Kecskeméti Ujság, 1919. március (12. évfolyam, 50-68. szám)

1919-03-01 / 50. szám

Hrf KHrMrTl i i 1 XII. évfolyam, 50 (3941) szám._____________&ra : 20 fillér._____________ Szombat, 1919. március 1. Előfizetési ár "gr U y w"i| v m W' t m MBSjplplliH I?lJIlClGI1 ntliJ Félévre . . . 30 K j| I§ %1LJ, f II ^ 1 f I ^ Ifi vj Alapittatott 1907-ben. Vidékre, postán kaldvs: —± A lap szellemi és anyagi Egész évre . . 66 . FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP ben a szerkesztőség és kiresevre . . . ov adóhivataladfelvilágositás * 1 Felelős szerkesztő: Dr. RÉTI GYULA Telefonszám : 175. Lapvezér: FEKETE JÓZSEF 1 Azok a kecskeméti lakások Ha beszélhetünk arról, hogy minden nép építkezésének megvan a maga stílusa, úgy elmondhatjuk ezt városunkról is. Csakhogy akkor, amikor építkezési stílusról beszélünk, úgy ez alatt a sajátszerűségen kívül még célszerűségi, sőt szépészeti szempontokra is gondolunk, addig Kecskemét építkezéséről szólva, azok a földrengés utáni gyors építkezés eredményekép létrejött házak jutnak eszünkbe, melyekkel nemcsak a külső városrészekben, de bizony a város belső területén is elégszer találkozunk. A város lakosainak jelentékeny része húzódik meg e házakban, a lakosságnak pedig mintegy egynegyed része panaszolja azt otthonának. Oly házak ezek, melyeknek lakhatósága az utcák feltöltése, színvonalának emelése következtében csak csökkent, ahelyett, hogy egészségügyi követelmények tekintetében fejlődést mutatnának. Mondanunk sem kell, hogy ezek a házak, melyek harminc évvel ezelőtt alkalmasak voltak arra, hogy a városi lakosság — és itt elsősorban az ipari és gyári munkásságra gondolunk, — egy részének lakásul szolgáljanak, manapság már nemcsak nélkülözik a lakásegészségügy legelemibb követelményeit, de elrettentő például szolgálnak, fejlettebb kultúrájú városban milyennek nem szabad a lakásnak lennie. Csodálkozhatunk-e azon, ha az ipari és gyári munkás, ki idejének jórészét egészségére káros környezetben töltötte, „otthonába“ nem találja föl a testet és lelket üdítő pihenést ? Csodálkozhatunk-e azon, ha a jövő nemzedék piros-pozsgás reményei helyett, a hányos táplálkozás folytán a lesoványodott és az egészségtelen lakásban elsatnyult, különböző belső betegségektől megtámadott, koravénált gyermektestekkel találkozunk? És csodálkozhatunk-e azon, ha a város betegségi és halálozási statisztikáját e lakások teszik tartalmassá és gondoskodnak arról, hogy a halál mindig megtalálja azok lakói között a maga arató munkáját. Csak tengerentúlra hajón szállított rabszolgák lehetnek úgy összezsúfolva, mint ahogy ezekben az odúkban összezsúfolva embereknek kell élniök. Napfény nem jut ebbe a lakásba. A bentlévők sokasága és az, hogy a szoba és tüzelőanyagnak mai kilónkénti adagolása mellett csak akkor szellőzik, ha valaki kinyitja az ajtót, elviselhetetlenné teszi annak levegőjét. Nemcsak észre kell venni, hogy itt tenyészik aztán buján, mintegy melegágyban mindenféle fertőző betegség és ezek között is az emberiség egészségének legnagyobb ellensége, a tuberkulózis, nemcsak észre kell venni, de orvosolni is kell e bajt. Ily lakásviszonyok mellett lehetséges csak, hogy ha az állam és társadalom minden erőfeszítése mellett a küzdelem teljesen meddő nem is maradt, de mégis jelentékenyen több embert ragad el a halál az élők sorából, mint lett volna vesztesége a társadalomnak akkor, ha e förtelmes lakásviszonyok nem nehezítenék meg munkáját. Azt halljuk, hogy a tüdőbeteg-gondozás terén városunk egyik szociális egészségügyi intézménye újabb lépéssel haladt előre. Félő azonban, hogy a legnagyobb jóakarat, igyekezet és munka a lakásviszonyok ziláltságának akadályán részben fönnakadást szenved. Egészséges lakásépítkezés nélkül nem képzelhetünk el