Kecskeméti Ujság, 1916. március (9. évfolyam, 49-74. szám)

1916-03-01 / 49. szám

2.oldal. Hazafias iskolai ünne­pélyek rendezése. A kecskeméti kir. tanfelügyelői kiren­deltség vezetője Rhédei János kir. tanfel­ügyelő a következő körlevelet intézte tanke­rülete valamennyi állami, községi és hitfe­lekezeti elemi iskolai tanítójához és tanító­nőjéhez : A másfél év óta pusztító világháború a magyar tanítók tisztes korából is szedi áldozatait. Nem kél panasz ezek nyomán, hiszen csak természetes az, hogy a magyar tanító is azok között a legelsők között le­gyen, akik vérükkel írják nemzetünk dicső­séggel teljes történetét. De mégis,­­ azok az apró fejfák, — ott a Kárpátok véráztatta bércein — a vég­telen orosz síkságon talán — tán immár jeltelenül emelkedő sirhalmok felől mélyen a szivünkbe markoló üzenet száll felénk: „Kötelességünket becsülettel teljesítettük — jel­zi, — vajon letörlitek-e a síró özvegyek, az elhagyott árvák szeméről a hulló köny­­vnyeket ? !“ És válaszolnunk kell erre a nehéz kér­désre !.. . És nem szabad, hogy csak egy elha­gyott tanító özvegy, csak egy éhező tanító árva is legyen széles e hazában. A magyar tanítókat itt is megteszi, amit becsületes szíve, lelke parancsol. A Néptanítók Lapja nagyérdemű szerkesztőjé­nek lelkes kezdésére, buzdításaira gyűlnek a fillérek a harctéren elpihent hős kartársak özvegyei és árvái részére.. Tekintélyes az összeg, mely már eddig­­ is rendelkezésre áll, de vajmi kevés azon tengernyi könny letörlésére, mely tanító­ özvegyek és árvák vérző szivéből fakad. Nem szabad megállanunk a megkez­dett ösvényen, tovább kell folytatnunk a megkezdett munkát, még nagyon sokat kell gyűjtögetnünk a mi elhunyt drága hőseink gyászba borult özvegyei és árvái részére. S ezen munkánkhoz egy eddig még kevésbé igénybevett alkalom kínálkozik. Az iskolai hazafias ünnepélyek. A tanítók és tanítványok vigyék munkába lelküknek tüzet s hadd gyűljenek igy a fillérek azoknak a gyermekpajtásoknak részére, akik miattunk fáznak, talán éheznek is. Az iskolai hazafias ünnepélyeket óhaj­tom a tantestületek figyelmébe ajánlani s kérem, hogy a katonatanítók özvegyei és árvái javára tankerületem valamennyi isko­lájánál kivétel nélkül rendezzenek ilyeneket. A legmelegebb érdeklődéssel kisérem a tantestületek ez irányú működését s ké­rem, hogy az ünnepélyek programmját ve­lem is szíveskedjenek közölni. A jövedelmet, mely bizonyára számot­tevő lesz, szíveskedjenek hozzám beküldeni, hogy azután az egész tankerületből beér­kező összeget illetékes helyére a Néptanítók Lapja szerkesztőségéhez eljuttassam. Meg vagyok róla győződve, hogy tan­kerületem lelkes tanítósága szíves készség­gel áll a fentiekben elmondottak szolgála­tába és hozzájárul az ő fáradhatatlan tevé­kenységével, hogy a mi katonáink feje fölé sohse boruljon felhő­s gyermekeiket beara­nyozza az a napsugár, mely a mi szívünk­ből, a mi szeretetünkből árad feléjük. Hisszük, hogy a körlevél meleg, haza­fias hangja a mi tanítóink és a mi közön­ségünk körében is megértő szívekre talál­­ni a gabonát. Nagyon sok a följelentés is, amelyek közül a dolog rendkívüli fontossá­gára való tekintettel figyelembe veszik a névteleneket is, mint nyomot adó írásokat. Egymásután jelentik be a megszeppent gazdák önként