Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (27. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
1970. szeptember 8. KELET-MAGYARORSZÁG Pályaválasztás, 1970 „A szüleim akarták 46 Hétezer szabolcsi fiatal válaszútja „A szüleim akarták, hogy ezt a szakmát válasszam.” „A barátnőm beszélt rá...” „A tanárom azt mondta, ennek van jövője.” „Az osztályfőnököm tanácsolta, hogy ilyen átlaggal másutt nem leszek esélyes...” „Én akartam, de azóta megbántam. ..” Sorolhatnánk még a pályaválasztás indító motívumait. A fiatalok magyarázatai képet adhatnak a pályaválasztási nevelőmunka fogyatékosságairól, amire sokszor az ötletszerűség, a tanácstalanság a jellemző. Tehetség, rátermettség Szabolcs-Szatmárban évente 6500—7000-re tehető a pályaválasztó fiatalok száma, akik az általános, vagy a középiskola elvégzése után válaszút elé kerülnek. Tudományos igényű felmérés nem áll rendelkezésre arról: a fiatalok milyen indítékok hatására választanak a különböző szakmákból. Vannak azonban tapasztalatok, amelyek arra mutatnak, a pályaválasztási munka jelenle-igi formája, tartalma, mód-szere általában korszerűtlen. A pályára való irányítás rendszerint az utolsó iskolai évben, s akkor is az utolsó napokban, hetekben kerül előtérbe a szülőknél, a pedagógusoknál, nem kevésbé a pályaválasztási tanácsnál. Olykor a felelősség, a döntés meghozatala előtt egyfajta labdázás kezdődik a szülői ház és a tantestület között. Nem mindig az őszinte felvilágosító szó jellemzi az eszmecseréket. Sok esetben éppen az elfogult szülő jóvoltából — aki nem szívesen hallgatja meg gyermekének negatív tulajdonságait testi és szellemi képességeinek józan mérlegét. Közrejátszik ebben néhány pedagógus közönye, az olcsó népszerűség őrizgetése érdekében kifejtett — a valót, a gyermek képességeit rózsaszínre festő véleménye. Távolabbinak tűnnek, mégis a korszerű pályaválasztás nélkülözhetetlen alapjaihoz tartoznak a korszerű oktatónevelő munka eltérő feltételei az általános iskolától a főiskoláig, egyetemekig. Nem is arra gondolunk elsősorban, hogy a szakrendszerű oktatással még sok a tennivaló a megyében, az iskolák taneszközzel való ellátottsága sem kielégítő. Akad még megyeszéli kisiskola, ahol osztatlan, vagy részben osztott osztályokban tanulnak a gyerekek. Ezek is alkotóelemei a mai értelemben vett pályára irányításnak. Ezeknél is fontosabb az a szemlélet , amivel még sok a baj, — hogy a nevelőtestületek a gyermek lényeges, jellemző tulajdonságainak, képességeinek, érdeklődési körének megismerésére törekedjenek. S ne csak különkülön, a pedagógus egyéniségétől, emberi tónusától függően, hanem egységesen. Az iskolák felelőssége Megfogalmazni feladatokat könnyebb, mint a napi nevelési gyakorlatban megvalósítani. Ez igaz. A társadalom mégis az iskolától várja a legtöbbet, hogy ne csak a tantárgyakra, a tu’dományok alapjaira tanítsák meg a holnap építőit, hanem képességeik, testi, szellemi, erkölcsi alkatuk szerint helyes útbaigazítással lássák el. Mindennek napjainkban még számos akadálya van. Maguk a nevelőtestületek sem kapnak elegendő segítséget, hogy tartalmasabban végezhessék a pályaválasztási munkát. Sokszor nem hiányzik a lelkiismeretes és hozzáértő munka, a szülő és a gyermek tájékoztatása. De kevés az áttekintési lehetőség a megye különböző szakágazataiban szükséges utánpótlásról, a távlatokról. A megyei pályaválasztási tanács tájékoztató füzete — bár az utóbbi években hamarabb kerül az érdekeltek kezébe — még mindig nem tud lényegesen beleszólni a pályairányításba, nem eléggé