Kecskeméti Ujság, 1918. november (11. évfolyam, 242-266. szám)

1918-11-01 / 242. szám

? Kada!. Kecskemét zöldségtelepe Kecskemét város vezetősége néhány év­vel ezelőtt, még boldogult Kada Elek pol­gármester vezetése és szelleme alatt — el­határozta, hogy nagyarányú, modern zöld­­ségtelepet létesít. Alkalmas terület önként adódott erre a célra és pedig az a 200 hold, melyet az állami tébolyda részére kötött volt le a város, mely azonban fel­szabadult azzal, hogy az állam Kecskemét­nél jelentékenyen kisebb városban építi fel a tébolydát. Kecskemét város vezetőségének eszméje nagy és osztatlan tetszéssel találkozott min­denfelé. Magyarországon a kertészettel csak imitt-amott foglalkoznak, leginkább pedig a bolgár kertészek, akik aránylag parányi területen a földből százszoros hasznot tud­nak elérni, mint a magyar gazdálkodók. Mindamellett pedig, hogy csak a bolgár kertészkedést ismerik nálunk, az utóbbi év­tizedben szép lendületnek indult itt a konyha­kertészet, mely a külföldi terményeket már nemcsak hogy majdnem egészen kiszorította hanem kertészeink jelentékeny mennyiségű növényt és konyhakerti termést ki is szállí­tanak, úgy, hogy kereskedelmi kertészetünk örvendetes fejlődést mutat. Amit a bolgár kertészek tudnak produ­kálni, azt a magyar gazda is meg tudja csi­nálni. Csak oktatni kell rá, példával kell szolgálni. Ezt az oktatást, példaadást a város kertészete fogja itt adni, éppen ezért igen jelentős dolognak tartjuk a zöldség­telep létesítését, Kecskemét gyümölcskerté­­szete világhírű. Egészen természetes, hogy konyhakertészete is azzá lesz, ha célirányo­san odafejlesztik. Olyan városnak, hol a gyümölcsnek világpiaca van, a világpiacot meg lehet a konyhakertészeti terményeknek is szerezni és ezzel olyan bevételi forrás­hoz jut a város és nyomában a lakosság, mely éppenséggel nema megvetendő. Kecskemét különben is valósággal pre­­destinálva van rá, hogy itt nagyarányú konyhakertészet létesüljön. Az istenáldotta talaj valóságos aranybánya, csak ki kell aknázni a kincseket. És hogy mennyi kin­cset lehet aknázni ebből a talajból, azt a szomszéd Nagykőrös mutatja meg, mely­­ minden gazdagságát a konyhakertészetnek köszönheti. Egyik kormány be is látta mindjárt, hogy nagyarányú eszme fogamzott meg a város vezetőségében. Fölajánlotta támogatását a zöldségtelep létesítéhez és így meglehet rá a reményünk, hogy ez a telep minél előbb megvalósul. Kecskemét város a maga vasútjaival a közel­jövőben behálózza egész Pest megyét. Csak természetesnek tartjuk, hogy a mi városunk legyen éléskamrája a vármegyének a gyümölcse, a búzája, a bora híres ennek a városnak, kedvelt és keresett mindenfelé, híresek lesznek konyhaveteményei is,­­ olyan keresletnek legalább fognak örven­deni, mint a bolgár kertészet terményei. De még azután, ha beválik a város konyhakertészete, meg lehet csinálni Kecske­méten a második kertészeti iskolát, miután a Budán működő felsőbb kertészeti tanin­tézet úgy sem képes minden igényt ki­elégíteni. Ennek a városnak gazdagságát és jólétét jelentékenyen megerősíti majd a konyha­kertészet, főként ha az általánossá lesz . Kiürítjük a megszállott olasz területeket Vezérkarunk mai jelentése: Olasz harctér: A tiroli fronton csekély tevékenység. A Brenta és a Piave között új ellenséges haderők túlerővel támadták meg az Asalo­­nén és a Monte Perticán levő állásainkat. Példátlan hősiességgel és katonai hűséggel harcoló csapataink az ellenség minden erő­feszítését meghiúsították. A velencei síkságon angolok és olaszok folytatták előrenyomulásukat. Mindennemű harci eszköz felhasználásával sikerült nekik a Montellótól északra és délre lévő betörési pontjaikat tetemesen kiterjeszteni. Számolva a népek tusáját befejező fegy­verszünet és béke létrehozására irányuló, többször kifejezésre juttatott elhatározásunk­kal, olasz földön harcoló csapataink ki fog­ják üríteni a megszállott területet. Délkeleti harctér: Szerbiában működő haderőink keleti szárnya végrehajtotta az átkelést a Duna északi partjára. A Száva és a Drina mellett a visszavo­nulás tervszerűen megy végbe. Az ellenség sehol sem nyomult utánunk. Albániában levő haderőink utóvédjei csak helyenként jutottak bandákkal összeütközésbe és kivédték azok támadásait. A vezérkar főnöke. Fizessünk elő .jt .jt a „ Kecskeméti Újságra“ KECSKEMÉTI ÚJSÁG 1918 november 1. Kikiáltották az osztrák köztársaságot ? — Saját tudósítónktól. — Bécs, okt. 30. Lapzárta előtt érkezett telefonjelen­ben bécsi munkatársunk azt közli velünk, hogy a késő délutáni órákban a német nemzetgyűlés mai üléséről, amelyet az alsóausztriai tartomány­­gyűlés palotájában tartottak meg, Seit­reichszali képviselő kijött az er­kélyre és kihirdette, hogy a nemzet­gyűlés elhatározta a köztársaság ki­kiáltását. m. Nacher. ■............................................................................ Szappandrágítás küszöbön Arról értesülünk, hogy a szappangyárak a kereskedelmi minisztertől az árak fölemelé­­sét kérték. Értesülésünk szerint a gyárak a a termelés költségének emelkedésére való hivatkozással kilogrammonként egy koroná­val emelni akarják a hitvány, csekély zsír­tartalmú hadiszappan árát. A mai helyzetben nehezen lehet elkép­zelni, hogy a kormány, amelynek ma sok­kal súlyosabb gondjai vannak, kaphatók le­gyen olyan intézkedésre, amely legfontosabb és különösen a jelenlegi egészségügyi viszo­nyok között legnélkülözhetetlenebb elsőrendű közszükségleti cikk árát növelje. Ámbár aho­gyan mi a viszonyokat ismerjük, a hatal­mas és telhetetlen központnak mégis sike­rülni fog a közönségen hatalmas eret vágni, mielőtt eljön a központok gyilkosa: a béke HÍREK. Apák és fiuk Két idegen világ, az apák és a fiuk. Nem évek és nem ősz hajszálak választják el őket egymástól, hanem a háború. A fiuk a háborúban emberesedtek meg és a háború kitörte belőlük az apák érzelmességét, lágy­ságát, idealizmusát. A fiuk a háborúban megtámadták, hogy az ember miért van. Lehet, hogy az iskola nem volt jó, lehet, hogy a tanítási mód­szerben volt a hiba, a fiuk nem érzelmesek, nem lágyak és tudni sem akarnak az ide­alizmusról. A fiuk más anyagból valók, mint az apák. Talán mert legszebb éveiket a há­borúnak áldozták, melyet még az apák csi­náltak meg, tudni sem akarnak több áldo­zatról. Az apák pedig, még mindig rabjai a régi eszmekörnek, újabb áldozatokat akarnak. Maguk is, fiaik is tegyenek tanúságot áldo­zatokban. A két világ szembekerült, az apáké és a fiuké. A fiuk keményen, dacosan, de azzal az elhatározottsággal, amelyre a háború ta­nította őket, élni akarnak. Az apák a régi lágysággal, a régi érzelmességgel azt ma­gyarázzák, hogy élni lehet így is, nem is kell jobb élet, mert az áldozat adja meg szépségeit az életnek. A fiúk pedig csak egyet akarnak, jól élni, amennyire lehet jól és teher, áldozat­ nélkül. Ez a jövő jelszava és nagyon félő, hogy ezzel szemben nem állhat meg az érzelgős idealizmus. Pedig kár, mert bizony, bizony szép sorsra juttatta az apákat is, fiukat is az idealizmus. — Halasszák el a temető­ ünne­pei. Közeleg Mindszentek ünnepe, a halottak iránt kegyelet ünnepies lero­vásának napja, amikor ezren meg ezren vándorolnak a temetőkbe, hogy virággal, mécsessel díszítsék a drága elhunyt sírhelyét. Hetek óta súlyos járvány dühöng a vámosban, amely halottakban is rettenetesen szedi ál­dozatait. Az egyetlen védekezés a járvány ellen a tömeges csoportosu­lás. Erre valós tekintettel helyes volna, ha az illetékes tényezők az idei te­metői ünnepet kitolnák olyan idő­pontra, amikor a rettenetes járvány pusztítása megszűnt, így cselekedtek a székesfővárosban, így sok vidéki városban, az intézkedésnek kellő ma­gyarázása esetén úgy véljük, hogy semmiféle kegyeleten sérelem nem esne. — A postások a Nemzeti Tanács mel­lett. Budapesten a postások, távirdászok és telefonkezelők a Nemzeti Tanácshoz csatla­koztak. Ennek demonstrációjaként a buda­pesti telefontközpont ma csak a Nemzeti Tanácsot kapcsolja. A táviratokat, miutá­n azokat lehet ellenőrizni, felveszik.­­ Fehér röpcédulák jelentek meg teg­nap délután az utcák falain, a kirakatok ablakain. A járókelők kezében is vígan lo­bogtatta a hűvös őszi szél a kis cédulát, amely bejelentette, hogy a kecskeméti Diák­ság 6 órakor tüntetni, lelkesedni akar, a vérben, kínban megújhodó Magyarországért. Fiatal, lelkes, kis diákok megérezték a nagy idők forró leheletét és ajkukon felzendült a legszebb magyar fohász, a Hymnusz és a Hazádnak rendületlenül, légy hive ah ma­gyar ! Megható, rajongó lelkesedésük a na­gyok, a magyarság jövendő sorsát megala­pozók lelkét is a hazafiú szeretet melegével árasztotta el.

Next