Kecskeméti Ujság, 1915. október (8. évfolyam, 227-253. szám)

1915-10-01 / 227. szám

2. oldal. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 227. (2026.) szám. HÍREK Kecskemét, 1915. szeptember 30. Az ujsandezi ápolónő. Orosz uralom ! ... Az ujsandezi vá­rosháza tetejéről Szt. András keresztes fehér­orosz zászló lengett győzelmesen alá. Amint lobogtatta, suhogása mintha I. András cár sokszorosan bevált jelszavát hirdetné a szél szél szárnyán, hogy a­hová egyszer az orosz zászlót kitűzték, onnan az soha többé le nem kerül. Orosz uralom! . . . A tér mögötti Neugreschel-féle házról vöröskeresztes fehér zászlót bontogatott a szél teljes szélességé­ben, mintha az egész világnak akarná to­vábbítani a Megváltó vigasztaló szavait. Jöj­jetek hozzám valamennyien, akik sínylődtek s akik szenvedtek ! Sínylődtek és szenvedtek, valahányan csak itt voltak, meg is feledkeztek róluk és szenvedéseikről teljesen. Hiszen ellenségek feküdtek itt, 100 nál több súlyosan sebesült és nehéz beteg magyar és osztrák katona, akiket az oroszok bevonulása előtt már nem lehetett elszállítanunk. Velünk ugyan nem törődhettek az orosz orvosok A Kárpátok­ból majdnem óránként érkeztek orosz sebe­sültekkel megrakott hosszú kocsisorokból álló vonatok, ki gondolhatott ilyenkor arra a néhány magyarra s osztrákra? Ha felépülnek, ám jó, indulhatnak Szi­bériába, ha belepusztulnak, még jobb, leg­alább nem kell többet bajlódni velük. Ők voltak az oroszok bevonulásakor a legnyomorultabbak az egész városban, se­gítség nélkül és elhagyatottságukban mind­nyájan siralmasan odavesztek volna, ha az egyik ápolónő minden veszélylyel dacolva mellettük ki nem tartott, őket szeretettelje­sen s odaadóan nem ápolta volna mindad­­dig, amíg a mi csapataink a várost újból meg nem szállották. Ritter Vanda önként állott be a háború elején vöröskeresztes ápoló­nőnek, most meg önként maradt szolgálata helyén s minden erejét ezen szerencsétlenek megmentésének szentelte életét és egészségét is kockáztatva. Gondoskodott ellátásukról úgy, hogy legalább a legnélkülözhetetlenebb szükség­leteik kielégitessenek, hogy ha sebesülteket és betegeket legalább az készség ne gyötör­je, bár önmaga sokszor csak egy darabka szikkadt kenyérrel érte be s egy falat egyéb enni való sem maradt a számára. Hiszen ideje sem lett volna az evésre, ő volt egy személyben az orvos is, kötözte egymaga a sebesülteket s ápolta a betegeket. Persze egyiknél-másiknál, akinek testébe az orosz golyó nagyon mélyen fúródott, vagy akit a typhus réme nagyon forrón ölelt át szörnyű karjaival, minden önfeláldozó fáradozásának sem lehetett nagy foganatja. Ilyeneknek azután a papjává lett, a haldoklók mellé ült, beszélt otthonukról, vi­gasztalta őket, mig csak lelküket ki nem ad­ták. Puha kezek csukták le a holtak szemét, burkolták lepedőbe őket s az ápolótestvér, még másik három, neki segédkező­ nővel vitte ki a halottakat a temetőbe, s gondos­kodott tisztes elföldelésükről — legalább nem jutottak ellenséges földre — s keresztet tűzetett sírjukra. Ám csak keveseknek kellett megtennie ezt a végső kegyes szolgálatot, ápoltjai leg­többjét kimentette a halál karjai közül szem­­beszállva a sok veszedelemmel, dacolva az éhséggel, kimerültséggel s a fertőzés eshe­tőségeivel. A büszke orosz zászló végül mégis csak lekerült a városházáról, csapataink pe­dig vig zeneszóval tértek vissza a felszaba­dított városba. A halálra fáradt Vanda ápolótestvért is felváltották ekkor, rövidesen utóbb pedig megkapta halálmegvető önfeláldozásának há­lás elismerése jeléül a vöröskereszt