Kecskeméti Ujság, 1916. június (9. évfolyam, 122-143. szám)

1916-06-01 / 122. szám

oldal. KECSKEMÉTI ÚJSÁG _____________________122. (3123.) szám, Kecskeméti krónika. Egy tartalékos morfondírozása. Végre ismét itthon. Ez tehát a régi kecskeméti korzó. Csak a helye régi, a né­pe sokat változott. A kávéház még mind megvan. És mennyi civil...­­ Szürke, kék és mindenféle tarka ruhában járnak az embe­rek. Úristen ! Ugyan, hogy néznék én ki ci­vilben ? És járok-e majd még valaha én is mellényes toaletben, nyakkendővel ? A lapokban olvasom most, hogy mi­lyen kitűnő alkalom kínálkozik Wilsonnak, hogy a háború lángjait locsolja. Vájjon víz­­zel-e vagy olajjal. Ez a kitűnő alkalom min­denesetre alkalmas lenne arra, hogy nekem is alkalmat adjon ismét civilbe öltözködni. Vájjon lesz-e erre még valaha alkalom ? Béke ! — ugyan ki reméli azt még. Abba már az én öreg Ferenc József-kabátom sem bízik. Valamilyen ösztön erőszakosan húz a régi ruhaszekrényhez. Látni akarom öreg civil ruháimat, a béke kedves, elzárt, de hűséges emlékeit. A kicsiny szellőzetlen szoba változat­lan, ott áll a szekrény a sarokban. De váj­jon hol a kulcsa ? Hová tettem akkor... ? De hisz rajta a kulcs. Persze ott felejtettem az izgalomban. Várjon meg van-e minden? Nem­­ajándékozta e el gazdasszonyom a ki­selejtezetteket a szegényeknek. Ő mindig ta­lált kiselejtezni való nadrágot, harisnyát, nyakkendőt és gallérokat és mindig voltak szegényei. Ezek azonban a­ rokonai közül kerültek ki. Azt is hihette esetleg: „Ez úgy sem kerül többé haza.“ De nem. Igaztalanul gyanúsítom az öreg nőt. Itt van minden. Az öreg átmeneti. A hűséges cimbora. De sokat áztunk, fáz­tunk együtt az őszi hűvös estéken. Gyakran órákig is hiába. Még az ablakon sem néz­hetett ki. Az ura beteges volt és nem nyit­hatott ablakot. Várjon mi van vele? Él e? Szép-e még ? Hej, majdnem két esztendő! A frakkom! A gomblyukban az a pi­ros szekfa, mit a Royalban tűzött bele a második négyes után. Szép volt. Ha jól em­lékszem szőke... A nem, barna.. vagy még­is szőke... Elvégre is mindegy. Szép volt és én megcsókoltam. Talán ápolónő valahol. A nyakkendőtokom. Teliszeki. Megany­­nyi emléke a tovatűnt tündérien szép na­poknak, milyenek többé soha sem következ­nek. Mind egy-egy remeke a néhai kecske­méti divatkereskedelemnek. Vájjon hordha­tom-e ezeket valaha ? Nem mennek-e ki a divatból, vagy nem tűnök-e én le a mező­ről ? Ni­ni, egy szalag. Ceruzával írva rá egy név : Janette. A kis kabaré-tündér. Ki tudja hol van, a kis ellenséges csalogány, ki piciny szájacskájával több pezsgőt tudott meginni, mint a kapitányom. Minden itt van, a nadrágok, mellények, köztjük, minden kelléke a békének. Mond­játok meg nekem, oh mondjátok es jön-e még valaha a korszakotok ? Járjuk-e még együttesen Kecskemét utcáit? Lesz-e valaha béke a földön ? Díszkivonulások ezentúl úgysem igen lesznek. Ha a csapatot a legfelsőbb hadúr megszemléli, vagy valamely ezred az ün­nepnapját üli meg, a legillőbb öltözet ezen alkalomra az, amelyben az ellenség elé me­gyünk. E célból tehát a legénység számára külön díszruhát rendszeresíteni már csak takarékossági szempontból is teljesen feles­leges volna. Vita tárgyát képezi meg a löveg, mely minden fegyvernem számára ugyancsak egy­forma lenne. A sisak létjogosultsága újból előtérbe lépett. Bár tökéletes védelmet nem nyújt, a kisebb repeszdarabokat, eltévedt puskalövedékeket mégis felfogja és ezáltal a fejsérülések lehetőségét korlátozza, miál­tal a katonában — ami igen fontos körül­mény — a biztonság érzetét kelti. A sisak csak a harcban, illetve béke idején