Kelet Magyarország, 2017. október (74. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-21 / 247. szám
2017. OKTÓBER 21., SZOMBAT KELET „Reng a föld, morajlik” A rendszerváltás után lehetett hozzáférni a dokumentumokhoz, a jegyzőkönyvekhez, a peranyagokhoz. nyíregyháza: Másfél órás dokumentumfilmet készített Nyíregyháza 1956-os eseményeiről „Reng a föld, morajlik” címmel Kéry Péter operatőr, a Kölcsey Televízió munkatársa még 2006-ban, a forradalom 50. évfordulójára. Lövések az éjszakában A filmben történész és levéltári kutató mutatja be az 1956-os forradalom kirobbanásának társadalmi-politikai okait, majd az egykori szemtanúk, a forradalom eseményeiben aktívan részt vevők visszaemlékezései során elevenedik meg a nyíregyházi történelem óráról órára. Bár Budapesten már október 23-án kitört a forradalom, Nyíregyházán három nappal később, október 26-án vonultak ki az utcára az emberek, hogy csatlakozzanak a fővárosban megkezdődött forradalomhoz: akkor verték le az épületekről a csillagokat, akkor döntötték le a lovas szobrot és a többi, a szovjet megszállásra utaló jelképeket. Kéry Péter filmjének utolsó fejezete a megtorlásról és a két nyíregyházi mártír, Szilágyi László és Tomasovszky András kivégzéséről szól. Arról faggattuk a film operatőrét és rendezőjét, vajon mikor fogalmazódott meg benne a film elkészítésének ötlete. - Nagyon-nagyon régi a film elkészítésének az ötlete. Tulajdonképpen a mi családunkat közvetlenül nem érintették az események, de sok mindent hallottam a gyerekkoromban róla az idősektől. Én 1956-ban ötéves voltam. A Bethlen Gábor utca és a Síp utca sarkán laktunk, ahol most a hittudományi főiskola van. Emlékszem rá, hogy kint fociztunk az utcán, s nagy morajlást hallottunk, harckocsik jöttek a Tiszavasvári út felől. Az édesanyák gyorsan összeszedték a csemetéket, s vittek be bennünket, mert nem tudták, mi indult el éppen abban a pillanatban. Mikor apám hazajött a munkahelyéről, egyértelművé vált, hogy itt valami elkezdődött. Apámék este lövéseket hallottak a Jósa András Múzeum épülete felől, egy tizenéves fiatalt pedig napokkal később akkor lőttek le, amikor a Széna tér környéki lakásukban félrehajtotta a spalettát. - Ezek a dolgok mindig érdekeltek, de vártam azt az időpontot, amikor hozzáférhetünk a dokumentumokhoz és egyéb más anyaghoz. S ez ugye csupán a rendszerváltás KÉRY PÉTERJM utáni időszakban következett be. Lerövidített képi változat A film forgatása közben milyen kép alakult ki az operatőr-rendezőben 1956-ról? - Az egy másodpercig nem volt kérdés, hogy ez egy forradalom volt. Ezt mindig így értékeltem, jóllehet, az iskolában mi még másképpen tanultuk. Mindig próbáltam kutatni az eseményeknek a valóságos hátterét, s úgy gondolom, hogy ez a film valamelyest megvilágítja annak az anyagnak az írott részét, ami a levéltárakban található. A film az eseményeknek egy nagyon lerövidített, televíziós képi változata kiegészítve azokkal a segítőkkel, akik vállalták az arcukat, vállalták a múltjukat a kamera előtt. km-mel Az irodaházról lehullt a diktatúra jelképe, az ötágú csillag A tüntetők ledöntötték az elesett szovjet tisztek síremlékeit Nyíregyházán, a Kossuth téren fotók, archív A gyermekként átélt dolgok mindig is érdekes lehettek. A nyíregyházi események napról napra 1956. október 26.: A tüntetők eltávolították az irodaház tetejéről a nagy méretű vörös csillagot, a helyére nemzetiszínű zászlót tűztek. A villamos tetejéről a kalauz leszerelte a Világ proletárjai, egyesüljetek! feliratot, majd a villamos tetejéről egy nő elszavalta a Nemzeti dalt. A tüntetők elindultak a városháza előtti térről a Kossuth-gimnáziumhoz, majd déli 12 óra körül ledöntötték Pátzay Pál Kozák lovas szobrát. A ledöntött szobor talapzatáról Tomasovszki András felolvasta a Borsod megyei sztrájkbizottság ötpontos követelését. A teherautó tetejéről Dandos Gyula és egy debreceni egyetemista ismertette a debreceni diákság követeléseit. A tüntetők ledöntötték az elesett szovjet tisztek síremlékeit a Kossuth téren, a tűzoltók pedig leverték a városháza homlokzatán lévő népköztársasági eímert. A József