is az eddig eltitkolt készle­teket. A rekvirálás így hamarosan befejez­hető lesz, úgy hogy nagy átlagban az or­szág egész készlete a csekély fogyasztási szükségletre itt-ott bentmaradt gabonán kí­vül a haditermény részvénytársaság kezébe kerül. Ekkor itt is számot vetnek a tényleges készlettel, sőt az augusztusi termés valószí­nű eredményével is. Az akkor várható in­tézkedésekről kecskeméti szakemberek így nyilatkoztak a „Kecskeméti Újság“ szer­kesztőjének : — Tévedés azt hinni, mintha a kor­mány, vagy a hiditermény részvénytársaság, vagy akár a hozzáértők is ne tudnák, meny­nyi most Magyarország készlete. Azt azon­ban senki se tudhatja, mennyit lehet ebből a kvantumból előkényszeríteni akár a legradi­kálisabb eszközök által is. Nem tartanánk helyesnek, ha előre elmondanánk, minő ered­ményt gondolunk mi. Majd. — Egy bizonyos, az, hogy a kukori­cakenyér behozatala Magyarországon kisebb daj lesz, mint a jelenlegi búzakenyér ada­golásnak a teljes szigorral való keresztülvi­tele. A kukoricakenyeret, ha eleget kap­ be­lőle, szívesebben megeszi a munkás, mint­sem a mai búzakenyéren való napi 300 grammos koplalóadagon éljen hónapokig. — Valószínű, hogy csak 3—4 havi intézkedésről lesz szó, — aratásig, — ha a rekvirált készletek nem, vagy csak alig fe­dezik az országos fogyasztást. Ekkor el kell rendelni itt is május, június, július és au­gusztusra a kukoricával kevert kenyeret, ami annál könnyebb lesz, mert akkorra már egy­séges lisztfajta áll rendelkezésre. Különösen megokolt lesz ez az intézkedés akkor, ha a termés nem ígér sokat.­­ Természetesen, ha a rekvirálás ered­ménye várakozáson felüli lesz, akkor szó sincs a sárga kenyér szükségességéről. Azonban azok az adatok, amelyek most, mint rekvirált, eltitkolt, vagy most bevallott készletek forgalomba jönnek az újságokban, csak a közönség szemében jelenthetnek va­lamit, pedig csak morzsák. A román gabo­nakészletek, — tudott dolog, — nem éppen Magyarország fogyasztására szánták. Ezek szerint március közepén, vagy második felében dől el, bevonul-e megint a kecskeméti asztalokra a tavaly annyit szi­dott kukorica kenyér. Nyolc nap óta Ausztria sárga kenyeret eszik. Az osztrák kormány, miután befejezte a lisztkészletek teljes rekvirálását és számba­vételét, úgy találta, hogy a készletek egyál­talán nem elegendők a bőséges fogyasztásra. Minden baj elkerülésére csak egy lehetőség volt: a kukoricakenyér. Ezt be is hozták ott kötelezőleg. Jön a kukoricakenyér. Új rendeletet várnak. Nálunk most folyik a rekvirálás. A kecskeméti házakba épp úgy, mint a jól termő pestmegyei falvakba be-bekukkannak a pénzügyőrök és sűrűn rendeznek parázs házkutatásokat. A házkutatások elrendelésére elegendő a gyanú. Ekkor már joga van a pénzügyőrnek felszólítani a termelő gazdát, számoljon be, hova tette a búzáját. Ennyi, meg ennyi földje van, ennyi gabonája ter­mett,­­ ez hova lett ? És ha nem tud kielégítő vála­szt adni, a pénzügyőrnek bárhol joga van megkeres- KECSKEMÉTI UJSÁG 49. (3050.) szám. HÍREK Kecskemét, 1916. február 29. Német költőkből. Fordította : Dr. Gaál László. • I. A fiú halála. — Uhland Lajos. — „Fiam, b­e keresd te a rengeteget! Az életedet kockára ne tedd !