Kelet-Magyarország, 1992. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22 / 250. szám
1992. október 22., csütörtök A FORRADALOM ÜNNEPÉN Balogh József Szentmártoni Sándor negyedrendű vádlottja volt annak a pernek, amelyben az első két vádlottat — Szilágyi Lászlót és Tomasovszki Andrást — halálra ítélték. Rá is kötelet kért az ügyész, végül 15 évvel megúszta. Ülünk egymás mellett a debreceni első emeleti lakásban. Diákéveit, fiatal korát emlegetjük, amelyiknek egy részére e sorok írója is emlékezik, s arra is, mekkora megdöbbenést váltott ki a faluban, amikor a Rákosi rendszerben negyedmagával — akkor így tudtuk — államellenes szervezkedésért letartóztatták. Most itt a jó alkalom tisztázni az ügyek Egy jelölés fájó emléke A diákéveket átugorjuk, sőt a dolgozó évekből is antyinak jut itt hely regényes életéből, hogy százaknak szerzett munkát a falvakból menekülő, a tszcs-kből kizárt vagy az erőszakolt közösséget nem óhajtó emberek, kulákok, kitelepítettek közül. Lehet ez szúrt szemet valakinek, feljelentették 1951-ben és szervezkedéssel kapcsolatos feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt börtönbe zárták. Abban az időben siklott ki néhány vonat a környéken, s azt akarták rákenni. Egy év négy hónap börtön után segédmunkásnak helyezkedett el, de két hónap múlva már ismét mélyépítési művezető lett a magasépítőknél. Ezután érkezett el 1956. Az események közismertek. A csillagleverés az Irodaház tetejéről, a Kossuth-os diákok kiszabadítása, a Malinovszkij szobor ledöntése, a Munkástanács megválasztása, ami máig is fájó emlék, mert ő javasolta elnökének Szilágyi Lászlót. És a börtön kinyittatása. Október 26. után az egész megyében folytatta a szervezést, bár egyre jobban látszott, hogy ez a forradalom sem (KM -MA).Közel hároméves gyűjtőmunka után — melyhez a Ránki-alapítvány, az MSZP megyei elnöksége és Nyíregyházai város képviselő-testülete adott anyagi támogatást — kiadásra készen áll az a több ezer nyomtatott oldalnyi dokumentumanyag, amely a megtorlás időszakából, tehát 1957-60 között több száz elítélt és meghurcolt életútját tárja fel. „Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében” címmel megjelenő forrásgyűjteményből elsőnek a nagykállói járás anyagát veheti kézbe az olvasó. A sorozat szerkesztője Németh Péter. Ebből a kiadványból valók az alábbi sorok:' t ’ -1 A nagykállói járási kiegészítő parancsnokság jelentése a megyei kiegészítő parancsnoksághoz a forradalom alatt történtekről. 1956. okt. 23. A kiég. plág. szem.áll.-a az újságból és rádióból értesül a bp-i egyetemi kerül a történelembe a győztes forradalmak közé. — Nem voltam biztos benne, hogy győz a forradalom, de hittem, hogy megmozdul a világ. Sajnos a Nyugat egy kicsit eladott bennünket. A szuezi válság is hozzájárult, így vonultathattak ellenünk komoly hadsereget. November 7-én fogták el Sátoraljaújhelyen. Nem menekülés közben, hanem munka közben. Azután februárban, bár az ügyészi letartóztatásban április 9-i dátum szerepel, de hát ebben az időben mindenkit törvénytelenül tartottak fogva az ávós laktanyában, ahol karhatalmisták esténként szórakozásból verték az embereket. Szentmártoni Sándor a tárgyaláson tetteihez méltón viselkedett. Pedig tudta, hogy lesz