Kelet-Magyarország, 1970. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

1. oldal KELET MAGYARORSZÁG Külpolitikai összefoglaló­­k­ Nigériában megszűntek a harcok • Gowon tábornok közkegyelmet ígér­­ Segélyszállítmányok az éhezőknek A nigériai fejlemények vál­to­zatlanul élénken foglalkoz­tatják a nemzetközi közvéle­ményt. A legfrissebb jelenté­sek szerint a lagosi kormány diadalmas csapatai folytatják előnyomulásukat a balzaci szamárbőr mintájára apróra zsugorodott biafrai szakadár állam területén. Összetűzé­sekről nem érkezett hír és ez arra vall, hogy a biafrai csapatok teljesítik Ojukwu megbízottja, Effrong vezérőr­nagy kapitulációs parancsát. Most, hogy a háború gya­korlatilag befejezettnek te­kinthető, a szeparatisták ed­digi támogatói igyekeznek világszerte felszítani a győz­tes szövetségiek ,,várható megtorlásának” hisztériáját. A központi kormány reagá­lásából kitűnik, hogy maga Yakubu Gowon tábornok, nigériai államfő is fontosnak tartja ezt a kérdést. Lagos hivatalos nyilatkozatban, célzatos hangulatkeltésként utasította vissza a mestersé­gesen táplált aggályokat,­ amelyeknek a hírügynöksé­gek eddigi beszámolói sze­rint sincs semmiféle reális alapjuk. Gowon tábornok rádióbe­szédben erősítette meg az amnesztiával kapcsolatos, korábban elhangzott ígére­tét. A közkegyelem — hang­súlyozta a tábornok — mind­azokra vonatkozik, akik rendben átadják fegyverei­ket a szövetségi kabinet be­vonuló katonáinak. Gowon sürgette tisztjeit, mielőbb vegyék át a közigazgatási funkciókat a visszafoglalt szakadár területeken és nyújtsanak azonnali segítsé­get az ottani, súlyosan nél­külöző lakosságnak. A máris megindult segélyakció mére­teire jellemző, hogy egyet­len napon, kedden, 800 ton­na élelmiszert juttattak el a legínségesebb körzetekbe. A középnyugati tartomány ka­tonai kormányzója utasította katonáit, hogy állítsanak fel szükségtáborokat az otthon­talanok és éhezők befogadá­sára. Csaknem bizonyos, hogy most, a harcok elcsendesedé­­sével szélesedik majd a rá­szorulók nemzetközi segélye­zése is — Tubman libériai el­­nök máris 25 ezer dollárt ajánlott fel erre a célra. Mint ismeretes, az eddigi szállít­mányok nehezebben jutottak el rendeltetési helyükre, hi­szen többször beigazolódott a szövetségi kormánynak az az állítása, hogy bizonyos nyu­gati körök ilyen formában is katonai segítséget nyújtottak a szeparatistáknak és ezzel meghosszabbították a véron­tást. Úgy tűnik tehát, mind em­beri, mind politikai viszony­latban megoldódóban van Ni­géria legnagyobb és az afri­kai kontinens egyik legna­gyobb problémája: az éhezők élelemhez jutnak, a betegek gyógyszerhez és Afrika leg­népesebb országa pedig vég­re ráléphet a modern nem­zetté válás nagy áldozatok árán megtisztított útjára. A győztes nigériai szövetségi csapatok elfoglalták a szakadár Biafra ideiglenes közigazgatási központját. A szakadárok vezetője, Ojukwu tábornok elmenekült az ország­ból. A háború szörnyűséges következményeként éhhalál fenyegeti — ha csak gyors se­gítség nem érkezik — a csontig lesoványodott, a betegségekkel szembeni ellenállóképes­ségüket elvesztett biafraiakat. (Telefoto) 1979. január 14. Magyarok között a Vajdaságban 3. Egyik reggel telefonhoz hívtak: az újvidéki rádió M. Stúdiójában vasárnap délelőtt tartják a „Ki beszél szépen ?” vetélkedő nyilvá­nos döntőjét. Küldik a meg­hívót és arra kérnek, vegyek részt a vetélkedőn, öröm­mel tettem eleget a meghí­vásnak. Vasárnap reggel a zúzmarába öltözött Tito marsall sugárútról egyene­sen a rádió 2-es számú be­járatához siettem. (A vetél­kedő főleg azért érdekelt, mert tudtam, hogy része an­nak a nagyszabású és­­sok­színű nyelvművelő program­nak, a­melyet a hivatalos szervek támogatásával az újvidéki rádióiskola és a Jó Pajtás című gyermeklap az általános iskolás korú