Kelet-Magyarország, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
fmtégrak . JEGYZETEK 31 Manipuláció helyett Beszélgetésünk végén mondta a megyei építőipari vállalat asztalosüzemének vezetője, hogy ha az országos gyakorlatot követnék, kérhetnének a termékeikért nagyobb árat is. „De nem tesszük, bár az üzemnek külön kell ma már gazdálkodni, s a nyereség is külön elszámolásra kerül...” Vagyis: nem emelik az árakat, hanem inkább növelik a termelékenységet. Ahogy kifejezte az üzemvezető: tisztességes munkával és nem manipulációkkal akarják megszerezni a hasznot. Figyelemre méltó a nyíregyházi asztalosüzemiek gyakorlata, amivel „kiugrottak” az utóbbi egy év során. Hatvanfős létszámmal termeltek kilencmillió forint értékű ajtót, ablakot, beépített szekrényt. Célgépeket állítottak munkába, átszervezték a kis brigádokat nagy létszámúakká, s megváltoztatták a technológiai munkafolyamatot javítottak közben az anyag minőségén, a szerkezeti megoldásokon, s a hiánypótlási jegyzőkönyvekben alig-alig szerepelnek. Tevékenységüket a vállalati programra építik. Hogy a részintézkedések jól beváltak eddig is, azt mutatja: a hatvan ember kilencmilliós termelésének nyomán másfél milliós a nyereség. Ha így is tehet, minek a tisztességtelen haszon? 2 1 Toborzás — új módon Kétszázfős új üzemet indítanak munkába 1971-ben a Nyíregyházi Gumigyárban. A gumiabroncsüzem most még csak épül, de a kétszáz dolgozót már most keresik a gyáriak, hogy szakaszosan elküldjék őket a munkát betanító budapesti Cordatic gyárba. Nemrégiben tárgyaltak erről a gyár vezetői a megyei tanács vb munkaügyi osztályával, s megszületett a megállapodás, amely szerint a gyár a városhoz közeli és jó közlekedéssel rendelkező körzetekből toboroz elsősorban férfi munkásokat. Újszerű ebben a toborzásban az, hogy a gyár helyesendöntött úgy: a toborzásra kijelölt községekből meghívják gyári látogatásra a tanácsok vb-elnökeit, bemutatják nekik a gyár üzemeit, szociális létesítményeit, lássák, hová kerülnek majd azok a lakosok, ahonnan jelentkeznek az üzemdolgozóinak. Ibrányban jártak például nemrég a gumisok műszaki és gazdasági vezetői, s baráti beszélgetés után meghívták a gimnázium és az általános iskola nevelőit, hozzák el gyárlátogatásra a tanulókat, ismerkedjenek , ha látják, milyen szép, tiszta, kényelmes munkakörbe kerülnek, könynyebben választják a vegyiparnak ezt a Szabolcsban eddig ismeretlen ágát. Ma még szokatlan az ilyenfajta munkásszerzés. Holttap e nélkül már elképzelhetetlen. Kopka János 31 Hűség a tsz-hez . Ezekben a napokban a zárszámadási közgyűléseken egyre több termelőszövetkezetben születik határozat arra, hogy ismerjék el a közösségért tíz vagy ennél több éve tevékenykedő, hűséges tagokat. Legutóbb a mándoki Új Élet Tsz közgyűlése döntött a törzsgárda megalakításáról, elismeréséről, s elfogadta a vezetőségnek a javaslatát, mely szerint jegyzőkönyvben örökítik meg azok neveit, akik a tsz alakításától kezdve helytállnak. Fényképet készítenek az úttörő tsz-tagokról, s a közgyűlés határozatilag mondta ki, hogy jogosultak a törzsgárdajelvény viselésére. Hetvenhét tsz-tag részesült ebben a kitüntetésben. S, hogy érdemes volt kitartani jóban-rosszban, azt a borítékok is bizonyítják. Részükre egyenként 1500 forintot szavazott meg a közgyűlés amolyan hűségjutalomként.. Első alkalom, hogy sor kerülhet szövetkezeteinkben iyen aktusra. Csak dicsérni lehet az olyan tsz-vezetést, amely gyorsan reagált az Országos Termelőszövetkezeti Tanács felhívására. A termelőszövetkezetekben a törzsgárda alapításának a célja: a szövetkezeti mozgalomhoz