Kecskeméti Ujság, 1917. február (11. évfolyam, 25-47. szám)

1917-02-01 / 25. szám

?, ni­ is!, Tejjel mézzel . . . Azt tartja a mondás, hogy­ a mi csodálatos országunk tejjel-mézzel fo­lyó Kánaán s a téli csűrök és hom­bárok, a részeg hordók és gazdag szüretek országai. Ma kis revízió alá kell vennünk a régi mondást. Mert ha folyik is itt tej csak tejjegyek el­len folyik, a méz ára pedig annyira felszökött, hogy igazán gazdag em­bernek kell lennie annak, aki kenye­rére csurgathatja. Amilyen mulatságosnak tartjuk az ellenség önbiztatását, hogy nálunk már mindenkinek felkopik az álla az éhségtől, épp annyira szomorúnak kell ítélnünk osztrák és német szövetsé­geseink boldog hiedelmét, hogy mi itthon borban mosdunk és kolbász­ban törülközünk. Mi nem dicsekszünk kifelé, hogy az ellenség elsápadjon, de nem is panaszkodunk, hogy fegy­vertársaink szíve megessen rajtunk. Álljuk a háborút, szomorúan, dicsek­vés és panaszkodás nélkül élünk a magunkéból. Ami itt terem, az — a természet örök jogán is — a mi­énk. Minden országnak megvan a ma­ga kiváltsága, helyzeti energiája. Szer­biában olcsó a hús, Boszniában van bőséges és pompás dohány s mi ezt — a hús- és dohányinség idején — boldogan, irigykedés nélkül vesszük tudomásul. Annál jobban fáj nekünk, hogy a magyar, azért, mert még nem éhezik, sok helyütt úgy szerepel, mint akit háborúban is felvet a jólét, fél­tékenyen tekintik, hogy néha még ka­lácsot is aprit tejeskávéjába. Most mondjuk el ezt, mikor a kukoricake­nyér sárgaságával újra meg kell ba­rátkoznunk. Hagyják meg nekünk, ami a mienk. Ellenségeink ne mond­ják, hogy éhezünk, de barátaink se állítsák, hogy szívelhájasodást kapunk a dőzsöléstől. A szövetségesek láthatták, hogy vérrel sohase fukarkodtunk. Velük ha­lunk, de élni mégis csak a magunk búzáján és éléskamráján akarunk, anélkül, hogy másra szorulnánk, sze­gényen és tisztességesen. — Köszönet a hadikölcsönért. A polgármesteri jelentésből kitűnőleg Kecske­mét város közönsége az V-ik hadikölcsön­­ből több, mint 14,000000 koronát jegyzett. A polgármester jelentésében e siker elérhe­tésében közreműködő tényezőknek, a pénzintézetek vezetőinek, a helyi sajtónak, Papp György főkapitánynak, Garzó Lajos rendőrkapitány­nak hálás köszönetét fejezte ki, s ezzel kap­csolatban Ráday Gedeon gróf főispán a kormány nevében mondott hálás köszöne­tét a hadikölcsön sikere érdeké­ben kifejtett buzgólkodásért, s örömmel állapította meg, hogy Kecskemét népe, mint mindenben a , hadikölcsön jegyzésében is a hazafius kö­telesség teljesítésének teljes magaslatán állott. H­IREK Kecskemét, 1917. január 31.­­ Személyi hír: Ráday Gedeon gróf főispán tegnap délelőtt Kecskemétre érkezett, hogy a közigazgatási bizottság ülésén és a közgyűlésen elnököljön. A főispán a déli gyorssal ma visszautazott Budapestre. — Közgyűlés. A legvérebb érdeklő­­dés mellett nyitotta meg reggel fél 9 óra­kor Ráday Gedeon gróf főispán az e havi közgyűlést. A polgármesteri jelentést a köz­­igazgatás múlt évi december havi állapotá­ról Garzó József levéltáros mutatta be. A polgármesteri jelentés után nagy vihar ke­letkezett az orosz foglyok miatt, különböző súlyos vádak hangzottak, amelyekről itt már azért sem írunk, mert a sok vád felelőtle­­nül hangzott el, és nyomban komoly meg­torlásban részesült. Fentartjuk magunknak azonban, hogy a felmerült kérdésekről fog­lalkozhassunk. Az interpellációk és felszó­lalások fél 11 óráig tartottak s csak akkor térhetett a közgyűlés a napirendre. Apróbb­­ bejelentések után elhatározta a közgyűlés,­­ hogy a közélelmezési alap kezelési módo­zatának ellenőrzésére állandó bizottságot küld ki. Tudo­másul vette a közgyűlés Sándor István polgármesternek a Leszámí­toló Bank igazgatósági tagjává, Tárnok Jó­zsef mérnöknek a Központi Takarék fel­ügyelő bizottsági tagjává történt megválasz­tását. Elhatározta a közgyűlés, hogy a Pesti Hazai takarékpénztár és Hazai bank rt. ál­tal kibocsájtandó új részvényekre az elővé­teli jogokat gyakorolni fogja a szükséges fedezetről pedig lombardkölcsön útján fog gondoskodni Apróbb ügyek elintézése után a közgyűlés 1 órakor ért véget­. — 14 szinh­ázi bérlet, a közgyűlési tárgysorozatnak egyik fon­tos pontja volt: „A Katona József színháznak újabb