gyer­mekek körében végez. A Jó Pajtás a Vajdasági Gyer­meknevelési Tanács lapja. Hetenként 25 ezer példány­ban jelenik meg és vala­mennyi magyar tagozatú is­kolába eljut­. Az M. Stúdióban a néző­téren ülve együtt izgultam a versenyzőkkel és magam is láttam: az anyanyelvhez tartozás élményét erősítik a gyermekekben Olyan korban, amikor értelmük a szépre, a jóra, a nemesre a legfogé­konyabb. Beszélgettem Bor­bély Jánossal, a rádióiskola fiatal és lelkes vezetőjével. Elmondta, 26 általános is­kola több száz hallgatója vett részt a „Ki beszél szé­­pen?” vetélkedőn, ahol is a döntőben erős mezőnyben, színvonalas küzdelemben egy temerini kislány, Giricz Aranka került az első hely­re. A kislányt a nagymama neveli, szülei vendégmun­kások Dániában. Évente egyszer látogatnak haza... A Vajdaságban élő ma­gyarok szellemi központja: Újvidék. Ám ezt eléggé el­bizonytalanodva mondom, mert igaz ugyan, hogy eb­ben a városban élnek és dol­goznak a "legtekintélyesebb magyar nyelvű politikusok, írók, tudósok, de a Vajda­ságban szellemi központ még Szabadka is, népszínhá­zával, a Hét Nap című heti­lapjával, az Elesjei című irodalmi manifesztációjá­­val, továbbá szellemi köz­pont Zenta, Topolya, sőt Zombor is, a maga módján. Még­is Újvidék áll az ér­deklődés központjában. Ott­­artózkodásom napjaiban ünnepi ülésén eméékeztek meg az újvidéki rádió 20 éves fennállásáról és már készült a népszerű Magyar Szó című napilap jubile­umi száma. Az újvidéki rádió 20 éves a Magyar Szó, 25 éves. Rajcsán István, az újvidéki rádió igazgatója megismertette velem a rá­dió működését. Hat nyelven sugároz műsort, s talán egyetlen mondatban úgy fog­lalhatnám össze jelentő­ségét, hogy ez a rádió volt az első nagy lépés, hogy el­ismertessék a közvélemény­nyel a nyelvek egyenjogúsá­gát a gyakorlatban is. - Egy napot Temerinben töltöttem. Mintha Kunhe­gyes, vagy Dombóvár utcáit járnám. Mindenütt magya­rul beszélnek: az utcán, a vendéglőben, a Szkupstiná­­ban­, az iskolában, minde­nütt. Az iskola udvarán gyerekek hógolyóznak és harsány „üsd, vágd, nem apád” kiáltásokkal bátorít­ják egymást. ökrész Károly, a községi szkupstina elnöke állatorvosként dolgozott a községben, négy esztendeje választották meg a falu ve­zetőjének. Széles látókörű, művelt ember. Ez a vezérlő mondata: „Együtt kell él­nünk, itt születtünk, ez a hazánk.” Megajándékozott Temerin történetével, amely magyar nyelven jelent meg Temerin Község Szkupstiná­­ja Művelődési és Tanügyi Tanácsa kiadásában, ökrész Károly az előszóban eg­ye­­bek között ezt írja: ..A tör­ténetem nagyon sokszor szembeállította az Itt élő né­peket és ennek mindenkor tragikus lett a kimenetele. Szolgáljon tanulságul az új nemzedéknek mindaz, amit átélt ennek az évszázados Temerínnek népe a történ­­­e lem során, és ne engedje meg, hogy valaha is megis­métlődjenek annak sötét dátumai.” A magyarokat Vahcí-“ár­­szert© elismerten jó földmű­­velőknek tartják, s az újsá­gok gyakran mutatják be a kiváló állattenyésztőket, ku­koricatermesztőket és rend­szeresen méltatják a kubi­kosok országépítő munká­ját. Régebben, évekkel eze­lőtt főleg földművelésből él­tek a vajdasági magyarok. Néhány év óta mind nagyobb számban találjuk őket az üzemekben. Elsősorban a fiatalok hagyják ott a mező­gazdaságot, s az­ iparban, a kereskedelemben helyez­kednek el. Nagyon sokan külföldön dolgoznak. Talán ez­ az oka annak, hogy a Vajdaságban élő magyarok egy része — feltehetően a nyugati propaganda hatására — a valóság minimuma nél­kül beszél mai hazai viszo­nyainkról. Némelykor az volt az érzésem, hogy az Ausztráliában élő honfitár­saim tájékozottabbak, job­ban ismerik a mai megvár valóságot, mint­ a szabadkai vagy az eszéki magyarok. Ennek ellenére a Magyaror­­szágról érkező mindig szíve­sen látott és kedves vendég a Vajdaságban. Végül