Kelet-Magyarország, 1967. november (24. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

máé proletárjai, egyesületett XXIV. ÉVFOLYAM, 275. SZÁM Ára: 50 fillér 1967. NOVEMBER 21. KEDD Szabo­lcs -szat­mári internacionalisták szovjet kitüntetéseket vettek át Bensőséges ünnepség színhelye volt vasárnap délután a megyei tanács nagyterme. Szabolcs-Szatmár megyei inter­nacionalistáknak szovjet kormánykitüntetéseket nyújtottak át. Igen ritka a vasárnapihoz hasonló alkalom, amikor a dísztermet — néhány vendégtől és kísérőtől eltekintve — csupa ősz hajú ember tölti meg. A kedves ünnepségen megjelent és az elnökségben fog­lalt helyet Valentyin Alekszejevics Korolov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, Csergő János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Karakas László, az MSZMP Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára, Orosz Ferenc, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizott­ságának első titkára, dr. Fekszi István, a megyei tanács vb elnöke, dr. Gombás Sándor és Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkárai, Tóth József, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. Ott voltak a városi és járási pártbizottságok első titkárai. OROSZ FERENC : Az önök kitüntetése egész megyénk kitüntetése A megjelenteket Orosz Ferenc, az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottságá­nak első titkára üdvözölte. — Mai kiemelkedően nagy jelentőségű ünnepnapon megyei pártbizottságunk ne­vében tisztelettel és szere­tettel köszöntöm az itt meg­jelent elvtársnőket, elvtár­sakat. Külön forró testvéri szeretettel üdvözlöm a Szovjetunió nagykövetségé­nek képviselőjét Korolov elvtársat. — Kiemelten nagy jelentő­ségű ünnepünkön megyénk veteránjai átveszik a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelső Taná­csa által adományozott Har­ci érdemekért érdemérmet. Hazánkban és megyénkben ez az esemény fon­tos része annak a nagy­ünnepnek, amely az egész világ ünnepe volt, nagy­szerű évfordulója az 50 év­vel ezelőtti Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak. Az egész haladó világ piros­­betűs ünnepe volt és marad a felejthetetlen nap, amikor Oroszország forradalmi né­pei, nagyszerű munkásosztá­lya, élén a bolsevikokkal, megdöntötték a cári zsar­nokságot és megszüntették a Föld egyhatodán a kizsák­mányolok uralmát.­­ Azóta is a Szovjetunió Kommunista Pártja az egész világ forradalmi erőinek él­csapata, zászlóvivője. E zászlóhoz való hűség, a Szovjetunióhoz való viszony minden ország, minden párt internacionalizmusának pró­baköve. Népünk, pártunkkal az élen ezen a lenini úton emelkedett a magasba, és ezen az úton készülünk gaz­daságunk és társadalmunk továbbfejlesztésére. — Nemzeti sorsunk fény­lő állomása a Magyar Ta­nácsköztársaság. 1919-ben hazánk proletariátusa első­ként követte a nagy októ­ber példáját, Lenin útmuta­tó szavát. Tanácsköztársa­ságunk a nagy október szü­lötte. Azok a hősök, a me­gyénkben élő internaciona­listák egy része, akik most itt átveszik a Harci érde­mekért érdemérmet hazánk, hazájuk szabadságáért küz­döttek a Szovjetunióban ak­kor is, amikor itthon már az igazi haza, a felejthetet­len Tanácsköztársaság, belső árulás és külső katonai in­tervenció következtében el­bukott és a hatalom — át­menetileg — újból a kizsák­mányolók kezébe került. — Népünk nem felejtette el 1919-et. Legjobbjai, a kommunisták szabadságukat és életüket áldozva harcol­tak a horthysta ellenforra­dalmi rendszer ellen. S eljött az idő, hogy a nagy október hős fiai felszabadí­tották­­ Magyarországot és népünk hozzákezdhetett a szabad, a szocialista haza építéséhez.