Kecskeméti Ujság, 1915. december (8. évfolyam, 278-302. szám)
1915-12-01 / 278. szám
2. oldal. Apró igazságok. (A kórházban.) Írta : Fekete József. Az élet fájdalom. * Minden beteg a másikat szimulánsnak tartja; azt hiszi, csak ő tud igazán szenvedni.* Ha száz évig élsz, azon sohse csodálkozó, de hogy egyszer meg kell halnod, az nem fér a fejedbe. * Beteg ember dühös, ha halált emlegetsz neki. Mi köze hozzá ? * A betegszobában mindig hárman virrasztanak: a beteg, az orvos és a nő. Nő nélkül meghalni se lehet. * Ha egy orvos betegének mindig megmondaná az igazat, hamarabb vinné a sírba. * Az orvosnak hazudni szabad, csak tévedni nem.* Ha két orvos közt kell választanom, azt hivatom, aki jobban tud vigasztalni. * A hit gyógyít, de csak ha a tudomány segíti.* Az orvos néha elkésik, a halál soha. * Sánta doktorra ne bízzad a lábadat. * Orvos nélkül holtig se élhetnénk. * Ha a paraszt csirkét eszik, akkor mind a kettő beteg, vagy csak a csirke. * Nincs biztosabb orvosság az életben, mint a halál.* A halál olyan orvos, ki minden bajt meggyógyít, mert ritkán látni halottat, ki még a fejét vakarja. * Isten is a jó orvosnak segít. Riport a külvárosból. Meleg ruhái a háborúban elesettek árváinak. Finom női irás feküdt a mai postánk között. Gyengéd vallomása egy kecskeméti urileány nemes szivének, aki barátnőjével útnak indult Kecskemét városában, hogy felkeresse azt az ínséges szegénységet, elhagyatottságot és nyomort, melyről neki s hasonló barátnőinek eddig talán fogalmuk sem volt, melyről azonban — különösen a háború alatt — oly sokat hallottak és olvastak Jóságos szivük sugallata küldte őket a szegények, árvák és gyámoltalanok kicsiny hajlékába, hogy tündérpalotává varázolják azt a legtisztább emberszeretet isteni fénysugaraival E nemes vállalkozásukról a következő szép riportban számolnak be: A város egyik külső utcájában, rozoga ház előtt álltunk meg, gondolkodva, várjon bemenjünk e ? — Mit is mondjunk, miért jöttünk ? Bűzös, piszkos. Sz ük udvaron keresztül menve, egy alacsony ajtón át kis, nedves, sötét konyhába léptünk. A mellette levő szobából hangok hallatszottak. Itt lakik F. S.-né ? — Én vagyok — hangzott a felelet. Beléptünk a szobába. Nyomasztó levegő és bűz csapott meg bennünket, nélkülözésen és nyomoron akadt meg a szemünk. — Eljöttünk megnézni a kicsinyeket, hogy mekkorák és mit csinálnak — szóltunk. A fadiványon egy öreg, ráncosképű asszony ült, ölében — amint később megtudtuk — az unokája, alig 2—3 éves fiúcska. A gyerek karja csupa égési seb. Egyik sarokban teknő, piros csikós ruhával leterítve, alóla elfojtott sírás, halk nyöszörgés hallatszott. Az anyja, egy sápadt parasztasszony, odasietett, kivett a bölcsőből egy kis gyereket, s büszkén tartotta felénk. Csúnya, szurtos volt az istenadta, az anya büszkesége — a szeméből láttam. — De kedves kisasszonykáim tessenek leülni, elviszik a gyerek álmát — mondotta az asszony. Valahonnan előkerített két széket s azt a kötényével letörölve, felénk tolta. Leültünk. — Hát hogy vannak, mit csinálnak, hogy megy a dolguk — kérdeztük tőle. — Bizony kedves kisasszonykáim, háborúig csak jó volt, de most az uram bevonult, nem tud keresni, én is beteg vagyok, dolgozni nem járhatok, az a segély meg, amit kapok, édes kevés, mert a gyerekek nem kérdik, van-e, vagy nincs, enni kérnek, meg a lakást is abból kell fizetni. — Az uram most megyen a harctérre, itt a levele. Végigfutottunk a kezünkbe nyomott ceruzával itt ákombákomat. — Azt írja, beszélt tovább az asszony, hogy viseljem gondját a két kis árva fiúnak s hogy karácsonyra helyette is csókoljam meg őket, ez lesz az ő karácsonyi ajándéka. S itt már könnyezett is. — Még sok mindenfélét mesélt. — Hol az apád ? kérdeztük a nagyobbik fiúcskától. — Háborúban. — Mikor jön vissza ? — Karácsonyra hoz cukrot, mint a Jézuska — s szinte ragyogott a két fekete szeme a várva várt viszontlátás édes örömének élő reményében. Majd bejöttek az udvar hátsó lakói, meg a szomszédok is. Sokáig elbeszélgettünk. A háborúról, a békéről, a nagy drágaságról. Milyen nehéz is manapság megélni és fölnevelni becsülettel a sok gyereket, a sok kicsi hadiárvát Esteledett, s alig akart vége szakadni a beszélgetésnek. Indulni készültünk, de alig bírtunk megszabadulni. A kisfiú szurtos arcocskájához szorította kezeinket, a nagyanya, az anyja is csókolták ruhánkat, ahol érték. A kapuig kikísértek. Pedig nem ígértünk semmit. De bizonyára sejtették, hogy nem ok nélkül kerestük fel őket. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, hogy kijutottunk a friss levegőre. Ez csak egy család, de hányan vannak ilyen sorban, talán még nagyobb nyomorúságban. Ezek a kis árva gyerekek ezelőtt jobb napokat láttak, de a haza elhívta a család fentartóját s most a nemzet árvái lettek. Ezeknek a karácsonyára rendezzenek jótékony egyleteink egy kis ünnepélyt. A befolyó összegből meleg ruhára valót vegyenek az egyesületek s annak tagjai varrják azt meg,hogy a Jézuska bő ajándékkal menjen a kis árvákhoz; ne érezze az ő kicsi szivük a bánatot, csak az örömet. (P.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG 278 (2077) szám. ül ÉÜ IWjjf fi iijPjiS tilli A háború által akcióba hívott jótékonyság terén elismerésre méltó helyet foglal el a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesülete, amely különös gonddal fordul az elesett honvéd- és népfelkelő tisztek leányárvái felé. Az egyesület Cinkotán tudvalevőleg leánynevelő internátust tart fenn és most a honvédség rendeleti közlönyének legújabb számában báró Hazai Samu honvédelmi miniszter ajánló körrendelet kíséretében pályázati hirdetményt tesz közzé, mely szerint a cinkotai leánynevelő intézeti internátusban 8 teljesen díjmentes és 24 évi 800 korona tartásdíj fizetésével egybekötött helyet ajánl fel az egyesület az elesett honvéd és népfelkelőtisztek teányárváinak. Az intézetben 4 osztályú elemi, 4 osztályú polgári leányiskola és 2 osztályú továbbképző kézimunka tanfolyam van, úgy hogy az elemi iskola I. osztályába felvett növendék 10 év tartamára, tehát 6—12 éves koráig nyerhet elhelyezést. A mellékleteikkel együtt szabályszerűen bélyegzett folyamodványok közvetlenül a honvédelmi miniszterhez nyújtandók be. A folyamodványok benyújtása határidőhöz kötve ugyan nincsen, ajánlatos azonban azokat lehetőleg minél előbb benyújtani. E folyamodványokhoz melléklendők: 1. a felvétetni kért gyermek születési anyakönyvi kivonata; 2. a himlőoltási, illetőleg az újraoltási bizonyítvány; 3. a gyermek, illetőleg az özvegy anya vagyoni viszonyait igazoló hatósági bizonyítvány; 4. az utolsó iskolai évvégi és a folyó évi iskolalátogatási bizonyítvány; 5. az illetékes katonai hatóság igazolása, hogy a gyermek atyja a jelenlegi háborúban elesett. HÍREK Kecskemét, 1915. november 30. — Az „öreg doktorbácsi“ temetése. A jó „öreg doktorbácsi“, akit a város apraja-nagyja e néven emlegetett és becéztek, már a múltié, ma délelőtt 11 órakor adták át az anyaföldnek. A temetésen, amely a halottas szobában folyt le, megjelent a város minden intelligens polgára, hogy a végtisztességen való megjelenéssel megadják a szeretetet, a becsülést és emléket, amelylyel feledhetetlenül be van írva mindenki lelkébe, aki csak ismerte. A kar gyönyörű éneke, s a főrabbi szép imája és az izr. hitközség tagjainak részvéte mellett kikisérték a megjelentek az „öreg doktor bácsit“ az örök nyugvóhelyére. Kecskemét utóbbi félévszázada történének érdekes és kiváló szemtanúja hunyta le örökre szemeit. Béke poraira ! — Közgyűlés. Ma délelőtt 10 órakor rendes havi közgyűlés volt gróf Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt, amely alkommal a lapunkban már ismertetett néhány tárgy intéztetett el. Délután fél 3 órakor közigazgatási bizottság ülést tartott. A Kecskeméti Gyufagyár új alakulás előtt, A fővárosi lapokban olvassuk, hogy a gyufa monopólium hirkacsája felvetődése alkalmából számos gyufagyár gazdát cserélt. Ez a sors vár most a kecskeméti gyufagyárra, mert a Kereskedelmi Bank, amelyé jórészt ma is a kecskeméti gyufagyár, a kecskeméti gyufagyár és olyan vállalatok érdekében tárgyal, amelyeknél kisebb-nagyobb érdekeltsége van. — Kiszabadult magyar hadifoglyok. Az alábbiakban közöljük azoknak a kiszabadult szerbiai hadifoglyok névsorának közlését, akik kecskeméti ezredekhez tartoznak. A sok viszontagságot átélt harcosok most már bolgár földön az ottani hatóságok jó ellátása mellett várják, hogy tovább utazhassanak hazafelé, övéiknek pedig addig is, amíg megtörténhetik a régvárt viszontlátás, örömet fog okozni, ha föllesik a kedves nevet a névsorban, amelynek még hátralevő része itt következik. Rokkant : Virág Sándor 38. gy. e., Nagy Gyula 38. gy. e. Dési Károly 38. gy. e. Hegyes Dezső 38. gy. e. Kessler Jenő kadett 38. gy. e. Slezák János 38 gy. e. Zaboy József 38. gy. e Betegápolók: Petényi Géza 38. gy. e önk. medikus, Seres István. 38. gy. e. — Megindult a bolgár tojásbehozatal. Egy nemrég alakult magyar vállalat Bulgáriába két szakembert küldött, akiknek sikerült a kormánytól több millió darab tojás kivitelére engedéyt szerezni. A gyüjtőhelyeket most létesítik, s valószínű hogy két hét múlva már megindul Budapesten a bolgár tojás detai -árusítása E. tojásnak az ára darabonként a trai 25 fillérrel szemben állítólag 16 fillér lesz Használjunk hadisegély bélyeget