újból ott álltam az újvidéki pályaudvar hatal­mas, három emelet magas árucsarnokában és a Belg­rád felől érkező gyorsvonat­­ot vártam. Arra gondoltam, tíz n­appal korábban az volt még a legnagyobb gondom, hol is kezdjem majd a be­számolómat. Most viszont, a hazaindulás percében az a legnagyobb bán­­om, hogy a tél és ez idő rövidsége­­ mi­att még a töredékét sem nézhettem meg abból, amit -„ Vadasásé önmagából ..fel­kínált”. De majd a legköze­lebb... Szekusly Péter Összeesküvést lepleztek le Szudánban Khartoum (MTI): Khaled Hasszán Abbasz szudáni hadügyminiszter kedden bejelentette, hogy a szudáni­ hadsereg a Szudáni Forradalmi Tanács megdön­tésére irányuló összeesküvést hiúsított meg. A puccskísér­let vezetőjét Abdullah Mo­hamed Adam dandártábor­nokot és néhány tiszttársát letartóztatták. Ügyüket ka­tonai bíróság tárgyalja majd. Abbasz közlése szerint a puccsot­­ imperialista és szudáni ellenforradalmi ele­mek sugalmazták. A kor­mány hamarosan közzé teszi az összeesküvés részleteit. M­cCarthy Párizsban Párizs (MTI): Eugene McCarthy szenátor, aki hétfőn találkozott a dél­vietnami ideiglenes forradal­mi kormány Párizsban tár­gyaló képviselőjével, és az amerikai delegáció megbízott vezetőjével, kedden a VDK párizsi küldöttségével tárgyalt. Az újságírók kérdésére a szenátor nem volt hajlandó válaszolni, Párizsban tanuló amerikai diákok gyűlésén azonban kijelentette, hogy a megbeszélések célja ,,a há­ború befejezése lehetőségei­nek felkutatása és semmi más”. " fúdd d tú’UéitdcfH'... 3. Mi történt közben idehaza? Hiszen nyilvánvaló volt, hogy a moszkvai megállapodásnak csa­k úgy v­n igazán értéke, és értelme, ha az átállást vég­re is hajtják. Csak így való­sulhatott volna meg viszony­lag kevés áldozattal Magyar­­ország felszabadulása. 1944 őszén már biztos volt, hogy a Vörös Hadsereg előbb vagy utóbb felszabadítja Magyar­­országot. A Vörös Hadsereg termé­sz­­esen rendelkezett a maga eti­ilógiai elgondolásaival és fig­ylembe kellett vennie sa­­ját biztonsági szempontjait is. Me­ggondolatlanul nem koc­káztathatta katonái életét. Az orz­ág gyors felszabadulásá­hoz tehát magyar közremű­ködésre is szükség lett volna, azaz meg kellett volna nyit­ni a kaput a szovjet hadsereg előtt, hogy a magyar erőkkel együttműködve a legrövidebb időn belül kiűzhesse a náci hordákat Magyarországról. Ennek a érvnek az elvi alap­jait fektették le a többi között írta: Wesselényi Miklós a moszkvai fegyverszüneti egyezményben. A gyakorlati megvalósításnak, a kezdemé­nyezésnek magyar részről kellett bekövetkeznie. Ezen a téren azonban igen n­agy eltérés volt a hivatalos és nemhivatalos magyar ma­gatartás között. Míg a ma­gyar ellenállási mozgalom legfőbb ereje, a kommunista párt által vezetett Magyar Front mindent megtett, hogy a célt minél hamarabb elér­jék, addig a hivatalos magyar szervek, élén a kormányzó­val, még a fegyverszünet alá­írása után is csak „fél gőzzel” láttak hozzá a fegyverszünet megvalósításához. Nagyrészt ennek a szerbléletnek és ma­gatartásának következménye lett, hogy az október 15-i Horthy-féle kiugrási kísérlet kudarcba fulladt. A Magyar Front, a Béke­párt kezdeményezésére, nyomban a március 10-i náci megszállás után megalakult. Először három párt alkotja: a kommunista, a szociáldemok­rata és a kisgazda párt. A Magyar Front felhívással for­dult az ország népéhez, ille­gális röpiratokat, újságokat adott ki, de természetesen nem elégedett meg pusztán ezzel. Ságvári mártírhalála egyik fényes bizonyítéka a Front elszántságának. Ahogy a háború közeledett az or­szág határaihoz, a Front mind aktívabb lett. Már a jövőre gondolt, s ezért elhatározta, hogy sorait kibővíti, a Nem­zeti Parasztpártot is felveszi a Frontba. A­ kisgazdapárt jobbszárnya ellenezte ezt, de végül mégis sikerült elérni a Front