Kecskeméti Ujság, 1916. július (9. évfolyam, 144-169. szám)

1916-07-01 / 144. szám

2. oldal. Bus ballada a főzelék­feltételekről és a drágaságról. A vendéglőkben étkező fixfizetéses pro­letárok déli menüje (milyen varázslatosan szép szó : menü) manapság egész egyszerű két, nagyritkán : pünkösdkor, a hónap első három napján, nemzeti ünnep alkalmával legfeljebb három fogásból állhat. Egy kis meleg lötty, amit levesnek csúfolnak, főze­lék feltéttel és passz. A tészta már elköltözött az utolérhe­­tetlenség honába, a tészta már nem jár ki, nem beszélve arról, hogy sültet csak a had­sereg szállító ehet, szárnyast csak a tündér­regékben fogyaszthatnak. Mindenki főzeléket feltéttel fogyaszt, mert ma ez a legolcsóbb. Ma egy saláta főzelék, tehát a világ legegyszerűbb növénye : saláta, amelyet va­laha" 10 fillérért kosárszámra dobtak utá­nunk, ez a lenézett, állati, jelentéktelen nö­vény : salátafőzelék virslivel, nem is hússal, hanem valami maradék-őrleménnyel, valami hulladék-gyümöcsel, valami pirosasra fes­tett kis, izetlen rudacskával a koronába ke­rül egy középrendű vendéglőben. Egy tisztességes, bennünket megillető ebédet ma egész havi jövedelmünkkel se tudunk megfizetni. Egyikünk se vágyik sült kappadóciai bikára, nyárson sült marha­­combra, csak rendesen, egyszerűen, meghu­nyászkodva tököt borjúval, babot felsárral, de már ezt se lehet, mert a vendéglősök vérszemet kaptak és kettő húsz, három ko­rona egy főzelék feltéttel. Ha a főzelék- feltétről egy kicsit el­gondolkozva számolni kezdünk, igen furcsa dologra jöhetünk rá. Mibe kerül a közép­­rangú vendéglősnek egy marék saláta ? Vi­lágítással, adóval, abroszmosással, biztosí­tási kötvények fizetésével, régi tartozásainak törlesztésével, a nyári kertnek kinevezett büzhödt térség rendbehozatalával és más hasonló egyebekkel : zsírral, fával, szakács­ival, szóval mindennel együtt maximum 30 fillérbe. (Aki ezen számvetésben nem bízik, az tegyen ellenpróbát.) Nem szabad, meg nem is lehet az asszonyok képességét a házon kívül előfor­duló tevékenységüket a tizenkilencedik szá­zad szemüvegén keresztül nézni. Sajnos, hogy a háború, a férfiak pusz­tulása hozta vissza a középkort. Most már nem kérdik a nagy tudósok, hogy miért ne lehetne egy kacag­ós leány doktor kisasz­­szony, politikus, hivatalnok, kereskedősegéd, kertész vagy akár kőműves és kéményseprő. És azt hiszem, az ,,aranyszőke fürtök“ nem lesznek kevésbé igézőek, mert gondol­kodó agyvelőt takarnak ? A küzdőtér sorompóin kívül ott állnak a férfiak. Amíg ők az ,új, a szebb Magyar­­országot életük árán is meg fogják terem­teni, addig itthon a nők gondját viselik a régi Magyarországnak. A nő világtörténetében éppen most ér­tünk a fordulóponthoz. A múlt eltűnt. A vi­lágháború győzelmet , igaz szomorú győ­zelmet hozott a nőnek, s utat nyitott a munka minden terén. Dolgozni akarnak, mert muszáj, dolgozni fognak, mert becsü­lés jár érte. A világháború hozta meg azt a rend­kívülit, hogy nem nevelik többé a leányt nemtörődömséggel, ami helytelen már azért is, mert ha kevesebb számban is, de min­dig voltak dolgozó leányok, kiket az otthon ülő leány lekicsinyelt. Hol vagyunk ettől ma ? Egész bizonyos, hogy a leányok las­­san-lassan emberré nevelődnek a munka, a dolog által. Világos, hogy a háború után a nő ép­pen olyan dolgozó polgára lesz az ország­nak, mint a férfi s a