Attila kultúrház hangosbemondóján Szilágyi László ismertette a Nagy Imre-kormányhoz küldött táviratot. Röplapokat nyomtattak a nyomdában, majd tüntetők a városháza elé vonultak, hogy meghallgassák Szilágyi László, Molnár Jenő, Rácz István és mások beszédét. Tomasovszky András vezetésével érkeztek meg a katonák, és bejelentették, hogy a honvédség a forradalom mellé áll. 1956. október 27.: A tüntetők a felszedett kövekkel dobálták az oroszok gépjárműveit. Egy orosz tiszt ekkor lőtte le Gabulya Mihályt, a forradalom első nyíregyházi áldozatát. Harc az oroszok ellen a Damjanich laktanyánál: Csályi Ferenc őrnagy fejlövést kapott. 1956. november A.: Az Orosi és a Kállói úton vonulnak az orosz tankok. 1958. május 6.: Nyíregyházán a megyei börtön udvarán kivégezték Szilágyi Lászlót és Tomasovszky Andrást. 1956 emlékezete 3 ’56-os leckék, üzenetek Több mint hatvan év múltán is fejet hajt az egész világ a magyarok előtt ’56-ért. Őszinte tisztelet van ebben, hiszen Európa szívében egy kis ország szállt szembe a bolygónk hatodát egyedül uraló hatalommal, a kontinensre keletről folyó „vörös amőbával”. (Ahogy az agresszív kommunista rendszert nevezte 1942-ben William Christian Bullitt moszkvai amerikai nagykövet.) Ám van ebben más is, még ha senki be nem vallja: a mardosó lelkiismeret. A szabadságért, önrendelkezés jogáért életet és vért áldozó nemzet harcát képmutató tétlenséggel követte a világ önmagát erkölcsi magaslatokban jegyző nyugati fele. Egy fotó a magyar szabadságharcosokkal a Time magazin címoldalán, „Az év embere” címmel - felért egy vállveregetéssel. Mindegy már - azaz mégsem. Ma is kapcsolódást, viszonyítási pontot keres az ember. Én például tíz évvel ’56 után születtem, s mikor érdekelni kezdett a történelem, kérdezni sem tudtam, mert nem volt szabad, nem volt kitől. Az „emberarcú szocializmus” vett körbe... Olyannyira, hogy ’86-ban civil ruhás rendőrök majdnem megvertek a rég nem látott nyíregyházi egyetemista társammal együtt a budapesti metró aluljárójában, október 23-án. Gyanús volt, ahogy örült egymásnak két jó barát, és aznap este ez már tiltott csoportosulásnak is hatott... Ma pedig mire kapom fel a fejem? Arra, hogy ’56 menekültjeit illegális bevándorlókkal, a klímamigrációval emlegetik egy lapon. Nézem a filmet az ausztriai menekülttáborról, a hivatalos eljárást türelemmel és végtelen alázattal viselő férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel...; felrémlik Puskás Öcsi és az Aranycsapat többi tagja...; hallgatom a gyógyszerészt, aki egy négyezer dolláros forgalmú családi patikából négymillióst varázsolt, mire nyugdíjba ment az Egyesült Államokban..., mesél a vívó, mennyire haragudtak rájuk az USA-ban, mert ’56 után évekig a magyarok nyerték a nemzeti bajnokságot. Minden voltak, csak illegális bevándorlók, migránsok nem. Nagyon úgy tűnik, ’56 még ma is üzen, ma is lecke a világnak. NYÉKI ZSOLT “ Koszorúzás az emléktáblánál Péntek délelőtt Nyíregyházán dr. Babicz Béla emléktáblájánál is elhelyezték a tisztelet virágait a múltat megidézők - köztük az evangélikus általános iskola képviselői is - az 1956-os forradalom évfordulóján. fotó: sipeki Péter „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek” Elkészült a megyei 1956-os emlékjelekről szóló kötet, NYÍREGYHÁZA. A helytörténészek áldozatos kutatómunkájának köszönhetően tudjuk, hogy a vidék forradalmából megyénk is kivette részét, hiszen több településről ismertek az erre vonatkozó adatok. A múlt feltárásával párhuzamosan a közterületeken és a középületeken olyan emlékjeleket helyeztek el, amelyek az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét hivatottak ápolni. Az emlékjelek ünnepélyes átadásával igyekeztek olyan emlékhelyeket kialakítani, ahol a múltidéző megemlékezés és a kegyelet lerovása méltó keretek között biztosítható. A megbékélés jegyében - Az 1956-os történéseknek az emlékfelállítás teljesen hivatalos és engedélyezett formában Több megvalósult alkotáson olvasható az emlékév mottója. ILYÉS GÁBOR csak 1989 után vált lehetségessé, mint ahogy sok más 20. századi tragédiára is (például a trianoni