Kecskeméti Ujság, 1915. november (8. évfolyam, 254-277. szám)

1915-11-03 / 254. szám

2. oldal. KECSKEMÉTI UJSÁG 254 (2053.) szám. Egy cél felé. (K.) Erős várunk nekünk az állam, talán sohasem tapasztaltuk, éreztük ezt oly mélységesen, mint ma, amikor az ellenség messzire el van űzve várunk falától s a fu­tók nyomában diadalmas hadseregünk győ­zelmesen és feltartózhatatlanul nyomul előre. Hiába rajzolnak nevetségesen új európai tér­képeket a javíthatatlan fantaszták Párisban, ha ma itt mi mindnyájan szorosan össze­tartunk s erős várunkból a világ minden tája felé harcoló katonáinkat millió kézzel segítjük a győzelemhez. Most harmadszor kell mozgósítani min­den épkézláb tőkét, hogy a háború sikeres folytatásához szükséges anyagi eszközöket előteremtsük. A legideálisabb cél felé hala­dunk : egy új, békében munkás korszak ál­dásos hajnaláért küzdünk, a legnagyobb kultúr­­óért. Ennek elérésére, ennek a hatal­mas vállalkozásnak sikerére a hadi kölcsön az egyetlen anyagi eszköz az állam kezében, amelyet elő kell teremtenünk. Bűnös dolog ilyenkor fásult közönnyel haladni az események mellett, hiszen mél­tatlan e korhoz mindenki, aki nem tudja felfogni a mának világtörténelmi jelentősé­gét. Ebből a­ világtörténelemből kell kivenni részét mindenkinek, mert megméretnek az emberek a háború utáni ítéletben s jaj an­nak, ki könnyűnek találtatik. Ma csak az értékes igazán, ami elősegíti a mi nagy és igaz ügyünk győzelmét és aki ebben az or­szágban él, annak megfeszített erővel kell ezt az értéket és csakis ezt az értéket min­­nél nagyobb tömegben termelni. A hadi köl­csön jelentősége — könnyű belátni — a legértékesebb és a legnagyobb a háborúnak békés eszközei között. A legbiztosabb tőke elhelyezési mód, a ma elérhető legnagyobb kamatjövedelemmel párosulva, oly ideális állampapír típust teremtett meg, hogy mél­tán lett az népszerű a nagy, de különösen a kistőkések körében, Ennek a népszerű­ségnek a kihatása ma m­ég nem is méltá­nyolható kellőkép, de elképzelhetjük, hogy milyen erőt képviselhet az, mikor az állam kölcsönét mindig saját polgárai adhatják, s a kamat­jövedelmet az állam nem kénytelen külföldre küldeni, hanem saját fiainak itthon oszthatja szét, s növeli azok gazdagságát és jólétét. Minden jegyzés — legyen az a legki­sebb is — a­ legbiztosabb forrása lesz a győzelemnek. A kis tőkék számtalan soka­sága megmérhetetlen erőt rejt magában, csak össze kell azokat gyűjteni, csak egy célra irányítani, s nem maradhat el a siker. A nagy milliós jegyzések elöljáró zászlók, kitűnő példák, vezető egységek, talán had­vezérek, de a csaták sorát a sok kis jegy­zés —­ a legénység — milliója dönti el. Az első két hadi kölcsön nálunk is, Németországban is, Ausztriában is megmu­tatta, hogy az igazi nagy eredmények ezer meg ezer apró tételből gyűltek össze. A vi­lágtörténelemben az első eset, hogy ilyen nagy vállalkozás a legszélesebb néprétegek érdeklődése mellett s a kis tőkék nagy so­kaságával érjen el eredményt. Része van ebben a sikerben az ország majd minden gazdasági tényezőjének, de különösen azok­nak, melyek már a béke­időben is a kis tőkék összetömörítésének eszméjén épültek fel és azt tűzték ki célnak. Ezek közül különösen figyelemre méltó volt a postatakarékpénztár által elért ered­mény, ahol a postahivatalok útján történő jegyzések túlnyomó része a legkisebb téte­lekből került egybe s az első hadikölcsön 73 milliós eredményét, a második 75 millió koronás eredmény múlta felől. A postataka­rékpénztár békeidőben is a kistőkések bank­ja, hol az állampapírokat részjáradékok alak­jában is meg lehet vásárolni és a megtaka­rított fillérek ép oly kedvelt betétjei, mint a legnagyobbak. Szerencsés