Kecskeméti Ujság, 1915. szeptember (8. évfolyam, 202-226. szám)

1915-09-01 / 202. szám

2. oldal. HÍREK Kecskemét, 1915. augusztus 31. Tábori levél. Északi harctér, 1915. aug. 17. Újra hosszabb ideje állandó lakóhe­lyem a fedezék. Ágyam szalma, bútorzatom nehány a falusi parasztházakból legényem szerzette padka, deszka, — meg egy icike­­picike szék: ezen fejte Riskáját a még a háború elején elmenekült falusi tanítónak oldalbordája. Lakótársaim a régiek. A régiek, a meg­szokottak. A fekete vakond, a mezei egér, a szúnyog, a száz meg száz légy, (hamarjá­ban nem is tudom, hány fajta), a hernyó, százlábú, meg a földi giliszta. Ezekkel már már összebarátkoztam. Régi bajtársak, tisz­teséggel ejtessék ki mindig az ő nevük. Ámde, mióta itt a Bug mentén né­zünk farkasszemet a letört oroszlánnal, az oroszszal, igen kellemetlen, borzasztó ízlés­telen látogatóm is akad: egy-egy jól meg­hízott, potrohos varangyos béka. Éjszaka, vak sötétségben szabálytalan ugrásokkal be­­le­ vizitál hozzám. Nosza van ijedtség. Le­gényem azonnal lő egy lapáttal s mint rög­­tönítélő bíróság hóhérja , rögtön végre is hajtja a kivétel nélkül mindig halálos íté­letet. Kicsiny gyerekségem óta a csupaszhátú béka az én legnagyobb ellenségem. Van azonkívül úgynevezett házi lakója is minden fedezéknek. Megnevezzem őket? Még valamelyik kecskeméti szállás meg is neheztelne, hogy no ne, mintha nálam nem is volna. Fedezékem falán állandó a vízgyöngy. Legényeim segíteni akartak a bajon. Desz­kával kibélelték az egész lakást. No, most nem a falról csurog rám a víz, a deszká­ról ! Valahogy csöbörből vödörbe jut így az ember. Ha nem köszöntött volna be oly ko­rán itt a sárguló ősz, — naponta keringe­nek bucsuzóra rajvonalunk felett a vándor­útra elszálló gólyák, vadkacsák csapata, — nem is volna baj a nedvesség. Valóságos várrá építettük ki ezt a magaslatot a Bug túlsó partján. Csupa összekötő, futó­ árok, — az ember szépen sétálhat bennük, — a golyó vagy beletörődik a földhányásba, vagy magasan — messzire­­repül. A tiszti étkező a háborús architektúra csoda alkotása Katonák, — béke idején ker­tészet a tisztes foglalkozásuk, — valóságos parkot létesítettek. Gyeptéglából hatalmas dimenzióban a magyar meg az osztrák ko­rona. Gyepes után beér a fedett étkezőbe, mely augusztus 18-ára, a felséges király születésnapjára minden pompával — fény­nyel felszerelve, mit csak a tábori élet nyújt s a katona élelmesség a maga eféle céljára nagyszerűen felhasznál. Az étkező fedve van. Nemcsak azért, hogy az eső át ne essen rajta, de srapnell ellen is biztosítva van. Hús, hívogató, ba­rátságos hely ez az étkező. Itt játszák el a szokásos délutáni tarokkpartit a magyarsá­gukról az egész ezredben ismert s közked­veltségnek örvendő Simonffy őrnagy, Uhlig, Hyna és Hoffmann kapitányok. Ha az állást vizitálja nemes gondolko­dású, ízig-vérig magyar ezredparancsnokunk — Gerő alezredes, —­­háború elején a hí­res, 24-es vadászok parancsnoka volt) itt szokott megpihenni rövid időre. Hiába kí­náljuk snapsszal, cigarettával: nem iszik, nem dohányos. Ritka ember, vasakarat — a háború­ban nem dohányzik. Bizony még én is, ki a háború előtt szintén haragosa voltam a nicotinnak, — pöfékelek, szívom a sok ci­git. Kell. Idegességemet csillapítom vele! Állásunk valóságos vár. Egészen ki­építve. Mégis folyton túrunk, ásunk. Amíg parancs jó támadásra, az