Kecskeméti Ujság, 1915. november (8. évfolyam, 254-277. szám)
1915-11-03 / 254. szám
2. oldal. KECSKEMÉTI UJSÁG 254 (2053.) szám. Egy cél felé. (K.) Erős várunk nekünk az állam, talán sohasem tapasztaltuk, éreztük ezt oly mélységesen, mint ma, amikor az ellenség messzire el van űzve várunk falától s a futók nyomában diadalmas hadseregünk győzelmesen és feltartózhatatlanul nyomul előre. Hiába rajzolnak nevetségesen új európai térképeket a javíthatatlan fantaszták Párisban, ha ma itt mi mindnyájan szorosan összetartunk s erős várunkból a világ minden tája felé harcoló katonáinkat millió kézzel segítjük a győzelemhez. Most harmadszor kell mozgósítani minden épkézláb tőkét, hogy a háború sikeres folytatásához szükséges anyagi eszközöket előteremtsük. A legideálisabb cél felé haladunk : egy új, békében munkás korszak áldásos hajnaláért küzdünk, a legnagyobb kultúróért. Ennek elérésére, ennek a hatalmas vállalkozásnak sikerére a hadi kölcsön az egyetlen anyagi eszköz az állam kezében, amelyet elő kell teremtenünk. Bűnös dolog ilyenkor fásult közönnyel haladni az események mellett, hiszen méltatlan e korhoz mindenki, aki nem tudja felfogni a mának világtörténelmi jelentőségét. Ebből a világtörténelemből kell kivenni részét mindenkinek, mert megméretnek az emberek a háború utáni ítéletben s jaj annak, ki könnyűnek találtatik. Ma csak az értékes igazán, ami elősegíti a mi nagy és igaz ügyünk győzelmét és aki ebben az országban él, annak megfeszített erővel kell ezt az értéket és csakis ezt az értéket minnél nagyobb tömegben termelni. A hadi kölcsön jelentősége — könnyű belátni — a legértékesebb és a legnagyobb a háborúnak békés eszközei között. A legbiztosabb tőke elhelyezési mód, a ma elérhető legnagyobb kamatjövedelemmel párosulva, oly ideális állampapír típust teremtett meg, hogy méltán lett az népszerű a nagy, de különösen a kistőkések körében, Ennek a népszerűségnek a kihatása ma még nem is méltányolható kellőkép, de elképzelhetjük, hogy milyen erőt képviselhet az, mikor az állam kölcsönét mindig saját polgárai adhatják, s a kamatjövedelmet az állam nem kénytelen külföldre küldeni, hanem saját fiainak itthon oszthatja szét, s növeli azok gazdagságát és jólétét. Minden jegyzés — legyen az a legkisebb is — a legbiztosabb forrása lesz a győzelemnek. A kis tőkék számtalan sokasága megmérhetetlen erőt rejt magában, csak össze kell azokat gyűjteni, csak egy célra irányítani, s nem maradhat el a siker. A nagy milliós jegyzések elöljáró zászlók, kitűnő példák, vezető egységek, talán hadvezérek, de a csaták sorát a sok kis jegyzés — a legénység — milliója dönti el. Az első két hadi kölcsön nálunk is, Németországban is, Ausztriában is megmutatta, hogy az igazi nagy eredmények ezer meg ezer apró tételből gyűltek össze. A világtörténelemben az első eset, hogy ilyen nagy vállalkozás a legszélesebb néprétegek érdeklődése mellett s a kis tőkék nagy sokaságával érjen el eredményt. Része van ebben a sikerben az ország majd minden gazdasági tényezőjének, de különösen azoknak, melyek már a békeidőben is a kis tőkék összetömörítésének eszméjén épültek fel és azt tűzték ki célnak. Ezek közül különösen figyelemre méltó volt a postatakarékpénztár által elért eredmény, ahol a postahivatalok útján történő jegyzések túlnyomó része a legkisebb tételekből került egybe s az első hadikölcsön 73 milliós eredményét, a második 75 millió koronás eredmény múlta felől. A postatakarékpénztár békeidőben is a kistőkések bankja, hol az állampapírokat részjáradékok alakjában is meg lehet vásárolni és a megtakarított fillérek ép oly kedvelt betétjei, mint a legnagyobbak. Szerencsés