Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)

1881-01-22 / 17. szám

A ^.KRLET“ eli?fil.sté8i dija . Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva évre...................................................16 frt. Fél évre.........................................................8 „ Negyedévre ....................................................4 ^ Egy hóra helyben.........................................1 frt 50 kr. Egyes szám ára 6 kr. Mi jelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik százalékére íratott nem adatnak vidít mna. 17. szám. Tizenegyedik évfolyam.KELET POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. Hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hrdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eckhan) der tVollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallfisoh-gasse 10 Knd. Messe PublicistisoheBureau. Budapesten: Haasonste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. SIľAjítttizi gármond sora után 26 krajczár fizetendő. Kolozsvár, szombat, január 22 KOLOZSVÁR, 1881. jan. 21. (?) Szokás ezt a mi sokat és sokféleképen szidalmazott kormányunkat úgy tüntetni föl, mint a melynek tagjai első és legfőbb érdeküknek, eljárásuk, magatartásuk irányadójának azt tartják, hogy a hatalom palctán, piros bársony székeikben csak minden áron megmaradhassanak. Igaz meggyőződése a közöny érdekeinek előmozdítása, vágy és törekvés a közállapotok javítására, föntartása az államrendnek s előbbrevitele a nemzet anyagi és szellemi jólétének, fejlesztése a culturának , semmi szín alatt nem tulajdonítható nekik — csak is a hatalomhoz való görcsös ragaszkodás, hogy megtarthassák állásukat s valószínűleg fizetéseiket. Sajnosan jellemzi, egyátalán, korunkat és társaságunkat, hogy maholnap már gondolatja is majdnem lehetetlennek látszik, hogy valaki még tisztán a közjó érdekében szerepeltessen s nincs a közmunkálkodásnak az a tere és egyéne, ha még oly csekély és alárendelt is a munkakör és munkás, amelyre nézve a gyanúsítás több kevesebb határozottsággal, nyíltan, avagy pusfogás alakjában, föl ne merülne, hogy az önzés, nem pedig a közérdek a tettek rugója. A képviselőházban tegnap megkezdett tárgyalások, a fogyasztási adótörvény-javaslatok fölött, azt hisszük egészen az ellenkező irányra fordíthatják az elfogulatlanul gondolkodni tudók elméjét s nekünk legalább úgy tetszik, hogy ha valaha, épen most, ez alkalommal vethető fel a kérdés, hogy.vajon, ha^^^csakugyanolyan görcsös e a kormány tagjainak a hatalomhoz való ragaszkodása, a mint mondatik ? Az uralkodó többség és a kormány legselehetőbb oldala az adó. Márkát, hogy minden körülmények közt a való tények szigorú mérlegelésével kell elhatározásaikat és eljárásukat megszabniok , jó részét lenyirbálja különben rendelkezésükre álló népszerűségeknek s míg az ellenzék ígérhet, anélkül, hogy félnie kellene, hogy szaván fogják -— a kormány és pártja a kijózanító számolás korlátain kell, hogy felül maradjon. De főbbként a financziális calculusok beváltásának kötelezettsége az, mi a kormányok népszerűségét folyton csökkenti s ha még a rendes adókon kívül és felül újak behozatala is szükséggé vált: már előre is meg lehet mondani, hogy a többség kocz ' ..... házaira vetette többségét, hogy brit hatalmát olyan próbára tette, amely, bizony, ellene is üthet ki. A mi többségünk jelenleg épen ebben a helyzetben van s hogy e próbát most, a törvényhozási ciklus végszakában megtenni meri és megtenni kötelességének tartja : szolgálhat mértékéül annak, hogy melyik az erősebb nála : a hatalom megtartásának, vagy a közszükségek kielégítésének vágya-e ? A pénzügyi egyensúly helyreállítása alapfeltétele volt és marad a jelenlegi többségnek és pártjának s míg ennek egyik eszköze a szükségletek minimumra redukálása kell, hogy legyen, addig másfelől a hiányzat fedezése különböző utakon történhetik, de valamennyi mód között bizonnyal a legkevésbé népszerű az adóemelés. A mi képviselőházunk mindig sokkal hajlandóbbnak mutatkozott a deficzitnek kölcsön, hogysem adó emelés útján való fedezésére s pénzügyminiszterünk mindenesetre most is kevesebb ellenzésre talál vala azon, mint ezen az úton. És hogy mégis ezt és nem azt a módot választás pedig épen most, amidőn a közelgő választásokra a taktika— ha