szervezete az or­szág minden legkisebb helyén feltalálható postahivatal alakjában egyenesen predeszti­nálják erre a szerepre, mely a kis tőkék biz­tos őrzése és összetömörítésének nagy fel­adatában rejlik. Még az Amerikába szakadt honfitársak is, kik hazulról vitték magukkal a postata­karékpénztár jó hírnevét, nagy lelkesedéssel sorakoztak a hadi kölcsön zászlója alá és a Transatlantic Trust Company útján csaknem 5 és fél millió koronát jegyeztek összesen, teljesen apró tételekből összerakva, a máso­dik hadi kölcsönre. De ha nem is volna a hadi kölcsön a legjobb üzlet és a legjobb tőke elhelyezés, ha olyan áldozat volna, mint amit a magyar asszonyok hoztak akkor, mikor legkedve­sebb és legszebb ékszereiket áldozták a haza oltárára, akkor is óriási eredménynyel kell végződni a jegyzésnek. Nem üres foga­lom a hazaszeretet és a lelkesedés, amivel hős katonáink a harcba szállnak, a legko­molyabb valóság és az érzelmek gyönyörű­séges lángolása. Ebben a nagyszerű korszakban nagy dolgok történnek nemcsak a harctéren, hanem a lelkekben is. Megtisztulnak az érzelmek a háború tisztitó füzében s bizony sok léha és fölösleges gondolat tűnik el örökre ez­reknek agyából. Ma nincs egyén csak köz, s a köznek egy célja van, győzelmeskedni ellenségein­ken. Ezt kell elősegíteni minden eszközzel, az áldozatkészség szobrával, a rézmozsarak­kal és főleg a hadi kölcsönnel, melynek eredménye késő századokon át hirdesse, hogy ennek az országnak népe megtette kö­telességét e történelmi időkben. HÍREK Kecskemét, 1915. november 2. Most mindenhol főznek Reggel, amikor elindulok hazulról, a kapuban a házmesternével találkozom, mu­tatja milyen szép kenyeret dagasztott, ami ritkaság ebben az időben. A portások is odacsődülnek mind és van nagy megbeszé­lés, hogy mit hogyan kell csinálni, mit ho­gyan nem kell csinálni, hogy a mai lisztin­­séges időkben sikerüljön a kenyér. Felszállók a konflisra, a kocsis azt mondja, ők nem főznek most, nem is érnek rá, de nincs erre pénze, hideget vesz és hideget eszik hónapok óta, a gyomra ettől a sok hidegtől már valóságos dobsinai jég­barlang lett „Az nem jó“ — mondja egy úr, útitársam és borravaló helyett mindjárt ad jótanácsot is. „Az egészség az első, a meleg étel a legegészségesebb“ — mondja. — De hol vegyek zsírt ? — kérdi erre a kocsis. — Hiszen zsírt sem kapni! — Dehogy nem kapni, csak tudni kell magán segíteni — mondja a kocsi másik sarkából a humorista. — Tegyen úgy mint én. Én összevásároltam a­­vármegye összes faluiból a parasztok zsíros­ kalapjait, azt ki­­főzettem és most van zsírom akár két év­re is. A rossz vicctől leszédülve, az utcán az első ember, akivel találkoztam, a legjobb barátom. Csomagot visz és ragyogó szem­mel mondja. — Tojások. Tojások! barátom. Én vet­tem. Csak nem tudom, ma adjam-e mind­járt oda a feleségemnek, vagy tegyem el karácsonyi ajándéknak? Bem­egyek a bankba, a tisztviselők a terem közepén éppen konferenciáznak, mi­csoda alapon és formában szerezhetnének maguknak valahonnan lisztet ? Amíg ők konferenciáztak, addig a felek sem tehettek mást, mint „megbeszéltek“. — Bizony drága minden. És még csak nincs is ez a minden. Az embernek mi min­dent kell megenni. Mi például a múlt héten megettük a feleségem összes slafrockjait. — A slafrockjait ? — Igen. Nagyon régi vacsoránk volt az Erdapfel im slafrock. Krumplit nem kap­ni, hát legalább a slafrockot ettük meg. A borbélyhoz megyek beretválkozni. Hát nem szappanoznak be, hanem egy da­rab kenyeret dörgölnek az arcomhoz. — Mi az — kérdem — miért nem szappanoznak ? — Szappannal ebben a drága időben ? — felelik. Hogyisne! Négyszeres ára van most annak. De ez a kenyér olyan szappa­nos, hogy