Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)
1968-10-18 / 245. szám
VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK!aca. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM ÁRA: 70 FILLÉR 1968. OKTOBER 18. PÉNTEK |NAPÜNK TARTAT. MABOC Mexikóból jelentjük: Egy arany és egy ezüst öttusában (összeállításunk 5—6. oldalon.) Is közlekedéspolitikáról tárgyalt az országgyűlés Csütörtök délelőtt 10 órakor folytatta tanácskozását az országgyűlés. A plenáris ülésen részt vett Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést az elnöklő Kállai Gyula nyitotta meg. Bejelentette, hogy napirend szerintFock Jenő, a Minisztertanács elnöke válaszol a kormánybeszámolóval kapcsolatban szerdán elhangzott felszólalásokra. Fock Jenő miniszterelnök válasza A Minisztertanács elnöke bevezetőben köszönetet mondott a vitában felszólalt képviselőknek, akik hozzászólásukkal sok segítséget, egyben jó néhány új feladatot is adtak a kormánynak. Köszönettel emlékezett meg arról a bizalomról, amely a kormány tevékenységét illetően kicsendült a képviselők szavaiból. Ezután arról beszélt, örömmel vette a szerdán este érkezett hírt, hogy aláírták a csehszlovák—szovjet egyezményt a szovjet katonai alakulatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodásának feltételeiről. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében üdvözlöm az egyezményt, s kifejezem kormányunk egyetértését — mondta. Nagy örömmel olvastam Koszigin és Cernik elvtársak beszédét. Teljes mértékben azonosíthatjuk magunkat szavaikkal, azzal, hogy mindketten pozitívan értékelték az egyezményt. Bizonyos, hogy az egyezmény meg fogja gyorsítani a kibontakozást, megerősíti a testvérpártok, a szocialista országok egyetértését. Ezen túlmenően — meggyőződésem szerint —a béke őszinte hívei szerte a világon pozitívan fogják megítélni a megállapodást, amely tulajdonképpen egy korábban megnyitott szakasz folytatását jelenti: Karlovy- Vary-ban, Bukarestben meghirdetett politikánk, az európai béke és biztonság megszilárdítását célzó kezdeményezésünk folytatását. _ Expozémban említettem, de most, az egyezmény aláírása után sokkal határozottabban beszélhetek róla, hogy Csehszlovákiában lévő katonáink rövidesen hazajönnek. Két szempontból is örülünk ennek. Az első politikai szempont: Csehszlovákiában annyira normalizálódott a helyzet, hogy lehetővé vált katonáink hazahozatala. A másik : özülünk azért is, mert a sorkatonák, a hivatásos tisztek és a tartalékosok egyaránt családos emberek, akikért családjuk — velünk együtt — aggódott. Bejelentette: a kormány — teljes összhangban a másik négy testvéri országgal — intézkedik a csapatok hazatéréséről Ezután a gazdasági kérdésekkel foglalkozó felszólalásokra válaszolt. A képviselők különösebb ellenvetés nélkül elfogadták a kormány beszámolóját, egyetértettek vele. Helyes az a vélemény hogy az üzemek vezetői általában jól megállják helyét a gazdasági reform teremtette új körülmények között. Igaz, az első időszakban a csaknem minden üzemben meglévő több-kevesebb tartalékot hasznosították leginkább, így viszonylag könynyen ehettek el a gazdáikéban jó eredményeket ill. is kicsendült azonban a vitából, hogy jó néhány üzemben még korántsem foglalkoznak úgy a munkaerő-gazdálkodással, ahogyan azt a reform előkészítése során elgondoltuk — utalt erre a kormány beszámolója is. Az üzemi vezetők értik, tudják már, mit kell tenniük a reform szellemében, sikerült is eddig országos átlagban a tervezettnél 20 százalékkal nagyobb nyereséget elérni. De a tartalékokból adódó lehetőségek előbb-utóbb kimerülnek, s a gazdasági szabályozók sem lesznek mindig olyan nagyvonalúak, mint a reform kezdetén. A kormány a szabályozókat kicsit módosítani kívánja, hogy jobban ösztönözze az üzemeket az eredményesebb gazdálkodásra, az ésszerűbb termelési tevékenységre, a jobb piaci munkára. Annak idején sokan tekintettek bizonyos aggodalommal a reform elé, viszonylag széles körben volt tapasztalható a munkanélküliségtől való félelem, s ez lényegében csak a legutóbbi hónapokban kezdett csitulni. A foglalkoztatottság alakulásával a kormány különös gonddal foglalkozott. Már a szabályozók kialakításánál „fékeket” alkalmaztunk, hogy elhárítsuk a munkanélküliséget. Ezek a fékek kicsit túlságosan is jól működtek, ennek is szerepe volt abban, hogy a termelékenység nem egészen úgy alakult, ahogyan szerettük volna. Úgy gondolom, hogy mégis csak helyesen jártunk el, figyelemmel voltunk arra az alapvető