kötél is. Két műszakban akasztottak . December 6-án volt a vádbeszéd. Négyünkre megkérték a halált. Én számítottam rá, egyszerű statisztika volt ez és nem a bíróságon dőlt el. Április 28-án volt a fellebbviteli tárgyalás. Két halálos ítélet maradt, dr. Lupkovics György életfogytiglant, én 15 évet kaptam. — A gyűjtőfogház következett. Nagy Imre kivégzéséig rettenetes volt amit műveltek. Volt amikor két műszakban akasztottak. Akkor még lovas kocsival hordták ki a halotnem ismerik fel célját és nem gondolnak annak vidékrekiható következményeire. A munka irrég normálisan folyik és a szokásos időben fejezik be . 1 . Okt 125. A szabadságon lévő katonák közül többen jelentkeznek és tanácsot kérnek. A szolgálat utasítja őket, hogy vonuljanak be alakulataikhoz. De az utcán a szüleik és a csoportokba verődött emberek lebeszélik őket a bevonulásról. A tart. tisztek közül megjelenik N. L. tart. fhdgy. ti-i egyenruhában és kéri, hogy a kiég. pság. lássa, el fegyverrel és ossza be szolgálattételre. J. fhdgy. a nevezett tort ti-et elküldi azzal, hogy ehhez nincs joga. Az ebédelésről visszafelé jövet Sz. L. p.-nak sapkájáról leszakítják a köztársasági címert. M. fhdgy. felhívja a megyei pságot, jelenti az esetet és tanácsot kér, hogy mit tegyenek. Azt a választ kapja, hogy saját belátásuk szerint járjanak el. J, ahogy ezután parancsot ad, hogy mindenki takar a börtönkórház pincéjéből és a kocsis mellett ülő mindig mutatta, hány koporsót visznek. Fűzőláncon Bibóval A börtönélmények közül inkább a kellemesebbek maradtak elevenebbek. Vácról, hogy az őrök is melléjük álltak amikor 1960-ban, a második amnesztiával a reform kommunistákat — Vásárhelyit, Kovács István és Váradi vezérőrnagyot — kiengedték, éhségsztrájkot szerveztek, s a harmadik napon már csak a tisztek nyakában volt géppisztoly; a gyűjtőből az asztalosműhely, ahonnan vidéki bíróságokra, rendőrkapitányságra is eljutottak bútort javítani. De azért maradt felejthetetlen élmény a kellemetlenek közül is. Nosztra, ahová kéz és lábbilincsbe verve, fűzőláncon vitték Bibó Istvánnal, Göncz Árpáddal, Mészáros Gábor egyetemi magántanárral, Kertész Dezsővel, s négy Molotov (két és fél tonnás kocsi golyószórókkal felszerelve) követte őket. Voltak műhelyben töltött hónapok, és magánzárkában töltött hetek, voltak őrök, akik emberségesen bántak vele és voltak akik gyűlöltek minden politikai elítéltet. Ült Sátoraljaújhelyen, ahol egy százados azzal szórakozott, hogy állandóan provokálta, de volt aki egyszerre öt látogatót is beengedett hozzá. Volt aki sztrájk kezdeményezését fogta rá, mert október 23 közeledett, és így kivonhatták a többiek közül, volt, aki segített visszakerülni a műhelybe. 1965 október 23-án elérkezett a szabadulás, bár a szabadság évei sem voltak mindig szabadok. Az állambiztonságiak mindenhová elémentek és utánanyúltak, de sokan segítették is. Virtics Fernec nevét említi, aki a kisvárdai járási pártbizottság tagja volt, vagy a nyíregyházi építőipari ktsz. párttitkárát, aki azt mondta: ha valaki megbántja, csak neki szóljon. Említi a kántorjánosi párttitkárokat, közülük az egyik — aki tsz-elnökhelyettes is volt — csak ártani akart, a másik, a kertész tisztességes baráti kapcsolatot alakított ki vele. Végül