Kelet-Magyarország, 1971. február (28. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

t «Mal Nixon klik­odilik­ai üzenete az amerikai kongresszushoz Nixon elnök washingtoni idő szerint csütörtökön dél­ben az amerikai kongresszus elé terjesztette kötetnyi ter­jedelmű külpolitikai üzene­tét „Az Egyesült Államok külpolitikája az 1970-es években — a béke építése címmel. A 180 sűrűn gépelt oldalon mintegy 65 000 szót tartalmaz a tanulmány. Bevezetőben Nixon elnök hangsúlyozza, hogy kormá­nyának „a külpolitikában végbemenő alapvető átalaku­lás korszakán kell átvezetnie a nemzetet”, mivel a nemzet­közi feltételek gyökeres meg­változása következtében el­múlt „Amerika uralkodó túl­súlyának korszaka, amelyben amerikai erőforrásokra és amerikai receptekre hagyat­kozhattunk”. A legnagyobb hangsúllyal azt emeli ki, hogy „A növekvő Szovjet ha­talom korszaka megváltoztat­ta a katonai egyenletet”. Me­gállapítja, hogy „a Vi­so­nylagos fölény időszakát fel­váltó viszonylagos erő­­e® 'ensúly időszakában az erő­ fogalmának új meghatá­rozására van szükség, mert ha az USA elmulasztja az al­kal­mazkod­ást s megváltozott erőviszonyaikhoz, akkor „ez olyan konfrontációhoz vezet­het, amely s bénultság, vagy az atomtör gyötrelmek válasz­tása elé állít bennünket”. Az elnök szerint a Nixon­doktrina a más nemzetekkel való „társasviszonyt” állítja az „új külpolitika” közép­pontjába. További fejtegeté­seiben Rambán elárulja, hogy „az amerikai nép né­miképpen belefáradt a leg­utóbbi 25 érv nemzetközi ter­hei­be és ezt a vietnami há­ború gyötrelme csak siettet­te”. A szovjet ■■ amerikai vi­szonyról szólva az elnök el­ismeri a Szovjetunió „vitat­hatatlan világhatalmi státu­szát”. Megállapítja, hogy a két világhatalmat „megosztó fi ugyan is valóságos nézetkü­lönbségek” mellett vannak létfontosságú „közös érde­kek” ezek között elsősorban az, hogy „egyik sem akar nukleáris csapásokat váltani a másikkal”. A SALT-megbeszélések ki­látásait az elnöki jelentés „bizonyos optimizmussal” ítéli meg, de nem számít „gyorsan létrejövő megálla­podásokra”. A szovjet—ame­rikai kapcsolatok alakulásá­nak általános mérlegét a je­lentés „vegyesnek” találja A pozitív oldalon említi a stra­tégiai fegyverkezés korlátozá­sáról folyó „komoly párbe­szédet”, a tengerfenék atom­­f­egyvermentesí­téséről szóló szerződés aláírását, az atom­­sorompó-egyezmény ratifi­kálását, a Berlinnel kapcso­latos megbeszélések felvételét és az első gyakorlati lépések megtételét a világűrben való együttműködés kialakítására. Az elnök szerint „itt az al­kalmas pillanat” arra, hogy az USA és a Szovjetunió egy­aránt felmérje kapcsolataik helyzetét és „mérlegelje a további haladáshoz szükséges döntések szükségességét”. Megjegyzi, hogy a most köz­readott külpolitikai jelentést ilyen felmérésnek tekinti, s úgy vélekedik, hogy a Szov­jetunió vezetőinek az SZKP jövő hónapban sorra kerülő XXIV. kongresszusa ad majd alkalmat az átfogó mérlege­lésre. Nixon elnök végül az­t su­galmazza, hogy a két nagyha­talom jövőbeni kapcsolatai­nak szabályozása céljából tűzzék „a kimagasló lehetősé­gek napirendjére” a követke­ző témaköröket: a) A stabi­labb katonai viszonylat ki­alakítása a következő évti­zedre; b) a közel-keleti konf­liktus békés rendezése; c) az európai biztonság keretei­nek megegyezéses alapon tör­ténő lefektetése. Az Európáról szóló fejte­getésében az elnök formálisan egyetértését fejezi ki a Brandt-kormány „keleti poli­tikájával", de a továbbiak­ban óva inti az USA nyu­gat-európai