bérbeadás tárgyá­ban a városi tanács javaslata." — A tanácsi javaslat bemutatása után az tűnt ki, hogy a városi tanács nem ja­vaslatot terjesztet elő, hanem beje­lentette, hogy megkötötte az újabb bérletet a színigazgatóval. Eötvös Nagy Imre bizottsági tag ezt nem he­lyeselte s ebből indulva ki, annak tisztázását kérte, hogy joga van-e a tanácsnak olyan javaslatot tenni, ami nem is javaslat, hanem befejezett tény. E tényel szemben azt indítvá­nyozta, hogy a színházi bernet ügyét a pénzügyi bizottság elé utalja köz­gyűlés, s a pénzügyi bizottság álla­pítsa meg, hajlandó-e, s teheti-e a város közönsége, hogy azokat a ter­heket viselje továbbra is, melyekre tíz évvel előbb vállalt kötelezettséget. Sándor István polgármester kifejtette, hogy 1914-ben felhatalmazást kapott a tanács a közgyűléstől, hogy a szer­ződésről e­lérőleg megállapodhasson az igazgatóval, miután azok a viszo­nyok, melyek akkor fennállottak, most is fennállanak, most is a tanács, de csak feltételesen állapította meg a to­vábbi szerződést az igazgatóval és annak jóváhagyása teljesen a közgyű­lésen múlik. Kéri azonban, hogy a tanácsi javaslatot a közgyűlés fogadja el. Miután Eötvös Nagy Imre visza­­vonta indítványát, a tanácsi határo­zatot a közgyűlés elfogadta, s Mari­házi Miklós újabb három évre igaz­gatója lett a városi színháznak. —■ Miután lapunk álláspontja, hogy nem személyek ellen harcol, ez ellen sincs kifogásunk, de továbbra is és foko­zottan tartjuk fenn ama kívánságun­kat, hogy akkor, mikor a város kö­zönsége súlyos anyagi viszonyok mel­lett is évente 20—30.000 koronát ál­doz a színházra, a színház vezetősé­ge elsőrangú kötelességének tudja, hogy e drága színházban jót és mű­vészit produkáljon. Mert, ha ezt nem teszi, akkor a tanácsnak élni kell az­zal a jogával, hogy a szerződést az első esztendő leteltével felbontsa. — Dr. Moór Pál kiváló földunk va­sárnap délután 5 órakor tartja meg a kecs­­keméti szr. leányegyesület által rendezett előadó délutánját a városháza közgyűlési termében, Dr. Moór Pált a fővárosban sok­kal jobban ismerik mint itthon. Legutóbb is a Szabad Lyceumban Budapesten, az egyetem Kupolacsarnokában tartott előadást. Ha tudjuk azt, hogy ott országhíres embe­rek szoktak Lyceumot tartani, akkor jogos a kecskeméti közönség nagy érdeklődése Dr. Moór Pir előadása iránt. — Kiutalták a februá­r cukrot. A cukorközpont ma értesíette a várost, hogy február hónapra Kecskemét város lakossága cukorszükségletének fedezésére 5 vagon cukrot kiutalt. — Kárpótlás a gazdátlan jószágo­kért. Az igazságügyminiszter a földmivelési miniszterrel egyetértőleg 2700—1917. szám alatt rendeletet adott ki az erdélyrészi ro­mán betörés alkalmával szervezett Hadi ál­latátvételi bizottság által gazdátlan jószág­ként átvett állatokért való kárpótlás tárgyá­ban. A rendelet értelmében a kárpótlásra irányuló kérelmet az Erdélyrészi visszatele­­pítő bizottság által hirdetménnyel megsza­bott határidőig az illetékes községi­­elöljá­róságnál kell beadni. Az elöljáróság a kér­vényeket minden hét végén az illetékes já­rásbírósághoz teszi át. A kérelem tárgyában egy küldöttség határoz, melynek elnöke a járásbíróság egyik bírája, két másik tagja pedig az Erdélyrészi visszatelepitő bizottság soraiból hívandó meg. — A festett pótkávé. A Kúria eg­­konkrét esetben 5325­­ 1916. sz. alatt ki­mondotta, hogy ,,a Kúria elfogadja — szak­értő véleménye alapján a kir. törvényszék­nek azt a tényben megállapítását, hogy pótkávét a festés értékesebbnek nem tün­tette fel. Min­togy ezek szerint a vádlottak­kal szemben sem az, hogy a szerződésre nem megfelelő pótkávét szállítottak volna sem pedig az általuk szállított pótkávé át­lagos értéktelensége nem állapítható meg másfelől a barnára festés által — a szinte helyes ténymegállapítás szerint — a pó kávét fogyaszt katonák egészsége részei­­nek kitéve nem volt: a vádlottak tette a 1915. évi XIX. tc. alá nem vonható.“ — Uj szappanrendelet. Értesülésük szerint, rövidesen új szappanrendelet fó megjelenni, amely három típust fog mega­lapítani. Megmarad a régi harminc száza­lékos hadi szappan ; lesz negyven százal­kos jobb minőségű és végül még ennél jobb, de bizonytalan zsírtartalmú szappan. KP'-'5'tjjy.ar • 25 C 331 1

Next