a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaságból ment el hét hónappal a nyugdíjkorhatár elérése előtt rokkantsági nyugdíjba, mert amikor a lánya középiskolás korhoz közeledett, elköltöztek Debrecenbe. A felesége gyógyszertárvezetői állást kapott, sikerült egy OTP-lakást venni. Ma ott élnek lányukkal, aki a nyáron szerzett bölcsész diplomát. A közérzetéről, a börtönévekről, a szabadon töltött évekről tömören beszél. — Persze, hogy megviseltek a börtönévek, biztosan felfedezhető bennem személyiségváltozás, hisz vérző nyombélfekéllyel szabadultam. Mostanában kezdem érezni a márciusi fűtetlen, takaró nélküli cellák következményeit. De én nem kívánom, hogy bárkit is felakasszanak, még tán azt sem, hogy lecsukjanak. De legalább meg kellene nevezni őket. — Mit bánjak meg? — teszi fel a kérdést magának és válaszol is rá. Belekerültem a történelem sodrásába, s fel is akaszthattak volna. Nem játszom a nagy hazafit, de azt meg kell mondanom: még egyszer így csinálnám. Erre voltam predesztinálva. És megérhettem, hogy kimentek az oroszok. Ha úgy tetszik, ez ajándék nekem. Közösen meghallgatják Nagy Imre felhívását, majd elrendeli a nemzeti zászló kitűzését, de előbb kivágatja belőle is a címert. A munka már nem folyik, főleg a rádiót hallgatják és a hallottakat vitatják. 26- án. A lakosság között erősödő ell. forr. uszítás a kieg.-en is érezteti a hatását. S. törvi. hangoskodik és felelőtlenül uszít, a pk. nem lép vele szembe. A személyi állomány nem mer ellene szólni, megszervezik a katonaállomány benti étkeztetését, az fm. szöv.-től szalonnát, kenyeret és pálinkát vesznek át. A tanács és más szervek még dolgoznak, de nincs, velük kapcsolat: A pk.-kat a pk. haza küldi. Ujabb tart. ti.-ek jönnek be a kiég.-re fegyvert kérni, segíteni akarnak. A pk. ezeket is elküldi. Éjjelre az egész kát. állomány bent marad, csak S. megy haza. 27- én. A községben az ell. forr. hangulat fokozódik. Több száz ember álldogál kisebb-nagyobb csoportokban a Szabadság téren reggeltől estig. Egyre nagyobb számban érkeznek Miskolcról hangoskodó suhancok. A kiég. pság.-nak nincs kapcsolata a rendőrséggel. Du. nagygyűlést tartanak a Szabadság téren, amelyre 3 tehergépkocsival miskolci huligánok érkeznek. A nagygyűlésen a kiég. plág. képviseletében J. fhdgy. vesz részt. A gyűlésen „munkástanácsot” választanak. A gyűlés után a teherkocsival érkezett suhancok ledöntik a Szabadság Emlékművet és elkezdik a csillagok leverését. J. fhdgy. vállapját az utcán letépik. Bent elmondja a történetet, mire a pk. annyit felel „minek ment közéjük.” a katonaállomány kezdi elveszíteni önbizalmát és latolgatják, hogy milyen sors várhat rájuk. lefagy káké, 1959. február 23-án. Sz. Z. s. k. Szds. kiég. pk. Tisztázat. — Hadtörténeti Levéltár. Az 1956-os forr. dok. gyűjt. 