Kecskeméti Ujság, 1915. december (8. évfolyam, 278-302. szám)

1915-12-01 / 278. szám

2. oldal. Apró igazságok. (A kórházban.) Írta : Fekete József. Az élet fájdalom. * Minden beteg a másikat szimulánsnak tartja; azt hiszi, csak ő tud igazán szen­vedni.* Ha száz évig élsz, azon sohse csodál­kozó­, de hogy egyszer meg kell halnod, az nem fér a fejedbe. * Beteg ember dühös, ha halált emle­getsz neki. Mi köze hozzá ? * A betegszobában mindig hárman vir­­rasztanak: a beteg, az orvos és a nő. Nő nélkül meghalni se lehet. * Ha egy orvos betegének mindig meg­mondaná az igazat, hamarabb vinné a sírba. * Az orvosnak hazudni szabad, csak té­vedni nem.* Ha két orvos közt kell választanom, azt hivatom, aki jobban tud vigasztalni. * A hit gyógyít, de csak ha a tudomány segíti.* Az orvos néha elkésik, a halál soha. * Sánta doktorra ne bízzad a lábadat. * Orvos nélkül holtig se élhetnénk. * Ha a paraszt csirkét eszik, akkor mind a kettő beteg, vagy csak a csirke. * Nincs biztosabb orvosság az életben, mint a halál.* A halál olyan orvos, ki minden bajt meggyógyít, mert ritkán látni halottat, ki még a fejét vakarja. * Isten is a jó orvosnak segít. Riport a külvárosból. Meleg ruhái a háborúban elesettek árváinak. Finom női irás feküdt a mai postánk között. Gyengéd vallomása egy kecskeméti urileány nemes szivének, aki barátnőjével útnak indult Kecskemét városában, hogy felkeresse azt az ínséges szegénységet, el­­hagyatottságot és nyomort, melyről neki s hasonló barátnőinek eddig talán fogalmuk sem volt, melyről azonban — különösen a háború alatt — oly sokat hallottak és ol­vastak Jóságos szivük sugallata küldte őket a szegények, árvák és gyámoltalanok kicsiny hajlékába, hogy tündérpalotává varázolják azt a legtisztább emberszeretet isteni fény­sugarai­val E nemes vállalkozásukról a következő szép riportban számolnak be: A város egyik külső utcájában, rozoga ház előtt álltunk meg, gondolkodva, várjon bemenjünk e ? — Mit is mondjunk, miért jöttünk ? Bűzös, piszkos. Sz­ ük udvaron keresz­tül menve, egy alacsony ajtón át kis, ned­ves, sötét konyhába léptünk. A mellette levő szobából hangok hallatszottak. Itt lakik F. S.-né ? — Én vagyok — hangzott a felelet. Beléptünk a szobába. Nyomasztó levegő és bűz csapott meg bennünket, nélkülözésen és nyomoron akadt meg a szemünk. — Eljöttünk megnézni a kicsinyeket, hogy mekkorák és mit csinálnak — szól­tunk. A fadiványon egy öreg, ráncosképű asszony ült, ölében — amint később meg­tudtuk — az unokája, alig 2—3 éves fi­úcska. A gyerek karja csupa égési seb. Egyik sarokban teknő, piros csikós ruhával leterítve, alóla elfojtott sírás, halk nyöszörgés hallatszott. Az anyja, egy sápadt parasztasszony, odasietett, kivett a bölcsőből egy kis gyereket, s büszkén tartotta felénk. Csúnya, szurtos volt az istenadta, az anya büszkesége — a szeméből láttam. — De kedves kisasszonykáim tesse­nek leülni, elviszik a gyerek álmát — mon­dotta az asszony. Valahonnan előkerített két széket s azt a kötényével letörölve, felénk tolta. Leültünk. — Hát hogy vannak, mit csinálnak, hogy megy a dolguk — kérdez­tük tőle. — Bizony kedves kisasszonykáim, há­borúig