Kecskeméti Ujság, 1915. október (8. évfolyam, 227-253. szám)
1915-10-01 / 227. szám
2. oldal. KECSKEMÉTI ÚJSÁG 227. (2026.) szám. HÍREK Kecskemét, 1915. szeptember 30. Az ujsandezi ápolónő. Orosz uralom ! ... Az ujsandezi városháza tetejéről Szt. András keresztes fehérorosz zászló lengett győzelmesen alá. Amint lobogtatta, suhogása mintha I. András cár sokszorosan bevált jelszavát hirdetné a szél szél szárnyán, hogy ahová egyszer az orosz zászlót kitűzték, onnan az soha többé le nem kerül. Orosz uralom! . . . A tér mögötti Neugreschel-féle házról vöröskeresztes fehér zászlót bontogatott a szél teljes szélességében, mintha az egész világnak akarná továbbítani a Megváltó vigasztaló szavait. Jöjjetek hozzám valamennyien, akik sínylődtek s akik szenvedtek ! Sínylődtek és szenvedtek, valahányan csak itt voltak, meg is feledkeztek róluk és szenvedéseikről teljesen. Hiszen ellenségek feküdtek itt, 100 nál több súlyosan sebesült és nehéz beteg magyar és osztrák katona, akiket az oroszok bevonulása előtt már nem lehetett elszállítanunk. Velünk ugyan nem törődhettek az orosz orvosok A Kárpátokból majdnem óránként érkeztek orosz sebesültekkel megrakott hosszú kocsisorokból álló vonatok, ki gondolhatott ilyenkor arra a néhány magyarra s osztrákra? Ha felépülnek, ám jó, indulhatnak Szibériába, ha belepusztulnak, még jobb, legalább nem kell többet bajlódni velük. Ők voltak az oroszok bevonulásakor a legnyomorultabbak az egész városban, segítség nélkül és elhagyatottságukban mindnyájan siralmasan odavesztek volna, ha az egyik ápolónő minden veszélylyel dacolva mellettük ki nem tartott, őket szeretetteljesen s odaadóan nem ápolta volna mindaddig, amíg a mi csapataink a várost újból meg nem szállották. Ritter Vanda önként állott be a háború elején vöröskeresztes ápolónőnek, most meg önként maradt szolgálata helyén s minden erejét ezen szerencsétlenek megmentésének szentelte életét és egészségét is kockáztatva. Gondoskodott ellátásukról úgy, hogy legalább a legnélkülözhetetlenebb szükségleteik kielégitessenek, hogy ha sebesülteket és betegeket legalább az készség ne gyötörje, bár önmaga sokszor csak egy darabka szikkadt kenyérrel érte be s egy falat egyéb enni való sem maradt a számára. Hiszen ideje sem lett volna az evésre, ő volt egy személyben az orvos is, kötözte egymaga a sebesülteket s ápolta a betegeket. Persze egyiknél-másiknál, akinek testébe az orosz golyó nagyon mélyen fúródott, vagy akit a typhus réme nagyon forrón ölelt át szörnyű karjaival, minden önfeláldozó fáradozásának sem lehetett nagy foganatja. Ilyeneknek azután a papjává lett, a haldoklók mellé ült, beszélt otthonukról, vigasztalta őket, mig csak lelküket ki nem adták. Puha kezek csukták le a holtak szemét, burkolták lepedőbe őket s az ápolótestvér, még másik három, neki segédkező nővel vitte ki a halottakat a temetőbe, s gondoskodott tisztes elföldelésükről — legalább nem jutottak ellenséges földre — s keresztet tűzetett sírjukra. Ám csak keveseknek kellett megtennie ezt a végső kegyes szolgálatot, ápoltjai legtöbbjét kimentette a halál karjai közül szembeszállva a sok veszedelemmel, dacolva az éhséggel, kimerültséggel s a fertőzés eshetőségeivel. A büszke orosz zászló végül mégis csak lekerült a városházáról, csapataink pedig vig zeneszóval tértek vissza a felszabadított városba. A halálra fáradt Vanda ápolótestvért is felváltották ekkor, rövidesen utóbb pedig megkapta halálmegvető önfeláldozásának hálás elismerése jeléül a vöröskereszt hadidiszítményes