómaiak ivadékai kétezer év óta?Mit csinál-­­ lak, merre jártak, mivé lettek, hogy így de- t generáltak ugyanazon a helyen, Italia na­­­­rancsvirágos vidékein ezek az önmagukban jó tehetetlen, taliánokká sülyedt makaróni­fúró új rómaiak ? A cigányok is Fáraó né­pének tartják magukat és a hottentottákat is északra szorult, jégbe fagyott népek kul­­turmaradékának mondják. De mit használ, vagy nem inkább árt-e egy világhódító faj le­vitézlett unokájának lenni ? És nem dicsőbb volna­­, ha magukra hivatkozva saját erejükből megkísérelték vol­na a rómainál sokkal kisebb ambíciójú nép ön alkotásaival századokon át új világot tek­k­­­inteni maguknak, az öregapjuk dicsőségé­­­ is eltelt hivalkodásuk helyett. A középkori Róma tudott magának egy­házi alapon új hatalmat és dicsőséget­­, e­­­zni, a római pápa nagyobb úr lett a római­ császároknál, kik végül mind behó­­do­­­ak neki. Velence is tudott magának kal­­fit,­ néptíves hódítani tekintélyt szerezni a s­é­­v­reken. De Italia, az olasz nép züllött- 1 .ség.-vel, megbizhatatlanságával, egyenetlen­ség­vel és szakadozottságával Dante pok­lá­nak pusztító füzébe került. Ott feneklett, ott­­ve egett saját bűneinek fertőjében a pokol kinkén és soha meg nem tisztult volna — a múlt század szabadságharcainak tisztító tüzében se, ha első Napóleon nagy nemzeti eszméje lángra nem lobbantotta volna az I Italia kóbor, cigány népek egyesülésének­­ törekvéseit is. A francia ,,grande nationa­l jelszava a legkisebb nemzetiségek önérze-­­­tét is felébresztette és a fajbeliek egyesülé-­­­sének eszméjét érlelte meg a németek, a szlávok és az olaszok közt is. így keletke­zett a pánszlávizmus, a germán birodalom és az olasz irredenta. Csakhogy a többi népek a­ntuit szá­zadon át saját vérük és hősiességük által teremtették meg nemzeti államaik alapjait. A tan­ánok azonban csak mások rérén, a saját árulkodásaik, titkos fondorlatu­k révén, rejtőzködésekkel és hazugságokkal. Sehol a világon annyi titkos, ellenőrizhetetlen, ve­szedelmes lebuj társaságok és politikai ös­-ö­szeesküvő, rejtelmes szövetkezetek nincse­nek, mint Itáliában. Ott szövik-fonják egy­más közt titokzatos cseleiket, melyek a ki­rálygyilkosságtól a politikai merényletek és ármányok leghitványabb fajtájáig minden rendű és rangú csalafintaságok penészvirá­gait oltják és tenyésztik a babonás, tudat­lan, szenvedélyes és vakmerő olasz nép lelkébe. Ilyen iskolában, nem csoda, ha a tan­ánok megbízhatósága a jellemképzés leg­alacsonyabb fokán áll, hogy a nép minden kalandos, hitvány, de tetszetős vállalkozá­sokra kapható ötletek, szeszély, hangulat ál­tal vezetteti magát . A kalandoroknak leg­biztosabb talaja Olaszország a demagógia, a fortély, az utca kedvez nekik. Mert az olasz nép hiszékeny, félrevezethető, tempe­ramentumos. A szocializátus, a szabadkő­­mívesség is legmeszebbmenő túlzásaiban is­meretes nálunk. Annnyi felesleges, gyorsan keletkező és végletek közt mozgó munkás­sztrájk nincs sehol, mint különösen Dél- Olaszországban. Nápolyban 60 ezer lazaroni él a tengerparton minden kereset nélkül, munka nélkül, tisztán lopásból, henyélésből. A nép, mely hivő, jámbor és szorgal­mas, templomjáró, a vallással szemben en­gedelmes, a pápával szemben hittelen, türel­metlen. Garibaldi a nép kedvence, hogy pápaellenességét minél szenvedélyesebben kifejezze, cipője talpa alá keresztet varratott, hogy rajta