csak jó volt, de most az uram be­vonult, nem tud keresni, én is beteg vagyok, dolgozni nem járhatok, az a segély meg, amit kapok, édes kevés, mert a gyerekek nem kérdik, van-e, vagy nincs, enni kérnek, meg a lakást is abból kell fizetni. — Az uram most megyen a harctérre, itt a levele. Végigfutottunk a kezünkbe nyomott ceruzával itt ákom­bákomat. — Azt írja, beszélt tovább az asszony, hogy viseljem gondját a két kis árva fiúnak s hogy karácsonyra helyette is csókoljam meg őket, ez lesz az ő karácsonyi ajándéka. S itt már könnyezett is. — Még sok mindenfélét mesélt. — Hol az apád ? kérdeztük a nagyob­bik fiúcskától. — Háborúban. — Mikor jön vissza ? — Karácsonyra hoz cukrot, mint a Jézuska — s szinte ragyogott a két fekete szeme a várva várt viszontlátás édes örö­mének élő reményében. Majd bejöttek az udvar hátsó lakói, meg a szomszédok is. Sokáig elbeszélget­tünk. A háborúról, a békéről, a nagy drá­gaságról. Milyen nehéz is manapság meg­élni és fölnevelni becsülettel a sok gyereket, a sok kicsi hadiárvát Esteledett, s alig akart vége szakadni a beszélgetésnek. Indulni készültünk, de alig bírtunk megszabadulni. A kis­fiú szurtos arcocská­jához szorította kezeinket, a nagyanya, az anyja is csókolták ruhánkat, ahol érték. A kapuig kikísértek. Pedig nem ígértünk sem­mit. De bizonyára sejtették, hogy nem ok nélkül kerestük fel őket. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, hogy kijutottunk a friss levegőre. Ez csak egy család, de hányan vannak ilyen sorban, talán még nagyobb nyomorúságban. Ezek a kis árva gyerekek ezelőtt jobb napokat láttak, de a haza elhívta a család fentartóját s most a nemzet árvái lettek. Ezeknek a karácsonyára rendezzenek jóté­kony egyleteink egy kis ünnepélyt. A be­folyó összegből meleg ruhára valót vegye­nek az egyesületek s annak tagjai varrják azt meg,hogy a Jézuska bő ajándékkal men­jen a kis árvákhoz; ne érezze az ő kicsi szivük a bánatot, csak az örömet. (P.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG 278 (2077) szám. ül ÉÜ IWjjf­ fi iijPjiS tilli A háború által akcióba hívott jótékony­ság terén elismerésre méltó helyet foglal el a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egye­sülete, amely különös gonddal fordul az elesett honvéd- és népfelkelő tisztek leány­­árvái felé. Az egyesület Cinkotán tudvale­vőleg leánynevelő internátust tart fenn és most a honvé­dség rendeleti közlönyének legújabb számában báró Hazai Samu hon­védelmi miniszter ajánló körrendelet kísére­tében pályázati hirdetményt tesz közzé, mely szerint a cinkotai leánynevelő intézeti inter­nátusban 8 teljesen díjmentes és 24 évi 800 korona tartásdíj fizetésével egybekötött hely­et ajánl fel az egyesület az elesett hon­véd és népfelkelőtisztek teányárváinak. Az intézetben 4 osztályú elemi, 4 osz­tályú polgári leányiskola és 2 osztályú to­vábbképző kézimunka tanfolyam van, úgy hogy az elemi iskola I. osztályába felvett növendék 10 év tartamára, tehát 6—12 éves koráig nyerhet elhelyezést. A mellékleteikkel együtt szabályszerűen bélyegzett folyamodványok közvetlenül a honvédelmi miniszterhez nyújtandók be. A