hűséges tagok fokozott erkölcsi és anyagi megbecsülése. Ott cselekszenek helyesen, ahol élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen senki számára nem lehet közömbös, hogyan erősödnek tovább közös gazdaságaink milyen erős szálak fűzik a tulajdonosokat — a tsz-tagokat és alkalmazottakat — a termelőszövetkezetükhöz. _ . _ _ . Farkas Kalman fcf&ET-MAGYARORSZÁG Záhony gondjai Miért késtek 25 ezer vagon átrakásával? Közismert, milyen fontos szerepe van Záhonynak, mint vasúti csomópontnak az ország vérkeringésében. Nem közömbös, az érkező és induló szerelvényekből, a széles és normál kocsikból mennyit tudnak időben átrakni, indítani. Ha egy-egy nehézipari kombinátban, fontos munkahelyen csak egy napot késik néhány vagon nyersanyag, keresett cikkféleség alapanyaga, rengeteg gond, boszszúság, veszteség adódik ebből. Arról nem is szólva, ha egyes külkereskedelmi partnereink is késve kapják szállítmányainkat. Munkaerőhiány és távolmaradók Mindenképpen nagy gondot okoz tehát az a 2500—2600 vasúti széles kocsiban lévő áru, amelynek átrakásával, továbbindításával késtek meg Záhonyban. Több tízezerre tehető vasútikocsi -rakomány gondos, pontos továbbítása mellett nem soknak tűnik ez a szám. Mégis szót érdemel azonban a záhonyiak gondja, mivel azok egy része már korábbi keletű és változatlan. Záhonyból és körzetéből jelenleg 344 munkás és alkalmazott hiányzik. Megyénkben nagyon sokan várnak még munkalehetőségre, ott azonban nincs elég munkáskéz, s ennek több oka van. Nem lehet mindent az átmeneti munkaerőgondoknak tulajdonítani. Nem tehetnek arról sem, hogy az áruk pontos továbbításához szükséges vasúti kocsikból csupán januárban több ezret nem kaptak meg! A munkaerőhiány mellett gyakori, hogy egy-egy dolgozó hónapokat hiányzik igazolatlanul munkahelyéről. Beszélgettek már a rendszeresen hiányzókkal, volt ennek eredménye is, közülük azonban többen azóta is a hiányzók közé tartoznak. A munkafegyelem javításának ez a módja sem vált be és a kirívó esetek miatt 15 dolgozót bocsátottak és Mit mondhatnak erre azok, akik még az elmúlt évi rendes szabadságukat sem vehették ki? Nem adhatták ki részükre, mert szükség volt munkájukra szabadságuk ideje alatt is. Most már azonban hiábavalónak bizonyul a kérelem, hogy ne menjenek szabadságra, nagyon sokan bejelentés nélkül szabadságolják magukat Az egész évi fáradságos munka után jogosnak tartják a pihenést. S mit lehet erre mondani? Vendégbrigádok és „gépesítés“ A gondokon úgy igyekeztek segíteni, hogy a vasút más területéről irányítottak az átrakáshoz munkásokat Záhonyba. Volt is ennek haszna, mert minden „idegen" munkaerővel útnak indított szerelvény áru nagy hasznára vált a népgazdaságnak. Gyakran előfordul azonban, hogy a vendégbrigádok munkával, azaz vagonátrakással történő ellátása érdekében pihentették a helybelieket, hogy amazok ne legyenek munka nélkül. Ilyen módon sem lehet az alapvető nehézségeken segíteni. S ahol ilyen gondok foglalkoztatják a vezetőket, hogyan lehetséges csökkenteni a munkaidőt? Márpedig a záhonyi munkások is kérik ezt, mondván, szeretnék, ha azonos elbírálás alá esnének más területeiken dolgozókkal. S mivel ezt egyelőre nem tudják részükre biztosítani, többen kilátásba helyezték: kedvezőbb munkahely után néznek. Önkéntelenül is felvetődik a gondolat: ha kevés a munkás, miért nem gépesítik a termelést? Így nem csak munkaerőt takarítanának meg, hanem termelékenyebbé, könnyebbé válna a munka is. Próbálkoztak ezzel is. Korábban lapunkban is szóvá tettük, hogy a záhonyiak felettes hatóságai az ömlesztett áruk mozgatására 10 darab kisgépet