NATO-partnereit a NATO meggyengítésétől és attól, hogy, az USA-tól elkü­lönülve” keressék a közele­dést a Szovjetunióhoz. Félre­érthetetlenül a Braundt-kor­­mánynak címezve hangoztat­ja: „Egy differenciált enyhü­lés, amely a Szovjetunióra és bizonyos nyugati szövetsége­sekre terjedne ki csupán, má­sokra viszont nem, illúziónak bizonyulhatna”. Nixon ezután nyomatékosan sajnálkozik „a német nemzet természetelle­nes megosztottságán” és em­lékezteti Brandt kancellárt, hogy az NSZK és a Szovjet­unió, illetve az NSZK és Lengyelország közötti szerző­dések „nem érinthetik­ a szö­vetségesek világosan megha­tározott felelősségét és jo­gait”. Az indokínai háborút ille­tően az elnöki jelentés a „vietnamizálás sikerének és az­­Amerikai terhek fokoza­tos átvállalásának” tünteti fel azt, hogy a saigoni re­zsim csapatai a kambodzsai invázió után „önállóan” tör­tek be Laosz területére. Az elnök kijelenti, hogy­­,n­em adta fel a tárgyaláso­kat, de a tárgyalások alter­natívájaként folytatja a há­ború „vietnamizálását”. Az elnök végül ismét vilá­gosan kifejezésre juttatta: a Nixon-doktrína értelmében a „vietnamizálás” ugyanazt a célt követi, mint a Johnson­­kormányzat eszkalációs poli­tikája — a katonai győzelem ki­vívását, ázsiai emberanyag­gal Nikon elnök megígérte hogy az amerikai nép és a kongresszus „folyamatos tá­jékoztatásával” mint mon­dotta, „megmagyarázzuk la­oszi és kambodzsai tevékeny­ségünk célját és méreteit . A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) a vásár új üzleti lehetőségek feltárásával tovább bővítse nemzetközi gazdasági kapcso­latainkat. A nehézipari miniszter je­lentést tett a szénbányászat helyzetéről, valamint a szán­tóén­y­v kielégítése érdeké­ben szükséges fejlesztési és munkaügyi intézkedésekről A korábbi kormányhatároza­tok végrehajtásáról szóló je­lentés tartalmazza az or­szággyűlés 1970. szeptemberi ülésszakán a szénbányászat­tal kapcsollban elhangzott képviselői felszólalások és javaslatok vizsgálatát is. Bár a szé­ihidro"Xr,''k­ate"v» az energia felhasználásába" jann 1970.)® a Vétsz“Tésé­re nőtt. bazár’­tran a szénbá­ji,TászP* plnVl nagy tolattatok állnak Ezerv sikeres művol­­dáséra a kormány határoza­tot hozott. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság elnöke jelen­tést terjesztett elő a főállá­son kívüli foglalkoztatások helyzetéről. A másodállások, a mellékfoglalkozások, a szakértői és egyéb megbízatá­sok vállalásáról folytatott vizsgálat megállapította hogy a munkavállalásnak ez a fennája sok tekintetben előnyös, viszont a különböző intézkedések ellenére évek óta nagv­számban fordulnak elő b­éllag és erkölcsileg ki­­fogásolható esetek visszaélé­sek. A Minisztertanács a latentest elfogadta és határo­zatot hozott a főálláson kí­vüli jog'»’közte*a“o­r’ Van­­■ Sola­t­os jogszabályok felül­­vizsgálatára, illetve azok szükség szerinti korszerű­sí­té­sére. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) letet magyarorszag Willi Stoph levele Nyugat-Berlin kormányzó polgármesteréhez Győrffy Tibor, az MTI erlini tudósítója jelenti: Berlinben csütörtökön nyilvánosságra hozták annak a levélnek a szövegét, ame­lyet Willi Stoph, az NDK minisztertanácsának elnöke intézett Klaus Schütz nyu­gat-berlini kormányzó pol­gármesterhez és amelyet az NDK minisztertanácsának megbízottja szerdán délelőtt adott á­t Nyu­gat - Berli­nben. A levél har­ es-'- -ózza, hogy az NDK kormánya nagy fontosságot tulajdonít a közép-európai helyzet enyhí­tésére és Nyugat-Berlin helyzetének normalizálására