utolsó óráig. Hiába. Megszoktuk már. Akár ásóval-kapá­­val is háborúskodhatnánk. * Leszállt az est. Komor sötétség az egész vonalon. Benn az erdő közepén, — talán pásztortüzes tisztáson, — orosz csapat dalra gyújt. Bánatos, szomorú dalok. Az el­nyomatásnak, a szabadság nélküliségnek szo­nátái. Sok keserűség, fájdalom e szólamok­nak. Ezeket meg nem hallhatta a nagy cár ! Vagy ha hallotta, kő van annak a szíve he­lyén . . . Ideát csapatba verődött magyar fiuk. Beszélgetnek. Otthon hagyott szeretőről, édes­anyáról. Először egy-egy kis bánat. Aztán szép átmenetben tréfa, kacagás. Tréfálódzás, kacagás közben felejtik a kecskeméti portát. A gémes kutat. A végtelen rónát. Hirtelen gyorstüzet ad a tüzérségünk. Nincs kacagás többé. Mélabus áriát se hord a szellő onnan útról az erdőből. Nagy a csönd. Két orosz fő által túlról. Megadja magát, önként rohan a fogságba. Megkérdik tőle, miért jött: „Hej nem lehet azt kitar­tani. Borzasztó a tüzérség. Most is volt vagy kétszáz sebesültünk, halottunk­. Újra csönd. A végtelen, néma sötétsé­get egy ellőtt világítóröppentyű megszakít­ja , néhány percre megvilágítja a terepet. Semmi nesz, semmi mozgás. Az előre­tolt előőrs ébren őrködik. Utászok a drót­akadályt húzzák az arcvonal elé. Munkában hamar vége az éjszakának. Pitymallik. A hajnal előbuvik a felhők mögül. A felkelő nap első, aranysugara fel­csókolja a virány gyöngyharmatját. Világos­ság lesz. Most a nappal őrködik. Az éjsza­ka éber őrkatonája pihenésre dől. Alszik. Álma édes, mély. Emberek, ne háborgassátok ezt az álmot. Z. K. hadnagy. — Rikkan­csdrusitosunk és la­punk terjesztése. Lapunk mai szá­mával a lap általános terjesztését Ho­moki Vince helybeli lapterjesztő-válla­­latára bízzuk, hogy így azoknak is módjában álljon lapunkat olvasni, akik ezt eddig nem tehették a lapterjesztés monopolizálása végett. Miután pedig fenti vállalat egyik helybeli volt párt­lapot terjesztett eddig elé, kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a mi lapunk a háború alatt semmiféle politikával nem foglalkozik, mert erre most nincs szükség, egyetlen pártnak sem vagyunk hivatalosan lekötelezettje, mert ma min­den pártkeretektől és politikától men­tesen , csak független lapot akarunk adni olvasóink kezeibe és éppen ezért egyedüli célunk friss és eleven helyi és országos hírekkel gyorsan és pon­tosan szolgálni olvasóinknak. A lap­­terjesztésnek ez a fázisa adminisztrá­ciós és technikai átszervezést tesz szük­ségessé, s ez okozza, ha a cél meg­kívánja, hogy lapunkat, mint a többi helyi lapok teszik, szükség esetére egyelőre délután jelentessük meg, vagy esetleg délután is. Kérjük sora­ink szives tudomásul vételét és tiszte­lettel kérjük­­. előfizetőinket, hogy a nagy cél érdekében bennünket fenti méltánylandó okokból továbbra is sze­retettel pártolni és támogatni méltóz­­tassék. Kiváló tisztelettel a Kecskeméti Újság szerkesztősége és kiadóhivatala. — Adjunk látcsövet katonáinknak. Jó távcső egész csapatokat menthet meg a meglepetés veszedelmétől és az ellenség ki­kémlelésére is a legbiztosabb segítőeszköz. Küldjük el távcsöveinket hős katonáink számára a Hadsegélyző Hivatal címére (Bu­dapest IV., Váci utca 38. szám.) — A főispán Kecskeméten, Ráday Gedeon gróf főispán ma délelőtt 10 órakor Kecskemétre érkezett, hogy a törvényható­sági bizottság közgyűlésén és közigazgatási bizottság ülésén