kibővítését. A Magyar Front tekintélye már akkora volt, hogy 1944 őszén Horthy is kereste vele az összekötte­tést, kabinet irodája útján. A Frontnak, illetve a Fron­ton belül a Magyar­ Kommu­nista Pártnak az volt az ál­láspontja, hogy még az utol­só pillanatban is lehetséges az együttműködés Horthy, a hadsereg és a Magyar Front között, ha ez az együttmű­ködés egyben a hivatalos ma­­­­gyar politika teljes fordula­tát jelenti, s ezzel megakadá­lyozzák, hogy az ország had­színtér legyen. A kommunista párt javaslatára a Ma­gyar Front szeptember végén memorandumot juttatott el a kormányzóhoz, ebben megfo­galmazta követeléseit, mely­nek lényege a fegyverszünet haladéktalan megkötése és a németekkel való szembefor­dulás volt. Amikor Horthy a Magyar Front memorandumát elol­vasta, az általa kiküldött fegyverszüneti delegáció már Moszkvába érkezett és két nappal később már a felté­teleket is ismerte. Ezek lé­nyegében nem különböztek a Magyar Front kívánságaitól. Mikor pedig október 11-én találkozott a Magyar Front képviselőivel, Horthy el is fogadta ezeket a feltételeket, mert a fegyverszünetet már aláírták. Ennek ellenére Hor­thy még mindig taktikázott. Két nappal azután, hogy a Faraghó-féle küldöttség elindult Moszkvába, Vörös János Vezérkari főnök Hort­­­hy megbízásából Kenessey Pongrác Ilona utcai lakásán találkozott Szakasits Árpád­dal és Tildy Zoltánnal, hogy Velük a kormányzó hevében az átállásról tárgyaljon. Ezek a megbeszélések, noha már csak percek választották el a tizenkettedik órától, a kormányzó részéről még mindig csak jel­legűek voltak. Október 11-én késő este, tehát aznap, amikor Moszkvában aláírták a fegyverszünetet, Horthy a legnagyobb titokban fogadta Szakasitsot és Tildyt. Az­ elővigyázatossági rendszabá­lyok rendkívüliek voltak. Lá­zár testőrparancsnok külön polgári ruhás testőröket kül­dött a két politikus védel­mére. A kihallgatás baj nél­kül folyt le, de nem sok konkrét eredményt hozott. Tildyt a kormányzó arra akarta rávenni, hogy az el­kerülhetetlen földreform ne legyen túlságosan radikális. Bzakási­ssal pedig — mint­hogy a kormányzó ekkor már megkapta azokat az in­formációkat, melyek szerint a németek nélküle nyilas­­kormányt kívánnak felállíta­ni, s arról akart tárgyalni, hogy a munkásság fegyverrel a kezében akadályozza meg egy tiszta nyilas kormány megalakulását. A munkásság felfegyverzésével a kommu­nisták természetesen egyet­értettek és nagyon valószínű, hogy csakis a felfegyverzett munkásság segítségével le­hetett volna az­ október 15-i kiugrást eredményesen vég­rehajtani. Arról azonban szó sem lehetett, hogy a titon­­kásságot a Horthy-rendszer védelmében fegyverezzék fel. Két nap múlva, amikor Horthy olyan információkat kapott, hogy a németek még­­sem kívánnak tiszta nyilas kormányt alakítani, közölte, hogy az egész dolog tárgy­talan, mert a közvetlen ve­­szély elmúlt. Lehet-e ezek után csodál­kozni azon, ami történt? A németek többé-kevésbé nyíl­tan készültek arra, hogy tel­jesen kezükbe vegyék a ha­talmat. Jó információval rendelkeztek mindenről, el­sősorban Horthy gyengeségé­ről. Egy ködös hajnalon el­raboltak Bakay Szilárd tá­bornokot, akinek az átállás esetén Budapest védelmét kellett volna vezetnie, Szá­las­it, pedig egy gellérthegyi villában tartották készenlét­ben. Ugyanakkor a felszaba­dító Vörös Hadsereg, mely Makó mellett szeptember vé­gén lépte át az ország ha­tárát, már elfoglalta Debre­cent és Szegedet és egyes pontokon alig 100 kilométer­re állt a fővárostól. A fegy­verszünetet aláírták, csak cselekedni kellett volna De Horthy most is habozott, s a németek megelőzték. Egy olyan időpontban provokál­ták ki cselekvését, mely szá­­­mukra volt kedvező, ezáltal Budapest és az ország je­lentős részének SZertvedését hónapokkal meghosszabbítot­ták. (Folytetjuk)

Next