Kecskeméti Ujság, 1916. július (9. évfolyam, 144-169. szám)
1916-07-01 / 144. szám
2. oldal. Bus ballada a főzelékfeltételekről és a drágaságról. A vendéglőkben étkező fixfizetéses proletárok déli menüje (milyen varázslatosan szép szó : menü) manapság egész egyszerű két, nagyritkán : pünkösdkor, a hónap első három napján, nemzeti ünnep alkalmával legfeljebb három fogásból állhat. Egy kis meleg lötty, amit levesnek csúfolnak, főzelék feltéttel és passz. A tészta már elköltözött az utolérhetetlenség honába, a tészta már nem jár ki, nem beszélve arról, hogy sültet csak a hadsereg szállító ehet, szárnyast csak a tündérregékben fogyaszthatnak. Mindenki főzeléket feltéttel fogyaszt, mert ma ez a legolcsóbb. Ma egy saláta főzelék, tehát a világ legegyszerűbb növénye : saláta, amelyet valaha" 10 fillérért kosárszámra dobtak utánunk, ez a lenézett, állati, jelentéktelen növény : salátafőzelék virslivel, nem is hússal, hanem valami maradék-őrleménnyel, valami hulladék-gyümöcsel, valami pirosasra festett kis, izetlen rudacskával a koronába kerül egy középrendű vendéglőben. Egy tisztességes, bennünket megillető ebédet ma egész havi jövedelmünkkel se tudunk megfizetni. Egyikünk se vágyik sült kappadóciai bikára, nyárson sült marhacombra, csak rendesen, egyszerűen, meghunyászkodva tököt borjúval, babot felsárral, de már ezt se lehet, mert a vendéglősök vérszemet kaptak és kettő húsz, három korona egy főzelék feltéttel. Ha a főzelék- feltétről egy kicsit elgondolkozva számolni kezdünk, igen furcsa dologra jöhetünk rá. Mibe kerül a középrangú vendéglősnek egy marék saláta ? Világítással, adóval, abroszmosással, biztosítási kötvények fizetésével, régi tartozásainak törlesztésével, a nyári kertnek kinevezett büzhödt térség rendbehozatalával és más hasonló egyebekkel : zsírral, fával, szakácsival, szóval mindennel együtt maximum 30 fillérbe. (Aki ezen számvetésben nem bízik, az tegyen ellenpróbát.) Nem szabad, meg nem is lehet az asszonyok képességét a házon kívül előforduló tevékenységüket a tizenkilencedik század szemüvegén keresztül nézni. Sajnos, hogy a háború, a férfiak pusztulása hozta vissza a középkort. Most már nem kérdik a nagy tudósok, hogy miért ne lehetne egy kacagós leány doktor kisaszszony, politikus, hivatalnok, kereskedősegéd, kertész vagy akár kőműves és kéményseprő. És azt hiszem, az ,,aranyszőke fürtök“ nem lesznek kevésbé igézőek, mert gondolkodó agyvelőt takarnak ? A küzdőtér sorompóin kívül ott állnak a férfiak. Amíg ők az ,új, a szebb Magyarországot életük árán is meg fogják teremteni, addig itthon a nők gondját viselik a régi Magyarországnak. A nő világtörténetében éppen most értünk a fordulóponthoz. A múlt eltűnt. A világháború győzelmet , igaz szomorú győzelmet hozott a nőnek, s utat nyitott a munka minden terén. Dolgozni akarnak, mert muszáj, dolgozni fognak, mert becsülés jár érte. A világháború hozta meg azt a rendkívülit, hogy nem nevelik többé a leányt nemtörődömséggel, ami helytelen már azért is, mert ha kevesebb számban is, de mindig voltak dolgozó leányok, kiket az otthon ülő leány lekicsinyelt. Hol vagyunk ettől ma ? Egész bizonyos, hogy a leányok lassan-lassan emberré nevelődnek a munka, a dolog által. Világos, hogy a háború után a nő éppen olyan dolgozó polgára lesz az országnak, mint a férfi s a munka terén