­­ A Szovjetunió népei hősies, nagy véráldozattal járó dicső harcokban véd­ték meg a forradalmat, és a szocializmus felsőbbren­dűségét bizonyítva az elma­radott gazdasági és társa­dalmi rendszerű cári Orosz­ország helyén a világ élen­járó nagyhatalmát teremtet­ték meg. Olyan nagyhatal­mat, amely technikai be­rendezéseivel a Holdat és a Venust ostromolja.­­ Ugyanez a ragyogó technika a világ legerősebb katonai felszereléseit is biz­tosítja. Ez az erő riasztja el az imperializmust­­a világ­háború kirobbantásától. Ez az erő teszi mind riadtabbá a kapitalizmust, amely 1917 óta nem szűnt meg harcolni a szovjet hatalom ellen.. . Utolsó nagy kísérlete a Hitler-fasizmus támadása volt. A Vörös Hadsereg szét­zúzta ezt az ellenfelét is, és e harc során szabadultak fel népek és nemzetek, köz­tük hazánk és ma már szocialista világrendszerről beszélhetünk­­ a Földön.­­ A Szovjetunió fejlődése a kapitalisták számára iga­zából még 50 év után is megfejthetetlen talány, de nem az az egyszerű dolgozó emberek százmillióinak, mert ők értik és érzik, hogy itt teljesedik be az emberi élet célja, itt tevékenyked­het és alkothat szabadon és tudásának legmegfelelőbben az ember.­­ A harcot, amely máig átalakította a világot, Le­nin vezette, Lenin ihlette, Lenin taktikája és stratégi­ája határozta meg. Azóta, Lenin neve egybeforrt min­den harccal, ami a társadal­mi­ igazságért, haladásért és a békéért folyik a földön. Lenin­ neve ma minden zászlón megtalálható, ahol csak kommunisták élnek és harcolnak a dolgozó embe­rek jogaiért, felemelkedésé­ért és szabadságáért. — Mi is itt most Leninre gondolunk, halhatatlan ta­nításai, eszméi vesznek kö­rül bennünket. Különösen öröm és boldogság mind­nyájunk számára, hogy olyan elvtársak vannak eb­ben a teremben, akik Lenin harcostársai voltak. Lenin zászlaja alatt harcoltak az októberi forradalomért, a világ első munkás—paraszt hatalmáért, a Szovjetunióért az intervenciós időben. — Veterán elvtársak! — Mi önöket népünk leg­jobbjainak tekintjük, büsz­kék vagyunk önökre. Kö­szönjük bátorságukat,­­ hő­sies helytállásukat, amellyel beírták a magyar nép nevét a történelem legragyogóbb lapjaira. Az elvtársak élet­rajza történelem. Részük van abban, hogy a világ él­ (Folytatás a 2. oldalon) V. A. Korolov elvtárs átadja a kitüntetést Somogyi Gyu­lának, a párt idős harcosának. A kitüntetett veterán harcosok az ünnepségen. Font­ vihar a kapitalista világban­­ . ~ ' V ! • Nagy-Britannia Kommunista Pártja elítéli a­ leértékelést London: Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Végrehajtó Bizottsága va­sárnapi nyilatkozatában elí­télte a font leértékelését. A nyilatkozat a font sterling­nek a munkáspárti kormány által történt leértékelését az angol nép életszínvonala el­leni leggaládabb támadás­nak nevezi és követeli, hogy meg kell változtatni ezt a politikát, amely a nemzeti öngyilkossággal egyenértékű. A kormánynak lényegesen csökkenteni kell a katonai kiadásokat, le kell, állítani a magántőke kivitelét, ellen­őrzése alá