Kelet-Magyarország, 1969. szeptember (26. évfolyam, 204-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
«8 S.sseftfélró«? fff Maradandó művészi élmény A kárpátontúli szovjet táncegyüttes bemutatkozása ELŐSZÖR SZEREPELT MAGYAR SZÍNPADON a Kárpátontúli területi szakszervezeti táncegyüttes. Szeptember 9-én este a tiszavasvári művelődési házban zsúfolt nézőtér fogadta az 50 tagú öntevékeny művészeti együttest, akik már jártak Ukrajna számos városában, bemutatták művészetüket Bulgáriában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Franciaországban. Mégis — mint az előadás előtt elmondották —, kicsit lámpalázzal léptek a magyar közönség elé, vajon sikerül-e megnyerni műsorukkal magyar barátaikat. Hogy az együttes fellépését megelőzte híre, azt nemcsak a telt ház, hanem az előlegként felcsattanó taps is sejttette. A két szimpatikus konferanszié, ukrán nyelven Boris Derda, aki kiváló énekes és magyar nyelven Bakos Magda, az egyik kárpátontúli magyar iskola tanárnője, szintén énekes — már az első percekben közvetlen kapcsolatot teremtett a közönséggel. A tehetséges fiatal Melnyicsenkó Leninről szóló dala nyitotta meg a műsort. Majd az ukrán népviseletbe öltözött táncegyüttes kárpátaljai táncképei elevenedtek meg a színpadon. Varázslatos gyorsaság, erő, lendület és igényesen kidolgozott koreográfia jellemezte a férfikar, a lakodalmas, a tréfás táncjelenetek előadását. Szuszlikov, aki az együttesből nőtt ki és ma már hivatásos művészként járja a Szovjetuniót és a világot (jelenleg Japánban turnézik), gazdag koreográfiai munkát hagyott az együttesre. A táncok zömét ő dolgozta ki, megőrizve azok frissességét, hamvasságát, bőven merített a kárpátontúli népi tánc és népzenei hagyományokból. Ugyancsak az együttes művészi játékában maradandót alkotó Bek Jenő koreográfiája is megőrizte a népi táncok sokszínűségét, gazdag ritmusvilágát. Pergő és dinamikus táncképek váltották egymást a színpadon. Családias, falusi hangulatot árasztott a lakodalmas, a népi humor buzogott a férfitáncosok virtuóz, komédiázó táncpardódiájában. A hegyi emberek derűjét, határtalan vidámságát sugározta a favágótánc. Ősi motívumok teltek meg élettel a tropotyánka, a huculka, a hopák, a szlovák csárdás és a többi táncszámban. Az ukrán és az orosz népi táncok tolmácsolói a hivatásos együttesekre emlékeztető tehetséggel mutatták be a nép által évszázadok óta megőrzött és állandóan gazdagított táncokat. Emlékezetes élmény volt a polgárháborút idéző katonatánc. MEGLEPETÉST IS HOZTAK A MAGYAR KÖZÖNSÉGNEK a kárpátontúli táncosok, énekesek. A magyar csárdás és a magyar dalok mindig sikert aratnak egyegy külföldi együttes előadásában. A népművészet ápolásában és tolmácsolásában nyújtott kiemelkedő teljesítményért kitüntetett fiatal, alig 8 éves együttes műsorában azért is jelentett külön élményt a magyar nép táncainak, dalainak színre hozása, mert olyan ország fiai, lányai táncolták, ahol közös érdek a sokféle nemzetiség hagyományainak ápolása. Bakos Magda és Uszkay István dalkettőse hivatásos énekeseknek is dicséretére válik. A tizenévesekből álló tánckar magyar csárdása is túlmutat az öntevékeny együttesek színvonalán. Kemény munka, fárasztó próbák, alapos felkészülés előzhette meg a magyarországi vendégszereplést. Ungvári, beregszászi munkások