hadidi­­szítményes tiszteletbeli ezüst érmét. Nyújtsunk segélyt a Xada Gyermek Otthonban lévő árunak is. 1/ ■■ ■ ■ | | Közgyűlés. Gyér érdeklődés mellett nyitotta ma meg Sándor István polgármester a közgyű­lést fél 11 órakor. Ráday Gedeon gróf fő­ispán­­egynegyed 12-kor vette át az elnök­lést. Dr. Szabó Lajos jegyző bemutatta a polgármesteri jelentést. A polgármesteri je­lentés örömmel regisztrálja a Szegedy György ny. tanácsnokot ért legfelsőbb kitüntetést, ugyancsak Kiss József tanító kitüntetését, megemlékezett dr. Damó Zoltán, Pap György­­né, Szoller Aladárné, Mohácsy Lajosné úr­asszonyok és Tóth Teréz urleány kitünteté­seiről. A közgyűlés e bejelentéseket öröm­mel, a polgármesteri jelentést egyhangúlag veszi tudomásul. Interpelláció: Győrffy Balázs a sétatérnek vasúthoz vezető útjának kivilágításáért interpellál. A polgármester helyt ad a kérelemnek. Segély a tisztviselőknek. A tisztviselői kar a háromnál több gyermekű városi alkalmazottai részére hábo­rús segélyt kér. A tanács azt javasolja, hogy a kérdést részletesen a jövő közgyűlésen tárgyalják. A drágaság ellen. Györffy Pál főjegyző bemutatja a köz­­élelmezési bizottságnak a drágaság orvoslá­sára tett előterjesztéseit, ebből az tűnt ki, hogy a drágaság ellen egyenlőre tehetetlen, kérik tehát a requirálási jogot minden élel­micikkre. Sándor István polgármester részle­tesen megvilágítja a drágaság okait, melyek nem helyi jellegűek, hanem országos bajról van itt szó, melyen csak a kormány tud vál­toztatni. Elő is terjeszti a polgármester azt a felterjesztést, melyet a kormányhoz kíván juttatni, s mely részletesen kifejti a drága­ság okait és az orvoslásnak módjait. A köz­gyűlés a felterjesztést egyhangúlag magá­évá teszi. A drágaság különben sok szóbeszédet termett a mai közgyűlésen. Sajnos, tenger­­beszéd se tudja megállítani a drágaságot, s a mai sok javaslat is időfecsérlés volt, mert egyik bizottsági tag akasztást is kért a drá­gaság előidézőire — ilyenekkel ma még sem fogylalkozik a kormány. Költségvetési hiány. Az 1914. és 1915. éves költségvetési hiány fedezésére a belügyminiszter kivétele­sen megengedte, hogy a város közönsége függő kölcsönt vehessen fel, mert a hábo­rúra való tekintettel méltányosnak látja a pótadó kivetésének elhalasztását. A Pesti Ha­zai Banktól 460.000 koronát vesz fel a vá­ros ezekre a célokra. Közélelmezési kölcsön. A közélelmezési célokra újabban ismét kölcsönre van szükség a városnak, elhatá­rozta tehát a közgyűlés egy újabb 200.000 koronás kölcsön felvételét a helyi pénzinté­zetektől. A közgyűlés ezután apróbb ügyeket tárgyalt. — Debrecen az élelmiszerek requi­­rálásáért. Debrecen város törvényhatósága az összes húsneműeknek megállapítását és az összes élelmiszerek requirálását kérte a kormánytól. Feliratát hasonszellemű felirat­tal leendő támogatás céljából megküldötték Kecskemétnek is. — Kitüntetés a halál után. A kato­nai parancsnokság ma megküldötte a város­hoz Sikari Kovács Lászlónak, aki a harcté­ren hősi halált halt, az I. osztályú ezüst vi­­tézségi érmet, a családnak leendő teladás végett. — Nem kell a d­iófa a hadvezető­ségnek. A m. kir. földmivelésügyi minisz­ter értesítette a várost, hogy a város terüle­tén meglévő diófákra — melyeket összelá­tott — a hadvezetőségnek már nincs szük­sége, tehát azokat a földmivelésügyi kor­mány sem igényli. — Tilos a viharágyu használata. A m. kir. földmivelésügyi miniszter ma le-, iratot intézett a városhoz, melyben vihar­ágyuk használatát teljesen eltiltotta. — Adományok: Feldmayer Lipót fő­hadnagy 100, Orbán Nándor 100 