vásároltak 13 millió forintért Már a próbaüzemeltetéskor jelezték azonban a záhonyiak, a gépek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Akkor sem, s ebben az ügyben most sem veszik figyelembe véleményüket A gépeket legyárttatták, le is szállították. Hosszú hónapokon át hevertek ezek a gépek tétlenül Most hol az egyik, hol a másik üzemképes, de nem sok köszönet van bennük. Működtetésük gazdaságtalan, ráfizetéses. A záhonyi gazdasági vezetők a közelmúltban adtak számot a vasúti pártbizottságnak: ezek a gépek egyenként 4 dolgozóval 24 óra alatt 1,8 széles kocsi átrakására képesek. Ugyanakkor kért erővel, csúzdás megoldással 6 ember fele annyi idő alatt 2—3 széles kocsiból tudja az ömlesztett árut másik kocsiba rakni. Kért átrakással tehát háromszoros teljesítményt tudnak eléri. S amikor számon kérték a gazdasági vezetőktől, miért üzemeltetik mégis ezeket a gépeket, azt mondták: elrendelték felülről, csinálni kell! Akkor is, ha ez ráfizetéses? Nem döntik el.« Legendákat költöttek már arról is, miért állnak üresen Záhonyban a drága pénzen épült új lakások, közülük egy kétszobás 1968. december 19-e óta. Nem azért, hogy nem lennének akik beleköltöznének. Ugyanis nem Záhonyban döntik azt el, hogy kik jogosultak lakásra, hanem felettes hatóságuk, s amíg fent nem döntenek, addig üresen állnak. Azok is csalódtak, akiktől régen lefogták a téli tüzelő árát, de azt még most sem kapták meg a vasúttól.. Hamarosan emelik a vasúti dolgozók munkabérét. Ez vonzóbbá teszi majd e munkát, de ezenkívül nagyobb figyelmet kell fordítani a záhonyiak más irányú gondjainak megoldására is. Nagy Tibor ! Szakma? Nem. Még csak nem is segédmunkás. Egyszerűen kubikos. De áld szereti, annak hivatásává válik, mert ez az egy szó sok mindent takarhat. Az építésvezető szerint: „Egy fegyelmezett, sokoldalú kubikos, vagy a segédmunkás többet ér, mint a hanyág, képzetlen szakmunkás.” Tóth Antalnak csinos, új lakása van Nyírpazonyban. Kubikos, de a vakolást maga végezte el rajta. Most az új szálloda és a MEZŐBER- székház építésén dolgozik. Egy nyolctagú brigádnak a vezetője. Nyolc éve van együtt a brigád, azóta még építésvezetőséget sem változtattak. Brigádelsők ezen a munkahelyen. Ők hatan, nyírpazonyiak és egy, a nyíregyházi tanyabokorból kerékpáron, a nyírbogdányi brigádtag pedig vonatom jár be. Mindennap. Nyolc év alatt még egyszer erra késtek. Hetem kerékpárod. Hétensnyáron. Pedig jár Nyírpazonyból autóbusz is. S a brigádvezető már átlépte a negyedik x-et. Csak mosolyog: „Megszoktam”. Aztán azt ismondja: nem jó nekik az «Bitóbusz, mert ásatás netremerje van. Korán indul és hazafelé is hozzá lennének kötve. S különösen amióta a betongyár dolgozik, nem lehet percre kiszámítani a munka befejezését. Gyakran jön olyankor az anyag, amikor már csak fél óra van hátra a műszakból. A betont pedig be kel dolgozni. A Kossuth téri ABC áruháznál meg éppen éjszaka kellett dolgozni, mert nappal balesetveszélyes lett volna. Alattuk ugyanis a kőművesek, meg a szerelők dolgoztak. Nekik pedig még nem volt balesetük, amióta együtt varrnak. Álmennyezet, meg araj jön. Alapásás, elemgyártás, kész szerkezetek felállítása, betonozás vízmértékbe, parketta alá. Bemérni, függőbe állítani a tartópilléreket, fedőelemeket. Mi is lenne az építkezéseken, ha a kubikos csak árkot ásna és sima betont* készítene? Az új posta építésénél például a brigád egy kőműves irányításával 300 köbmétert falazott be. Természetesen ez már csak afféle ráadás volt. Akadt ott olyan „fogd meg” munka is, amiből legalább 30 ezer forint haszna származott a vállalatnak. A födémgerendák