és munkásnők, középiskolás diákok, főiskolások, pedagógusok pihenőnapjain, szabad óráiban keltek életre a táncok, dalok. Nem is könynyen, mondta az előadás szünetében Vaszil Sztyepanovics Caburcev, a Kárpátontúli területi szakszervezeti tanács osztályvezetője, a kulturális delegáció és művészegyüttes vezetője. Előfordul, hogy a végzős diákok olykor elköltöznek, mások katonai szolgálatra vonulnak be, állandóan nevelni kell az utánpótlást. Hogy nem eredménytelenül, arra bizonyíték a magas színvonalú műsor, a többségében tizenévesekből álló, összekovácsolódott táncegyüttes. Sok-sok név kívánkozna ide, a szólótáncosok, az énekesek, a tánckar és a zenekar teljes névsora. Hisz valamennyien hozzájárultak a teljesség élményéhez, a kompozíció tökéletességéhez. A közönség nemcsak a kedves vendégnek járó tiszteletből udvariasságból tapsolt hoszszasan minden műsorszám után. Melnyicsenkó, Boris Gerda, Kruzsely Károly, Marina László, a zenekarvezető Boniszlavszki Tibor zenetanár és a már említettek, az együttes minden tagja, tehetségének javát nyújtotta a magyarországi bemutatkozás premierjén. Külön méltatást érdemelnének a pompás díszletek, a táncosok ruháinak káprázatos forgataga. MARADANDÓ MŰVÉSZI ÉLMÉNNYEL AJÁNDÉKOZTA MEG a magyar közönséget a kárpátontúli szakszervezeti öntevékeny táncegyüttes, amely négy napig tartózkodik megyénkben, s a továbbiakban Vaján, Szatmárcsekén és a megyeszékhelyen is fellépnek. (P. G.) Miért maradt ki? „Az előkészítő tanfolyamon azért nem jelentem meg, mert délutános voltam és nem engedtek el. A művezetőmmel alaposan összevesztem, ő nem járul hozzá az iskolához. Neki olyan dolgozók kellenek, akik mindig jelen vannak a munkahelyükön. Ez elvette a kedvem az iskolától, mert az nem ér semmit, hogy egyik héten mehetek, a másikon nem, így nem lehet tanulni.” — írja a „Szabolcs” Cipőgyár egyik dolgozója magyarázatként, amiért még a tanév kezdete előtt az előkészítő tanfolyamról kimaradt. Nyíregyházán, az elmúlt évek adataiból az tükröződik, hogy az általános iskolákban továbbtanuló dolgozók 40 százaléka hagyja abba a tanulást. Ezt a nagyarányú létszámcsökkenést az egyes osztályok legtöbbször „át tudják vészelni”. Az esti technikumi osztályokban azonban az indulás ■jelenti a nagyobb nehézséget. Szeptember 9-én volt a felvételi vizsga az esti technikum cipőipari, faipari és ruhaipari tagozatán. Az iskolákba az idén sem jelentkeztek kevesebben, mint az előző években. Tavaly a ruhaipari tagozatot halasztották el létszám hiánya miatt egy évre. Az előfelvételizettek várakozása idén eredményhez vezet. Azonban sem a cipő-, sem a faipari tagozat nem indulhat idén ha csak csoda nem történik. Pedig amikor a dolgozók a technikumba jelentkeztek, már akkor is ott állt az a mondat a jelentkezési lapokon, amelyben a vállalatok elkötelezték magukat: „Nevezettet felvételre javasoljuk és részére az iskola zavartalan látogatását, továbbá a törvényes rendelkezésekben foglaltakat biztosítjuk.” Valamennyi jelentkezési lapot aláírta az igazgató, az szb titkára és a vállalati MSZMP titkára. A felvételi előkészítő megkezdése óta érkezett levelek igazolják, hogy nem a munkások gondolták meg magukat. Az említett cipőgyári dolgozó szakképzett fiatal, egyszerűen csak többet akar tudni. Egy másik levél írója gimnáziumi