munka terén egy ka­tegóriába fognak tartozni. Remélem, hogy ez nem­ lesz utópia s elvégre minden utópia megvalósul s hala­dást jelent. • De az bizonyos, hogy a háború mély­reható átalakulást teremtett a magyar nő fejlődésének történetében. A magyar nőnek csak egy jelszava lehet: Azé a jövő, aki dolgozik ! A. K. A nő a múltban és jelenben. Nem epizód és nem séta a korzóról és nem parfümös fehér leányszoba illatáról kívánok szólani, hanem a nőkről, a komoly női hivatásról, amely ma­ nagyon aktuális. Aktuális, mert sok, mert több, mint máskor, több mint a kenyér, annyi legalább is, mint a reá váró munka. A nő, a kenyér, a munka szoros ösz­­szefüggésben vannak egymással s bennün­ket e kor társadalmát, e kor asszonyát kö­zelebbről érdekel. Tegnap még nem kellett a női munka, ma szükség van reá, holnap nélkülözhetet­len lesz, mint volt a középkorban. Csak egy pillanatra lebbentsük fel a múlt fátyolát, azonnal másként vélekedünk a női munkáról. Látni fogjuk, hogy az asz­­szony, a produktív, a teremtő, a munka te­rén egyenértékű volt a férfival, sőt sok te­kintetben felülmúlta azt. A kultúra fejlődése lassan-lassan ki­szorította a nőt a produktív munkából. Pe­dig a középkorban készítettek a nők fegy­vert, szőttek, agyaggyúrással, edénygyártás­sal, szövőanyagok feldolgozásával foglalkoz­tak. Sőt, ezek a munkák megsokszorozód­tak, tökéletesedtek, mert ugyanis ezek az asszonyok dolgoztak a mezőn, a kunyhók­ban és az asszony tanította meg a férfit a különféle kézműves mesterségre. Így pl. bőrátdolgozásra, selyemszö­vésre, stb. A magasabb társadalmi hivatá­sokban is először nőket látunk, úgymint a zene és költészet. Ezeket a forrásokat is először az asszonyok vették birtokukba. Látjuk tehát, hogy a tizennyolcadik században az asszony egy szükséges té­nyező volt. Csak később, a tizenkilencedik század nem tűrte meg a női munkát házon kívül. KECSKEMET! UJSÁQ 144. (3145.) szám. Kiket lehet felmenteni a katonai szolgálat alól! A legújabb intézkedés. Az egyes miniszterek a hatáskörükbe tartozó hivatalokhoz fontos leiratot intéztek. A mögöttes országrészekben fönnálló viszonyok teljes méltánylása mellett, melyek parancsolólag megkívánják, hogy az ipar és kereskedelem akadálytalan fentartása s a mezőgazdasági érdekek megóvása a leg­messzebb menő mérvben figyelembe vétes­senek, hogy ezáltal egyaránt a népesség és a hadsereg szükséglete biztosíttassák, gon­doskodni kell oly rendszabályokról, melyek a felmentési javaslatoknak alapos elbírálását s a felmentéseknek az okvetlen szükséges­ség mérvére szorítását lehetővé teszik. Intézkedés történt, hogy a­hol ez ide­ig még meg nem történt volna, a felmen­tési javaslatokat akkér szereljék fel, hogy azokból világosan kivehető legyen az, hogy az illető hatóságnál, vállalatnál hány alkal­mazott volt a háború előtt, hány alkalmazott vonult be a háború folyamán tényleges ka­tonai szolgálatra, hány egyén áll jelenleg alkalmazásban, továbbá, hogy a felmentésre javaslatba hozott egyén mióta van a válla­latnál, hatóságnál alkalmazásban. Azon felmentési javaslatok, melyekből ezek az adatok nem vehetők­ ki, kiegészítés végett visszaküldetnek. Még vadul tombol... Még vadul tombol a csaták viharja, Gúnyos kacaj közt a sátán kavarja. A pusztulás képe egyre rémesebb És mindig csak fájóbb, sajgóbb lesz a seb. Diadalután megállunk egy percre S figyelve várunk