szervezete az ország minden legkisebb helyén feltalálható postahivatal alakjában egyenesen predesztinálják erre a szerepre, mely a kis tőkék biztos őrzése és összetömörítésének nagy feladatában rejlik. Még az Amerikába szakadt honfitársak is, kik hazulról vitték magukkal a postatakarékpénztár jó hírnevét, nagy lelkesedéssel sorakoztak a hadi kölcsön zászlója alá és a Transatlantic Trust Company útján csaknem 5 és fél millió koronát jegyeztek összesen, teljesen apró tételekből összerakva, a második hadi kölcsönre. De ha nem is volna a hadi kölcsön a legjobb üzlet és a legjobb tőke elhelyezés, ha olyan áldozat volna, mint amit a magyar asszonyok hoztak akkor, mikor legkedvesebb és legszebb ékszereiket áldozták a haza oltárára, akkor is óriási eredménynyel kell végződni a jegyzésnek. Nem üres fogalom a hazaszeretet és a lelkesedés, amivel hős katonáink a harcba szállnak, a legkomolyabb valóság és az érzelmek gyönyörűséges lángolása. Ebben a nagyszerű korszakban nagy dolgok történnek nemcsak a harctéren, hanem a lelkekben is. Megtisztulnak az érzelmek a háború tisztitó füzében s bizony sok léha és fölösleges gondolat tűnik el örökre ezreknek agyából. Ma nincs egyén csak köz, s a köznek egy célja van, győzelmeskedni ellenségeinken. Ezt kell elősegíteni minden eszközzel, az áldozatkészség szobrával, a rézmozsarakkal és főleg a hadi kölcsönnel, melynek eredménye késő századokon át hirdesse, hogy ennek az országnak népe megtette kötelességét e történelmi időkben. HÍREK Kecskemét, 1915. november 2. Most mindenhol főznek Reggel, amikor elindulok hazulról, a kapuban a házmesternével találkozom, mutatja milyen szép kenyeret dagasztott, ami ritkaság ebben az időben. A portások is odacsődülnek mind és van nagy megbeszélés, hogy mit hogyan kell csinálni, mit hogyan nem kell csinálni, hogy a mai lisztinséges időkben sikerüljön a kenyér. Felszállók a konflisra, a kocsis azt mondja, ők nem főznek most, nem is érnek rá, de nincs erre pénze, hideget vesz és hideget eszik hónapok óta, a gyomra ettől a sok hidegtől már valóságos dobsinai jégbarlang lett „Az nem jó“ — mondja egy úr, útitársam és borravaló helyett mindjárt ad jótanácsot is. „Az egészség az első, a meleg étel a legegészségesebb“ — mondja. — De hol vegyek zsírt ? — kérdi erre a kocsis. — Hiszen zsírt sem kapni! — Dehogy nem kapni, csak tudni kell magán segíteni — mondja a kocsi másik sarkából a humorista. — Tegyen úgy mint én. Én összevásároltam avármegye összes faluiból a parasztok zsíros kalapjait, azt kifőzettem és most van zsírom akár két évre is. A rossz vicctől leszédülve, az utcán az első ember, akivel találkoztam, a legjobb barátom. Csomagot visz és ragyogó szemmel mondja. — Tojások. Tojások! barátom. Én vettem. Csak nem tudom, ma adjam-e mindjárt oda a feleségemnek, vagy tegyem el karácsonyi ajándéknak? Bemegyek a bankba, a tisztviselők a terem közepén éppen konferenciáznak, micsoda alapon és formában szerezhetnének maguknak valahonnan lisztet ? Amíg ők konferenciáztak, addig a felek sem tehettek mást, mint „megbeszéltek“. — Bizony drága minden. És még csak nincs is ez a minden. Az embernek mi mindent kell megenni. Mi például a múlt héten megettük a feleségem összes slafrockjait. — A slafrockjait ? — Igen. Nagyon régi vacsoránk volt az Erdapfel im slafrock. Krumplit nem kapni, hát legalább a slafrockot ettük meg. A borbélyhoz megyek beretválkozni. Hát nem szappanoznak be, hanem egy darab kenyeret dörgölnek az arcomhoz. — Mi az — kérdem — miért nem szappanoznak ? — Szappannal ebben a drága időben ? — felelik. Hogyisne! Négyszeres ára van most annak. De ez a kenyér olyan szappanos, hogy