irányuló jelenlegi erőfeszí­téseknek. Kifejezi szilárd meggyőződését, hogy ezek az erőfeszítések nemcsak szük­ségese­k, hanem eredménye­sek is lesznek, ha a résztve­vők a szükséges jóakaratot tanúsítják és kölcsönösen tiszteletben tartják egymás törvényes jogait és érdekeit. Willi Stoph az NDK kor­mánya nevében javasolja, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat egy­mással a nyugat-berlini la­kosok NDK-beli utazásáról, ideértve az NDK fővárosá­nak meglátogatását is. Az ebben a kérdésben kötött megállapodás természetsze­rűleg csak abban az esetben valósulhat majd meg, ha más nyugat-berlini kérdések­ről szóló megállapodások — amelyekről megfelelő tár­gyalások folynak — hatály­ba lépnek — hangoztatja a levél. A konkrét megállapodás feltételeiről az NDK és Nyugat-Berlin képviselői tárgyalóasztalnál tanácskoz­hatnak. „Az NDK kormá­nya készségét nyilvánítja a látogatások kérdését úgy megoldani, hogy Nyugat-Ber­lin polgárainak az NDK ugyanolyan vendégjogot biz­tosít, mint a Német Demok­ratikus Köztársaság más lá­togatóinak” — írja levelében az NDK miniszterelnöke. A továbbiakban a levél megemlíti, ha húsvétig nem is fejezik be a Nyugat-Berl­innel kapcsolatos tárgyalá­sokat, az NDK kormánya mérlegelni fogja hogy lehe­tővé teszi nyugat-berlini la­kosok számára, a húsvét al­kalmából a Német Demok­ratikus Köztársaság megláto­gatását. Péter János csütörtöki programja (Folytatás az 1. oldalról) ultramodern fénymásoló, sokszorosító és stencilező gé­peket. Az Anhydro A/S nevű dán vállalatnál­ tett látogatákin­ak az adott különös hangsúlyt, hogy­ ez a cég máris szerző­dést kötött hazai vállalata­inkkal egy teljes tejporító gépsor leszállítására, s igen érdekelt a most folyó újabb tárgyalások kimenetelében, mivel azok sikere ese­tén két zöldtakarmány­­porító üzem leszállításá­ra is megrendelést kaphat Magyarországról. „Külügyminiszteri szintre” ezt a látogatást az a körül­mény emelte, hogy itt nem egyszerű kereskedelmi ü­gy-tetr­ől, hanem a magyar fél szerint jóval tartósabb gaz­dasági kapcsolatokat biztosító termelési kooperációról van szó. Jelen esetben a ma­gyar—dán együttműködés az úgynevezett Vepex-eljáráson alapul, amely magyar talál­mány, s amelynek alkalma­zására az Anhydro szerződést kötött a Licencia nevű bu­dapesti vállalattal. A csütörtöki dán lapok, köztük a legnagyobb kop­penhágai napilap, a Berlings­­ke Tidende ismertetik Péter János hivatalos látogatásá­nak szerdai es érvényeit. A Börsen című , gazdasági napilap csütörtöki száma egy tel­jes oldalt szemtél az Anhydro és a Licencia kö­zötti kooperáció ismertetésé­nek. Szovjet kormánynyilatkozat az Egyesült Államok laoszi beavatkozásáról (Folytatás az 1. oldalról) segítséget nyújt ezután is a testvéri vietnami népnek az Egyesült Államok agresszió­jának visszaverésében. Az Egyesült Államok lao­szi betörése, a VDK elleni provokációk fokozásával való fenyegetőzés csak arra alkal­mas, hogy további bonyodal­makat idézzen elő az imbokkí­­nai helyzetben, megnehezítse a vietnami békés rendezés módozatainak felkutatását, valamint Laosz és Kambod­zsa semlegességének biztosí­tását. Az amerikai vezetők legutóbbi kijelentéseiből ítél­ve, az Egyesült Államok nem mutat készséget a komoly és konstruktív tárgyalásra a­ vietnami ügyben jelenleg Párizsban folyó megbeszélé­seken. Mindez megcáfolja a hivatalos amerikai személyi­ségek több ízben hangozta­tott kijelentését, hogy békés rendezésre törekednek Indo­kínában. Az Egyesült Államok, ami­kor olyan könnyen