vonzó és meggyőző, — inkább listaszerű felsorolás, mintsem a legfontosabb tudnivalók szemléletes, érdeklődést ébresztő felvázolása. A korszerű pályaválasztáshoz ma már nélkülözhetetlenek — az iskolai tapasztalatok és a szülői vélemény mellett — a testi, szellemi, erkölcsi tulajdonságokról több támpontot adó munkaalkalmassági vizsgálatok, pályatükrök, amelyek még a kezdeti lépéseknél tartanak megyénkben. A tanítóképző intézet és a tanárképző főiskola már készít ilyen vizsgálatokat, sőt az idén már a vendéglátóipari tanulójelöltek is átestek a munkaalkal- massági, pszichológiai teszteken. A szakmák zöménél azonban nincsenek ilyen vizsgálatok. Érdemes lenne fontolóra venni, hogy a megyei nevelési tanácsadó, amely 12 éve dolgozik megyénkben, milyen módon tudna részt venni a pályaalkalmassági vizsgálatokban. És a szülői ház ? Különösen a fizikai dolgozó szülőktől nem várható, hogy elmélyült lélektani és más ismeretekkel rendelkezzenek, és így is segítsenek gyermeküknek a pályaválasztásban. Általában a családi hagyományok, a szülők szakmájának „öröklése”, esetleg divatos szakmák, vagy ötletszerű, ösztönös választás hozza meg a döntést. Hol jól, hol rosszul. Intézményes pályaválasztási tanácsadó szolgálatra lenne szükség, amely gyermeknek, szülőnek, nevelőtestületnek segítene a nehéz, felelősségteljes munkában. Erre a leghivatottabbak a megyei nevelési tanácsadók lehetnének. Elevenen együttműködve valamennyi társadalmi szervvel, amelyeknek közük van a holnap mérnökeinek, orvosainak, építészeinek, munkásainak, parasztjainak neveléséhez. P. G. Szénvonalak Szatmárba Vasutasok jutalmazása Befejezéséhez közeledik az építőanyag-szállítás a Szamosközbe, s a felszabadult kocsikat a MÁV a borsodi szénbányákhoz irányította, így kedd reggeltől megindult a téli tüzelők szállítása az árvíz sújtotta területre. Miskolc—Nyíregyháza—Mátészalka útirányon át „irányvonatokkal” a MÁV naponta 1000—1200 tonna tüzelőt szállít a mátészalkai és a fehérgyarmati járás TÜZÉP-telepeire. Ezen a héten kezdődik a MÁV-nál az őszi csúcsforgalom is. A hét elején indultak el hatalmas tételekben az almaszállítmányok a tuzséri új tároló- és rakodótelepről. Megkezdték a szilva szállítását is megyénkben. A cukorrépa tömeges szállítását — a szokásos szeptember eleje helyett — szeptember végén kezdik. Annak ellenére, hogy kevés betakarításra váró termés van a szatmári területen, nagy őszi forgalomra számít a MÁV — az építőanyag- és tüzelőszállítmányok miatt. A terv szerint szeptembertől december végéig körülbelül 2 millió tonnával több árut kell elszállítani, mint más évek hasonló időszakában. Éppen ezen a héten — szerdán — lép életbe az új premizálási rendszer, amely a rakodás és szállítás gyorsabbá tételét szolgálja. A vasutas dolgozókra ezen az őszön is nagy feladatok hárulnak. Ezért a MÁV Vezérigazgatósága új rendeletet hozott a vasutasok premizálására. (A rendelet szeptember 14-től december14-ig lesz érvényben.) A MÁV saját pénzügyi alapjából 15 millió forintot biztosít a munkában élenjáró vasutasok premizálására. E jelentős összeg legnagyobb részét Szabolcs- Szatmár megye jól dolgozó vasutasai kapják. (nábrádi) A Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemének új csarnokában megindult a munka. Elek Em. A vendég unatkozott. A borbély ismételten azzal hozakodott elő, hogy minden új üzletet tapasztalt rókának kell bevezetnie, őt is ezért helyezték ide. — Egy évig fizetés-kiegészítést ad a szövetkezet — mondta. — De utánam a Retek utcából is ide jönnek. A vendég finoman ásított, még