egy kategóriába fognak tartozni. Remélem, hogy ez nem lesz utópia s elvégre minden utópia megvalósul s haladást jelent. • De az bizonyos, hogy a háború mélyreható átalakulást teremtett a magyar nő fejlődésének történetében. A magyar nőnek csak egy jelszava lehet: Azé a jövő, aki dolgozik ! A. K. A nő a múltban és jelenben. Nem epizód és nem séta a korzóról és nem parfümös fehér leányszoba illatáról kívánok szólani, hanem a nőkről, a komoly női hivatásról, amely ma nagyon aktuális. Aktuális, mert sok, mert több, mint máskor, több mint a kenyér, annyi legalább is, mint a reá váró munka. A nő, a kenyér, a munka szoros öszszefüggésben vannak egymással s bennünket e kor társadalmát, e kor asszonyát közelebbről érdekel. Tegnap még nem kellett a női munka, ma szükség van reá, holnap nélkülözhetetlen lesz, mint volt a középkorban. Csak egy pillanatra lebbentsük fel a múlt fátyolát, azonnal másként vélekedünk a női munkáról. Látni fogjuk, hogy az aszszony, a produktív, a teremtő, a munka terén egyenértékű volt a férfival, sőt sok tekintetben felülmúlta azt. A kultúra fejlődése lassan-lassan kiszorította a nőt a produktív munkából. Pedig a középkorban készítettek a nők fegyvert, szőttek, agyaggyúrással, edénygyártással, szövőanyagok feldolgozásával foglalkoztak. Sőt, ezek a munkák megsokszorozódtak, tökéletesedtek, mert ugyanis ezek az asszonyok dolgoztak a mezőn, a kunyhókban és az asszony tanította meg a férfit a különféle kézműves mesterségre. Így pl. bőrátdolgozásra, selyemszövésre, stb. A magasabb társadalmi hivatásokban is először nőket látunk, úgymint a zene és költészet. Ezeket a forrásokat is először az asszonyok vették birtokukba. Látjuk tehát, hogy a tizennyolcadik században az asszony egy szükséges tényező volt. Csak később, a tizenkilencedik század nem tűrte meg a női munkát házon kívül. KECSKEMET! UJSÁQ 144. (3145.) szám. Kiket lehet felmenteni a katonai szolgálat alól! A legújabb intézkedés. Az egyes miniszterek a hatáskörükbe tartozó hivatalokhoz fontos leiratot intéztek. A mögöttes országrészekben fönnálló viszonyok teljes méltánylása mellett, melyek parancsolólag megkívánják, hogy az ipar és kereskedelem akadálytalan fentartása s a mezőgazdasági érdekek megóvása a legmesszebb menő mérvben figyelembe vétessenek, hogy ezáltal egyaránt a népesség és a hadsereg szükséglete biztosíttassák, gondoskodni kell oly rendszabályokról, melyek a felmentési javaslatoknak alapos elbírálását s a felmentéseknek az okvetlen szükségesség mérvére szorítását lehetővé teszik. Intézkedés történt, hogy ahol ez ideig még meg nem történt volna, a felmentési javaslatokat akkér szereljék fel, hogy azokból világosan kivehető legyen az, hogy az illető hatóságnál, vállalatnál hány alkalmazott volt a háború előtt, hány alkalmazott vonult be a háború folyamán tényleges katonai szolgálatra, hány egyén áll jelenleg alkalmazásban, továbbá, hogy a felmentésre javaslatba hozott egyén mióta van a vállalatnál, hatóságnál alkalmazásban. Azon felmentési javaslatok, melyekből ezek az adatok nem vehetők ki, kiegészítés végett visszaküldetnek. Még vadul tombol... Még vadul tombol a csaták viharja, Gúnyos kacaj közt a sátán kavarja. A pusztulás képe egyre rémesebb És mindig csak fájóbb, sajgóbb lesz a seb. Diadalután megállunk egy percre S figyelve várunk újabb