kell vonnia az importot és nem szabad to­vább játszani a világbankár szerepét. Az egész munkás­­mozgalomnak egységes bal­oldali frontban kell egye­sülnie, küzdve egy olyan politikai megvalósításért, amely megfelel az angol nép érdekeinek, — hangoztatja a nyilatkozat. Az angol font devalválá­sára számos ország azzal válaszolt, hogy devalválta saját valutáját, módosította annak a­­ dollárhoz való viszonyát. Dánia 7,9 száza­lékkal értékelte le a dán koronát, Spanyolország az eddigi hatvan peseta he­­­lyett 70 pesetában állapítot­ta meg a dollárral való paritást. Izrael bejelentette, hogy a jövőben három izrae­li font helyett 3,5 font ér 1 dollárt. Devalválta nemzeti valutáját Málta, Ciprus, ír­ , 1­­­j­z. * Hírmagyarázónk Írja: Izgatott vasárnapja volt a tőkés pénzügyi világnak. Lázas tőzsdei spekulációk napjai után a Wilson kor­mány rászánta magát a font 14,3 százalékos leértékelésé­re. Attlee-ék után,, akik 1949-ben négy dollárról 2,80-ra szállították le a font értékét , ismét mun­káspárti kormány kénysze­rült erre a lépésre. Ezentúl ország, Brit-Guayana,­­ Irán, Nepál, Pakisztán, ugyanak­kor India, Zambia, Rhodesia Törökország, az EAK és Irak kormánya közölte, hogy nem szándékozik megvál­toztani valutájának árfolya­mát. Ausztrália, Nigéria és Új-Zéland most fontolgatja, kövesse-e az angol font le­értékelésének példáját. Harold Wilson brit mi­niszterelnök vasárnap beszé­det mondott a rádióban és televízióban a szombat este bejelentett gazdasági intéz­kedésekről. A devalválás okairól Wil­son elmondotta, hogy a font gyakran ismétlődő válságait csak újabb és újabb kölcsö­nök felvételével lehetett vol­na elodázni, de felelőtlenség lett volna háromhónapos, vagy 6 hónapos kölcsönök­höz folyamodni anélkül, hogy a bajok gyökeres ke­zelésére vállalkoztak volna. „Angliának 15 éves kény­szerzubbonyból kellett ki­törnie” -- folytatta Wilson,­­ ugyanis akárhányszor si­került elérni az ipari terme­lés fejlesztését, a valutaspe­kuláció­ és irreális árfoly­am minden esetben növekvő fizetési mérleghiányra ve­zetett. Moszkva: A Szovjet Álla­mi Bank hétfőn hivatalo­san bejelentette, hogy meg­állapította a font sterling új árfolyamát, amely ezentúl 2 rubel 16 kopejka, a font 2,80 dollár helyett csak 2,40-et ér. A font leér­tékelését valóságos lánc­reakció követte. Az élen Dánia, Írország, Izrael és Spanyolország haladt, ame­lyen hasonló arányban nyomban leértékelték valu­tájukat. . Az angol font leértékelé­sének egymással összefüggő belső és nemzetközi okai voltak. Lényegük a követ­kező: Anglia gazdasági éle­tének évek óta legsúlyosabb gondja az volt, hogy a ter­melés egyáltalában nem, vagy nem kielégítő mérték­ben növekedett. Az ország kivitele nem volt verseny­­képes a világpiacokon, s — mindezzel összefüggésben — az államháztartás kiadá­sai rendszeresen meghalad­ták a bevételeket. Már ősz elején látszott, hogy Anglia nem tud segíteni ezeken a bajokon. Az októberi statisz­tikák a termelés és a kivi­tel újabb csökkenéséről, a fizetési mérleg hiányának további növekedéséről be­széltek. Ezekbe a gazdasági bajok­ba kapaszkodott bele Fran­ciaország, amikor néhány héttel ezelőtt a brüsszeli tárgyalásokon ellenezte Nagy-Britannia belépését a Közös Piacba. A franciák fő követelése az volt: Anglia hozza rendbe fizetési mér­legét! (Folytatás a 2. oldalon)

Next