Kecskeméti Ujság, 1916. május (9. évfolyam, 100-121. szám)
1916-05-03 / 100. szám
2.oldal. Lányok 1916-ban. Irta: Frankl Ella. Kora délelőtt két fiatal lány járkál a sétatéren. A napos sétányon csak néhány kis gyermek játszadozik és a dadák beszélgetnek. A két lány komoly, talán komolyabb is a kelleténél. Ágnes : Ilyen csudás kora délelőtt persze üres a sétatér. Edit: Igen, a nők még nem készültek el az öltözködéssel, azért nincsenek itt, a férfiak pedig azért nem jöttek ki, mert az asszonyok hiányoznak. Ágnes: Csudálatos, hogy ezek az aszszonyok sohasem érzik szükségét annak, hogy — így mint mi ketten — a csöndes napsütötte elhagyott helyeken sétáljanak és gondolkozzanak s a gondolataikat ki is cseréljék. Edit: Igazuk van, ha lehetőleg keveset gondolkoznak. Nem szabad gondolkozni ! Ez a legkeserűbb dolog a világon. Ágnes: Ez az, ami sokszor valósággal megdöbbent. Én, aki szünet nélkül mindig, mindig gondolkozom, sokszor olyan hangulatban vagyok, amikor félbemaradt gondolatokkal küzködöm és nem vagyok bizalmas még önmagamhoz sem , pedig ezekben a pillanatokban lenne legnagyobb szükségem jótanácsra, de hogy legyen ez lehetséges, mikor még magam sem tudom, mire kell a tanács. Edit: Félbemaradt gondolatok, befejezetlen tervek, keresztülvihetetlen vágyak, durva kézzel széttépett illúziók, — ebből áll a mi életünk. Ágnes: Igen — az élet megalkuvások láncolata, a szív pedig temető, melyben minden nap hantolunk el valamit. Egyszer egy elvet, aztán egy meggyőződést, majd a hitünket valakiben, büszkeségünket, önbizalmunkat, aztán a naivságunkat, fiatalságunkat, de nincs nap temetés nélkül és az emberek gúnykacaja lélekharang gyanánt hakszik a szív keserű csendjébe. Edit: Nem szabad ilyen csüggedtnek lenni. Gondoljunk vidámabb dolgokra, hisz olyan fiatalok vagyunk és tavasz van. Ágnes: A mi fiatalságunk, a mi tavaszunk, a mi vidámságunk. Mondd, érzed te azt, hogy fiatal vagy, nem vagy olyan fáradt, mintha egy küzdelmes, könyekkel és fájdalmakkal át meg átszőtt vergődő, hoszszú életet látnál magad mögött? Tudsz te örülni a napsütésnek, a fák zöldselyem ruhájának és a szellő cirógató csókja boldoggá tesz téged, ha látod ezeket a szegény sápadt katonákat, kiknek fájdalomtól meggyötört arcára nem csal mosolyt ez a kedveskedő pompája a földnek, akikkel a nap melege nem tudja feledteti a szikrázó hónak hideg, dermesztő csókját és a fény és világosság az irtózatos, véres árnyékokkal teli fekete éjszakákat? És nem-e feledted ki, hogyan kacagtál vidáman a béke csendes napjaiban és érzed most, hogy a nevetésed friss zenéjébe mint zokog bele a kétségbeesés és kínlódó reménykedés panaszszava !e Edit: Mindenki veszít valamit a háborúban és a mi veszteségünk a legkisebb. Most mit gyászolhatunk mi ? A gondtalan fiatalságunkat, boldog kacagásunk és szerelmes tavaszunkat. Gondolj azokra a szülőkre, kiknek áldott kezét nem éri többé az egyetlen fiúnak hódoló csókra, feleségekre, kiknek szivéről senki sem vonja el a gyászfátyolt, piciny árvákra, kiknek angyali mosolygását megzavarta egy véres árnyék és emberekre, kik többé nem épek — és ne zúgolódj. Ágnes: Jó ! Ne panaszkodjak, mikor élni szeretnék, mikor az álmaim, amik valóra válhattak volna, álmok maradtak örökké, mikor a nevetésemet és boldogságomat egy éjjelen át ellopták és