Kecskeméti Ujság, 1916. október (10. évfolyam, 221-245. szám)

1916-10-01 / 221. szám

"\ t/~r* 221 { 232} alapról napra. Irta : Fekete József. Minden napnak meg van a maga története. Az események egymás után idézik fel egymást és a világháború mozgó panorámájában néha a legellenkezőbb képek következnek sorra. Hindenburg gorlicei áttörésére következett Bruszilov fenekedése Köveinél, azóta az orosz offenzíva ellanyhulása Volhyniában. A hirtelen oláh betörés után a velejáró kárpáti ostromok sikertelensége és a bolgárok dobrudsai előnyomulása. Sommenál az angol-francia hadtestek óriási erőlködései megtörnek a németek sziklaerős ellenállásán és mialatt az antánt térben győzedelmeskedik, emberanyagban és anyagáldozatban millió katonák és milliárd értékek pusztulását sínyli. Az olaszok is Triest felé úgy haladnak előre, hogy mindig hátrább jutnak, a görögök pedig az antánt nyomása alatt forradalomba törnek és ahelyett, hogy antant parancsra ellenünk jönnének, önmagukat emésztik fel a megosztott szigetvárosok utcai zendüléseiben. Az angolok veszedelmesen keverik a kártyát Európa apróbb semleges államaiban, de sehogyse akar sikerülni nekik a hamis játék. A norvégek erőszakos feluszítása az éjszaki germánok fajbeli ragaszkodásain törik meg, Hollandia se mozdul, Dánia se enged az antant ígérgetéseinek és nyomásainak. A Svájc pedig noha angoloktól él, nem engedi magát belelovagoltatni egy lelketlen háborúba, mely reá nézve felesleges és káros. Az antant mindent elkövet az öszszes még mobilizálható országok fellazítására ellenünk, de ha imitt amott rendkívüli költségekkel sikerül is neki felabdígatni a megvesztegetett európai sajtó hangulat csinálását, eddig még ez a nemzetközi zenebena csak üres felhőket tudott felkergetni az égre. Csak félénk lelkek ijednek meg az üres menydörgéstől, mi magyarok erre felé álljuk a harcot. Franciaországból a meggyengülés határozott jeleit észleljük, hónapos offenzívájuk a nemzeti erő végső fellobbanását árulja el. Falkenheim emiatt feladta a német hadviselés eddigi célját, hogy a francikon keresztül verjük vissza ellenségeink támadását. A nyugati harctér másodfokra sülyedt. Ahol két hónap óta tizenkét kilométert egy millió ember áldozattal tudtak viszszaszerezni a németektől, ott döntő veszedelem nem érhet többé. A keleti és déli fronton fordul meg a háború sorsa. Erisz almája, a világharc kulcsa megint csak a Balkán. Az oroszok bizánci álma, az angolok célja, hogy a németek keleti útját elállják a Balkánon, Nagybulgária vagy Nagyrománia versengő hatalmi ambíciója csak a mi határainkon és tőlünk a Duna torkolatától, tehát Orsovától a Marmaratengerig valósulhat vagy semmisülhet meg. Hindenburg a keletről délre húzódó háború fővezére. Ő mondta, hogy a németekkel és a magyar katonákkal legyőzi a világot. A semleges államok belevonása a háborúba — ha az antantnak sikerülne — nagy veszedelmet jelentene. De döntő fordulat már csak az oroszok és oláhok legyőzése hozhat igazán nemcsak nekünk magyaroknak, hanem egész Európának. A magyar, vagy mondjuk a reánk támaszkodó Monarchia és Németország érdeke ma világjelentőséggel bír. Magyarország a világérdek homlokterébe jutott. Velünk áll és bukik az európai civilizáció összes érdekeltsége. Vagy győz a rothadt oláhokkal szerződött rabszó- birodalom a cári kancsuka alatt, vagy megmentjük a művelt Európa szabad haladását. Vagy elérik és elzárják az oroszok Keletet, hogy a világhatalom e gyümölcsén osztozkodjanak az örökké éhes, a telhetetlen, a rideg és fenhéjázó Angliával. Vagy elérjük célunkat mi, hogy rajtunk keresztül terjedjen a világhatalom, a kereskedelem és ipar jóléte, a haladás áldása Németországból a messze keletre ésnemcsak