taposson. Ilyen ketté osztott lélekkel, a folyto­nos lázongás és bujkálás, hamis aspirációk és hamis illúziók vergődésében, a szétvá­lasztó érdekek rideg túlzásaival, önmaguk­kal állandó meghasonlásban, a tan­ánok, ha akartak volna, se tudtak volna becsületesek maradni. A kucséber lelkiismeretével, a bri­gand fékezhetetlen szilajságával folyton forr­­ponton, viselkedésük kiszámíthatatlan. Hol az osztrákokkal, hol a franciákkal, hol a németekkel tartanak. A múlt század elején az első nápolyi­orradalom alatt, a Bourbo­nok mentésére Ausztria ötvenezer hadsereg­gel vonult be Nápolyba. Azóta lassankint egész Italia Monarchiánk hatalmába került. Sok háborúnk közt egyetlen egy eset se fordult elő, hogy a tan­ánok saját erejükből győztek volna. 1866 ban is Bismarkhoz sze­gődtek; Custozzánál és Lissánál véresre ver­tük őket. Königrátz után azonban kénytele­nek voltunk velük kiegyezni. Ha egyébért nem, ezért is hálásak lehetnének most a németek iránt. A franciák által jutottak Ve­lencéhez,­­ ezért harminc évig velünk szö­vetkeztek. A taliánok egy tál lencséért min­­dig készek voltak eladni magukat. Az ő szövetségükben meg nem bízhat senki. Ígér­nek és­­letagadnak, ölelkeznek és elárulnak. Ma velünk, holnap mással. A becsület nem fontos, az ígéret is csak olyan híd, melyen át valamennyire el lehet jutni. Hogy hova? Az mindegy Egy­szer ide, máskor másfelé. A talián alkalmi vállalkozó. Mindenre képes, csak hűségre nem. Még a hűtlenségében sem tud állha­tatos maradni. „Sciamo poveri“. — Szegények va­gyunk — mondta egyszer egy olasz állam­férfi. A szegény nép pedig nem lehet be­csületes. Mi azt hisszük, az olaszok azért szegények, mert nem becsületesek és sohase fognak célt érni, mert kalandorok. Két adat bizonyítja a olaszok züllését. Az­ első, hogy egy országból sincs akkora kivándorlás, mint Itáliából. Nem tudnak otthon maradni. A másik, hogy az olasz nép nem magából, hanem idegenekből él. Nyolcszázmillió koro­nára teszik az olaszok bevételét évenkint az idegen­forgalomból. A hazájuk szépségeit árulják és őseik dicsőségéből tengődnek. Igazán szegények ! KECSKEMÉTI ÚJSÁG H I K I II Kecskemét, 1915. julius 31. — Személyi dir. Vilém Parizek tur­­naui tanácsnok, akinek két fia szolgál, mint önkéntes Kecskeméten a 94 eseknél, ma Kecskeméten járt. A tanácsnok a délelőtt fo­lyamán tisztelgett a városházán Sándor Ist­ván polgármesternél és Papp György főka­pitánynál. Megtekintette a városházát és a város egyéb középületeit.­­ — Látogatáson. Gróf Marenzi Fe­­­­renc tábornok tegnap és ma helyőrség láto­­­­gatáson volt Kecskeméten és a láttottak fe­lett megelégedését fejezte ki. A ma délutáni gyorssal utazott vissza Budapestre. — Egyháztanácsülés. A róm. kath. egyháztanács augusztus 1én délelőtt 10 órakor saját hivatalos helyiségében ülést tart folyó ügyek tárgyában. — Przemysl fogságban volt tisztről. Dr. Fábián Béla, 38-ik gyalogezredbeli ka­dét Kiewből irt. Jól érzi magát. — Bőr- és kozmetikai bajok keze­lése a Liget-szanatóriumban. Buda-­­pest, Nagy János­ utca 47. szám. —* Értekezlet. Augusztus 3-ára dél­előtt 10 órakor a városháza bizottsági ter­mében az augusztus 20-án rendezendő jó­tékony népünnepély megrendezésére Sándor István polgármester elnöklete mellett érte­kezlet lesz. A Kiskecskemétért, Beretvás Gál bortermelő ma a polgármesteri hivatalnál a leendő Kiskecskemét felépítéséhez egy ház­nak felépítési