érettségivel rendelkező gyakornok a Mátészalkai ERDÉRT- nél. Ő szakmai képzést remélt a faipari tagozaton. Húszéves. , — Én még órabéres gyakornok vagyok. A vállalat sem az útiköltséget, sem azokat a napokat nem fizeti, amikor be kellene járni. A keresetem így is kevés. Talán jövőre másképp tesz.Miért maradt ki? — ezzel a kérdéssel nemcsak húszévesek leveleiben találkoztunk, hiszen az előkészítőn az iskolapadokban főleg huszonötön aluliak ülnek. Több, mint tíz éve dolgozik folyamatosan ugyanabban a szakmában az a negyven évhez közeledő szakmunkás, akit így beszéltek le a továbbtanulásról. „Le kell mondanom arról, hogy tudásomat továbbfejlesszem, mivel a Nagykállói Cipész Ktsz vezetősége nem járul hozzá. Két műszakban dolgozom, így nem tudják áthidalni a termelésből való kiesést. Ez a kiesés 4 év alatt a ktsz-nek, ha iskolába járnék 32 ezer forintba kerülne, s ezt e hatalmas összeget a ktsz nem tudja fedezni”. Pedig mint a többit, ezt a jelentkezési lapot is aláírták a munkahelyen. B. E. S. tuiSH! A nyírbátori csekket BEVITTÜK Talpra állt a VÍV, de nem lehet megállni Nyugodtan hadiállapotnak nevezhetjük azt az időszakot, amikor a bank hitelképtelennek nyilvánította a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalatot. Ez tavaly történt, júliusban, amikor a tulajdonost — a megyei tanácsot — készfizető kezesség vállalására kötelezték. Ez alól néhány napja oldották fel az illetékes szervek a tanácsot és a vállalatot. Szigorú intézkedések nyomán Mi volt a rossz gazdasági eredmények oka? Nőttek a készletek, s egy gyártmány — a fényesőarmatúra — majdnem tönkretette a többit is. Nehéz helyzet volt, még szállodába is csak akkor mehettek a vállalat dolgozói, ha készpénzzel fizettek, mert csekket ott sem fogadtak el tőlük. Bár év végére valamennyire rendbe hozták a vállalat szénáját, a három vezető nyereségrészesedésének 25 százalékát visszatartotta a tanács, s három hónapig a vezetőknek a fizetése is csökkentett volt. (A részesedést most már kifizetik). Az új határozat arról tanúskodik: talpra állt a VÍV, kilábalt a nehézségek nagyjából. Hogyan csinálták? Először is csökkenteni kellett a rengeteg készletet. A vállalat anyagkészletezéssel foglalkozó dolgozóinak rendszeresen jelenteniük kellett, hogyan áll a helyzet. A meglévő készletek nagy részét feldolgozták, a többit — az elfekvőt — értékesítették. Ki kellett válogatni a feleslegeset, de úgy, hogy ne okozzon ez a termelésben gondokat. A korábbi rendeléseket lemondták, az újaknál figyelembe vették a raktáron lévő anyagokat. A készletek azóta az optimális szintre csökkentek, de ez tízmillióval kevesebb, mint a tavalyi! A helyzet tartása azonban most is kiemelt feladat, mert nem akarnak még egyszer ugyanolyan hibát elkövetni. Menet közben leállították több veszteséges, vagy nem eléggé gazdaságos termék gyártását. Az idén például egyetlen csikótűzhelyet nem készítettek már, s az elhibázott fényesőarmatúra gyártását is abbahagyták. (Pereskedni még most is járnak miatta.) Hasonló sorsra jut több fémtömegcikk-termék is. Meg akarják szüntetni a gyártást, mert ezek sem elég gazdaságosak. Közben a termelésben gépesítéssel növelték a munka termelékenységét. Az egy ledolgozott órára jutó anyagmentes termelési érték a tavalyi egész éves átlaghoz viszonyítva most az