felépítsük az irányt, az utat, a forgalmat Bagdadig, egész Persiáig , az ős Turánia birodalomig, honnan a magyarok származnak, de biztosítsuk is jövőnket, bearanyozzuk múltunkat és boldoggá tegyük önfeláldozó hős nemzetünk életét. Mi vagyunk ma a világháború közepe, a célja, az eszköze. Vak, aki nem látja, hogy mi rajtunk keresztül folyik most a világharc, a mi sebeinkben sajog a veszteség fájdalma, mely Középeurópát éri és a mi dicsőségünk a mi fenmaradásunk, a mi jövőnk, Középeurópa szükséglete, Monarchián alapja és Németország hatalmas teherpróbája. A híd, melyen át a győzelem világtörténelmi útja vezet , Magyarország és a mi nemzetünk a bástya, mely mint a múltban, a jövőben is küszöbe Európának, határmesgyéje a civilizációnak, a haladás biztosítéka nyugat felé a békében, kelet felé a harcban, a küzdelemben, melyet vívunk és vívnak velünk együtt mind akik egymásra vagyunk utalva. Azért ne féljünk, nincs okunk a csüggedésre. Bár sokat áldoztunk, sokat szenvedtünk, sokat veszítettünk — önfeláldozásunkkal megszereztük a magyar nemzet számára a jövőt. Aki áldoz a jövőbe vet. Vérből tálálkozik az élet. A mi halottaink, a mi fiaink, a mi halhatatlanaink, büszkeségeink el vannak vetve, el vannak temetve messze, szerteszéjjel a világon mindenfelé . Doberdón az Isonzó mentén, orosz földben, francia határon, éjszakra, keleten, most oláh gyilkosoktól is orvul megtámadva. Az oláh betörés nemcsak megdöbbentő, de szégyenletes is. Azért bátorítóbb, izgalmasabb, kötelezőbb ránk nézve. Úgy hatott mint egy boldogtalan csoda. Ezt nem felejtjük el egyhamar és soha. Még az unokáink is emlékezni fognak rá, mint mi emlékezünk nagyapáink oláh gyötrelmeiről 1849-ben. Ezek a megalázások, kínoztatások örök emlékeztető és ébresztő szenvedések gyanánt élnek és öröklődnek nemzedékről-nemzedékre. Az öröm gyorsan múlik, a fájdalom hű barátunk az életben. Ha akármi történik is velünk ebben a háborúban, az bizonyos, hogy ezt az oláh gyalázatot le fogjuk mosni magunkról. Olcsón mi se adjuk magunkat. Példa rá az öreg székely, ki mikor most az oláhok rátámadtak, halálra készen előbb utat csinált magának két-három gyilkos hátán a mennyországba. Erdélyben már tizennégy éves fiú védi a szülői portáját, az asszonyok és leányok is hősök. Volt idő, mikor egész Magyarországot a török világban csak Erdély védte. Nem is volt akkor más Magyarország, mint Erdély és Tiszántúl fel Kassáig. Mikor a török kitakarodott, nem volt több három millió léleknél az egész országban. De azért nem haltunk meg. Magyarország feltámadt. Mert Magyarország el nem pusztulhat. A magyar nemzet meg nem osztható. Magyarországra szüksége van Európának és mi ebben a háborúban már eddig is megszereztük az ételhez való jogunkat. H 1 H 1 H Kecskemét, 1916. szeptember 30. — Közgyűlés Kecskemét város törvényhatósági bizottsága ma délelőtt 10 órától Sándor István polgármester elnöklete mellett tartotta havi közgyűlését. A polgármesteri jelentést a közgyűlés tudomásul vette. Nagy Imre a hetivásár áthelyezése, Grasselli Miklós egyes bizottságok összehívása miatt interpellált. Vértessy József indítványt terjesztett elő újabb erdősítések érdekében. A főerdőmester jelentése alapján Györffy főjegyző szakszerű felvilágosításokat adott elő, melynek alapján az indítvány teljesen tárgytalan. A közgyűlés felhatalmazta a tanácsot, hogy házihizlalásra való berendezkedés, vagy valamelyes más kedvező módozat után gondoskodhasson, a lakosság zsír szükségletéről. Letárgyalta még a közgyűlés a hús és bornal fogyasztás megváltására felajánlandó összeget. Apróbb ügyek letárgyalásai után Sándor István polgármester 12 órakor a közgyűlést i berekesztette. Használjunk hadisegély bélyeget.