folyamodványok benyújtása határidőhöz kötve ugyan nincsen, ajánlatos azonban azokat lehetőleg minél előbb benyújtani. E folya­modványokhoz melléklendők: 1. a felvétetni kért gyermek születési anyakönyvi kivonata; 2. a himlőoltási, illetőleg az újraoltási bi­zonyítvány; 3. a gyermek, illetőleg az öz­vegy anya vagyoni viszonyait igazoló ható­sági bizonyítvány; 4. az utolsó iskolai év­végi és a folyó évi iskolalátogatási bizonyít­vány; 5. az illetékes katonai hatóság iga­zolása, hogy a gyermek atyja a jelenlegi háborúban elesett. HÍREK Kecskemét, 1915. november 30. — Az „öreg doktorbácsi“ temetése. A jó „öreg doktorbácsi“, akit a város ap­­raja-nagyja e néven emlegetett és becéztek, már a múltié, ma délelőtt 11 órakor adták át az anyaföldnek. A temetésen, amely a halottas szobában folyt le, megjelent a vá­ros minden intelligens polgára, hogy a vég­tisztességen való megjelenéssel megadják a szeretetet, a becsülést és emléket, amelylyel feledhetetlenül be van írva mindenki lelké­be, aki csak ismerte. A kar gyönyörű éneke, s a főrabbi szép imája és az izr. hitközség tagjainak részvéte mellett kikisérték a meg­jelentek az „öreg doktor bácsit“ az örök nyugvóhelyére. Kecskemét utóbbi félévszá­zada történének érdekes és kiváló szemta­núja hunyta le örökre szemeit. Béke po­raira ! — Közgyűlés. Ma délelőtt 10 órakor rendes havi közgyűlés volt gróf Ráday Ge­deon főispán elnöklete alatt, amely alkom­mal a lapunkban már ismertetett néhány tárgy intéztetett el. Délután fél 3 órakor közigazgatási bizottság ülést tartott.­­ A Kecskeméti Gyufagyár új alakulás előtt, A fővárosi lapokban ol­vassuk, hogy a gyufa monopólium hirkacsá­­ja felvetődése alkalmából számos gyufa­gyár gazdát cserélt. Ez a sors vár most a kecskeméti gyufagyárra, mert a Kereske­delmi Bank, amelyé jórészt ma is a kecs­keméti gyufagyár, a kecskeméti gyufagyár és olyan vállalatok érdekében tárgyal, ame­lyeknél kisebb-nagyobb érdekeltsége van. — Kiszabadult magyar hadifog­lyok. Az alábbiakban közöljük azoknak a kiszabadult szerbiai hadifoglyok névsorának közlését, akik kecskeméti ezredekhez tartoz­nak. A sok viszontagságot átélt harcosok most már bolgár földön az ottani hatósá­gok jó ellátása mellett várják, hogy tovább utazhassanak hazafelé, övéiknek pedig ad­dig is, amíg megtörténhetik a régvárt vi­szontlátás, örömet fog okozni, ha föllesik a kedves nevet a névsorban, amelynek még hátralevő része itt következik. Rokkant : Virág Sándor 38. gy. e., Nagy Gyula 38. gy. e. Dési Károly 38. gy. e. Hegyes De­zső 38. gy. e. Kessler Jenő kadett 38. gy. e. Slezák János 38 gy. e. Zabo­y József 38. gy. e Betegápolók: Petényi Géza 38. g­y. e önk. medikus, Seres István. 38. gy. e. — Megindult a bolgár tojásbeho­zatal. Egy nemrég alakult magyar vállalat Bulgáriába két szakembert küldött, a­kik­nek sikerült a kormánytól több millió da­rab tojás kivitelére engedéyt szerezni. A gyüjtőhelyeket most létesítik, s valószínű hogy két hét múlva már megindul Buda­pesten a bolgár tojás detai -árusítása E. tojásnak az ára darabonként a trai 25 fil­lérrel szemben állítólag 16 fillér lesz Használjunk hadisegély bélyeget

Next