első fél évben 14 forinttal nőtt, ami szép teljesítmény. A forgácsolóüzemben olyan tartozékokat szereltek fel, amelyek gyorsabbá teszik a megmunkálást, s a marógépeknél is növelték a termelékenységet. A szériák összevonásával csökkentették az átállási időket. A vasszerkezeti üzemben daru beállításával megoldották a nagy darabok mozgatását és csökkentették a segédmunkások számát. (Ma a munkásoknak több mint fele szakmunkás, de a szakképzetlenek között is sok a betanított.) A fejlesztési alapot lényegében gépesítésre költötték el, s ez a kétmillió sok mindent megoldott. Csökkentették az improduktív létszámot, de ezt sem az iroda, sem a tmk nem érezte meg. Sőt, azóta az előkészítés jobbá vált. Rugalmasabb a kapcsolata a termeléssel. Megoldásra várnak Most már nyugodtan tervezhetnek: a DIGÉP-től mezőgazdasági szivattyúk komplett futóművének gyártását vállalták, nem kevesebb, mint nyolcmilliós értékben. Szeretnék, ha a csepeli kooperációban az idei 27 milliós alkatrészgyártás mellett kisebb komplettírozást is végezhetnének. Erre van lehetőség. Végképp pontot kellene tenni — s ez csakis a VIV-en múlik — a Csepel Autógyárral folytatott tárgyalásokra, amelyek a kézifékek gyártásáról történtek. Az autógyár szívesen adná a gyártmányt, kérdéses, meg tudják-e oldani az átvételét Nyírbátorban ? Elkészült egy 1700 négyzetméteres üzemcsarnok és a szociális létesítmények terve, igaz, átdolgozásra szorul. De ezt — hosszú lejáratú hitel igénybe vételével és megfelelő támogatással — szeretnék felépíteni. Ha sikerülne, a Csepel Autógyár megfelelő profillal telepítené be, ami munkát jelentene a bátoriaknak. ) Tavaly az első fél év végén kétmilliós a veszteség, most valamivel több — 2 342 ezer — a nyereség. Pedig az első fél évben ötmillióval elmaradtak a termelési terv teljesítésével. Ez a helyzet azonban már alap arra, hogy távolabb nézzenek, s a fejlődés érdekében a kisebb hibák kijavítása is napirendre kerüljön. Függni a partnertől ? Feltétlenül szükséges, hogy megalapozottabbá váljanak a termelési tervek, s emellett a termelést ütemessé tegyék, ne kerüljön sor negyed- vagy fél év végi hajrákra. Ehhez az is fontos, hogy a vezetés ne csak időnként legyen határozott, az évek óta húzódó személyi nehézségeket pedig meg kell oldani. A vállalatnál el kell dönteni, mi legyen a távlati cél, milyen keretek között tudnak a leggyorsabban fejlődni. Néhány év alatt szeretnék 120 millióra felfuttatni a termelés volumenét, ami előnyös lehet, ha megfelelő gyártmányt találnak. A jelenlegi kooperációk ugyanis jók kiegészítőnek, de nem fő terméknek. Ha csupán erre alapoznak, az veszélyes, hiszen függenek partnereiktől. E függő viszony pedig kárt is okozhat, különösen akkor, ha — mint épp példa is van rá, — valamelyik partner tartósan fizetésképtelen. A vállalat fejlődése és biztonsága érdekében meg kell tehát keresni a saját terméket, akár licencvásárlás útján is. Erre pedig — tekintve a hosszabb felkészülést — sürget az idő. Kon István Tabi László: Daliás idők (1945—1946) (történelmi visszapillantás a karcolatokban) II. Lincs lakása ? Igényeljen! I. FEJEZET A Kősó utca 4-ben laktam húsz éve. Ez a ház az ostrom alatt kissé megsérült. Tegnap egy lovas kocsi vágtatott el a ház előtt, mire az egész ház összedőlt. Rögtön láttam, hogy lakást