Kelet-Magyarország, 1970. augusztus (27. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-04 / 181. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜL­ETEK I XXVII. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM­ÁRA: 80 FILLÉR 1970. AUGUSZTUS 4. KEDD Nélkülük­ jobban boldogulunk Aligha akad mostanában taggyűlés, vagy termelési ta­nácskozás, ahol — függetle­nül a napirendtől — a leg­több felszólaló a munkafe­gyelem hiányosságait ne tenné szóvá. Hogyan, a párt­­bizottságok és az alapszerve­zetek tagjai a tárgytól elté­rően mellébeszélnek? Nem, akik a munkafegyelem egy­re több gondot okozó lazu­lását teszik szóvá, nagyon is élő valóságra, gazdasági, tár­sadalmi életünk egyik alap­vető kérdésére hívják fel a figyelmet. Az üvegipar, a gépipar után, az építőiparban is 44 órára csökkentették a mun­kaidőt, de több építésvezető­ségen nem 44 órát, hanem 36-ot, vagy ennél is keveseb­bet dolgoznak. Nem hivata­losan, de a vezetőség tudtá­val és hallgatólagos beleegye­­zésével. Az emberek őszintén elmondják, hogy ma már nemcsak szabad szombatot, hanem „szabad pénteket” tartanak. Sőt, sokan odáig merészkednek, hogy több­­ munkahelyen divat lett a „suszterhétfő”. A fiatalok közül sokan nem emlékeznek arra, hogy mi az a suszterhétfő. Régen, talán nem is ,a „maszek világban”, hanem m­eg a céhek idejében vált szokássá, hogy a cipé­szek hétfőn nem dolgoztak. Persze, abban az időben a suszterek vasárnap vásárra jártak. Akik jó üzletet csi­náltak, azok hétfőn jogosan ünnepeltek, de a többség kényszerből őgyelgett a kocs­mák körül, mert nem volt munkájuk. Nem törődhetünk bele a lógásba, a fegyelmezetlenség­be, mert ma már nem kis műhelyben és egyedül dol­goznak az emberek, hanem nagyüzemekben és többnyire gépekkel. Ha a darukezelő, a kazánfűtő, vagy a gépkocsi­­vezető nem áll munkába, ak­kor az egész építkezésen a műhely, az üzem minden ré­szében zavar keletkezik, akik dolgozni és keresni akarnak, azokat is hátráltatják. Elég bajunk, gondunk akad nekünk a fegyelmezetlensé­gek és a lógások nélkül is. Nincs elegendő cement, vas- és vagonhiánnyal küszkö­dünk. Sok feladatunkhoz ké­pest kevés a jól képzett szak­ember, a fontos beruházások­ra késve átkernek a gépek és a berendezések, ilyen körül­mények mellett, ha jobban értenénk hozzá, akkor is ne­héz a munkaszervezés, „az objektív akadályok” miatt sokszor jelentős többletkölt­ség merül fel. De ha a sza­bad pénzekre, a suszterhét­főkre és a sok lógásra gon­dol az ember, azt kell mon­danunk, hogy gyakran saját pénzünk ellenségei vagyunk. Egy ideig a műveletők és a bérszámfejtők rugalmasan megoldották, hogy valame­lyest kevés pénz legyen azok borítékjában is, akik éppen hogy csak dolgozgattak. De a kevéssel ma már senki se éri be, mindenki több fo­rintot akar. Az acélárugyár, az építőipar és a cipőipar nem tud annyit termelni, mint amennyire szükség van. Miből, honnan adjanak több lakást, ruhát, cipőt, ha egyre kevesebben dolgozunk. Lehetséges, hogy a nemzeti jövedelem, a termelékenység és gazdasági hatékonyság el­vont fogalmak, sokan azt mondják, hogy ez nem ér­dekli a­ „melóst”. De azt min­denki értse meg, hogy elosz­­tani csak azt és annyit lehet, amennyit megtermeltünk. Ebből következik, hogy nem magánügy, hanem mindnyá­junk közös érdeke, hogy fe­gyelem és rend legyen a munkahelyeken, mindenki be­csületesen dolgozzék. Mennyien lehetnek azok, akiknek nem használ sem az okos, sem a szép szó és bíztatás? A bányákban, az építőknél, a vasútnál, az au­­tóköt­lekedésnél, az üveg- és vasiparban, valamint a ter­melőszövetkezetekben az em­berek többsége szorgalmasan, rendesen dolgozik. Elenyésző, talán néhány százalék azok száma, akik fegyelmezetlenek, akik lógnak és akadályozzák a munkát. Nem lenne jobb, ha ezeket be sem engednék a munkahelyekre? Igen, a többség, a rendes emberek véleménye az, hogy a fegyelmet bomlasztó és ezzel tetemes károkat okozó lógásoknak utolsó figyelmez­tetést kell adni, és ha ez sem használ, adják ki a mun­kakönyvüket. A legtöbb vállalat igazga­tója az üzemvezetőknek, épí­tésvezetőknek és osztályveze­tőknek adta le a fegyelmi jogkört. De sok munkahelyen hónapok, sőt talán