Kecskeméti Ujság, 1919. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1919-02-01 / 26. szám

2. oldal KECSKEMÉTI UJSÁG 1919 február 1. Piacunk reformja A városok folytonos és rohamosan tör­ténő fejlődése mind sürgősebbé teszi a köz­élelmezés nagyfontosságú kérdésének mi­előbbi megoldását.­­ A városi, tehát a speciálisan ipari és kereskedelmi tevékeny­séggel foglalkozó lakosság, az agrár­foglal­kozásunk rovására állandóan gyarapodik és ezáltal számtalan munkáskezet von el az ős­termeléstől.­­ Főként ez a körülmény, de ezenkívül szá­mos más ok is közrejátszik abban, hogy az utóbbi időben az élelmiszer ára igazán ijesztő mérvben emelkedik. Az általános dráguláson már igen sok intézkedéssel pró­báltak segíteni, melyek azonban bármily szépek is voltak elméletben, a gyakorlatban egyáltalában nem váltak be. Ezt különben a kérdésnek alaposabban való megismerésé­nél előre lehetett volna látni, mert nincsen az az adminisztratív jellegű intézkedés, mely a gazdasági és társadalmi erőeltolódások által keletkezett differenciákat­­ kiegyen­lítse. Az élelmiszerek árának drágulása szüksé­gessé tette azt, hogy a városok az adminisz­tratív intézkedéseken kívül gondoskodjanak bizonyos gazdasági intézményekről, melyek lehetővé teszik azt, hogy a lakosság a szük­séges élelmiszerekkel megfelelő mennyiség­ben biztosan és ha lehetséges, olcsóbban látassék el. Ilyen intézmény például a hét bizonyos napjain az élelmiszer vásárok, az u. n. hetivásárok létesítése, mikor is a kör­nyékbeli falvak gazdálkodói a városba be­jönnek, hogy az általuk termelt élelmiszere­ket értékesítsék. Egy bizonyos határig ez az intézmény be is vált, azonban az ipari em­­poriumok kialakulásával a közvetlen környék nem képes a szükséglet növekedésének ará­nyában termelését fokozni. Városunk fejlődésének jelenleg éppen azon a pontján van, hogy az eddig meg­felelő és ha nem is kifogástalanul, de elég kielégítően működő hetipiacot, egy más, pontosabb és megbízhatóbb intézménnyel kell felváltania. Igaz, hogy ebben a pilla­natban, ami az élelmiszerek kellő mennyi­ségének szolgáltatását illeti, a régi intéz­­mény hivatásának még megfelel,­­ azonban az eladók, látván a kereslet folytonos nö­vekedését és tudván azt, hogy a fogyasztó közönség kénytelen tőle, mint egyedüli for­rástól az élelmiszereket megvásárolni, az árakat mindegyre magasabban szabják meg. Az az intézmény, mely ezeken az állapoto­kon segíteni és az ezután bekövetkezendő zavaroknak és bajoknak még kellő időben elejét venné,­­ egy városi vásárcsarnok mielőbbi létesítése volna, amelyért külön­ben már eleget harcoltunk! Közönségünk ezen intézmény áldásos ha­tását nem tudja kellőleg értékelni és abban a megszorításnál egyebet nem lát. Kétség­telen pedig, hogy egy nagy város élelme­zését a véletlenre bízni nem szabad, mert hiszen igazán csak a véletlenen múlik az hogy a környéki kistermelő bejön-e a heti­vásárra, vagy sem. Meg kell értenünk, hogy a vásárcsarnok semmi esetre sem szüntetné meg a környék­beli falvakból való élelmiszer behozatalt és valószínű, hogy egyelőre a vásárcsarnok el­adóinak legnagyobb kontingensét ők szol­gáltatnák. A fogyasztókra nézve pedig na­gyon előnyös volna, ha a kistermelők, a vásárcsarnok állandó élelmiszerkereskedői­ben megfelelő versenyre találnának és ezál­tal a vásárcsarnok kellőleg kifejthetné ár­­szabályozó hatását. A vásárcsarnokok szer­vezetéhez hozzátartozik az élelmiszereknek távolabbi vidékekről való nagybani behoza­tala, melynek előmozdításához az állam va­lószínűleg tarifás kedvezményekkel járulna hozzá. Ezeken a gazdasági előnyökön kívül a vásárcsarnoknak azonban más egyéb, nem kevésbé fontos haszna is van. Ezek között első helyen kell felemlítenünk azt, hogy az élelmiszereket ellenőrző közegeknek a vizs­gálat sokkal inkább és könnyebben állna módjukban, mint jelenleg és lehetővé válna, hogy a hamisított, vagy más hiányokkal bíró cikkeknek forgalomba hozatalát meg­gátolják. A centralizált eladás megkönnyí­tené a bevásárlást is és megszűnnék az a viszás állapot, ami jelenleg fennáll, hogy minden egyes élelmicikket más-más, egy­mástól távol eső helyeken kénytelen a fo­gyasztó beszerezni. Városunk úgy területben, mint a lakosság számában állandóan és megszakítás nélkül gyarapodik. Valószínűleg nem messze van már az az idő, amikor a régi álom, a nagy Kecskemét megteremtése megvalósul. Gondoskodni