Kelet-Magyarország, 1970. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

XXVII. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR Péter János Belgiumban Péter János külügyminisz­ter Pierre Hurract belga kül­ügyminiszter meghívására kedden délben hivatalos lá­togatásra Belgiumba utazott. Útjára elkísérte a Külügy­minisztérium, a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Külkereskedelmi Minisztéri­um több vezető munkatársa. Búcsúztatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Puja Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese. Szilágyi Béla, külügyminisz­ter-helyettes, s a Külügymi­nisztérium több vezető mun­katársa. Jelen volt a búcsúz­tatásnál Michel Servais, a Belga Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli re­pülőtéren Pierre Harmel bel­ga külügyminiszter, E. Indc­­keu, a Belga Királyság bu­dapesti nagykövete, vala­mint a belga külügyminisz­térium számos magas rangú vezetője fogadta. A repülőtéri fogadtatásnál ott voltak Molnár László brüsszeli magyar nagykövet és a nagykövetség beosztott­jai. A belga parlament belga— magyar csoportja kedden es­te a Carlton-szállóban va­csorák adott Péter János kül­­tér szerda délelőtt kezdi ügyminiszter és kísérete tiszt megbeszéléseit a külügymű­­­eletére. A két külügyminisz­­nisztérium épületében. Képünkön: Payer János, a Ferihegyi repülőtéren. Mel­lette jobboldalt: Michel Servais, a Belga Királyság budapes­ti nagykövetségének ügyvivője. (Kelet-Magyarország telefoto) Párbeszéd Brüsszelben BULGÁRIAI ÚTJÁT KÖVETŐEN és svédországi látogatása előtt Péter János ma­gyar külügyminiszter látogatást tesz Brüsz­­szelben, Belgium fővárosában. A bulgáriai tárgyalások arra nyújtottak alkalmat, hogy egy testvéri szocialista országgal közösen egyeztessék az álláspontokat a kétoldalú kap­csolatok és az európai biztonság kérdéseiben. Svédország ugyanerre a semleges országok vi­szonylatában ad majd lehetőséget. A belgiu­mi hivatalos tárgyalásoknak azért van külön­leges jelentőségük és érdekességük, mert Bel­gium egyike azoknak a NATO-országoknak, amelyek — természetesen a NATO szerveze­tével egyeztetve — aktív szerepet vállaltak a kelet—nyugati együttműködés, az európai biztonság és konkrétan az európai biztonsági konferencia lehetőségeinek felkutatásában. Ami Magyarországot illeti, hivatalos külügy­miniszteri nyilatkozat szögezte le, hogy ha­zánk fontos feladatának tartja az új bizton­sági rendszer kidolgozásában való részvételt,­­­ „ha kell kezdeményezően is”. A belgiumi látogatás tehát ebből a szem­pontból úgy értékelendő, mint a magyar diplomácia sorozatos európai erőfeszítésének egy része. Mégpedig olyan szakasza, ahol az atlanti blokk nézeteit közvetítő diplomáciai partnerrel kerülünk szembe. AZ EURÓPAI KONFERENCIA vonatko­zásában a fő vitakérdés alighanem a témák meghatározása és a konferencia jellegének tisztázása lesz. Emlékezetes, hogy a szocialis­ta országok prágai felhívása lehetőséget adott az európai biztonsági értekezlet előkészületei­nek meggyorsítására. Az erőszakról való le­mondásról és a gazdasági-kulturális együtt­működés elmélyítéséről szóló megállapodások indítványozásával pedig gyakorlati napirendi javaslatot is tett. Az eddigi belga nyilatkoza­tok alapján úgy tűnik, hogy a belga tárgyaló fél nem csak más, nem teljesen tisztázott napirendi kérdéseket is be akar iktatni, ha­nem azt is szükségesnek tartja, hogy a napi­rendi témák tekintetében már a nagy konfe­rencia