elnököljön. — Kiskecskemétért. A város által felépítendő felvidéki község egy házának felépítési költségeire Bóka Gyula és neje Szabó Juliánna, ögy Lázár Sándorné és Gye­­nes Bertalan 500 koronát adományoztak. Mesterné Sági Juliánna, Sági Anna egy-egy ház, eddig 69 ház van. — Szilágy megye Kecskeméthez. Szilágy vármegye törvényhatósága legutóbb tartott közgyűlésén határozatott hozot, mely szerint a rokkant alap szaporítása érdeké­ben a marhalevelek kiállítása után nagyobb illetéket kíván szedetni. A határozatot pár­tolás végett megküldötte. — Hősi halál. A városhoz érkezett hivatalos jelentés szerint Bodor Kálmán 1893 szül. népf. 1915 május 22-én az észa­ki harctéren hősi halált halt, Láng Antal 1888 szül. póttart. május 3-ikán tífusz kö­vetkeztében meghalt. — Eltűntek. A városhoz érkezett hi­vatalos jelentések szerint Gróf Gyula 1886. szül. népf. az északi harctéren jun. 9-ikén, Füredi Sándor 1885 szül. népf. az északi harctéren, jun 9. Jenei Lajos 1889 é. é. önkéntes északi harctéren jun. 9. Farkas Ferenc 1880 szül. népf. északi harctéren junius 30-án. Czelleng Sándor 1890 szül. honvéd északi harctéren jun. 9 ikén. Dará­nyi István 1884 szül. népf. jun 9 ikén. Di­nók István 1884 szül. népf. északi harctéren jun. 9 ikén. Dobos János 1883 szül. népf. északi harctéren jun. 9 ikén. Demján Ba­lázs 1888 szül. népf. északi harctéren jun. 9 ikén. Domokos István 1885 szül. népf. északi harctéren jun. 9 ikén ismeretlen mó­don eltűnt. — Közgyűlés, A bizottsági tagok gyér érdeklődése mellett nyitotta meg Ráday Ge­deon gróf főispán délelőtt háromnegyed 11 órakor a közgyűlést. Dr. Szabó Lajos al­jegyző bemutatta a polgármesteri jelentést. A polgármesteri jelentés tudomásul szol­gált. Győrffy Balázs interpellált. Győrffy Pál főjegyző bemutatja a belügyminiszter rende­letét a kiviteli tilalom meg nem engedésé­ről, ezzel kapcsolatosan Goitein Miksa rá­­muatt a gabona­beszerzés lehetetlenségére és javaslatot tesz aziránt, hogy a közgyű­lés sürgős felíratott terjeszszen a kormány­hoz a requirálás és több olyan intézkedés elrendelésére, melyek lehetővé teszik majd az élelmiszerek beszerzését. Sándor István polgármester részletesen rámutat az összes bajokra s a közgyűlés az indítványt magá­évá teszi. Dr. Dömötör Lajos tanácsnok a fa­szükséglet biztosítására terjeszti elő a vá­rosi tanács javaslatát. Miután 6000 öl fát kell a városnak kitermelni, szükséges egy keskeny nyomtávú vasút beszerzése a fának befuvarozására, ez 20—22.000 korona költ­séget igényel, melynek beszerzésére a köz­gyűlés a felhatalmazást megadja. Tormássy Ferenc főszámvevő bemutatta a javadalmi hivatal zárszámadását, 44.193 koronával ke­vesebb folt be, mint a­mennyit a költség­­vetés előirányzott. A zárszámadás tudomásul szolgál. Zimay Károly tanácsnok bemutatja a zálogintézet 1914. évi mérlegét. A mérleg tudomásul szolgál. Apróbb ügyek letárgya­­lása után, elnöklő főispán az ülést három­negyed 12 órakor bezárja. — A csomagforgalom Olaszor­szággal, Rómából jelentik. A postaminisz­térium közli, hogy szeptember 1-től kezdve a Svájccal való postaforgalom a hadifoglyok számára is újra megindul. * Bőr- és kozmetikai bajok keze­lése a Liget-szanatóriumban. Buda­pest, Nagy János­ utca 47. szám. KECSKEMÉTI UJSÁG 202. (2002.) szám. Használjunk hadisegély bélyeget. Nyújtsunk segélyt a Kada Gyermek Otthonban levő árváknak is.

Next