6/a.cs. Hittem, hogy megmozdul a világ Csillaghullás Nagykállóban Korabeli hivatalos jelentések a megtorlás időszakából Nyíregyháza-Nagykálló hallgatók mozgolódásáról, de szedje le sapkájáról a címert. Kelet-Magyarországi 3 Nézd 3 pont. Nem az utcán Baraksó Erzsébet T_Togy is van ez most a JlJL magyaroknál? — teszik fel a kérdést külföldi látogatóink. Mi ez a tüntetés-ellentüntetés, és miért vonultak a tömegek az elmúlt napokban a Parlament elé? Amikor elmondjuk, hogy az úgynevezett médiát így egy bizonyos tanulmánnyal van összefüggésben, melyet az egyik politikai tábor így értelmez, a másik meg úgy, nem értik és csodálkoznak: ez a legnagyobb bajuk a magyaroknak? Tömegdemonstráció, tüntetés, polgári engedetlenség — rendszerváltozásunk eddigi két és fél évét tekintve úgy látszik, hozzátartoznak a most zajló történelmi fordulathoz De vajon szükségszerűen így kell-e lennie? Vannak-e vajon jó tüntetések, használhat-e az ügynek, az országnak, ha szervezett csoportok az utcán keresnek választ a problémákra? Az élet azt mutatja, vannak jó tüntetések, mert vannak történelmi korok, amikor ki kell menni az utcára, ha a haza, a nemzet érdeke úgy kívánja. Akkor október 23-án fel kellett mutatni a nép szabadságvágyát. Ma már tudjuk, élőláncot kellett alkotniuk a Baltikumban a lett, észt, litván nép fiainak, hogy fellépjenek az agreszszor ellen, s jelezzék megbékélési és összetartozási szándékukat. Ilyen pozitív demonstrációnak ígérkezik most az október 24-ére meghirdetett megmozdulás is, hogy a világ országainak fővárosaiban a csehszlovák nagykövetségek előtt békésen tiltakozzanak a bősi víziszörny építésének folytatása ellen, a természet és az emberiség védelmében. Vannak azonban olyan demonstrációk is, amelyek nem egyetemes, nem nemzeti vagy országos érdekeket szolgálnak, hanem csak egy szűkebb csoport, vagy egyes pártkörök érdekeit. Mind a hangoskodó, mind a némán vonuló hallgatag tömeg látványa egyaránt félelmetes volt, szerencsére ezúttal nem történt nagyobb baj. Demokráciát tanulva immár tudjuk, jól működő országban megvannak a demokratikus lehetőségek a másféle vélemény kinyilvánítására, a tiltakozásra, az elégedetlenség kifejezésére. Nálunk néha úgy tűnik, nincs más eszköz, könnyen elhangzik, gyerünk az utcára. Felelős politikusok ma már egyre többször kijelentik, nem az a művészet, hogy a tömeget az utcára vezérnyeljék, hanem az: hogyan viszik onnan vissza az elégedetlen, elkeseredett és elszánt embereket, ha a tömeg kiszámíthatatlanná válik, az indulatok elszabadulnak, és megfékezhetetlenné válnak a magukról megfeledkező, felbujtott tüntetők. Könnyen keveredhetnek még a jó szándékkal és közügyben demonstráló felvonulók közé is demagógok, vagy olyanok akik akár köztörvényes tettek elkövetésére is képesek. Számolnak vajon az ilyen tüntetéssel fenyegetők azzal, hogy a szomszédban polgárháború dúl? Történelemkönyvek fogják megörökíteni azt, ahogyan mi most a rendszerváltozást véghezvisszük, s talán századok múlva is tanítani fogják mi történt Magyarországon a XX. század végén. Átérezzük-e vajon annak a küldetésnek a fontosságát, mely a történelem formálásában most népünknek megadatott? Most nem lenne szabad egymás ellen fordulni, bár varnnak még elrendezetten ügyeink hanem a többpárti rendszerben is a társadalmi konszenzus eszközeit kellene keresni. De nem az utcán. Vann éppen elég bajunk anélkül is, hogy nézeteinket az utcán ütköztetnénk A békés, tárgyalásos, megegyezéses megoldások volnának kívánatosak mert az ellenségeskedés nem használ a hazának. És ki merné azt állítani — a költővel szólva —, hogy volna-e előbbrevaló más, mint a nemzet érdeke? Tüntetők a Bem-szobornál október 23-án MThrosa-Farms