egyetlen, a művelődésnek csak mérsékelt fokán álló várost sem. Elegendő volt ugyan az óhajokból, kívánságokból és panaszokból, mégsem mulaszthatjuk el az alkalmat ezúttal sem, amikor újból fölhívjuk az érdekelt hatóságok figyelmét most, a tavasszal beálló munkálatok kezdetén. Vegyük elő az építési anyagot, munkáskéz van előtt, lássunk hozzá az egészséges munkáslakások építéséhez s indítsuk meg a végső, eredménnyel biztató küzdelmet a tuberkulózis ellen. Most már lázas sietséggel dolgozik a békeértekezlet Soha a békeértekezlet olyan lázas sietséggel nem dolgozott, mint most. Ugyanazt a taktikát követik, mint midőn a népszövetség tervezetét harminc munkaóra alatt keresztülhajszolták. E taktika abból áll, hogy ha súlyosabb problémák merülnek fel, ezeket egyelőre leveszik a napirendről és a könnyebben elintézhető kérdések folytatólagos tárgyalására térnek át. Ezzel elkerülik azt, hogy még kellően elő nem készített kérdések vitatásával töltsék az időt. A békeértekezlet munkájának gyorsításában két ok hat közre: az egyik, hogy a szövetségesek tudják, hogy Oroszország ellen nagyobb akciót nem kezdhetnek és népeiktől a kellő támogatást e tekintetben nem kívánhatják, amíg Németországgal hadiállapotban vannak ; a másik ok, hogy a szövetségesek valamennyi csapata haza akar menni és a szövetségesek valamennyi kormánya kénytelen ezzel a honvággyal számolni. Maga Foch is kijelentette a tizes bizottságban, hogy minden tervet támogatni kell, amely az általános leszerelés siettetésére alkalmas. Magyarország és Román határkérdése a tizes bizottság előtt A tizes bizottság ma foglalkozott Románia igényeivel és újból megvizsgálta azokat a szempontokat, amelyek alapján Romániának Magyarországgal való új határát meg fogják állapítani. 180,010 magyar és osztrák vap még Szibériában Irkutzkból érkező híradás szerint Szibériában összesen 18.000 tiszt és 161.000 legénységi hadifoglya van a volt monarchiának. Ezek közül Irkurtzktól keletre 4000 tiszt és 9000 katona várja hazaszállítását. Nem szabad csínján bánni az árdrágítókkal. És nem szabad félve hozzájárulni a kérdéshez, hogy tegyék lehetetlenné az árdrágítás legismertebb leggaládabb módját a lánckereskedelmet. Okos és céltudatos módnak látszik az, amivel a kecskeméti szociáldemokrata kereskedők akarják a harcot felvenni a lánckereskedelemmel szemben. Jól tudják ők, hogy most a közönség anyagi érdekeiről is szó van. Mert ha közönség, ha sokszor méltatlanul is, de elsősorban azokat szidja, akiktől közvetlenül kapja a maga szükségleteit méregdrágán. Azt már tudjuk, hogy a büntetéssel való fenyegetés nem sok uzsorást rettent vissza attól, hogy tiltott spekulációval jogtalan hasznot szerezzen. Az árut rejtegetik, kézrőlkézre adják, mindegyik zsebe megtelik, csupán a közönségé ürül és a tisztességes kereskedő se jut ahhoz a keresethez, amit elérne, ha becsületes útón jutna az áruhoz. A becsületes, törvényes kereskedelemnek tehát épp olyan érdeke a lánckereskedelem letörése, mint a közönségé. Bátor és erős elhatározással fogjanak öszsze kereskedők és iparosok erre a becsületes munkára. A kizsákmányolt, fosztogatott közönség hálája és támogatása az övék. Közös érdekért, közös akarattal fogunk velük harcolni és ennek a küzdelemnek eredményesnek is kell lenni. De gyors és határozott munkát kérünk. Mert a helyzet napról-napra súlyosabb, az áru fogytán és a még meglévő kis készletekkel majd úgy kiuzsoráznak tisztességes kereskedőt és védtelen közönséget, ahogy nekik tetszik. Ettől mentsenek meg bennünket és ha erős akarattal összefognak, meg is tudnak menteni. A kereskedelem és ipar tisztessége és a közönség érdeke célja a küzdelemnek, melynek a kereskedők és iparosok közérdekű elhatározása most remélhetően friss lendületet fog adni.