kell keresnem. A romok alól kihalásztam a kalapomat, a fejemre tettem és elsiettem az elöljáróságra A portás a XXIX./F. ügyosztályra utasított. Itt megtudtam, hogy a dolog roppant egyszerű. Kérvényt kell írnom 4 példányban, meg kell neveznem, hogy melyik üres, vagy elhagyott lakást igénylem és kész. Máris beköltözhetek. Fütyörészve távoztam. Ez igen! II. FEJEZET Bevittem a kérvényeket. Remekül sikerültek, Thomas Mann sem írhatott különbeket. Kiderült, hogy az a Lapát utcai lakás, amelyet kértem, nem utalható ki, mert sohasem laktak benne, s így nincs akitől elvegyék. Egyébként a kérvények rosszak, mert kevés bennük az új bekezdés. Ezenfelül pedig alá kell íratnom őket a házbizalmival, a tömbparancsnokkal, vagy egy olyan személlyel, illetve testülettel, amely, vagy aki helyhatósági és együttes láttamozást — de ez nem tartozik ide. Mindezeken kívül bizonyítanom kell, hogy a Kősó utcai ház összedőlt. Csatolnom kell a kérvényekhez egy-egy darab háztörmeléket, GKM- kapoccsal odaerősítve, két tanú igazolásával, hogy valóban a Kősó utca 4-ből valók, mert sokszor megesik, hogy hamisítják a törmeléket. Ha beviszem az így felszerelt kérvényeket és megnevezek egy másik lakást, azonnal beköltözhetem, mert egyébként jogosult vagyok. III. FEJEZET Találtam egy elhagyott nyilaslakást a Ménkű utca 6-ban. Újból megírtam a kérvényeket, s most már teljesen felszerelve egy kis kézikocsin elhúztam az elöljáróságra. Úgy látszott, hogy minden rendben van. — Kié volt ez a lakás? — kérdezte a lakáshivatali ügysegéd-tiszthelyettes. — Malcsák Benő pártszolgálatosé, aki megszökött Pestről. — És honnan tudja, hogy nyilas volt? — Ott a házban is lelőtt három zsidót. — Ez semmit sem bizonyít. Néró 2000 zsidót öletett le, és mégsem volt nyilas. __ — De ez a Malcsák zöld ingben járt és biztos tudomásom van róla, hogy nem volt római császár. — És hátha csak viccből lőtte le őket? Bizonyítani kell, hogy nyilas volt. Én is zöld ingben járkáltam, mégis itt vagyok. IV. FEJEZETT A kérvényekhez GEM-kapoccsal csatoltam három lakót a házból, akik eskü alatt vallották, hogy Malcsák nyilas volt, így már rendben volt. — A lakás üres? — Tele van Malcsák bútoraival. — Hát akkor? Mit akar tenni? Ki akarja dobni a szegény bútorokat, akik nem tehetnek semmiről? — Nem kérem. Az én bútoraimra ráomlott a ház. Igénylem a bútorokat is. Vigyázni fogok rájuk. Apjuk helyett anyjuk leszek. — Akkor ez a kérvény nem jó. — Miért? — Mert akkor az árvaszékhez kell címezni. XIII-as ügyosztály, alagsor 280. Ott benyújtja és kész. Mert egyébként jogosult És kidobott V. FEJEZET Benyújtottam. Onnan átküldték az iktatóba, onnan a számvevőségi ellenőrzésbe, onnan visszaküldték nekem azzal, hogy a kérvény rossz, mert azt, hogy elöljáróság, nagy E-vel kell írni. Egyébként azonban jogosult vagyok. , VI. FEJEZET Szerencsémre a Kőse utcai ház udvarán egy fedett illemhely épségben maradt Ide beköltöztem és elhatároztam, hogy szakítok az Elöljárósággal. Kicsi, de az enyém — gondoltam. Egészen otthonosan éreztem magam. Ma reggel ki kellett költöznöm. Malcsák Benő ugyanis megérkezett Grácból és szükséglakásomat kiigényelte a húga részére. Ugyancsak kiigényelte bútoraimat a romok alól Az Elöljáróság azonban úgy döntött, hogy nekem kell kiásnom azokat mert az enyémek voltak. (Folytatjuk)