tiszteletbeli ezüst érmét. Nyújtsunk segélyt a Xada Gyermek Otthonban lévő árunak is. 1/ ■■ ■ ■ | | Közgyűlés. Gyér érdeklődés mellett nyitotta ma meg Sándor István polgármester a közgyűlést fél 11 órakor. Ráday Gedeon gróf főispánegynegyed 12-kor vette át az elnöklést. Dr. Szabó Lajos jegyző bemutatta a polgármesteri jelentést. A polgármesteri jelentés örömmel regisztrálja a Szegedy György ny. tanácsnokot ért legfelsőbb kitüntetést, ugyancsak Kiss József tanító kitüntetését, megemlékezett dr. Damó Zoltán, Pap Györgyné, Szoller Aladárné, Mohácsy Lajosné úrasszonyok és Tóth Teréz urleány kitüntetéseiről. A közgyűlés e bejelentéseket örömmel, a polgármesteri jelentést egyhangúlag veszi tudomásul. Interpelláció: Győrffy Balázs a sétatérnek vasúthoz vezető útjának kivilágításáért interpellál. A polgármester helyt ad a kérelemnek. Segély a tisztviselőknek. A tisztviselői kar a háromnál több gyermekű városi alkalmazottai részére háborús segélyt kér. A tanács azt javasolja, hogy a kérdést részletesen a jövő közgyűlésen tárgyalják. A drágaság ellen. Györffy Pál főjegyző bemutatja a közélelmezési bizottságnak a drágaság orvoslására tett előterjesztéseit, ebből az tűnt ki, hogy a drágaság ellen egyenlőre tehetetlen, kérik tehát a requirálási jogot minden élelmicikkre. Sándor István polgármester részletesen megvilágítja a drágaság okait, melyek nem helyi jellegűek, hanem országos bajról van itt szó, melyen csak a kormány tud változtatni. Elő is terjeszti a polgármester azt a felterjesztést, melyet a kormányhoz kíván juttatni, s mely részletesen kifejti a drágaság okait és az orvoslásnak módjait. A közgyűlés a felterjesztést egyhangúlag magáévá teszi. A drágaság különben sok szóbeszédet termett a mai közgyűlésen. Sajnos, tengerbeszéd se tudja megállítani a drágaságot, s a mai sok javaslat is időfecsérlés volt, mert egyik bizottsági tag akasztást is kért a drágaság előidézőire — ilyenekkel ma még sem fogylalkozik a kormány. Költségvetési hiány. Az 1914. és 1915. éves költségvetési hiány fedezésére a belügyminiszter kivételesen megengedte, hogy a város közönsége függő kölcsönt vehessen fel, mert a háborúra való tekintettel méltányosnak látja a pótadó kivetésének elhalasztását. A Pesti Hazai Banktól 460.000 koronát vesz fel a város ezekre a célokra. Közélelmezési kölcsön. A közélelmezési célokra újabban ismét kölcsönre van szükség a városnak, elhatározta tehát a közgyűlés egy újabb 200.000 koronás kölcsön felvételét a helyi pénzintézetektől. A közgyűlés ezután apróbb ügyeket tárgyalt. — Debrecen az élelmiszerek requirálásáért. Debrecen város törvényhatósága az összes húsneműeknek megállapítását és az összes élelmiszerek requirálását kérte a kormánytól. Feliratát hasonszellemű felirattal leendő támogatás céljából megküldötték Kecskemétnek is. — Kitüntetés a halál után. A katonai parancsnokság ma megküldötte a városhoz Sikari Kovács Lászlónak, aki a harctéren hősi halált halt, az I. osztályú ezüst vitézségi érmet, a családnak leendő teladás végett. — Nem kell a diófa a hadvezetőségnek. A m. kir. földmivelésügyi miniszter értesítette a várost, hogy a város területén meglévő diófákra — melyeket összelátott — a hadvezetőségnek már nincs szüksége, tehát azokat a földmivelésügyi kormány sem igényli. — Tilos a viharágyu használata. A m. kir. földmivelésügyi miniszter ma le-, iratot intézett a városhoz, melyben viharágyuk használatát teljesen eltiltotta. — Adományok: Feldmayer Lipót főhadnagy 100, Orbán Nándor 100 koronát