“ „Van Isten az égben, ő a vezér, A sötét erdőben vész dehogy ér Vadonba merészen az ifjú leszáll Folyam árja morajlik a lábainál, Fölötte vadul zug a fák sudara, Felhőkbe enyészik a nap sugara. Rablók zugait fedi ott a magány Kitekinte belőlük egy ifjú leány: „Ó jaj! hogy ily ifjan ez útra térsz ! itten a halálnak a völgyibe érsz.“ Kirohan rablócsapat a kapukon, kézzel fedi arcát a hajadon. Leszúrja a rabló, kifosztja zsebét, Vérben ott hagyja dülő tetemét. „U­jai!­mi sötét, csillagtalan és ! Oly távol az ég ? Nincs semmi segély ? Szentszűz! ki honolsz menny fénye felett Vedd fel kezeidbe a lelkemet !“ II. Noé históriája. — Kopisch Ágost. — A bárkát elhagyván Noé, Az Úristen lépett elé S mert kedves volt az áldozat, igy szólt: „Kegyelmem befogad! S mert senki szentebb nem lehet, Kérj bármit, megteszem neked.“ Kegyes Noé szólt: „Istenem, A víz nem ízlik énnekem, Mert abból isznak mindeneit, Sok bűnös állat s emberek. Ezért egy ily szegény öreg Más, jobb italt kívánna meg.“ Édenkertből ajándékul Szőlővesszőt adott az Úr És szólt : „Ápold ezt gondosan !“ Körültekintőn, pontosan Adott utasításokat: Örült ezen Noé sokat. Szólítja gyermekit s nejét, Hozzá csődül minden cseléd, Ültet egész szőlőhegyet, Noé bolondot nem tehet. Bort sajtol és pincét csinál S a sok hordó már töltve áll. Szent ember voltam nagyon Noé. A hordókat sorba véve S isten nevében itta ki: Ez fel nem róható neki. Özönvíz múltán még ivott Háromszázötven évig ott. Hasznos tanulság. Megérti ebből, a ki ép, A bor nem árt meg semmikép : És hitem, hogyha nem pogány, Vizet se önt a borhá­tán, Mert abból isznak mindenek, Sok bűnös állat s emberek. — A főispán Kecskeméten. Ráday Gedeon gróf főispán ma délelőtt 10 órakor Kecskemétre érkezett, hogy a törvényható­sági bizottság közgyűlésén és a közigazgaz­­gatási bizottság ülésén elnököljön. — A közigazgatási bizottság ülése. Kecskemét város törvényhatóságának köz­­igazgatási bizottsága Ráday Gedeon gróf főispán elnöklete mellett ma délután fél 3 órakor tartotta e havi rendes ülését. Az ülé­sen a pénzügyigazgató, tiszti főorvos, tan­­felügyelő, állategészségügyi felügyelő, kirá­lyi ügyész terjesztették elő havi jelentéseiket, és elintézés alá került néhány folyó ügy is. A Közgyűlés: Ráday Gedeon gróf főispán délelőtt háromnegyed 11 órakor nyitotta meg a törvényhatósági bizots­ág e havi közgyűlését.­­ Stringovics Gyula al­jegyző bemutatta a polgármesteri jelentést a közigazgatás múlt havi állapotáról. Csősz József törvényhatóság, bizottsági tag a kecs­keméti szőlősgazdák nevében kérelmet inté­zett a főispánhoz, hogy vállalná el a köz­benjárást a kormánynál, esetleg egy küldött­ség vezetését, hogy megfelelő mennyiségű kékkövet kaphasson a város. Ráday Gedeon gróf főispán teljesen méltányolta a kérelmet, s biztosította a törvényhatóságot, hogy ő már holnap érintkezésbe fog lépni a föld­­mivelésügyi miniszter úrral, s ha csak egy lehetőség lesz, akkor még Kecskemétnek is biztosíthat rézgálicot. Déli 12 órakor a köz­gyűlés rátért a központi választmány két tagjának megválasztására. — A gazdasági munkásbizottság ülése. A m. kir. minisztériumnak 550­­ 1916 rendelete folytán megalakított gazdasági munkásbizottság márc. 1-én délelőtt 10 óra­kor Sándor István polgármester elnöklete mellett ülést tartott. Használjunk hadisegély bélyeget

Next