Nyirségi Néplap, 1949. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1949-12-21 / 296. szám

194. DECEMBER 31. SZERDA Devecseri Gábor: TERJEDz Aznap született decemberben Sztálin, huszonegyedikén, melyen az éj kezd zsugorodni és növekedni kezd a fény. Régi költők e naphoz sokszor fűztek homályos jóslatot. De ő úgy hozta a jövőt, hogy homályos múltat oszlatott. Homályos, szennyes, éjsötét évszázadok falába­n Leninnel vágott ablakot, hogy felragyogjon a jövő. Felragyogott, árad, növekszik, győzelmesen terjed a fény, szélesedő napokat gördít ötéves tervek kerekén. A FÉNY F. fényt, e győztesen növekvőt ő hozta hozzánk is, Sztálin, mert negyvenötben ez csillant föl náciverő fegyverein. Éljen soká! A béke pártja e széles földön zengi őt, csattogjon hát szép lobogója az újuló szívek fölött! Sztálinhoz száll e hálaének, ki a jövőnek apja lett, ki a Vörös Térről felénk is derűs mosollyal integet. A fénnyel együtt született, minden napját ez járja át, s a fényben szikrázó jövő ragyogja vissza mosolyát. M. Itzakovszkij: J­ondjjátok el Sztálinnak (Népdal, fordítás fehéroroszból) öreg asszony vagyok már, gyerekek. Ideje, hogy elváljak tőletek. Hogyha éltem letelik, elszakad. — Mondjátok el Sztálinnak rólam azt: Télből, nyárból átéltem hetvenet, gondolva, hogy igazság nem lehet.­­ S bár én voltam fiatal, — azelőtt nem ismertem sohasem örömöt. S íme, — vénen hallom, hogy mi újság: megtudtam, hogy létezik igazság! S éppen most kell meghalnom, gyerekek, amikor a boldogság közeleg? Nem halok meg! — csúf halál menj tovább! Olyan révet, mely most vár, nem találsz. Hiába lépsz házunkba, szem elé: söprűvel söpörlek én kifelé-Bújhatsz fűben, kaszálón s a réten. Kaszáláskor szétvágunk serényen. Falu végén, mesgyére hogyha lépsz: vaskerekű traktorunk szertetép! Hordd el magad csúf halál, menj tovább! révet itt már magadnak nem találsz! Írjátok meg Sztálinnak, gyerekek, hetven évre kezdek új életet! Fordította: Tóth Gyula.! Hogy­ zúgnak az arany kalászok, száz bővizű folyó hogy zajlik. Már itt van a ragyogó reggel fölremegő sugarakkal .. . Hit, elvtársak, szóljon az ének, a legnagyobb emberhez hajlik. —„ Hisz nincs drágább, rokonabb nekünk, most Sztálinról szóljon a dal. Hogy dicsőség, ifjúság, erő mindörökké lelkünkben járjon: ő adta a tavaszi hajnalt fölpirosló sugarakkal. Hát, elb­ársak, szóljon az ének, — a legdrágább emberhez szálljon — A napról, a nép igazáról, most Sztálinról szóljon a dal. k­étffila­.ek M. Zaaiatovszky „Sztálinról szóló ének“ című verséből. VÉSZI ENDRE: Nézd, ó Sztálin! Már épül Szegeden a gyapjú­s fonaléhes kombinát. A villamosság bontja rügyeit, S többé Mohács sosem lesz pusztaság. Az ózdi tüzes kendők izzanak, Vas­szürke égig száll füstoszlopuk. Tekintsd a műveink, a nagy Sztálin: a magyaroknak végre van hónuk. S hogy van hónuk, azt néked köszönik! Az üzemek s a tágas iskolák, az egész munkás-paraszt hatalom magát növelve dolgozik tovább! A nép idéz, tanulja szavaid, S megtudja, amit soha nem tudott, S mint apja képét látja szüntelen, derűs szemed és szárnyas bajuszod. SZTÁLINHOZ A nép atyjának hívja, kit szeret, a szavát figyelve, várva dolgozik, ezért köszönt most fiad, a világ, a nagyvárostól mind a kolhozig. Ezért köszönt növekvő technikánk, szövetkezetekben dolgozó paraszt s az ipar füstös, vasas ágain a munkásosztály mondja ugyanazt: csak hetven év? Hét évszázadnyi tett! Százmilliók erős, nagy fénye vagy. Kis népünk is boldogan néz feléd. Egy akarattal járja utadat. A válladon hordod a népeket, úgy látlak én most tégedet, nagy Sztálin, mint óriást, ki a­ hegytetőn, s galambsereg pihen a vállain. Jakub Kolasz: A SZTÁLINI NAP ALATT Cimborám, lépj magasabbra, Onnan nézz körül — Nézd az élő, drága tájat, Szabad és örül! Bíbor hajnal tág szabadban Szórja fényeit — Földbirtokos gazságra Ki gondol ma itt?! Zöld rügyekkel dús