a nagyobb gyakorlatoknál és — mondjuk — őrszolgálatban volna viselendő. Más egyébb alkalomra a zsebbe vagy a ke­nyértarisznyába eltehető puha tábori sapkát kellene rendszeresíteni, mely mindig kéznél volna és kényelmet nyújtana a katonának. Az új egyenruha egységességével meg fog szűnni az egyes fegyvernemek — különö­sen a lovasság — oly szembeszökő meg­különböztetése. Minden katona egyforma lesz. A gyalogság, mely a jelen háború győ­zelmeihez és teljesítményeihez az oroszlán­­résszel járult hozzá, — mi tűrés-tagadás — eddig bizony a legszerényebben volt öltöz­tetve. Az új egyenruha a háború folyamán immár a harmadik öltözet, amit a tiszteknek sajátjukból kell beszerezniük. Nem volna méltányos, ha a hadvezetőség az amúgy sem busás tiszti gázsiból akarná a tisztek új öl­tözetét és felszerelését előteremteni. Valószínű, hogy illetékes helyen erre tekintettel is lesznek és a tisztek új ruhá­zatát a kincstár vagy természetben fogja kiszolgáltatni, vagy elegendő pénzjutalékot ad, amelyből azután minden tiszt maga sze­rezheti be uj hadiöltönyét. Uj egyenruha a kato­náknak. A hadsereg legközelebb uj egységes egyenruhát kap. Az uj ruha földszinti lesz és az egyes fegyvernemeket csak a galléron alkalmazott kis posztócsik és a nadrág lampasszának színe fogja megkülönböztetni. Végleges megállapodás még nincs. Széles körben folyik a kipróbálás, kísérletezés a harctéren, hogy az új öltözet minden hadi igénynek tökéletesen megfelelhessen. A modern katona ruhájának sportöltö­zetnek kell lenni. Amellett ízlésesnek is kell lennie, hogy a katona önérzetét is emelje. A tábori ruha mellett szükséges — különö­sen a tisztek számára egy társasági ruha. Nem mintha a tábori öltözet, melyben a katona a harctéren hivatását teljesíti, nem a legtiszteletreméltóbb volna, hanem a ma­gánélet számára is kell valamivel díszesebb öltönyt fentartani az olyan alkalmakra, mi­­dőn a polgári férfiközönség frakkot, smo­­kingot vagy gebrokkot ölt. Rendkívüli segély nyugdíjas tanítóknak és özvegyeiknek. Egyik budapesti tudósítónk közli ve­lünk a következő, most kiadott emberséges miniszteri rendeletet . Az országos hadsegélyző bizottság el­határozta, hogy azoknak a tanítóknak (ta­nítónőknek, óvók és óvónőknek) és tanító­­özvegyeknek, akiknek az országos tanítói nyugdíj- és gyámalapból az 1875. évi XXXII. és 1901. évi XLI11. törvénycikkek szerint folyósított nyugdija kétezer koroná­nál, illetőleg özvegyi segélypénze ezerkét­száz koronánál nem nagyobb, egyszers min­­denkorra segélyt nyújt. Ezt a segélyt azok részére, akiknek nyugdíja, illetőleg özvegyi segélyre 1000 koronánál nem nagyobb, 100 koronában, az 1000 koronánál nagyobb összegű nyugdí­jak után pedig (bezárólag 2000, illetőleg 1200 koronáig), 150 koronában állapították meg. Ezeket a segélyeket a kebelbeli szám­vevőségek útján fogom szétosztani és pedig akként, hogy a segélyért folyamodni nem kell. A központi nyilvántartás alapján hiva­talból fog a postatakarékpénztár útján az arra jogosultaknak a lehető legrövidebb idő alatt szétküldeni, így csupán arra hivatnak föl az érdekeltek, hogy amennyiben 1916. évi április hó­­­e után lakóhelyüket meg­változtatták, új lakhelyüket az Országos Ta­nítói Nyugdíj- és Gyámalap számvevőségé­nek (Budapest V., Hold-utca 17. Hl. em.) levélben vagy levelezőlapon jelentsék be. Ugyanígy jelentsék be lakóhelyüket azok a segélyre jogosult tanítók és tanító­­özvegyek is, akik nyugdíjukat elsőizben csak a most megjelölt időpont után vették föl. Budapesten, 1916. május hó 16. Vallás és közoktatásügyi miniszter MISEM Kecskemét, 1916. május 