Kecskeméti Ujság, 1919. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-01 / 1. szám

2. oldal KECSKEMET! UjSAG 1919 januárius 1. Elmélkedések az újév küszöbén Imár eljutottunk négyévi háborús szenve­dés után az első béke­évhez, mely hivatva lenne mindenkit a négyévi szenvedésért kárpótolni. Van-e reményünk egy jobb jövőre ? A sok szenvedés után egy kis örömre ? ... Négy évi gyász, szenvedés és könnyhulla­­tás után, leráztuk magunkról a háborúra uszítók vétkes táborát, a nemzet öröm má­morban úszott egy szebb és jobb jövő re­ményében . . . Lett: „Nemzeti Tanács“, lett: „Katona Tanács“, lett: „Munkás Tanács“ és még egy sereg más „Tanács“, mindennek dacára sajnosan kell tapasztalnunk, hogy az egész ország — tanácstalanul áll f Ölbe tett és ökölbe szorított kezekkel kell szemlélnünk mint nyomulnak előre ellenünk testvéreknek vélt szomszédaink és mint for­dulnak el tőlünk egy évezreden át velünk együtt szenvedett idegen ajkú véreink . . . Massaryk professor a cseh köztársaság elnöke székfoglalójában nyíltan kimondotta az entent várható békehatározatát, mely sze­rint : „Magyarországnak csak tisztán magya­rok által lakott vármegyékre kell redukálódni s más nyelvű népek által lakott vidékeit el kell szakítani“. E kijelentés sajnos már fait acompli-nak vagyis majdnem befejezett ténynek kell te­kintenünk s mi ime a sokféle tanácsunk mellett, e megváltozhatatlan kijelentéssel szemben, tanácstalanul állunk és nincs sem kilátásunk, sem módunk arra, hogy e ténye­ken változtathassunk. A háború előtti úgynevezett „boldog“ időkben sajnosan kellett tapasztalnunk, hogy a nagybirtokos és nagyiparos osztály a né­pet szándékosan tudatlanságban nevelte, hogy így saját eszközévé téve teljesen ki­zsákmányolhassa. Eme végtelen bűnnek át­­kos következményei most burjánoznak a „szabadság“ meleg takarója alól. Végzetes és káros jelensége volt még a magyar politikának a jelszavakkal való do­­bálódzás, ilyennek tekintem a „tízholdas“ földosztást is, melynek határtalan következ­ményeit máris érzi az ország, amidőn látja, hogy a harcból visszatért vitézek otthon pi­pázva várják az ő „tízhold“-jukat, mely ki­termi az „ő“ kenyér szükségletüket. Íme látjuk, hogy e szavak valósággá vál­nak, amennyiben végtelen tengeri földeken a kukorica töretlenül rothad, a cukorrépa és burgonya a földben telel és pusztul . . . Itthon százezrek disznótoros vacsorák és új bor mellett nem gondolnak arra, hogy az általuk veendő „tízhold“ nem lesz elég­séges arra, hogy a saját ,,minden“ szükség­letüket­­fedezze, mert kenyéren kívül, ruhára, csizmára, cukorra, fűszerre stb. ezerfélére is szüksége lesz és a tizhold nem terem annyi felesleget, hogy a kenyéren felüli szükség­leteit a többtermelésből fedezhesse. Azonban nincs ember, aki a népet erről felvilágosítsa s nép bizalmát megnyerve őt tényleg ve­zesse és oktassa, hogy a többtermelést nem a tizholdtól várhatjuk, mert minden több­termelési theóriába a bürokrata gazdasági szaktudásokon kívül beleszól még a jó Isten is és az időjárás meg százféle más kö­rülmény. Az új alakulatban és az új esztendőben helyünket a változott népcsaládban össze­­szorítva is, csak úgy tudjuk megtartani, ha nem hamis és tetszetős jelszavak után in­dulunk, hanem a­ tettek mezejére lépve, ko­moly és szorgalmas munkával igyekszünk többet termelni és ily módon többet sze­rezni. E többletet azonban ne könnyű kofálko­­dással, kupeckedéssel igyekezzünk megszer­vezni, hanem mintaszerű téli házi iparból. E tekintetben jövendőbeli cseh szomszé­daink mintaképül szolgálhatnak, mert ott ha a termést betakarították s a mezőn minden munkát alaposan és jól bevégeztek, akkor nem a disznótorokhoz és a tollfosztásokkal egybekötött tracscsokhoz fognak, hanem majd minden községnek megvan a maga különleges iparága, így vannak községek, melyek télen keztjüket vánnak, vagy kötnek, mások prémeket dolgoznak, majd agyag­iparral foglalkoznak, az erdős vidéken lakók fafaragással, játékszerekkel, majd ismét má­sok szövőiparral többet keresnek télen, mint nyáron a mezőgazdasági munkával. Erre kell a mi népünket reá szoktatni, hogy ily módon jusson több­ keresethez, mert a tejkofálkodás és élelmicikkek ára felsráfo­­lása nem tarthat már sokáig, amint ez a Pécs városát megszálló szerb csapatok pa­rancsnoka a minap fényesen beigazolta. Ugyanis Pécsen 3 koronáért sem lehetett egy liter tejet kapni. A szerb parancsnok közhírré tette, hogy aki nem hozza másnap piacra 40 fillérért tejfeleslegét, annak marháit azonnal minden kárpótlás nélkül elkobozza. Csodák­ csodája, másnap Pécsen annyi volt a 40 filléres tej, hogy nem csak min­denkinek jutott, de óriási felesleg maradt.. . Íme a szerb parancsnok minden „tanács“ nélkül megtalálta a módját annak, miként kell egy nagyváros közélelmezését olcsón és sikeresen biztosítani és a termelők a 40 fil­léres ár mellett sem mennek tönkre és pon­tosan hozzák a pécsi piacra a tejet, csupán néhány kofa esett el illegitim vagyonszer­zéstől és dologtalan élettől. Minden „tanács“ és minden politikai jel­szó ellenére azon szerény nézetemnek adok kifejezést, hogy ime az újév küszöbén, ha a világnépcsaládban méltó helyünket meg akarjuk tartani, akkor nem a revanche esz­mékkel kell már most foglalkoznunk, hanem komoly tettekhez kell azonnal látnunk és a népet jóakarattal a komoly munkára vezetni és produktív dolgokra tanítani, mert csak így leszünk életképesek. " Kratik. Fizessünk elő a„ Kecskeméti Újságra“ hírek. •­­ Boldog új esztendőt kívánunk lapunk olvasóinak, előfizetőinek és hir­detőinek. Bízunk benne, hogy a meg­próbáltatások dacára boldog és jó esz­tendőnk lesz. Ebben a reményben s a nemzeti érzés intenzívebb ápolása ér­dekében január hóban nagyobb arányú agitációt indítunk nemcsak a lapnak helyben és vidéken való elterjesztése érdekében, de új szellemi erőket is kap­ván, a lapnak mai'' nívós tartalma is folytonosan erősebb lesz, amilyennel kevés vidéki lap rendelkezhetik. Éppen ezért kérjük a további szives támoga­tást s minden igyekezetünk azon lesz, hogy új és régi előfizetőink és olvasóink nagy táborát, amely újabban naponta nagy tömeggel gyarapodik, teljes mér­tékben kielégítsük és meleg rokonszen­­vüket a tizenkettedik évben is minél jobban kiérdemeljük! — A pénzügyminiszter és a kecske­méti rendkívüli pótadó. A város kikül­döttei dr. Angyal Vidor főügyész, Bódi Já­nos és Garzó Sándor tb. jegyző, tegnap jártak fen a pénzügyminiszternél a rendkí­vüli pótadó kivetésének jóváhagyása ügyé­ben. A minisztériumban Exner Győző állam­titkárral tárgyaltak. A tárgyalás eredménye az lett, hogy a rendkívüli pótadó kivetését jóváhagyják, úgy azonban, hogy az csak a háborús nyereségre és a vagyonérték emel­kedésre terjedhet ki. A tiszta vagyonadót nem lehet alkalmazni, mert arra az állam vet ki adót. — Körlevél tankerületem valamennyi ál­lami és községi elemi iskolájához, óvodájá­hoz a szénszünet tárgyában. Vall. és közokt. miniszter úr 208806 — 1918. sz. rendeletével felhatalmazott, hogy azon állami és községi elemi iskoláknál és óvodáknál,, melyeknél az előreláthatólag szükséges tü­zelőanyag biztosítva nincs, legalább 6 hét tartamára szünetet engedélyezek. A vonatkozó kellően indokolt kérvényeket hozzám sür­gősen beterjeszteni szíveskedjék. Rhédei János s. k., népköztársasági tanfelügyelő. — A Művésztelep tárlata iránt, amely a Kecskeméti Újság kiadóhivatali helyiségé­ben van ideiglenesen elhelyezve, az ünnepek alatt és után is fokozott érdeklődés és vétel nyilvánult. A kiállítás, még néhány hétig nyitva marad. Mai nap folyamán Kandó László neves festőművészünk összes művei­ből álló kiállítással bővült a tárlat. A kiállí­tott képek árai a legméltányosabban van­nak megszabva. Felvilágosítással készséggel szolgálnak László Károly­ u. 11. szám alatt, az ideiglenes kiállítási helyiségben. A Magántisztviselők együttes alakuló gyűlése lesz január hó 2-án d. u. 5 órakor az Otthon kistermében. Úgy a banki és gyári, valamint az összes többi magántisár­t viselők saját érdekükben okvetlen jelenje-­­ nek meg. *] : s sár I BUDAPEST VII. RÁKÓCZI-ÚT 60. saját paletta. Tölcséres kitűnő hangú, leg­újabb rendszerű — — — K 150 Uj találmányu tölcsérnélküli ETOFON beszélőgép becsuk­ható tetővel a legtökéletesebb K 300 Rendelésnél a pénz előre beküldendő

Next