helyettük könynyeket és sóhajokat tettek a lelkembe, mikor asszony szeretnék lenni és a vőlegényem, kit nem is ismertem még, elesett, vagy nyomorék lett és imádom a gyermeket, de ha ezekre a drága virágokra nézek, köny lopódzik a szemembe, mert nekem sohasem lesz gyermekem. (Folytatása következik.) KECSKEMÉTI UJSÁG 100. (3101) szám. fluor o keiskeméti lusittál. Kecskeméti honvéd huszár főhadnagy jegyzeteiből valók a következők: Cs. alezredes sürgős jelentést akart továbbítani a Sekocin (olvasd: Szekocsin) községben táborozó magasabb parancsnokságnak. Erre a célra egy természetes eszű, furfangos huszárt jelölt ki, akinek gondosan megmagyarázták az utat, lelkére kötötték, milyen fontos a jelentés, elmondták, hogy vigyázzon az ingoványos terepen, a dombok és erdők miatt, melyek szinte meggátolják a tájékozódást. Harmadnapra visszavágtázott a huszár. — Hát aztán rátaláltál a községre ? — kérdi az alezredes. — Alassan jelentem: igenis! Törje ki a nyavalya ezt a sok cifra helyet, egész után azt hajtogattam magamban, hogy se kocsim, se lovam, igy oszt nem felejtetten el a nevét ! . . . Három elszánt magyar huszárt rendeltek déli 12 órára a csi főparancsnokságra. Tagbaszakadt, napbarnított arcú, óriási mind a három, s arról nevezetesek, hogy tucatjával hányták a kardélre egy-egy roham alkalmával a szurmoló muszkákat. Mostnagy dolog készült: két orosz kémen kell végrehajtani a halálos ítéletet, vállalkozóra van szükség. — No fiuk, — szólt az őrnagy, — melyikötök húzza föl ezt a két muszkát ? Ötven korona a fáradság dija . .. Egymásra tekint a három magyar és rövid tétovázás után a legdaliásabb felel: — Őrnagy úr, tessen fölmenteni minket ez alól. Száz orosznak is akár neki megyünk, de a megkötözöttet nincs szivünk a másvilágra küldeni... — Elmehettek fiaim, — volt a felelet s az őrnagy a három magyar távozása után a bajuszába mormolta: „Mert magam is igy gondoltam." A negyedik hadikölcsön. Megjelenik egy seprős-bajuszu, macskaszemü, alacsony, öreg bácsi a polgármesteri hivatalban és megszólal olyan hangon, hogy a jegyző hirtelenében azt hiszi, hogy Hamlet meggyilkolt apjának a szelleme kiált feléje egy másik terem padlásáról. — Uram ! — Mivel szolgálhatok ? — Uram! Dr. Szabó mosolyog és vár, mert a seprű-bajuszú szellem a torkát köszörüli. — Itt jegyzik a hadikölcsönt ? — Méltóztatik ? — Harmincezer koronára vállalok érdekeltséget. Úgy ropogtatta a szavakat, mint a mikor a patkószöges csizma alatt a deszkapadlót ropogtatják. Majd egy hasas bugyellárist vett ki a zsebéből és kivett onnan egy gondosan összehajtott okmányt, melyet hazafias meghajlás után átadott Dr. Szabónak. A jegyző olvassa az írást és mosolyogis, bosszankodik is. Abban az írásban az foglaltatik, hogy L. Gábor leköti az idei bortermésének az árát hadikölcsön céljára. — De uram, — mondja Dr. Szabó Lajos, — még nem tudjuk, hogy egyáltalán lesz-e bortermésünk és ha lesz bortermésünk, milyen lesz az ára.. Mert ha béke lesz, annyi bort hoznak be, hogy a mi termésünknek leszáll az ára. A seprű-bajuszu úr erre újólag kivette a tárcáját és kiolvasott belőle 30 (harminc) darab ezer koronást. — Hát ez a pénz, amit jegyzek, ez az okmány pedig csak ráadás lett volna, mert olyan jó üzlet a hadikölcsön, hogy még azt a vagyonomat is szeretném jegyezni, ami még