követelményre, hogy a reform politikailag semmiféle bonyodalmat ne okozzon. A továbbiakban — már a jövő évi terv jóváhagyásakor — a szabályozókon úgy kívánunk módosítani, hogy munkanélküliség ezután se legyen, de kialakuljon egy erőteljesebb, okos irányú munkaerőmozgás. El kell érni, hogy a vállalatoknak ne legyen érdemes megtartani vagy felvenni a dolgozókat például gazdaságtalan gyártmányaik további termeléséhez. Több képviselő foglalkozott a vidéki ipartelepítéssel. Válaszában hangsúlyozta Fock Jenő. A kormány kötelességének tekinti, hogy az eddiginél is erőteljesebb intézkedéseket hozzon, további gazdasági ösztönzőket alkalmazzon, hogy érdemes legyen Budapestről üzemeket kitelepíteni és vidéken ipart fogadni. A munkaidőcsökkentés néhány tapasztalatáról szólt azután a kormány elnöke. Nagy öröm, hogy már körülbelül egymillióan dolgoznak hökkentett munkaidőben. De az gondokat is idézett elő. Nagyon sok helyen a termekenység rovására rövidíteték a munkaidőt, holott alapvető szempontként jelöltük meg: a munkaidőt úgy kell csökkenteni, hogy az érdekelteknek ne legyen kevesebb a keresete, de ne csökkenjen a termelékenység sem. A keresetek valóban egyáltalán nem csökkentek, sőt a tervezettnél valamivel jobban emelkedtek ezeken a helyeken is, viszont a termeékenység nem alakult megfelelően. Kedvezőtlen tapasztalat az is, hogy a hétvégi és a hét eleji vasúti áruszállításoknál az utóbbi hónapokban fennakadások voltak. A csökkentett munkaidővel dolgozó üzemeknek is feltétlenül biztosítaniuk kell a pénteki, szombati, vasárnapi és hétfői ki- és berakodásokat. Vagonparkunk ugyanis éppen akkora, amennyi szükséges, s ha az üzemek mulasztásai miatt külföldi vagonokat kell igénybe vennünk, azért naponta tetemes összegeket kell fizetnünk. Az ilyen tapasztalatokat figyelembe kell venni a munkaidőcsökkentés további kiterjesztésénél. A szociális ellátással kapcsolatban is „nagy népi félelem” mutatkozott a reform bevezetésekor: mi lesz szociális vívmányainkkal, eddig megszerzett jogainkkal, a gyermekvédelemmel, az óvodákkal, a napközi otthonokkal, az üzemi étkezéssel, a munkásszállásokkal. Kilenc hónap tényei bizonyítják, hogy e tekintetben nem történt kedvezőtlen irányú változás, legfeljebb az mondható, hogy nem következett be olyan további kedvező változás, amire szükség lenne, amit az emberek várnak és örömmel üdvözölnének. A kormánynak az a véleménye, hogy a szociális ellátást tovább kell fejleszteni. Példaként megemlítette: több óvodai helyre lesz szükség, mert a gyermekgondozási segélyt jelenleg igénybe vevő és nem sok idő múlva újra munkába lépő anyák el akarják ott helyezni gyermeküket. Több képviselő beszélt arról, hogy a lakosság örül a reformnak, az emberek szívesen dolgoznak sikeréért. Ma már mindenki tudja — a tapasztalatok bizonyítják —, hogy a reform az életszínvonalat nem veszélyezteti. A jövőben is minden cselekedetünkkel azon leszünk, hogy erősítsük a lakosságnak ezt a biztonságát és nyugalmát, s a reform segítségével is még jobb eredményeket tudjanak elérni. A mezőgazdasággal kapcsolatos észrevételekre válaszolva a miniszterelnök kiemelte: a reform előkészítése és megvalósítása során mindig nagy gondot fordítottak arra, hogy tovább erősödjék rendszerünk alapja, a munkás-paraszt szövetség. Ezt sikerült is elérni. A továbbiakban az állattenyésztés érdekében hozott intézkedésekről szólt. Ezek kedvezően hatottak. Nagy erőfeszítéseket tettünk a szükséges takarmánymennyi(Folytatás a 2. oldalon) Dr. Csanádi György beszéde az új vasúti törvén Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter a kormány nevében terjesztette az országgyűlés elé a magyar közlekedéspolitika fejlesztési koncepcióját és a vasúti törvényjavaslatot. Korszerűbb vasút- és úthálózat A miniszter több példával illusztrálta azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az ország a közlekedés fejlesztése érdekében tett. Jelentősen előrehaladt a vasútrekonstrukció, a villamosított vonalak hossza ma már meghaladja az 560 kilométert és Záhonytól Hegyeshalomig ma már összefüggő villamosított hálózaton bonyolódik le a forgalom. 1960 óta több mint 300 új villamos és Diesel-mozdonyt, csaknem 24 000 vasúti teherkocsit és majdnem 1700 személykocsit helyeztek üzembe. Ennek eredményeként a vasútnál a vontatás 60 százalékát ma már villamos és Diesel-mozdonyok végzik. A legfontosabb vonalakon a korszerű, úgynevezett hézag nélküli felépítmény hossza már megközelíti a 3000 kilométert. A hálózat mintegy 30 százaléka nagy teherbírású. A forgalom 70 százaléka már ezeken a korszerű vonalakon bonyolódik le. Az országos közúti hálózat korszerűsítésének ütemét is számottevően sikerült gyorsítani. Az 1950-ben még hiányzott bekötő utaknak a fele megépült Majdnem 5000 kilométer hosszú pormentes utat építettünk. 