megenni úgy sem lehet, hát ez is csinál elég habot, ha odadörgöljük. — Ismeretlen katonahullák arcképcsoportja. A bécsi közös központi tudósító iroda személyazonossági osztálya az ismeretlen katonai hullák és a katonák kíséretében elhat polgári személyekről készített fénykép csoportokat a hozzá való személyleírással együt a törvényhatóságoknak közzététel végett időközönként megküldi. A fényképtáblázatok 1. sz. csoportjából a törvényhatósági városok számának megfelelő példányszám nem állott rendelkezésre, s mihelyt nevezett bécsi hivataltól az 1. sz. csoportkép megérkezik a belügyminiszterhez pótlólag azt is meg fogja küldeni. A fénykép táblázatok 11. sz. csoportja már megfelelő számú példányban áll rendelkezésre, így annak egy példánya városunknak is megérkezik. Ezek közszemlére vannak kitéve a városházán, s így az ismeretlen hullák személyazonossága megállapítása végett, e képekre a lakosság figyelmét felhívjuk. — Adományok. Mindszenti koszorú megváltás címén a polgármesteri hivatalhoz a következő adományok érkeztek : Tóth Zsigmond 16 kor., id. Sisak Kovács Mihályné 20 kor. özv. Oláh Imréné 4 kor. a Vöröskeresztnek, Harsányi Sándor 2 kor. a hátramaradottaknak, Molnár József rokkantaknak 10 kor., Prikkel János özvegyek, árváknak 6 kor, Györffy Balázs katonák sírja feldíszítésére 5 kor., B. Hajagos Andrásné rokkantaknak 16 kor. katonák sírjaira 160 szál gyertya, Kecskeméti Takarékpénztár egyesület a város harmadik hadikölcsöne után visszafizetés 590 kor. Balanyi István rokkantak 10 kor, Fuhrmann Jakab faluépítés 30 kor. Vöröskeresztnek 20 kor. Varga Jánosné rokkantak 4 kor. Pintér Sándor és neje faluépítés 500 kor. Bóka Zsigmond rokkantak 10 kor. — Bolgár alattvalók a monarchia hadseregében. A magyar királyi honvédelmügyi miniszter ma rendeletet intézet a törvényhatóságokhoz, melyben közli, hogy a bolgár alattvalóknak megengedte, hogy a monarchia hadseregébe beléphessenek, s itt a bolgár hadseregben viselt rangfokozatukat megtarthassák. * A török Vörös Félhold képeslevelezőlapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Képviselőház.) — Kérelem ! A júliusi és októberi előfizetési és hirdetési pénzek beszedésével két egyént bíztunk meg, s így történhetett meg, hogy. előfizetőink közül többnek csak az okt,decemberi előfizetési nyugtákat praesentálták, s a múlt negyedévit pedig még nem. Nehogy hiba essék az incassóban, a fenti pénzek beszedését mától kezdve egy kézben egyesítettük. Amit tudomásul venni kérünk. — Igazgatói megbízás. A kecskeméti kir. tanfelügyelő Szűcs Antal csemői tanító eltávozása után a községi iskolák igazgatásával helyettesi minőségben K. Varga Dénes tanítót bízta meg. Találkozom egy hölgyismerősömmel: alig akar szóba állani velem. Szaladok haza, főzni. Ma nagy nap van, hús van. Bécsi szelet. — Bécsi szelet citrommal, ugye? — Nem. Antracén tentával. Citrom nincs, de ez is megadja az ízt. Találkozom egy másik hölgyismerősömmel , alig akar elengedni. — Az istenért, szerezzen nekem darát. Nagyon szépen kérem. De biztosan! A trafikban arról trafikálnak, mint kell prézlit csinálni, ha nincs száraz péksütemény. Az újságos boltban valaki azt a tanácsot adja, sok sajtot kell enni, az táplálóbb még mint a hús. A hús új vitát indít, a dán húsról akadémikus jellegű megbeszélések folynak, az étel, a főzés mindenütt a téma. Kifáradva és megéhezve végre hazatérek délben és az előszobából látom, hogy a konyhasparhet hideg, nincs is benne tűz. — Mi az, hát nem főztök ? — kérdem ijedten. — Ki főz ebben az időben otthon! — feleli a cseléd. No lám, most mindenhol főznek és nekem el kell mentsem a vendéglőbe ebédelni. Aida.