az erun Virágzik a kert, A boldogság, a szabadság Zengő dalra kelt. Reng a völgy, ha friss erdőink Bátor hangja zúg. Senki itt nem tétovázik, Merre visz az út. Szabad az út mindenfelé, Akármerre lépj! Amit az ég nem adott meg, Elvette a nép! Nézd, a Kreml csillagot szór, Fény az életünk! A szabad megújuló föld Hány hőst szül nekünk! Nincs gyűkölség, itt örökre Béke, béke lesz. Egy család velünk ma már a Baskír és nyenyec. Kedves vendég lett, ha útja Csum­ba, au 1-ba visz: Sevcsenko és Rustavelli , Puskin, Dzsambul is. Egyetértenek a népek, S Ifjak, öregek, Boldogan mind egyre törnek, S törvényük is egy! És ez egység: támasz, oszlop, Erő, hatalom. Bizton lendülünk előre Hősi szárnyakon. Nem is ér nyomunkba senki! Hegyen-völgyön át Sztálin nagy törvénye óvja Széles e hazát. Frissen lépdel bölcs vezérünk, Úgy megyünk vele Vidám fénylő utakon a Boldogság felé. Fordította: Kardos László Mári-i népdal Ha visszatérne újra ifjúságom És észak felé ömölne folyónk. Ha szememnek csillag­ ragyogása, Ha arcomnak pírja visszatérne , Utam venném Moszkva városába És Moszkvában köszönteném Sztálint. HA VISSZATÉRNE Vinném neki kifaragott tálam, Teliszeli leveles tésztával. Vinnék neki lágyszövésű inget És mondanám csengő hangon néki Hű barátunk, tanítónk, segítőnk, Fogadd el mit hoztam, ajándékon Cserébe, hogy boldogságot adtál. VIHAR BÉLA fordítása. Ladányi László: Szeminériam L V. Sztálin ráv­d életrajza­ ó! „Most szóljon hát, elv­társak, ki-ki az életéről, Miután átvettük a könyvnek anyagát, Ne fessen szóvirágot, a szívből beszéljen És egyszerű szavakkal fejezze ki magát.” Szólt vezetőnk s magasra emelte fel a könyvet, Mely szerte az országban már kézről-kézre járt, Hogy megtanulja népünk: Sztálin elvtárs kezében Hogy edződött fegyverré az Osztály és a Párt. S így szólott Sipos Péter, munkás a dróthúzóból, Sarmarta ujjai lapozták jegyzetét: A munkám csak robot volt, most meg versenyben állok, Sztálin dolgozik értem, én pedig Sztálinért! S Lujza a szereldéből, SZIT-es, de tagjelölt már. Heten voltunk testvérek és most csak kettőnk maradt. Alhadnagy a fivérem, én tanfolyamra járok, Mert Sztálin elvtárs védi a fiatalokat. Nagy Pista is feláll s az illegális harcok Emlékeit mutatta, összeforrt sebhelyet. Sztálin elvtárs kitárta börtönöm ajtaját, Neki köszönhetem, hogy szabadon élhetek. Béres volt az apám! — Kezdte Oravecz Jóska — Még botütést kapott, félévet volt beteg. Ma tíz hold földje van — Sztálin elvtársnak hála, Most hozza össze majd a szövetkezetét. S felnézett jegyzetéből Julia Floressca: „Akinek büdös oláh voltam, már hova lett? Sztálin elvtárs tanítja: egy minden nép fia S mint bármelyik elv­társamnak, úgy nyújtott kezet!” Kálmán az élmunkás: Elvtársak, itt a gyárban Van még sok hiba, dehát tanuljatok. E könyvben van a példa: milyen legyen a harcunk, Én minden munkamódszert örömmel átadok! És vezetőnk így szólott: Örülök, hogy e könyvnek Szellemét minden elvtárs helyesen fogta fel, Hogy mai óránk méltókép befejezzük. Az Internacionálét énekeljük el! Turszun Záde: Szeretett Sztálinnak ! A szeretet mint meleg ár Elönti szívemet, Átjárja mint a fénysugár A forró szeretet. Vezéremért, kit szeretek, Hévül egész valóm, Lelkem madárként fenn lobog, Magasba szárnyalon. A szeretet Atyánk iránt Munkára, tettre készt, Iránta, ki kardot ha rám, Nem retteg cselt, se vészt. Ajkukra halt, örömhozót Ez ád, e drága hit. Ez hatja át a dolgozók Köztársaságait, Feléd, ki virraszt éberen, S az ős Kremlre néz A parttalan nyílt tengeren Az edzett tengerész­­e Az ifjú vájár, ki a föld Mélyébe szállva, fúr ■ A repülő, ki szárnyat ölt, Fölötte kék azúr, A művész, ki figyelve jár, Kezében ceruza, A táncosnő, ki oly sudár, Mint kertek ciprusa. A szeretet mint tűz pezseg Szovjethazánkon át S követjük, boldog győztesek Sztálinnak lábnyomát. Fordította: Gáspár Endre

Next