sutba dobja a magára vállalt nem­zetközi kötelezettségeket,­­ cselekményeivel aláássa azo­kat az alapokat, amelyekre az államközi kapcsolatok épül­nek. Az Egyesült Államok súlyos felelősséget vállal a nemzetközi helyzetben mutat­kozó újabb bonyodalmakért. Említett cselekményei nem múlhatnak el nyomtalanul a szovjet—amerikai kapcsola­tokat illetően se­m. A szovjet kormány újból leszögezi, hogy az indokínai probléma megoldásához min­denekelőtt az amerikai ag­resszió beszüntetése, vala­mint e térség népei azon el­idegeníthetetlen nemzeti jo­gainak tényleges elismerése szükséges, hogy külső bea­vat­kozás nélkül alakíthassák sorsukat. Az indokínai béke helyre­állításának reális konstruk­tív programját alkotják a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány 1970. szep­tember 17-i ismert javaslatai, amelyeket a VDK kormánya is támogat, valamint a Kam­bodzsai Nemzeti Egységfront és a Laoszi Hazafias Front javaslatai. Az indokínai népek, igazsá­­gos harca a szabadságért és a függetlenségért változatla­nul támogatásra lél a Szov­jetunió és a többi szocialista ország, a föld összes béke­szerető erői részéről. A Szovjetunió nem hagy­hatja figyelmen kívül az amerikai agresszió újabb eszkalációját. A szovjet nép kész továbbra is megadni minden szükséges segítséget a testvéri Vietnami Demok­ratikus Köztársaságnak, az indokínai hazafiaknak, akik tisrványos jogaikat védelme­zik, létfontosságú érdekeik és vágyaik megvalósításáért har­colnak. Nem kétséges, hogy Viet­nam, Kambodzsa és Laosz népeinek igazságos ügye­ dia­dalmaskodni fog. Az algériai olajpolitika párizsi visszhangja Párizsban vegyes­­visszhan­­got keltett az algériai kor­mánynak az az elhatározása, hogy­ átveszi — megfelelő kártalanítás ellenében — az Algériában működő francia olajtársaságok részvény­­többségét (a részvények 51 százalékát), államosítja a kő­olajvezeték-hálózatot és a szaharai földgázlelőhelyeket. Kormánykörökben minde­nekelőtt hangsúlyozták, hogy Bumedien elnök döntése nem jött váratlanul, mert az elnök korábbi beszédei és nyilat­kozatai már sej­­tették, hogy Algéria erre az útra lép. Az Humanité vezércikké­ben Yves Moreau hangsú­lyozza: nem Algérián múlott, hogy egyoldalú lépésre kel­lett elszánnia magát, az olaj­kérdésről ugyanis immár hosszú hónapok óta folynak a tárgyalások, s azokat a francia kormány — három héttel ezelőtt —­ egyoldalúan elnapolta. Algéria hiába sür­gette a tárgyalások újrafel­­vételét, ez a sürgetése Pá­rizsban süket fülekre talált. Az Humanité kiemeli to­vábbá, hogy a két ország kö­zötti kapcsolatok terén nin­csen szó szakításról, s Bume­dien elnök késznek nyilatko­zott a félbeszakadt tárgyalá­sok azonnali folytatására és ajánlatait el kellene fogadni. Semmi sem ártana jobban Franciaország igazi érdekei­nek, mintha indokolaala® megtorló intézkedéseket ter­veznének. Szamos Rudolf­ Hein­szilyeti 32. Jam­ot még délelőtt meg­kapta Marc utasítását, hogy a már régebb óta figyelt és felderített milánói csempész­hálózat minden tagját lehe­tőleg egyidőben és feltűnés nélkül fogassa el és szállj­­meg a Banta villát. Jármot nyugtázta a kapott parancsot és egyúttal közölte, hogy Antonio Amporeale-t nem ve­heti őrizetbe Milánóban, mert az illető délelőtt 9 kor eltávozott a városból. Két rendőrségi autó követi. A Parmából kapott legfrissebb jelentés szerint Amporeale a Rómába vezető autópályára kanyarodott. — így is jó — mondta Marc, miközben Luigi irodá­jéban a mi­ánói távirat szö­vegét olvasta. — Ezúttal nekem lesz iga­zam