kezét is előhúzta a lepedő mögül. — Valami érdekeset nem tud? — Hogy tetszik érteni? — Valami érdekeset. — Velem csak annyi történt, hogy megszülettem — mondta a borbély. Fenni kezdte a kést, olykor egy-egy pillantást vetett a tükörbe. A vendég is a tükröt leste. Tagbaszakadt férfi, nevetésre hajlamos. Arca egészen felpuffadt a kíváncsiságtól. Mindössze ketten tartózkodtak az új üzletben. A borbély erőlködött, keze megbicsaklott, kis híján megsértette a szíjat. A szomszédos női részlegben dorombolva megindult a gázbojler. — Nos? Katona csak volt? — Persze. — És akkor sem történt magával semmi? — Akkor is borotváltam, meg hajat nyírtam. — Egyszer biztosan szerelmes is volt. — Igen — mondta kényszeredetten a borbély. — Na hát, meséljen arról A borbély arca elszíneződött. — Arról nincs mit mesélni, kérem — mondta. A vendég nevetett. Egész tagbaszakadt testével nevetett, a fehér lepedőn apró remegések futkároztak. — Diszkrét borbély! Pályát tévesztett maga, hallja, plébánosnak kellett volna mennie. És még magát küldték ide bevezetni az üzletet! A borbély csak fente tovább a kést. Aztán kissé meghajolt, mintha azt mondaná: szolgálatára. A vendég sokáig nevetett igazán remekül tudott nevetni, öblösen, bátorítón, pompás technikával. Majd azt mondta: — No, akkor meséljen valami mást. Ne mondja már, hogy magával semmi se történt. — Egyszer egy úriember... — nyögte ki a borbély — száz forint borravalót adott. A vendég biztatóan feléje fordult. — És? — Se azelőtt, se azután nem kaptam ennyit. — Hát az szép pénz. — Nagyon szép. Úgy mondta: előleg. — Előleg? — Igen. Előre ideadta. A borbély felélénkült. — Amikor benyitott az üzletbe, ott álltunk egy kupacban, mind a nyolc segéd, ő meg körülnéz, egyenesen rám mutat, és azt mondja: „Maga, maga fiam, magában, látom bízni lehet.” A kollégák mind bennünket figyeltek. Engem, meg Guszti bácsit... mert így hívták az úriembert. Én meg, kérem... Mintha a kezemből nőtt volna ki az olló... Olyan biztosnak éreztem magam, olyan nyugodtnak... Ha utánagondolok, most is elönt a meleg... — No és? — Aznap vettem egy üveg kadarkát, meg egy kötözött sonkát... Csodaszép sonkát, egy kilónál is több volt... A feleségem, persze, nem értette, mi történt, el se tudta képzelni, hogy ilyesmi lehet, ilyen rendkívüli... Mert én aznap este is olyan nyugodt voltam... Olyan megbékélt, nem is lehet azt elmondani... A borbély elhallgatott. Meg volt elégedve magával is, a vendégével is. Mosolyogtak mind a ketten. — Reggelre fájt a feje — mondta a vendég. — Csakugyan! — Félt bemenni az üzletbe. Tudta, hogy a kollégák irigylik, nem lesz nyugta tőlük, így volt? — így — mondta elképedten a borbély. — Egész nap dolgozott, s örült, ha egy kopaszra került sor. Aztán eljött az este. És maga? — Nem is tudom már... — Látja, ilyen az élet. Mindenkivel történik valami. Gera György: Kötözött sonka 8. oldal Kicserélni a régi várost Mátészalka: tervek, rajzok, makettek Ha most keresnének a tervezők helyet Mátészalkának, keresve se találnának kedvezőtlenebb környezetet a mainál. De hát ez van, ide kell építeni, ezt a várost most és ezután ezen a helyen kell kicserélni. Kicserélni, a szó pontos értelmében, a régi Mátészalka helyébe új várost emelnek a holnap tervezői, építői. Az ipar alapján Ami eddig történt, jobban mondva nem történt: kereskedelmi útvonalak összefutásából alakult a mag, előnye volt és van a központiság, Szatmár fővárosa. De ennél több nem. Talán csendes nagyközségként tengődne tovább ma is, tíz, húsz év múlva is, ha nincs az iparosítás, és