1960-ban az aszfalt burkolatú utak aránya még csak 20 százalék volt, ma már 12 000 kilométeres hosszával eléri a 40 százalékot. Megkezdtük az ország első autópályáinak, az M 1-es és az M 7-es utaknak az építését is Ily módon az országos úthálózatnak több mint 80 százaléka ma már pormentes, illetve portalanított. 1960 óta a személyautók száma hazánkban ötszörösre növekedett, s ma már eléri a 150 000-et. Ezenkívül félmillió motorkerékpár közlekedik az országban. Rohamosan nőtt az autóbuszok és a teherautók száma is. A rendszeres autóbuszjáratok jelenleg 2600 települést szolgálnak ki, az autóbuszhálózat hossza pedig 20 000 kilométer fölé emelkedett, tehát kétszer olyan hosszú, mint vasúthálózatunk. A közelmúltban megvalósított egységes darabáru fuvarozási rendszer eredményeként 3400 települést kapcsoltunk be a menetrendszerű darabáru szállításba. — Légi járataink útjának hossza 1960 óta megkétszereződött, és elérte a 28 000 kilométert, miközben légi kapcsolataink a világ minden része felé kiépültek. — Mind a teljesítmény, mind a műszaki felkészültség szempontjából jelentősen fejlődött a belvízi hajózásunk, valamint Duna—tengeri hajózásunk — mutatott rá a miniszter, majd arról szólt, hogy a műszaki fejlesztés, a korszerű munkaszervezés, valamint a berendezések és eszközök jobb kihasználásának összhatásaként a munka termelékenysége a különböző közlekedési ágazatokban évi 4-8 százalékkal növekedett. Tavaly a közlekedés a nemzeti jövedelem négy és fél százalékát termelte. Fejlesztjük a közutakat — Ma már megállapíthatjuk — folytatta —, hogy közlekedésünk túljutott a legnehezebb éveken, s jelenleg általában ki tudja elégíteni a népgazdaság, a lakosság igényeit. A fejlesztések ellenére sem kielégítő azonban — főként a személyszállításnál — a szolgáltatások minősége, korszerűsége. — A közlekedéspolitikai koncepció a legfontosabb fejlesztési céljainkat igyekszik egységes egészbe foglalni. A koncepció kidolgozásánál természetesen figyelemmel voltunk a népgazdaság általános fejlesztéséből adódó szállítási feladatok várható alakulására, nemzetközi kapcsolataink bővítésére is. A vasút rekonstrukciója keretében folytatjuk a vonalak és a mozgatás korszerűsítését. Felszámoljuk a gőzüzemű vontatást, felfrissítjük és a szükséges mértékben bővítjük a járműparkot. A vonalak átbocsátó képességének növelése érdekében mind a pályát, mind a járműparkot alkalmassá tesszük a lényegesen nagyobb sebességű és terhelésű vonatok közlekedésére. A járműparkot automatikus kapcsolókészülékekkel szereljük fel. Széles körben alkalmazzuk a modern hírközlő és biztosító berendezéseket, s gépesítjük az építési, javítási munkát. Erőteljesen fejlődik a jövőben a gépjárműközlekedés. Célunk az, hogy behozzuk a két világháború közt bekövetkezett lemaradásunkat. A közúti közlekedést a kapacitás fejlesztésével alkalmassá kell tenni minden olyan szállítási feladatra, amelyet gazdaságosabban, hatékonyabban tud lebonyolítani, mint a vasút. Ezért bővítjük a járműállományt és a kiszolgáló létesítményeket, s gondot fordítunk a füst és zaj csökkentésére. — Szükséges az úthálózat megfelelő fejlesztése, karbantartása. Az úthálózat egyes vonalai és szakaszai — főleg a tanácsi úthálózat — már a jelenlegi forgalom mellett is sok jogos kifogásra ad okot. A városi közlekedés jövője — A gépjárműforgalom fejlesztése élénken foglalkoztatja a közvéleményt. A modern közúti közlekedés fejlesztésének két alapvető indoka van. Az egyik az, hogy bizonyos szállítási feladatok ellátásában a gépkezesi népgazdasági szinten is előnyösebb, hatékonyabb, mint a vasút. E területeken a lehető leggyorsabban fel kell számolnii az elmaradást. A másik indok, hogy bár sok területen nem olcsó, sőt jóval drágább a gépkocsin történő szállítás, mint egyéb közlekedési eszközökkel, de közismerten kényelmesebb, rugalmasabb, az egyéni igényeknek jobban megfelel. Ezeken a területeken, elsősorban a magángépkocsik számának növelése érdekében, olyan mértékű és ütemű fejlesztés szükséges, amilyen mértékben a nagyobb kényelmet megengedhetjük magunknak, figyelemmel az ország, a népgazdaság és a lakosság teherviselő képességére. (Folytatás a 2. oldalon)