31. — Lapunk legközelebbi száma az ünnepre való tekintettel szombaton reg­gel rendes időben jelenik meg. — Értekezlet. Ma délelőtt fél 11 óra­kor Sándor István polgármester elnöklete mellett a városháza bizottsági termében a ceglédi, halasi és körösi polgármesterek be­vonásával értekezlet volt, amelyen tárgya­lást folytattak arról, hogy mi képezze a ka­tonáknak küldendő pünkösdi ajándékok tár­gyát. — Tűz. Ma éjjel Dékány Gábor Kun­­szentmiklósi-ut­a­sz. alatt levő lakóháza ki­­gyuladt s leégett. A tűzvizsgálat folyamat­ban van. — Időleges felmentés. A magyar kir. honvédelmi miniszter értesítette a várost, hogy tekintettel az aratási és cséplési mun­kálatok elvégzéséhez fűződő nagy érdekre, mindazok akik a honvédelmi, vagy hadügy­minisztérium által meghatározott időkre fel­mentést nyertek, akár önálló gazdák, akár alkalmazottak vagy cselédek, és amenyi­­ben a felmentésük, akár május 31-ik­én, akár augusztus 31-ikén telne l­e, szabadsá­guk szeptember 1 ig meghosszabbítatik. Azokra, akiket a honvédkerületi parancsnok­ság, vagy katonai parancsnokság mentett fel időlegesen, ez az intézkedés nem vonat­kozik. — Az anya és csecsemő véde­lem. Az anya és csecsemővédelem orszá­gos rendezése és állami gondozásba vétele iránt Szabolcsmegye felirt a kormányhoz. — Vas huszfilléresek. A német pél­dát nálunk is követik és legközelebb Ma­­­gyarországon és Ausztriában vas huszfillé­­reseket vernek. A pénzverő műhelyekben már elkészültek az új vas huszfilléresek ve­­retésével, de a két kormány egyelőre még nem döntött, hogy mikor kerültek forga­lomba az új huszfilléresek.­­ Gyümölcs vásárlás a katonai konzervgyárak számára Mint értesülünk, a földmivelésügyi miniszter kertészeti ügy­osztálya táviratot intézett a vidéki hatósá­gokhoz, melyekben elrendeli azoknak a gaz­dáknak és várható terméseredményeiknek összeírását, akiknek meggyben, almában és kajszinbarackban nagyobb termésre van ki­látásuk. A katonai konzervgyárak szükség­letét ilyen úton akarja biztosítani a hadve­­zetőség, amely tehát az idén nem a nyílt piacon fogja bevásárolni a szükséges gyü­mölcsöket. A Vidéki városok kávészükségle­tének összeírása. Mint értesülünk, a kor­mány gondoskodni kíván a vidéki városok kávészükségletének arányos kielégítéséről. A kereskedelmügyi miniszter leiratot inté­zett a vidéki városokhoz és felszóllította őket, hogy jelentsék be az előrelátható szük­ségletet, mert a­ kormány a lehetőségek sze­rint gondoskodni óhajt annak fedezéséről, illetve a készletek arányos felosztásáról.­­ A szerbiai követelések behaj­tása A „Belgrader Nachrichten“ írja : A magyarországi, ausztriai és németországi hi­telezői védegyletek a szerbiai kintlévőségek behajtása céljából egységes organizációt lé­tesítettek azon az alapon, hogy egyik hite­lező a másik rovására nem elégíthető ki. Az adós tehát minden hitelezőjével szem­ben egyenlő kötelezettséggel tartozik. Más­részről az organizáció védi az adóst is egyes hitelezők olyan szorongatásával szem­ben, mely őt abba a helyzetbe hozhatná, hogy kötelezettségének nem­ tehetne eleget. A védegyletszövetségbe a szerb hitelezők is fel fognak vétetni. Ebben a tárgyban a ke­reskedelemügyi minisztériumban május 26-án értekezlet volt, amelyen abban állapodtak meg, hogy a létesítendő Hitelvédőközpont expozitúrákat fog a hódított területeken föl­állítani, amelyeknek kérésére a katonai pa­rancsnokságok fizetési tilalmakat bocsáta­nak ki, az adós üzletét felügyelet alá he­lyezi, később esetleg a kényszeregyezséget is életbe fogják léptetni, de egyelőre a mo­ratóriumot fönntartják. • Jankovich.

Next