újabb feleletre: De az ellenség csak zug, kavarog... Előre­­ bátran, magyarok ! Már ezer éve vívjátok csatátok, Viszály átka is sokszor sújtott rátok — De félre vele... hisz ez már csak emlék, Ne lebbentsük fel múltak fájó leplét ! A ború olykor foszladozni kezdett... A szív és lélek újra reménykedett. Bár a félvilág tör most is rátok : Hirt, diadalt arat a szablyátok. De szakadozik már a vészes felleg, S vadsötétségből szelíd hajnal dereng. Az aranysugár fehér, rezgő fénye Föl-fölcsilan a zivataros égre. A bősz ellenség kapkod füle-fába, A rettenetes végtusáját járja... Zúgnak nemsokára győzelmi dalok. Csak kitartani kell, vitéz magyarok ! Domokos László. H­ÍREK Kecskemét, 1916. június 30. — A főispán a kecskeméti gazdák­ért. A legutóbbi közgyűlésről írott tudó­sításunkban megemlékeztünk, hogy súlyos és nyomasztó panaszok hangzottak el a gazdák részéről az aratási munkáknál fel­merült nehézségek miatt. A panaszok kap­csán a törvényhatósági bizottság kéréssel fordult Ráday Gedeon gróf főispánhoz, hogy érvényesítse nagy befolyását a kormánynál és segítsen a kecskeméti gazdák szomorú helyzetén. A főispán úr a maga részéről a támogatást nyomban a legszívesebben ki­látásba helyezte, ámbár nyomban kifeje­zést adott annak is, hogy nem tartja valószí­nűnek, hogy a mai rettenetes munkáshiány mellett bármit is tehetne. Hála az Istennek ezek az aggályok nem váltak valóra s Kecs­kemét népe hálás köszönettel veheti tudo­másul, hogy kiváló főispánunk már segített is bajunkon. Ráday Gedeon gróf annyira szivére vette gazdáink baját, hogy már 27- én es­e eljárt a földm­ivelésügyi miniszter úrnál, aki még aznap éjjel táviratban ér­­tesítette polgármesterünket, hogy 50 tagból álló fogolyosztagot rendelt ki Kecskemétre. 29-én a honvédelmi minszter úr értesítette polgármesterünket, hogy 160 magyar kato­nát rendelt ki Kecskemétre, egy tegnap ér­kezett távirat meg egy újabb 50 tagból álló fogoly­osztag kirendeléséről hozott hírt. Tehát eddig is 260 újabb munkás jön Kecs­kemétre. Amikor ezért a l­enagyobb hálá­val emlékezünk főispánunkról, azon remé­nyünknek adunk kifejezést, hogy gazdakö­zönségünk is köszönettel és hálával lesz e rendkívüli intézkedésért, ami pedig legjob­ban abban nyilvánulhat meg, ha okosan és gazdaságosan használják fel a munkásokat, s ha a nehéz viszonyok mellett is türelem­mel végzik az aratási munkát, s nem csüg­gednek el a felmerülő nehézségek miatt. — Miniszteri rendelet. A hadiszol­gáltatásról szóló törvény értelmében üzem­folytatásra kötelezett vállalatoknál alkalma­zott munkásokra a honvédelmi miniszter pótrendeletet bocsájtott ki, mely főleg a bányamunkások jogviszonyát szabályozza. — A rendelet ma városunkhoz is megér­kezett. — Herceg Ferenc felolvasása és a kerti ünnepély Amint értesülünk Herceg Ferenc háborús felolvasását julius 16 án fogja megtartani a városi színházban déle­lőtt 11 órakor, délután pedig kerti ünne­pélyt rendez a Hadsegélyző Bizottság a Katona József sétatéren. — Egy rokkant katona érdekében felkéri a Kecskeméti Hadsegélyző Bizottság városunk gyárainak, irodáinak, pénzintéze­teinek vagy egyes vállalatoknak vezetőit, hogy amennyiben szerény díjazás mellett ülő munkára alkalmazottat keresnének szí­veskedjenek a Hadsegélyző Bizottság iro­dájához fordulni (Városháza anyakönyvi hi­vatal) A fenti katona 28 éves, nős kereske­dő segéd.

Next