költségeit elvállalta. — A felvidék felsegítésére. Augusz­tus hó 5-én Budapesten a delegátiós üléste­remben Khuen-Héderváry gróf elnöklete mellett értekezlet lesz, melynek célja a fel­vidéken elpusztult falvak felépítésére a kor­mánnyal összhangban országos akciót indí­tani. — Elveszett. Egy szegény tiszti szolga elvesztette gazdája pénztárcáját, melyben 30 korona és írások voltak. Kéri a becsületes megtalálót, jutalom ellenére a csapat-kórház parancsnoksághoz leadni szíveskedjen, ellen­kező esetben a katonát súlyos büntetés éri. — Elesett szin­ész. Cséry József színész, ki a múlt évi szinisaison elején a kecskeméti színházban is működött és igen értékes kvalitásokat árult el, galiciai har­cokban hősi halált szenvedett. Chyrov mel­lett egy kolostor kertjében temették el. — A 94-esek hangversenye. A vá­rosi színházban augusztus 7-én — mint már megírtuk — a 94 esek zenekara hangver­senyt rendez. A hangverseny műsora: 1. Wagner- Richard : Harci induló és csata- Hymnus a „Rienzi“ operából. 2. Beethoven: „Leonore“ No­. 3 Nyitány. 3. Mendelsson É. Moll hegedű koncertjének­­ tétele. 4. Schubert befejezetten. H. molli Symphoniá­­jának 1. tétele 5. Grieg Vonósnégyesének II. tétele op. 27. 6. Liszt: Magyar Rap­szódia. —­fk­íjgnszíns hó elsején la­punkra új előfizetést nyitun­k. Program­­mánk ismert gyorsan és pontosan friss és hiteles hírszolgálatot adni. A háború érlelődő eseményei és a nagy hírszolgálat arra indított bénnünket hogy lapunk érdekében megújuló erővel au­gusztus havában még erősebb propa­gandát­­indítsunk, s kérjük azokat, a­kiket ez irányban megkeresünk, akci­ónkat szeretettel és érdeméhez méltóan fogadni szíveskedjenek. ■ — Nagy napok előestéje. Lapunk mai számában ismét nagyarányú katonai sikerekről vett tudomást az olvasó. A nagy napok előestéje, mondotta­, nemrég vala­melyik külföldi lap s valóban annak is látszik. A döntő események küszöbön, mu­tatják ezt az események és a hosszúra sza­bott sürgönyök, amelynek utolja reggel négy órakor érkezik és feldolgozásuk miatt lapunk olykor fél vagy egy órai késéssel is jelenik meg. Ez az oka, hogy a közönség érthető türelmetlenséggel várja az újságot, amelyért érdemes tovább is várni, hiszen nagysúlyú döntő események vannak a küszöbön s ezek tüzetes ismertetése a nyomdára is erősebb munkát ró. A 94-esek a színházban. A leg­utóbbi szinelőadáson kellemes volt lánn több 94. ezredbeli katonatisztet és a legény­séget a színházban, akik bár nem értették meg az előadást, azért mégsem távoztak el egy unalmas est emlékeivel, mert volt olyan szám több is, amelyet nyelvismeret nélkül is lehetett élvezni. Ha a látogatás tömege­sebb lesz, bizonyára a direktió is rendsze­resíti a német nyelvű darabok előadását — Horváth Béla kitüntetése. Mint félhivatalosan jelentik, a király Horváth Bé­la, a budapesti Ítélőtáblái tanácselnökének nyugdíjazása alkalmából sok évi hit és buzgó szolgálata elismeréséül a Lipótrend lovag­keresztjét adományozta. Kiváló földink, aki­re, valahányszor szó esett a napisajtóban, mindig büszkén tekintettünk, aki nagy tu­dásával és példátlan mergiájával becsülés tisztességet és szeretetet vívott ki magának. Benne a királyi kegy nagy, méltó és érdemes munkáját tüntette a hazai jogászéletnek, ak­ már régóta maradandó nevet vivott ki ma­gának. Nagy kitüntetése alkalmából őszintén és szivből üdvözöljük. 177. (1876) szám.

Next