összehívása előtt előzetes elvi megálla­podások szülessenek Ehhez Brüsszel szerint es­tleg előkészítő konferenciák sorozatára is szükség lenne. Az eddigiekből látnivaló, hogy az európai biztonsági konferencia ügyében még igen komolyak a vélemény- és nézetkülönbségek Kétségtelen azonban, hogy a belgiumi láto­gatás hozzájárulhat ezek csökkentéséhez, minthogy a belga külpolitika — és személye­sen Harmel külügyminiszter — az utóbbi években igen érzékenyen reagált az európai és nemzetközi helyzetben bekövetkezett vál­tozásokra és több ízben felvetette a NATO szerepének felülvizsgálását. A BELGA DIPT­OMACTÁNAK ez a reá­li­­s értéke a nagy európai kérdések­ teiete fa­len természetesen párosul a NATO iránti kötelezettségek szigorú betartásával. Ez szük­ségszerűen fékezi a belga külpolitikának az európai konferencia irányában kifejezett ak­cióit. Ez a fékező hatás azonban a kétoldalú kapcsolatok területén kevésbé érvényesül. A magyar külügyminiszter látogatását il­letően elmondható, hogy kétoldalú kapcsola­taink Belgiummal kielégítően fejlődnek. A személyes látogatások száma és színvonala is bizonyítja ezt. Az utóbbi két és fél esztendő­ben látogatást tett Magyarországon Harmel belga külügyminiszter, Van Acker a parlament és Struge, a szenátus elnöke. Ugyanebben az időszakijan, de még a korábbi kormány minisz­tereként látogatta meg Magyarországot Wigny akkori igazságügyi és De Winter külkeres­kedelmi miniszter. Magyar részről Bíró Jó­zsef külkereskedelmi miniszter járt Belgiumban, most pedig Péter János külügyminiszter viszonozza Harmel lá­togatását Parlamenti szinten Kállai Gyula vezetésével magas szintű magyar parlamenti delegáció látogatott Brüsszelbe, s röviddel ezelőtt mindkét fővárosban megalakultak a magyar—belga parlamenti csoportok. A SZEMÉLYES KAPCSOLATOK LÉG­KÖRE mellett a kétoldalú gazdasági megál­lapodások is előrehaladást mutattak. A leg­lényegesebb kérdés természetesen az, hogy Belgium, mint a Benelux Gazdasági Unió és a Közös Piac tagja — miképpen egyezteti ösz­­sze a Közös Piac alapvetően diszkriminációs gazdasági irányvonalát a szocialista országok­kal kialakított kapcsolatok fejlesztésével. A jelek és a tények azt mutatják, hogy a belga partnerek a kétoldalú gazdasági kapcsolatok­ban is keresik e két ellentmondó irányzat szintézisét. Belgium abszolút híve a teljes közös piaci integrációnak, 1967-ben azonban magyar viszonylatban mégis olyan hosszú lejáratú szerződés született, amelynek során a Benelux mintegy 80 százalékban liberali­zálta importját. A magyar export az utóbbi két évben 50 százalékkal emelkedett, s a két ors­zág közötti külkereskedelmi mérleg ki­eg­yenlített. Márciusban, a magyar külügymi­niszteri látogatás után kétoldalú tárgyalásoko­k dődnek. Ezek célja ismét hosszú lejáratú e­lőzmény létrehozása, és a kétoldalú gazda­sá­gi kapcsolatok lehetőség szerinti bővítése . Így részről az utóbbi időben készséget mu­tattak a gazdasági és ipari kooperáció kifej­l­esztésére is, amely kiterjedhet a harmadp­­iacon történő együttműködésre AZ TERMÉSZETESEN VITATHATAT­LAN, hogy a Közös Piac gazdasági integrá­­ciós politikája egyre újabb és nehezebb prob­lémákat vet majd fel a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban. A belga külpolitika és gaz­daságpolitika egyik nagy kérdőjele éppen az: milyen mé­rtésben képes a gyakorlatban fel­oldani e k­­izika belső ellentmondásait V/iXö pOL­TÁRJAi, EGYeSÜLJ­TIK! 1970. FEBRUÁR 25. SZERDA LAPUNK