békediktátumra, a doni katasztrófára, a málenkij robotra, a felvidéki lakosságcserére) csupán a rendszerváltást követően lehetett szabad az emlékezés - jegyezte meg Ilyés Gábor helytörténész, akinek a napokban jelent meg 1956-os emlékjelek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében című kötete. Az 1956-os emlékjelek állításának sorát a megyében a Fidesz nyíregyházi csoportja nyitotta meg, amikor Nagy Imre mártír miniszterelnök és társainak budapesti újratemetését megelőző napra időzítve, 1989. június 15-én emléktáblát állítottak azok tiszteletére, akiket 1948 után ártatlanul hurcoltak meg. Ebbe az 1948 utáni időbehatárolásba természetesen nem csak 1956 forradalmárai és szabadságharcosai tartoznak bele, hanem a kommunizmus valamennyi áldozata. További párhuzam Nagy Imre újratemetésével, hogy míg a térség küldöttei a megyei pártbizottságtól, a megyei tanácstól, valamint más politikai és társadalmi szervezetektől 1989. június 16- án részt vettek a budapesti gyászszertartáson, addig a nyíregyházi Északi temető 28-as parcellájában kopjafákat állítottak a város két mártírjának, Szilágyi Lászlónak és Tomasovszky Andrásnak. Ezt az emlékfelállítást a megyei tanács a „nemzeti megbékélés jegyében” tette, így jelölve meg az addig eltitkolt és jeltelen sírokat, ahová 1958- ban elhantolták a mártírokat a kivégzésüket követően. Az első időkben a helyi önkormányzatok nem mindig álltak az emlékfelállítás ügye mellé, legfeljebb a leleplezési ünnepségeken a jelenlétükkel biztosították támogatásukról a szervezőket. Büszkeségpontok sokasága Az emlékjelek állításában jelentős szerepet vállaltak a pártok, a különböző ’56-os szervezetek, a civil szervezetek, az egyházak, és néhány magánkezdeményezésre is van példa. Sajnos több településre is jellemző volt, amit az egyik egyházi képviselő megfogalmazott: „Ha már az önkormányzat nem hajlandó emléket állítani ’56-nak, akkor majd állítunk mi”. Az önkormányzatok inkább csak akkor léptek fel kezdeményezően, ha a központi költségvetésből pályázati úton támogatásra nyílt lehetőség. Az első szabad, 1989-es megemlékezéstől napjainkig szinte minden évben állítottak valamilyen típusú emlékjelet megyénkben az 1956-os forradalomnak. Ennek köszönhetően a 228 településből ma 73-ban található 1956- os emlékjel. A magyar kormány az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára emlékezve a 2016. évet az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékévévé nyilvánította. Később az emlékév meghosszabbításáról döntött. A célok megvalósítását tematikus pályázati kiírásokkal igyekeztek segíteni. A „Büszkeségpont” pályázatra azok jelentkezését várták, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeinek, hőseinek és áldozatainak közterületi emlékműveket, emlékhelyeket kívántak állítani. Örömteli, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből több település is sikeresen pályázott. Megyénkben összesen 27 településen emeltek új emlékjelet, alakítottak ki „Büszkeségpontot”, illetve újították fel a már meglévőt. Több megvalósult alkotáson olvasható az emlékév mottója: „Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”. Csak remélni lehet, hogy a megvalósított új emlékhelyek a régiekkel együtt szolgálni és segíteni fogják az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire való méltó emlékezést és emlékeztetést. Ám Ilyés Gábor gyűjtőmunkája és szorgos kutatása immár könyvalakban FOTÓ: PUSZTAI SÁNDOR Kelet kvíz Szatmári-síkság délkeleti csücskében, a Szamos folyó partján épült pici település, mely sok megpróbáltatáson ment keresztül, különösen a Szamos árvizeitől szenvedett sokat. a) Rápolt b) Lónya c) Tarpa d) Tákos A helyes választ lapunk mai számában rejtettük el. A mártír diákra is emlékeztek NYÍREGYHÁZA Középiskolás diákként vett részt az 1956-os forradalom nyíregyházi eseményeiben Dandos Gyula, aki aztán külföldre szökés közben az életét vesztette. Emlékét pénteken a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium diákjai elevenítették fel a Szent István utcai emléktáblánál. KM Diákok emlékeztek 1956 diákvezérére FOTÓ: JANICS ATTILA