feleletre: De az ellenség csak zug, kavarog... Előre bátran, magyarok ! Már ezer éve vívjátok csatátok, Viszály átka is sokszor sújtott rátok — De félre vele... hisz ez már csak emlék, Ne lebbentsük fel múltak fájó leplét ! A ború olykor foszladozni kezdett... A szív és lélek újra reménykedett. Bár a félvilág tör most is rátok : Hirt, diadalt arat a szablyátok. De szakadozik már a vészes felleg, S vadsötétségből szelíd hajnal dereng. Az aranysugár fehér, rezgő fénye Föl-fölcsilan a zivataros égre. A bősz ellenség kapkod füle-fába, A rettenetes végtusáját járja... Zúgnak nemsokára győzelmi dalok. Csak kitartani kell, vitéz magyarok ! Domokos László. HÍREK Kecskemét, 1916. június 30. — A főispán a kecskeméti gazdákért. A legutóbbi közgyűlésről írott tudósításunkban megemlékeztünk, hogy súlyos és nyomasztó panaszok hangzottak el a gazdák részéről az aratási munkáknál felmerült nehézségek miatt. A panaszok kapcsán a törvényhatósági bizottság kéréssel fordult Ráday Gedeon gróf főispánhoz, hogy érvényesítse nagy befolyását a kormánynál és segítsen a kecskeméti gazdák szomorú helyzetén. A főispán úr a maga részéről a támogatást nyomban a legszívesebben kilátásba helyezte, ámbár nyomban kifejezést adott annak is, hogy nem tartja valószínűnek, hogy a mai rettenetes munkáshiány mellett bármit is tehetne. Hála az Istennek ezek az aggályok nem váltak valóra s Kecskemét népe hálás köszönettel veheti tudomásul, hogy kiváló főispánunk már segített is bajunkon. Ráday Gedeon gróf annyira szivére vette gazdáink baját, hogy már 27- én ese eljárt a földmivelésügyi miniszter úrnál, aki még aznap éjjel táviratban értesítette polgármesterünket, hogy 50 tagból álló fogolyosztagot rendelt ki Kecskemétre. 29-én a honvédelmi minszter úr értesítette polgármesterünket, hogy 160 magyar katonát rendelt ki Kecskemétre, egy tegnap érkezett távirat meg egy újabb 50 tagból álló fogolyosztag kirendeléséről hozott hírt. Tehát eddig is 260 újabb munkás jön Kecskemétre. Amikor ezért a lenagyobb hálával emlékezünk főispánunkról, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy gazdaközönségünk is köszönettel és hálával lesz e rendkívüli intézkedésért, ami pedig legjobban abban nyilvánulhat meg, ha okosan és gazdaságosan használják fel a munkásokat, s ha a nehéz viszonyok mellett is türelemmel végzik az aratási munkát, s nem csüggednek el a felmerülő nehézségek miatt. — Miniszteri rendelet. A hadiszolgáltatásról szóló törvény értelmében üzemfolytatásra kötelezett vállalatoknál alkalmazott munkásokra a honvédelmi miniszter pótrendeletet bocsájtott ki, mely főleg a bányamunkások jogviszonyát szabályozza. — A rendelet ma városunkhoz is megérkezett. — Herceg Ferenc felolvasása és a kerti ünnepély Amint értesülünk Herceg Ferenc háborús felolvasását julius 16 án fogja megtartani a városi színházban délelőtt 11 órakor, délután pedig kerti ünnepélyt rendez a Hadsegélyző Bizottság a Katona József sétatéren. — Egy rokkant katona érdekében felkéri a Kecskeméti Hadsegélyző Bizottság városunk gyárainak, irodáinak, pénzintézeteinek vagy egyes vállalatoknak vezetőit, hogy amennyiben szerény díjazás mellett ülő munkára alkalmazottat keresnének szíveskedjenek a Hadsegélyző Bizottság irodájához fordulni (Városháza anyakönyvi hivatal) A fenti katona 28 éves, nős kereskedő segéd.