koronát adományozott Kiskecskemét alapja javára. — Előadás a Moziban. Tegnap este magas nívójú előadásban volt részünk a Goth pár vendégszereplése révén. A kecs­keméti kárpáti falu számára való jótékonycélú előadást Pásztor Árpád, a kiváló újságíró vezette be kedves szavakkal, értékelvén és ecsetelvén az est jelentőségét. Utána a Góth pár szolgáltatott magas szintben levő élve­zetet, ragyogtatván nagy művészetüket. Az előadás keretében részt vett még Kemenes Lajos színművész is. Közönségi több is le­hetett volna, csak érthetetlen, miért nincs ilyen művészi előadás és ünnep a színház­ban, mikor az megfelelőbb hely és a drága helyár a színházi helyáraknál sem volt ala­csonyabb. A mozi csak maradjon annak, aminek épült a mozinak, s teljesítse ott kulturálisan szép hivatását. Ilyen előadás csak színházba való, nem ebbe a környe­zetbe, az kényelmi, de etnikai szempontból is fölötte van a mozinak. Szomorú, hogy a bűvészet Katona József majd egy milliós színházát keresi fel, a művészet pedig a könnyebb súlyú moziba zsugorodik. De ná­lunk ez is viszáján van, mint legtöbb kultu­­rális ügy. * A török Vörös Félhold képesleve­lezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Képviselőház.) — A belügyminiszter a hősök em­lékéért. Sándor János belügyminiszter ren­deletet intézett Bereg, Máramaros, Sáros, Ung és Zemplén vármegyék közönségéhez, amelyben a községi elöljáróságok feladatává tette, hogy ez elesett hősök sirját az egyhá­zi hatóságokkal karöltve kutassák fel, az el­esettek neveit feltüntető szokásos sirjelekkel jelöljék meg és gondozzák ezeket. * Bőr- és kozmetikai bajok keze­lése a Liget-szanatóriumban. Buda­pest, Nagy János­ utca 47. szám. — Márka helyett korona. Bécsből jelentik: A hivatalos lap holnapi száma a magyar pénzügyminisztérium következő hir­detményt teszi közzé: Az 1912-ik évi 5-ik t. c. 11 §-a és 1912-ik évi 66 t. c. 11 p­ a. alapján kibo­csátott m. kir. négy és fél százalékos száz­ötven millió birodalmi márka névértékű ál­lami pénztár­jegyek a háború ideje alatt Magyarországban és Ausztriában német ér­ték helyett koronaértékben váltatnak be. Az átszámítási árfolyam továbi intézkedésig száz márka után huszonnégy korona. — Hogy ünnepelték a harctéren a király születés­napját ? A napokban levelet kapott a kecskeméti Sz. család. A levelet a tizenhétéves János gyerek irta, aki azelőtt borbélysegéd volt, de önként beállt katonának s most az oroszok ellen harcol. Levelében azt írja meg, hogy vitéz katoná­ink hogy ünnepelték meg a király születés­napját. Levelében az ünnepről a következő­ket írja : Legfelsőbb hadurunk s­zületésnapi ünnepe egy általunk Újkecskemétté átalakí­tott erdőben folyt le. A tegnapi napon a­ parkká átalakított erdőben már korra reggel zúgás volt hallható, amibe távolba harcoló cimboráink egy-egy lövése vegyült. Hisz nagy csata lesz az éjjel, a szárnyak az utol­só csepp vérükig harcolni fognak, amit ne­künk a Bug mentén kell támogatni. Az er­dőben felhangzik a magyar nóta. A délutáni népünnepélyre készülő csapatok dalárdája az. Lassan eljön a dél, a trón hozza a le­veteket és a nagyszerű menázsit, ami fo­kozza az örömök nagyságát. Ebéd után egy zöld tisztáson kezdődik az ünnepély. Mű­kedvelő nevettető monológok, birkózás, má­szás s mindez leírhatatlan örömök között folyik, hisz minden megvolt, amit csak a harctéren kívánni lehet, bor, cigaretta, szi­var, jó menázsi stb. Végül is minden jónak vége szokott lenni. Jön az est és óriási él­jenzés, ének és tánc közepette az ünnepély véget ért. A nóta azonban egész éjjel tartott.

Next