fordult Luigihoz — helybe jön a fickó. Luigi azonban gondterhel­ten töprengett. Szorongást Maréra is ráragadt, aki egy­re azt láto­­gatta, nem siette-e el az akciót. Érdekes, hogy Maria Belloni nem távirato­zott Milánóba. Nápolyból miért értesítette volna Am­­poreale-t, aki korántsem le­het olyan fontos figura, mint Berti. Bertit és a Hong Kong- i Liang Yolt azonban a lány a római szállóból érte­sítette. De akikor ki üzent Aro­­poreale-nak, hogy Belloni kis­asszony érkezése idejére Ró­mába érjen? A két detektívfőnök okos­kodása helyes volt, csak azt nem tudhatták, hogy a távi­ratot aznap reggel Palermó­­ból küldték Amporeale-nak. A feladó dr. Berti volt, aki, miután sikertelenül kísérle­tezett a Hong Kongból érke­ző áru Szicíliából történő to­vábbításának megszervezésé­vel, Amporeale révén pró­bálta saját nyugat európai hálózatán Hamburgig eljut­tatni. Ezért rendelte Ampo­­reale-t Maria érkezésének várható időpontjára a római Európa-hotelhez. Amporeale és Maria ismerték egymást és Berti feltételezése szerint Marianak a nemzetközi re­­pülőtérre, előbb a szállodába kellett mennie és csak az­után a belforgalmi légi kiköt­őbe, ahonnan csak este nyolckor indult Palermóba az utolsó járat. .. Mate magába mélyedve töprengett és hangosan szür­csölgette ebéd előtti feketé­jét. A római rendőrség köz­pontjába percenként érkez­tek a jelentések az éter hul­lámain. Hol Ankara, hol Pá­rizs, hol Teherán, hol Sin­gapore, München, Hamburg, hol pedig Milánó... Nápoly­ban még csend volt. Huszon­hat nápolyi detektív figyelte Luciano nápolyi kereskedel­mi cégének irodáit, telefon­jait A sorrentói rádiólehall­­ga­tó állomás alkalmazottai­nak fele pedig az amatőr hullámhosszokat és az ultra­rövid sávokat ellenőrizte. A teleszkópok csápjai Sorrentó­­bó, Capri szigete felé fordul­tak.­­ — Luigi — szólalt meg hosz­­szú hallgatás után Marc —­amondó vagyok, ami biztos, az biztos, hogyan lehetne az autópályán még Viterbo előtt elkapni ezt az Amporeale-t? _ Mi sem egyszerűbb en­nél. Bolsena környékén van egy szakasz* ahol a megen­gedett legnagyobb sebesség nyolcvan ki­lométer per óra. Ezt azonban senki sem tart­ja be. Utasítji* a kettes szá­mú közlekedési őrsöt, és a fiúk lesben áll­nak ás egy a százhoz fogadót'- hogy a pa­sas nem tartja be a tábla Utasítását. Ezért aztán gyors­hajtás miatt feltartóztatják Máris közö,tetem ,a rendszá­mot és az elfogat;^' paran­csot. — Köszönöm, o!­ű bojt, és Marc fájdalma,1 fintorral hörpintette fel elhi­nt mara­dék kávéját. (Fo latjuk) i Kft. február 1­. Kekkonen hazautazott Moszkvából Urho Kekkonen firm­­a­társasági elnök csütörtökön Moszkvában villásreggelit adott a szovjet vezetők tisz­teletére. Megjelent Leonyid Brezte­nyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, Andrej Gromiko külügyminiszter. Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter és több­ más hivatalos személyiség. Finn részről a villásregge­lin részt vett Björn Olaf Alholmé moszkvai finn nagy­követ, a finn nagykövetség több beosztottja, valamint a Kekkonen kíséretében lévő személyiségek. A villásreggeli meleg, ön­tett légkörben folyt le. ★ Urho Kekkonen finn köz­társasági elnök csütörtökön hazautazott Moszkvából. A finn államfőt a sereme­­tyevói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszi­gin, Nyikolaj Podgornij, Andrej Gromiko, Andrej Grecsko marsall és több más hivatalos személyiség búcsúz­tatta. Megjelent Finnország moszkvai nagykövete is. Kekkonen nem hivatalos lá­togatáson tartózkodott Moszkvában.

Next