évek óta egyetlen lógóst sem bocsátot­tak el, mert ez népszerűtlen, kellemetlen feladat. Ám, a vezetőnek ezt is vállalni kell — a többség, a közösség, érdekében! Ne tűrjék a fe­gyelmezetlenséget, a notórius lógósoktól szabaduljanak meg, mert nélkülük jobban boldo­gulnak. A vietnami békeerők küldöttségének látogatása A Dél-vietnami Nemzeti Demokratikus és Békeerők Szövetségének küldöttsége, amely dr. Trinh Dinh Thao jogászprofesszornak, a szövet­ség központi bizottsága elnö­kének, a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradalmi kormánya konzultatív taná­csa alelnökének vezetésével tartózkodik hazánkban, hét­főn békemozgalmi veze­tőkkel találkozott. A budapesti népfrontbizott­ságon rendezett baráti talál­kozón részt vett Harmati Sándor, az Országos Béketa­nács alelnöke, a Magyar Szoli­daritási Bizottság titkára, Se­bestyén Nándorné, az OBT titkára; a budapesti pártbi­zottság képviseletében Király András alosztályvezető és Bostai Károlyné, valamint dr. Pesta László, dr. Deák Lívia és Szabó Piroska a budapesti népfrontbizottság alelnökei. Részt vett a találkozón Banh Ba Thi, a DVK budapesti nagykövete, valamint a Dél­vietnami Köztársaság nagy­­követsége képviseletében Ngu Yen Van Phuc. Magyar-algériai gazdasági együttműködési megállapodás Dr. Szalai Béla külkeres­kedelmi miniszterhelyettes és Idris Jazairy, az Algériai Demokratikus és Népi Köz­társaság külügyminisztériu­mának főosztályvezetője hét­főn a Külkereskedelmi Mi­nisztériumban gazdasági együttműködési megállapo­dást írt alá. A megállapodás értelmében Magyarország Algéria gaz­daságának fejlődéséhez hi­telt nyújt, amelynek kereté­ben Algéria különféle komp­­­lett gyárberendezéseket, fel­szereléseket vásárolhat; a megállapodás értelmében ma­gyar szakértők vesznek részt a szállítandó gyárak üzem­be helyezésében, az algériai szakemberek képzésében. A tárgyalásokon részt vevő delegációk megállapították, hogy a két ország kereske­delmi forgalma az elmúlt év­ben jelentősen fejlődött. A magyar export zömét textil­méteráruk, fémtömegcikkek, izzólámpák, alumínium nyi­­lv­názó szerkezetek képezték. A közelmúltban az algíri sta­dion részére magyar vállalat­tól rendelték meg az ered­ményhirdetőket és tárgyalnak gyümölcs- és paradicsom-konzervgyár vásárlásáról is. 1969-ben számottevően nö­vekedett az Algériából szárma­zó magyar import, amelynek jelentős része a lakosság el­látásához szükséges cikk, töb­bek között narancs, gyümölcs­lé, paccse. A magyar válla­latok importálnak Algériából parafát és nagyobb mennyi­ségű foszfátot is, a műtrágya­­gyártás e fontos alapanyagá­nak, a foszfátnak vásárlására 3 éves megállapodást kötöt­tek. Az algériai delegáció vez­e­­tője a megállapodás aláírása után adott nyilatkozatában méltatta annak a csaknem száz magyar szakértőnek a munkáját, akik algériai te­vékenységükkel kivívták a hivatalos szervek és a lakos­ság elismerését. Magyar ter­vek alapján épül Algírban a 60 ezer személyes sportsta­dion, amelyet 1971. június 19-én az algériai forradalom évfordulóján avatnak fel. A továbbiakban Idris Jazairy elmondotta, hogy a hitel keretében szállítandó magyar áruk ellenértékét olyan algériai exportcikkek­kel fizetik vissza amelyekre Magyarországon nagyobb távon szükség van. Az árvíz okozta rongálás miatti, 75 napi kényszer­állás után hétfőn délután meg­kezdte a folyamatos termelést a fehérgyarmati automata téglagyár. Az év hátralévő ré­szében - kizárólag az árvízkárt szenvedett Szamosköz részére — 8 és fél millió darab normál méretnek megfelelő üreges téglát gyárt. Hammel József felvétele LAPUNK TARTALMÁBAN! Dirk és társai (3. oldal) Kémek a búvárhajón Sportjelentéseink (5. oldal) (6—7. oldal) (8. oldal) Gyorslista a lottó tárgynyeremény­sorsolásáról Napirenden a Közel-Kelet Jarring—A Thant tanácskozás Amikor e cikket nyomdába adjuk, még nem ismerünk részleteket U Thant ENSZ- főtitikár és Gunnar Jarring svéd diplomata, a főtitkár közel-keleti külön­megbízott­jának tárgyalásáról. Annyit tudunk csak, hogy hétfőn már össze is ültek, megtárgyalni a Rogers-terv egyiptomi, jordá­­niai, illetve izraeli elfogadása utáni teendőket, a részleteket. Jóllehet