beemeléséhez ugyanis Budapestről kellett volna bérelni egy nagyobb karú emelődarut. A brigád vállalta, hogy elvégzi ezt a munkát. Nem volt könnyű dolog. A keskeny falon szinte életveszélyes „játék” kezdődött. Óvatosan, szinte centiméterenként csúsztatták helyére a súlyos gerendákat. Közben módosítottak a „technológián”, lemezt tettek a falra, hogy simábban, könnyebben menjen a munka. Ha belegondolnak, még most is „borsódzik” a hátuk.. Más alapot ástak az egyik építkezésen. Tovább már nem lehetett mélyíteni, mert az oldalai beomlással fenyegettek. Hívtak hát egy hazai ácsot és megmutatták, hol kell kiducolni. „Hogyan kell azt csinálni?” — kérdezte. A brigádvezető elvette tőle a szerszámot, hoztak megfelelő anyagot. Megmutatta és meg is csinálta. Talán egy piramist is öszsze lehetne állítani azokból az anyagokból, amelyet 8 év alatt együtt megmozgattak. Hiszen felsorolni is sok lenne azokat az építkezéseket, ahol dolgoztak. Konzervgyár, Simai úti nagy trafóállomás, illetményszámfejtő hivatal, Zrínyi Ilona utcai iroda és lakás, a két nyíregyházi ABC-áruház, istálló a Ságvári Tsz-ben és így tovább. Legutóbb az impozáns külsejű TITÁSZ-székház, s most a szálloda. Legbüszkébbek mégis az ipari szakmunkásképző új épületére, ahol az alapásástól kezdve a befejezésig ott voltak. Testvér,ségett is dolgozik együtt a falubeliek között. Jól megértik egymást. Már háromszor nyerték a szocialista címek Amikor a brigádnaplót kérem, sajnálkozva mentegetődzik: „Elvitték. Mintának egy másik építésvezetőségre.” ... találván Heten kerékpáron 12 Mai Fejlesztések Tiszavasváriban (Tudósítónktól) Az ez évi költségvetési és fejlesztési terv, valamint az elmúlt évben végzett társadalmi munka értékelése szerepelt a Tiszavasvári Nagyközségi Tanács pénteki ülésének napirendjén. A nagyközségi cím elnyerésével megnőttek a község előtt álló feladatok, s ezzel együtt a kiadások is. Így az 1970. évi költségvetés összege 9 millió forint, amelyből 6 millió forintot a művelődésügyi és az egészségügyi feladatok ellátására fordítanak. A költségvetésből tovább bővítik a járda- és villanyhálózatot, 3 ezer 300 négyzetméter új járdát építenek, míg a közvilágítás bővítésére és korszerűsítésére 50 ezer forint jut Folytatják a parkok területének növelését és a fásítási programot, melynek értéke a lakosság által végzett társadalmi munka értékével együtt meghaladja a 380 ezer forintot Tiszavasváriban is egyre nagyobb teret hódítanak a társadalmi ünnepségek, ezért a házasságkötő terem szépítésére és egy elektromos oregona vásárlására 43 ezer forintot szavazott meg a tanácsülés. Nem feledkeztek meg a község vezetői a külterületekről sem, az ezer lakosú Szorgalmatos-telepen 25 fős napközi otthonos óvodát építenek, az ivóvíz- ellátást pedig hydroforos kút létesítésével oldják meg. A két létesítmény költsége megközelíti a 300 ezer fős kíntot A község lakói becsülettel kivették részüket a társadal*mi munkából, melynek érétéke 546 ezer forint volt, 19 százalékkal több az előirányzatnál. A tanács díszoklevelet adományozott a Lenin Termelőszövetkezetnek és a Kádái János Általános Iskolának, továbbá 6 termelőszövetkezet elismerő oklevelet kapott. „Kiváló társadalmi munkáért” jelvényt adományoztak 51 lakosnak, 55-öt pedig „Társadalmi munkáért” jelvényben részesítettek. (doszlop) MÉG DOLGOZIK AZ ORTÁS?RÉS. Ma már eétere ritkább megyénkben a működő olajütőprés. Az ajaki Búzakalász Termelőszövetkezetben azonban nem selejtezték le az öreg masinát, sőt igen fiatalos lendülettel naponta átlag 30—40 mázsa napraforgómagból préseli ki a nemes étolajat Elei fiank