adományozott Kiskecskemét alapja javára. — Előadás a Moziban. Tegnap este magas nívójú előadásban volt részünk a Goth pár vendégszereplése révén. A kecskeméti kárpáti falu számára való jótékonycélú előadást Pásztor Árpád, a kiváló újságíró vezette be kedves szavakkal, értékelvén és ecsetelvén az est jelentőségét. Utána a Góth pár szolgáltatott magas szintben levő élvezetet, ragyogtatván nagy művészetüket. Az előadás keretében részt vett még Kemenes Lajos színművész is. Közönségi több is lehetett volna, csak érthetetlen, miért nincs ilyen művészi előadás és ünnep a színházban, mikor az megfelelőbb hely és a drága helyár a színházi helyáraknál sem volt alacsonyabb. A mozi csak maradjon annak, aminek épült a mozinak, s teljesítse ott kulturálisan szép hivatását. Ilyen előadás csak színházba való, nem ebbe a környezetbe, az kényelmi, de etnikai szempontból is fölötte van a mozinak. Szomorú, hogy a bűvészet Katona József majd egy milliós színházát keresi fel, a művészet pedig a könnyebb súlyú moziba zsugorodik. De nálunk ez is viszáján van, mint legtöbb kulturális ügy. * A török Vörös Félhold képeslevelezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Képviselőház.) — A belügyminiszter a hősök emlékéért. Sándor János belügyminiszter rendeletet intézett Bereg, Máramaros, Sáros, Ung és Zemplén vármegyék közönségéhez, amelyben a községi elöljáróságok feladatává tette, hogy ez elesett hősök sirját az egyházi hatóságokkal karöltve kutassák fel, az elesettek neveit feltüntető szokásos sirjelekkel jelöljék meg és gondozzák ezeket. * Bőr- és kozmetikai bajok kezelése a Liget-szanatóriumban. Budapest, Nagy János utca 47. szám. — Márka helyett korona. Bécsből jelentik: A hivatalos lap holnapi száma a magyar pénzügyminisztérium következő hirdetményt teszi közzé: Az 1912-ik évi 5-ik t. c. 11 §-a és 1912-ik évi 66 t. c. 11 p a. alapján kibocsátott m. kir. négy és fél százalékos százötven millió birodalmi márka névértékű állami pénztárjegyek a háború ideje alatt Magyarországban és Ausztriában német érték helyett koronaértékben váltatnak be. Az átszámítási árfolyam továbi intézkedésig száz márka után huszonnégy korona. — Hogy ünnepelték a harctéren a király születésnapját ? A napokban levelet kapott a kecskeméti Sz. család. A levelet a tizenhétéves János gyerek irta, aki azelőtt borbélysegéd volt, de önként beállt katonának s most az oroszok ellen harcol. Levelében azt írja meg, hogy vitéz katonáink hogy ünnepelték meg a király születésnapját. Levelében az ünnepről a következőket írja : Legfelsőbb hadurunk születésnapi ünnepe egy általunk Újkecskemétté átalakított erdőben folyt le. A tegnapi napon a parkká átalakított erdőben már korra reggel zúgás volt hallható, amibe távolba harcoló cimboráink egy-egy lövése vegyült. Hisz nagy csata lesz az éjjel, a szárnyak az utolsó csepp vérükig harcolni fognak, amit nekünk a Bug mentén kell támogatni. Az erdőben felhangzik a magyar nóta. A délutáni népünnepélyre készülő csapatok dalárdája az. Lassan eljön a dél, a trón hozza a leveteket és a nagyszerű menázsit, ami fokozza az örömök nagyságát. Ebéd után egy zöld tisztáson kezdődik az ünnepély. Műkedvelő nevettető monológok, birkózás, mászás s mindez leírhatatlan örömök között folyik, hisz minden megvolt, amit csak a harctéren kívánni lehet, bor, cigaretta, szivar, jó menázsi stb. Végül is minden jónak vége szokott lenni. Jön az est és óriási éljenzés, ének és tánc közepette az ünnepély véget ért. A nóta azonban egész éjjel tartott.