a Rogers-terv el­fogadása a közel-keleti konf­liktusban érdekelt legfonto­sabb államok részéről jelentős lépés előre, még messze va­gyunk attól, hogy a térség tartós békéjének körvonalait felvázolhassuk. Két oldalon is akadályok merülnek fel. Az egyik Izrael halogató taktikája. Ismeretes, hogy Tel Aviv a Rogers-tervet is csak öt napig tartó folytonos ülésezések után fogadta el. Ezt követi a halogatás újabb fázisa: most a végleges válasz elküldését késlelteti Tel Aviv. A párizsi Figaro szerint Iz­rael az időt arra használja fel, hogy további biztosítékokat követeljen az USA-tól. A másik akadály az arab világon belül lelhető fel. Egy­felől a palesztinai ellenállási szervezetek legtöbbje nem szándékozik letenni a fegy­vert. Másfelől egyes arab államok sem hajlandók elfo­gadni a Rogers-tervet, köztük olyan jelentős országok, mint Irak és Algéria. Mindeddig Szíria sem fo­gadta el a Rogers-javaslato­kat, ám talán reménykeltő jel, hogy a szíriai küldöttség mégis elutazott Líbiába, ahol — Tripoli városában — az Iz­raellel hadiállapotban lévő arab államok kül- és hadügy­miniszterei gyűlnek össze ér­tekezletre. Ugyanakkor Kad­hafi líbiai elnök, miután lá­togatást tett Kairóban Nasz­­szer elnöknél, Bagdadija vette útját. Feltehetően köz­vetíteni akar az EAK és Irak között kiéleződött nézet­­eltérésekben. A mozgásba lendült közel­­keleti helyzetet tehát a foko­zott diplomáciai tevékenység és az újabb ellentétek felme­rülése jellemzi. Mindamellett remény van rá — hiszen­, a nagyhatalmak is ezt támogat­ják és javasolják­­, hogy előbb-utóbb sor kerül a Ro­­gers-tervben javasolt tűzszü­netre és a Jarring-misszió kö­zeli felújítására. Bonni lapvélemények a moszkvai tárgyalásról Bochkor Jenő, az MTI bon­ni kiküldött tudósítója jelenti: Egy héttel a szovjet-nyu­gatnémet külügyminiszteri tárgyalások megkezdődése után bonni politikai körök­ben továbbra is lankadatlan érdeklődéssel követik a pár­beszéd alakulását. Bonnban valószínűnek tartják, hogy Scheel nyugatnémet külügy­miniszter a hét közepén — feltehetően csütörtökön — visszaérkezik a szovjet fővá­rosból és beszámol Brandt kancellárnak az eddig elért eredményekről. Az eddigi jelentéseket és Von Wechmar nyugatnémet szóvivő moszkvai megnyilat­kozásait Bonnban vegyes ér­zelmekkel fogadták. A kor­mányt támogató sajtóorgánu­mok kiemelik, hogy „részleges eredmények”-kel zárult az első hét, viszont a keresz­ténydemokrata lapok a tár­gyalások megrekedését jósol­ják, vagy pedig aggodalmukat hangoztatják, hogy Scheel Moszkvában „beadja a dere­kát”. Szombaton a revansista szervezetek szószólói ismét azt követelték az NSZK kor­mányától, hogy ne nyugodjék bele az európai határok meg­­változtathatatlanságába és „ra­gaszkodjék a német egység helyreállításához”. Herbert Czaja, az áttelepültek szövet­ségének elnöke a fennálló status quo megváltoztatá­sát, Herbert Hupka, a szilé­ziai kitelepültek vezetője pe­­dig az Odera—Neisse-határ érvényességének kerek eluta­sítását követelte. Igen nagy érdeklődést kel­tett vasárnap este Von Wech­mar nyugatnémet szóvivő nyilatkozata. Wechmar a Süddeutescher Rundfunknak adott interjújában kijelentet­te, hogy a nyugatnémet fél a megkötendő szerződés kere­teiben nem lát módot a „né­met egység” helyreállítására vonatkozó igényeinek rögzí­tésére, ezért a kormány kü­lön levélben fejti majd ki, hogy kitart célja mellett, anélkül, hogy magát a szer­ződést vitatná. Jóllehet — tűnt ki Wechmar szavaiból — a Szovjetunió kész tudo­másul venni, hogy az NSZK levélben rögzítse igényeit, Bonn ezzel nem éri be, ha­nem szeretné elérni, hogy a levelet ne egyoldalú állásfog­lalásnak, hanem a megköten­dő szerződés kiegészítő ok­mányának tekintsék. A hétfői lapok értékelésük­ben és kommentárjaikban egyöntetűen azt jósolják, hogy csak most kezdődik a tárgya­lások nehezebb szakasza, mert a részeredmények elsősorban nem érdemi kérdéseket érin­tettek. A tárgyalások légkörét a sajtó „tárgyilagosnak, de reménytkeltőnek” minősíti. Jelentős gesztusnak tartja, hogy Gromiko szovjet külügy­miniszter vasárnap meghívta vidéki villájába nyugatnémet kollégáját és kötetlen megbe­szélést folytatott vele.

Next