kell természetesen arról, hogy ez a nagy átalakulás simán, minden zökkenés és nehézség nélkül menjen végbe. A kialakulandó nagy város közélelmezési kérdésének megoldására pedig más, jobb mód nem kínálkozik, mint egy megfelelően szervezett vásárcsarnok mielőbb való lé­tesítése. HÍREK. — Emlékeztető. Szombaton délután pont­ban fél hat órakor kezdődik az irodalmi es­tély az Otthonban. A nagysikerűnek ígér­kező estély iránt óriási érdeklődés mutatko­zik. Jegyek holnap délig Szél Nándornál, este a pénztárnál válthatók. — Megbízás. A szőlészeti és borászati szakszolgálat felügyeletével és ellenőrzésével Kecskemét területére is kiterjedőleg a föld­­mivelésügyi miniszter Kosánszky Viktor or­szágos borászati kormánybiztost bízta meg. — A nemzetiség új helyisége. A nem­zetőrség a napokban a honvédlőkórház helyi­ségeibe költözködött ki, mert régi helyére az ó-kollégium termeire a közélelmezési hiva­talnak lesz szüksége. Lakás­berendezéshez Pénzbefektetésnek és Ajándéknak legalkalmasabb a Kecskeméti Művésztelep festőinek kiállított képeiből vásárolni. A kiállítás vissza­vonhatatlanul csak február 2-áig lesz nyitva: a KECSKEMÉTI ÚJSÁG kiadóhivatali helyisé­geiben (László Károly­ u. 11.) . Kölcsön a kisiparosoknak és ke­reskedőknek. A kereskedelemügyi minisz­ter a háború folytán üzemüket, illetve üzle­tüket beszüntetni kényszerült kisiparosok és kereskedők támogatására irányuló hitelakció kapcsán az azok részére benyújtott kölcsön­kérelmek elbírálására, illetve a kölcsönök megszavazására helyi bizottságokat állított fel a következő körzetekben: a ceglédi, a kiskunfélegyházai, a nagykőrösi és a kecs­kemétieknek (idetartozik: Alpár és Kerek­egyháza). E körzetekben a kereskedelmi mi­niszter képviselője Brooser Mór ipari főfel­ügyelő Budapest. A budafokiak kecskeméti képviselője a kereskedelmi és iparkamara részéről Takács Sándor kereskedő, az ipar­testület képviselője Simon Péter Kecskemé­ten. A kiskőrösiek képviselője Mezei Ferenc kereskedő és Dankó János kőmives­. A kis­­kunfélegyházaiak képviselője Sahin Tóth Ráfael kereskedő és Kovács Józsi szoba­festő. — Megszűnt a külterületi csendőrség. Ágasegyházán, Szentlőrincen és Bugacmo­­nostoron a város kérelmére mintegy fél évvel ezelőtt külterületi csendőrkülönítményeket állítottak fel. E különítmények február 1-től kezdődőleg megszűnnek, mert, amint érte­sülünk, ez a szervezet többféle okból nem vált be. — Munkaközvetítői. Értesíti a munka­közvetítő hivatal az érdekelt munkaadókat, hogy a hivatalban a következő munkások közvetíthetők: Ács-segéd 2, asztalos 2, bá­dogos és szerelő 2, bognár 1, cukrász-ta­­nonc 1, gőzgépész 1, hentes 2, kazánfűtő 1, kereskedő-segéd 7, kovács 1, kőfaragó 1, kőmives 8, géplakatos 5, mázoló 1, molnár 1, mészáros 2, földmunkás 30, nyomdász­­betűszedő és gépmester 3, pék 1, soffőr 1, férfi és női szabó 2, kocsifényező 1, vízve­­zetékszerelő 1, villanyszerelő 4, főpincér 1 gyárimunkás 47, lisztkezelő és zsákoló la­bolti­ kiszolgáló 3, nyomdai berakóleány 1, palackozó leány 1, fehérnemű varró 4, gép­iró 1, napszámos 15, takarítónő 8, mosónő 8, vasalónő 4, súrolónő 3, ablakpucoló 2, malterlegény 10, csapos 2, favágó 6, egyen­ruhaszabó 1, bányamunkás 10, téglapréselő 1, épületlakatos 1, csősz 3, erdőőr 2, munka­felügyelő 5, gazdasági kertész 1, kocsis 15, vincellér 2, szőlőkapás 9, gazdasági intéző 1, tanyás 10, szántóvető 1, kapás 2, mindenes 6, ápolónő 4, házfelügyelő 4, imok 15, könyvelő 1, levélhordó 2, őr 1, portás 3, szolga 10, raktárnok 8, magyar-német leve­lező 1, biztosítási ügynök 1, pénztáros 3, ellenőr 3. Érdekeltek forduljanak városháza I. em. 41. sz. alatt a gyűjtőhely vezetőjéhez. Munkára való igény írásban is bejelenthető. Kecskemét, 1919. január 30. Trungel Károly a munkaközvetítő iroda vezetője. — Cipőbeszolgáltatás. A Népjóléti Bi­zottság értesíti a cipésziparosokat, hogy előre nem látott körülmény miatt cipőátvé­tel a Népjól­éi üzletben (Vitéz-féle helyiség) nem vasárnap 8-tól 12-ig, hanem szomba­ton ugyanabban az időben fog megtörténni.­­ Tőzsde­ügyekben és mindennemű értékpapírok vétele és eladásánál, tekin­tenél a jelenlegi gazdasági viszonyokra, va­lamint értékeinek biztonsága szempontjából. Minden irányban készséggel szolgál szak­szerű tanáccsal és felvilágosítással a Hazai Kereskedelmi részvénytársaság értékpa­pír-osztálya Budapest, IV. ker., Magyar­ utca 5. szám.

Next