TARTALMÁBÓL• Mi a hasznosabb a tsz-nek a javítgatás, vagy új traktor? Sport jelentéseink A tárgyalóteremből Olvasóink leveleiből (3. oldal) (4. oldal) (7. oldal) (5. oldal) Jubileumi rendezvénysorozat felszabadulásunk 25. évfordulójára *♦ Ülést tartott a megyei tanács vb Dr. Fekszi István elnökle­tével kedden ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága. A vb dr. P. Szabó Gyula elnökhelyettes jelen­tése alapján foglalkozott a mezőgazdasági szakszövet­kezetek helyzetével. A témá­ra és a további feladatokra később visszatérnek. Gulyás Emilné dr. elnök­­helyettes előterjesztésében részletesen ismertette a vb előtt a jubileumi rendezvé­nyeket. Széles körű szerve­zés indul hazáink felszaba­dulása negyedszázados év­fordulójának méltó megün­neplésére. A fő cél: bemu­tatni az elmúlt negyedszázad alatt elért sikereket, és a figyelmet a szocializmus épí­tésében előttünk álló fel­adatokra irányítani. Megyénk felszabadulás utáni gazdasági, irodalmi, művészeti életét, az elért eredményeket reprezentatív kiadványban örökítik meg. A könyv — amely a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában jelenik meg — kéziratban már a nyomdá­ban van. A felszabadulási évforduló tiszteletére indított pályázatokat már korábban meghirdették. Az irodalmi pályamunkák megyénk fel­szabadulásának eseményei­vel foglalkoznak, illetve az azóta eltelt 25 év jellemző részleteit dolgozzák fel. A képzőművészeti pályázatra témájában és mondanivaló­jában olyan eredeti festésze­ti, szobrászati, grafikai al­kotást várnak, amely kap­csolódik Szabolcs-Szatmár m­egye utolsó negyedszázados életéhez és híven tükrözi eredményeinket. Ezek mel­lett — szintén korábban — meghirdették a néprajzi pá­lyázatot is. A Jósa András Múzeum ki­állítótermében Nyíregyhá­zán nagyszabású kiállítást nyitnak, melynek anyagában felszabadulásunk, építőmun­kánk 25 évi eredményeit, harcait mutatják be. Kul­turális szemlét rendez­nek a jubileumi év­forduló tiszteletére. Tervbe vették, hogy megrendezik a megyében élő írók, képző­művészek, műkedvelő cso­portok, a zeneiskola tanárai és a Szovjetunió Kárpáton­­túli területe dolgozóinak köl­csönös találkozóját. Tervezik kultúrcsoportok cseréjét is. Megrendezik a KISZ korosz­tályú fiatalok felszabadulási szellemi vetélkedőjét. A jubileumi program köz­ponti rendezvénye az április 3-án megtartandó ünnepség lesz, amelynek méltóképpen kell reprezentálnia az évfor­duló jelentőségét. A végrehajtó bizottság ja­vasolja a megyei tanácsnak: alapítson emlékplakettet­­ a felszabadulás negyedszáza­dos és a tanácsok megala­kulásának két évtizedes év­fordulója tiszteletére. Ezt az emlékplakettet a megyénk felemelkedése érdekében ki­emelkedő munkát végző dol­gozók részére adományoznák. A tö­­bbiakb­an egyéb elő­terjesztéseket és tájékoztató­kat tárgyalt meg a végre­hajtó bizottság. Többek kö­zött segíti egy tervpályázat meghirdetését és kibontako­zását, amely a debreceni ház­gyári tervcsalád továbbfej­lesztését támogatja. Anyagi segítséget nyújt a Debrecen­ben megalakított társadalmi bizottságnak a pályázat si­keréhez. Azért döntött így a vb., mert a negyedik ötéves terv lakásprogramjában már a debreceni házgyár termé­keit is építik Nyír­egyházán, s nem közömbös, hogy eset­leg szebb, jobb, vagy ol­csóbb házgyári lakások épül­hetnek — részben a tervpá­lyázat eredményeként. Az 1970. évi népszámlálás végrehajtásáról adott tájé­koztatót dr. Fábián Lajos, a vb titkára. Megállapították: a népszámlálás a megyében sikeresen fejeződött be, amely elsősorban a jó politi­kai előkészítést és a KSH megyei felelőseinek jó mun­káját dicséri. A népszámlá­lás zavartalan végrehajtása, a megye területén végzett hiánytalan számbavétel ér­dekében végzett fáradhatat­lan munkájukért a végrehaj­tó bizottság elismerését fe­jezte ki valamennyi szám­lálóbiztosnak, felül­vizsgáló­nak, valamennyi tanács nép­számlálási felelősének és he­lyetteseiknek, valamint a KSH valamennyi illetékes dolgozójának. A továbbiakban bejelenté­sekkel, kérdésekkel foglalko­zott a végrehajtó bizottság, M. S. Nyíregyházán megoldották a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását A csökkent munkaképessé­gűek foglalkoztatásának kö­rülményeiről és megoldásá­nak lehetőségeiről tárgyalt — többek között — keddi ülésén a Nyíregyházi Váro­si Tanács Végrehajtó Bizott­sága. Ami a jelenlegi hely­zetet illeti, igen biztató. A munkaügyi csoport jelenté­séből kiderül, hogy egyetlen év alatt, 1969-ben a csök­kent munkaképességűeknek fenntartott munkahelyek száma m­ajdnem 200-zal bő­vült. Ezzel együtt a város­ban 750 csökkent munkaké­pességű foglalkoztatására al­kalmas munkahelyet tarta­nak nyilván, és csak 560-at töltenek be olyanok, akik­nek kialakították. Az ilyen munkahelyek száma tehát máris több, mint a nyilván art of take. A kedvező eredmények el­réséhez jelentősen hozzájá­rult, hogy a városban öt üzem: a cipőipari, a nyom­daipari, a Patyolat, a vas­szerkezeti és gépipari válla­l­­at és a népművészeti és háziipari szövetkezet felsőbb szervektől összesen 4,5 mil­lió forintot kapott tavasz csökkent munkaképességűek részére kijelölt munkahelyek bővítésére. Ezek a tervek r­észben már megvalósultak részben az idén és az elkö­vetkező években realizálód­nak oly módon, hogy a már meglévők mellett újabbakat alakítanak ki. Várhatóan te­hát lesz elhelyezkedési lehe­tőség a továbbiakban is. Ennek különösen azért nagy a jelentősége, mert a mun­kában megrokkant, vagy más módon csökkent mun­kaképességűvé vált dolgo­zók — a számukra alkal­mas munkakörökben — ren­des illetményért teljes érté­kű munkát végezhetnek. Az olyan személyeket, akiknek munkaképességük oly mértékben csökkent, hogy elhelyezkedésük nem oldható meg, segélyben ré­szesítik. Ezek száma igen alacsony, elsősorban azért, mert nem fordulnak ilyen kérelemmel a tanácshoz, pe­dig az elmúlt években egyet sem utasítottak el, tekintve, hogy jogosak voltak, így 1968-ban mindössze 4, ta­valy 11 személynek folyósí­tottak­ segélyt összesen 10 000, illetve 59 000 forint értékben. A SZOT és a CGIL együttműködési megállapodása A SZOT és az Olasz Álta­lános Munkásszövetség (CGIL) képviselői február 17—24 között Budapesten tárgyalásokat folytattak, köl­csönösen tájékoztatták egy­mást munkájukról. A SZOT küldöttségét Gál László tit­kár vezette. Tagjai voltak­ Timm­er József, a SZOT titkára, Pandurovics József, a szakszervezetek budapesti ta­nácsának vezető titkára, Mó­­nus Gábor, a SZOT nemzet­közi osztályának vezetője és Jicsinszky László, a nemzet­közi osztály munkatársa. Az olasz küldöttséget Rinaldo Scheda, a CGIL titkára ve­zette. Tagjai voltak D. Gio­­vanetti, P. Feretta, R. Spesso és F. Sabatucci, a CGIL köz­ponti vezetőségének tagjai. A két küldöttség megálla­podást írt alá az együttmű­ködés továbbfejlesztéséről. A CGIL küldöttsége, amely több szakszervezeti intéz­ményt, illetve vállalatot is meglátogatott, kedden eluta­zott Budapestről.

Next