megenni úgy sem lehet, hát ez is csin­ál elég habot, ha odadörgöljük. — Ismeretlen katonahullák arckép­­­csoportja. A bécsi közös központi tudósí­tó iroda személyazonossági osztálya az is­meretlen katonai hullák és a katonák kísé­retében elha­t polgári személyekről készített fénykép csoportokat a hozzá való személy­leírással együt a törvényhatóságoknak köz­zététel végett időközönként megküldi. A fényképtáblázatok 1. sz. csoportjából a tör­vényhatósági városok számának megfelelő példányszám nem állott rendelkezésre, s mihelyt nevezett bécsi hivataltól az 1. sz. csoportkép megérkezik a belügyminiszterhez pótlólag azt is meg fogja küldeni. A fénykép táblázatok 11. sz. csoportja már megfelelő számú példányban áll rendelkezésre, így annak egy példánya városunknak is meg­érkezik. Ezek közszemlére vannak kitéve a városházán, s így az ismeretlen hullák sze­mélyazonossága megállapítása végett, e ké­pekre a lakosság figyelmét felhívjuk. — Adományok. Mindszenti koszorú megváltás címén a polgármesteri hivatalhoz a következő adományok érkeztek : Tóth Zsigmond 16 kor., id. Sisak­ Kovács Mihály­­né 20 kor. özv. Oláh Imréné 4 kor. a Vö­rös­keresztnek, Harsányi Sándor 2 kor. a hátramaradottaknak, Molnár József rokkan­taknak 10 kor., Prikkel János özvegyek, ár­váknak 6 kor, Györffy Balázs katonák sírja feldíszítésére 5 kor., B. Hajagos Andrásné rokkantaknak 16 kor. katonák sírjaira 160 szál gyertya, Kecskeméti Takarékpénztár egyesület a város harmadik hadikölcsöne után visszafizetés 590 kor. Balanyi István rokkantak 10 kor, Fuhrmann Jakab falu­­építés 30 kor. Vörös­keresztnek 20 kor. Varga Jánosné rokkantak 4 kor. Pintér Sán­dor és neje faluépítés 500 kor. Bóka Zsig­mond rokkantak 10 kor. — Bolgár alattvalók a monarchia hadseregében. A magyar királyi honvédel­­­mügyi miniszter ma rendeletet intézet a tör­vényhatóságokhoz, melyben közli, hogy a bolgár alattvalóknak megengedte, hogy a monarchia hadseregébe beléphessenek, s itt a bolgár hadseregben viselt rangfokozatukat megtarthassák. * A török Vörös Félhold képesleve­lezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Képviselőház.) — Kérelem ! A júliusi és októberi elő­fizetési és hirdetési pénzek beszedésével két egyént bíztunk meg, s így történhetett meg, hogy­­. előfizetőink közül többnek csak az okt,­­decemberi előfizetési nyugtákat praesentálták, s a múlt negyedévit pedig még nem. Ne­hogy hiba essék az incassóban, a fenti pén­zek beszedését mától kezdve egy kézben egyesítettük. Amit tudomásul venni kérünk. — Igazgatói megbízás. A kecskeméti kir. tanfelügyelő Szűcs Antal csemői tanító eltávozása után a községi iskolák igazgatá­sával helyettesi minős­égben K. Varga Dénes tanítót bízta meg. Találkozom egy hölgyismerősömmel: alig akar szóba állani velem. Szaladok haza, főzni. Ma nagy nap van, hús van. Bécsi szelet. — Bécsi szelet citrommal, ugy­e? — Nem. Antracén tentával. Citrom nincs, de ez is megadja az ízt. Találkozom egy másik hölgyismerő­sömmel , alig akar elengedni. — Az istenért, szerezzen nekem darát. Nagyon szépen kérem. De biztosan! A trafikban arról trafikálnak, mint kell prézlit csinálni, ha nincs száraz péksüte­mény. Az újságos boltban valaki azt a ta­nácsot adja, sok sajtot kell enni, az táplá­lóbb még mint a hús. A hús új vitát indít, a dán húsról akadémikus jellegű megbeszé­lések folynak, az étel, a főzés mindenütt a téma. Kifáradva és megéhezve végre haza­térek délben és az előszobából látom, hogy a konyhasparhet hideg, nincs is benne tűz. — Mi az, hát nem főztök ? — kérdem ijedten. — Ki főz ebben az időben otthon! — feleli a cseléd. No lám, most mindenhol főznek és nekem el kell mentsem a vendéglőbe ebé­delni. Aida.

Next