ezután nincs a várossá nyilvánítás. Mert őszintén, egy modern várost gyümölcsország közepén csak így építhet az ember. Dinamizmus. Az első ház felépítésétől az elmúlt évekig szinte nulla. . Azóta, csupán pár dolgot említve: Kraszna Áruház, filmszínház, termelőszövetkezeti üzletsor, irodaház a központban, az Ecsediláp Vízgazdálkodási Társulat székháza, emeletes lakóházak sora a TITÁSZ és a MOM leendő dolgozói számára, az 1400 vagonos almatároló. És a legújabb a Nemzeti Bank épülete és az ABC-áruház. A sornak ezzel persze nincs vége. Elkészül a Szatmár-szálló is, amely egyelőre kielégíti az igényeket, bár később nem valószínű, hogy a 108 ágy elegendő lesz. Az ellenkezőjét persze senki sem bizonyítja, sőt számolnak már egy hasonló nagyságú szálloda építésével is. Lesz helyi közlekedés Nincs helye a város közepén az üzemeknek. Folyamatosan, a tervek szerint telepítik ki a TÜZÉP, a malom, a faipari, a kisz, a KPM Közúti Üzemi Vállalat és a szikvízüzemeket, valamint az fmszraktárt. A város belterületén a jelenlegi elképzelések szerint csupán a nyomda és a tejipari vállalat marad. És jönnek az új üzemek, vállalatok is, de ezeket már az ipartelepítésre kijelölt területen építik fel. Viszont annál sürgetőbb — éppen emiatt — a közlekedés és általában a tömegközlekedés megoldása. Jelenleg a vasútállomás, a városközpont és a 49-es számú út közötti forgalmat kizárólag a Kölcsey utca biztosítja. Nagy szerepe lesz ennek az útvonalnak később is. Talán ezért gondolnak már most arra, hogy ezen az útvonalon kétszer kétsávos pályát biztosítsanak egy-egy leállósávval együtt. A tömegközlekedés eszköze most és a jövőben is az autóbusz. A mátészalkai vasútállomás előtti térről jelenleg naponta hat irányba 36 járat indul és érkezik. A járatok növekvő sűrűsége miatt ide tervezik a hat autóbusz egyidejű felállását biztosító új autóbusz-pályaudvart. Ezzel párhuzamosan leéll majd megoldani a helyi autóbuszjáratok számára a „hárombuszos” megállót. A három járat közül egy megy a Cine-végre, kettő pedig nyugati irányba az iparterületekre. Ki vasútállomás ? A közlekedés, ezen belül a vasúti közlekedés mindig nagy problémája volt Mátészalkának. A vasútállomás jelenlegi felvételi épülete már jó ideje kicsi, hiszen naponta 10—12 ezres utasforgalmat kell lebonyolítania. A MÁV már elkészíttette az új felvételi épület tanulmánytervét. Különösen iskolák, diákotthonok és művelődési intézmények tervezése, építése köti le a városi átformálók figyelmét. Kell és akarnak építeni egy 16 tantermes ipari jellegű szakközépiskolát megfelelő műhelyekkel, s egy hatszázszemélyes középiskolai diákotthont. Ez utóbbit háromütemes építéssel képzelik. Nem nagy rátörők az elképzelések akkor sem, ha olyan művelődési házat szeretnének a mátészalkaiak, amilyen az előzetes tervekben szerepel. Ebben az épületben helyet kapna egy nagyterem, 600 férőhellyel, lejtős padlóval, hogy alkalmas legyen szélesvásznú filmek vetítésére is. A színpadot zsinórpadlással képzelik, hogy teljes értékű színházteremként is használhassák. Állna egy ifjúsági klubból, ahol nagyterem, előcsarnok, büfé, presszó és raktár lenne. És mindezeket úgy, hogy egymástól függetlenül is használhatók legyenek. Ugyancsak a művelődési ház adna otthont a szakkluboknak, a múzeumnak és a könyvtárnak is. Elképzelések, tervek, rajzok, makettek. Nem valószínű, hogy könnyű munka lesz. Biztos, hogy nem egyik napról a másikra valósulnak meg. Nem is két, három, esetleg öt év munkája. De hogy meglesz és így néz majd ki a szatmári város, az biztos. H. S. *