nincsen a kezemben, ami még csak most van termőben... — Kenyérjegyek: A május hó 7-től június 4-éig érvényes kenyér utalványok a mai naptól kezdődőleg átvehetők hivatalomnál (városháza I. em. 13 sz.) Zimay tanács, hírek Kecskemét, 1916. május 2. Tegnap este ilyenkor még... Tegnap este ilyenkor még tizenegyre járt, Isten éltesse sokáig a német császárt ! Kiadta a közös jelszót — s lett tizenkettő. Jobb lesz-e igy ? mint volt régen: Tudj’ a Teremtő! Nekünk semmi, nekik sok-sok miliót jelez. Takarékos izig-vérig a német nemzet. „Az idő pénz", ha célja van hát csak előre ! Igazítsuk óráinkat tizenkettőre! Wachsmann Jolán: — Lakásváltozás. Értesítjük t. olvasóinkat és előfizetőinket, hogy szerkesztőségünket a mai napon László Károly u. 11 sz. házba (Folyóka u.) helyeztük át, ahová minden, a lapot érdeklő közlemény küldendő. — Az érc és ólomtárgyak beszolgáltatása. A honvédelmi miniszter zár alá vette a bizonyos érc és ólomkészleteket. Most érkezett rendeletben intézkedik, hogy folyó évi junius 1 —15 között mit kell beszolgáltatni. — Megszüntetett rendelet. Ma érkezett a honvédelmi miniszter egy régebbi rendelete, amely a fémek és ötvözetek készleteknek növekedésére elrendelt igénybevétel hatályát megszüntette. — Támogassuk a gyermeknapot! Belügyminiszter és a főispán átirt, hogy a gyermeknapokat támogassák. — Vessük be földjeinket. Gróf Ráday Gedeon főispán ma a következő átiratot küldte a polgármesternek : Hivatkozással a földmivelésügyi miniszter urnak a babért, borsóért és lencséért követelhető legmagasabb ár megállapitása tárgyában kiadott 32000 sz. rendeletére, felhívom, hogy az érdekelt gazdaközönséget megfelelően tájékoztassa s kövessen el mindent, hogy a még bevezetetlen területek kihasználhatatlanul semmi esetre se maradjanak, különösen az elöljáróságok utasítandók, hogy a gazdasági ügyekkel megbízott elöljáró (a törvénybiró) vegye számban elsősorban a község helyterületén bevetetlen területet s ezeknek a rendelet értelmében bevetőmüvelés szempontjából való kihasználásáról gondoskodjék. — A katonákért. Apostag község álirt, hogy a katonák pünkösdi ajándékára elrendelte a gyűjtést. — Halálozás. Őszinte részvéttel vettük a gyászhirt, hogy Fischer Miklós, Fischer Izsák jónevü kereskedőnek fia, május hó 1 - én 21 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése holnap harmadikén d. u. 3 órakor lesz a Mária utca 7 sz. a. gyászháztól. Béke poraira! — Halál a villamos vezetéken. Tegnap d. u. súlyos szerencsétlenség történt. Kellermann Bernát elektrotechnikus inasa felmászott az utcán levő villamos karóra, amelynek vezetékét megérintette és amely nyomban megölte a fiút. Ebből az alkalomból nem győzzük mi is és a mérnöki hivatal a szülőket figyelmeztetni arra, hogy az utcai villamos karóra a gyerekeket ne engedjék felmászni, mert nemcsak halálos szerencsétlenség származhat, de a szülőket még azonkívül szigorúan meg is büntetik. A mai eset eléggé elrettentő példa erre. — Értesítés. A m. kir. honvédelmi miniszter ur a nagyváradi és pécsi m. kir. honvéd hadapród iskolákban az 1916—17 tanév kezdetén betöltendő tandíj fizetéses és magán alapítványi helyekre pályázatot hirdettetett. A részletes feltételek a főjegyzői hivatalban tudhatók meg. Kecskeméten, 1916 évi április hó 26-án. Sándor István polgármester.