a taktikáról van szó — azt és nem ezt javallja vala , mondatja ki velünk azt a meggyőződésünket, hogy mégsem a hatalomhoz való ragaszkodás, hanem a közjó iránti erős meggyőződés szerepel itt. Mi sem lett volna könnyebb, mint a választásokig időleges miveletek utján föntartani az aequilibriumot — azután aztán majd csak lesz valahogy. De az a nyílt őszinteség, férfias bátorság, mellyel a pénzügyminiszter épen most föltárja a helyzetet , az a határozottt eljárás, mellyel a népszerűtlenséggel szemben néz a kormány, mivel a közjó így kívánja, s az az önkényt provocálása a küzdelem e próbájának , határozottan azt a benyoomást teszi az elfogulatlan szemlélőre, hogy itt oly öntudatos szereplőkkel állunk szemben, akik nem a máról-holnapra való megalkuvás, huzakodás, hanem az öntudatos határozottság politikáját követik. S van okunk hinni, hogy a parliamenti többség és a nemzet józan része ugyanígy ítéli meg a mai helyzetet. vaslatot terjesztenek elő, mely szerint a bizottság tagjai megválasztandók. Szóló nézete szerint a horvát országgyűlés kötelessége; minél gyorsabban megfelelni a kir. leiratnak. Báró Rukavina a „jogi párt“ klubja nevében tiltakozik a választás ellen. Nem ismer törvényt, mely szerint a választás végbemehetne s törvénytelen az is, ha a határőrvidék sorsa felett a határőrvidék képviselői nélkül határoznak. Krestics elnök megjegyzi, hogy az országgyűlésen nem ismer jogpárti klubot, a szóló nyilatkozata tehát csak egyéni nézetének tekinthető. Vojnovics is osztozik az örömben a határőrvidék bekebelezése felett, de azt látja, hogy ez öröm igen megzavartatik. A határőrvidék jogilag már egyesülve van az anyaországgal s képviselői mégsem ülnek az országgyűlésen. Ez annál különösebb, mert a határőrvidék katonai intézménye már régen megszűnt és a határőrvidék képviselői már kétszer meghivattak az országgyűlésre. Ez igen logikátlan ; a határőrvidéki képviselőket oktrojált választási rendszabály alapján is meg lehetett volna választani. De ez ügyben bevégzett tény áll fenn, mely előtt meg kel hajolni. A horvát országgyűlésnek virtuális mandátuma van a hazától elszakasztott részekre is, aminők ; a határőrvidék, Fiume, Dalmáczia. Ezt használja ki a nevezett országrészek javára , de nem szabad ezek kárára vele visszaélni. Szónok ezután fölemlíti a hírlapi híreket, melyek szerint a határőrvidék árául követeltetni fog a Fiuméről való lemondás s a horvát képviselők törvényileg megállapított létszámának leszállítása. Szóló kérdi a kormánytól, hogy e hírekben mi a való ? Annál inkább kér a maga és elvtársai nevében megnyugtatást, mert nem egyezhetnék meg abban, hogy az anyaország virtuáis mandátuma az elszakasztott országrészek jogczímének feladására használtassék fel. Kristics elnök kérdi, hogy szónok elfogadja e vagy ellenzi Hrvat határozati javaslatát ? V 0 j n 0 V i c s kijelenti, hogy elfogadja a javaslatot. Hrvat Mirkó csak két pontra felel előtte szólónak. Feleseges most a felett vitatkozni, hogy a regnikoláris deputáczió beleegyezik-e vagy nem a kiegyezési törvény 33. §-ának megváltoztatásába ? Másodszor sajnálatát kell a felett kijelentenie, hogy a fejedelem nemes lelke és szép tette az országgyűlésen nem vétetik diszonanczia nélkül tudomásul. A szavazáskor az összes jelen voltak (49-en) négy szavazat ellen elfogadják Hrvat határozati javaslatát. A regnikoláris deputáczió tagjaiul, horvát részről megválasztattak : gróf Draskovics Iván, gr. Erdődy Rudolf, Hrvat Mirko, Kusevics Szveválasztók iránti e félelem, s hogy figurálhatok én legalista képen, midőn az 1791. évi törvény értelmében nem vagyok mágnás ? Én iparos, gyáros, brassói polgár vagyok, nem pedig uradalmakkal ellátott mágnás. így találták helyesnek az uraságodhoz tartozók, Jöjjön holnap s vegye át kinevezését, s ha nem tér vissza hazájába, Írjon innen bárkinek, hogy ne hagyják, miszerint a román választók eladják szavazatukat. Tartsanak a kormánnyal, mert csak ő akarja javukat. (Ekkor kezét nehány iratra tette, s Ferencz József ő felségének szép román aláírását mutatva, mondá :) „Baritiu ur (a társalgás német nyelven folyt) nem hittem egész éltemben, hogy öregségemre lássam ő felségét románul aláírni, s hogy én is, mint ő felsége minisztere, románul írjak alá.“ Végül elbocsátott. Ez eseményekről egyet s mást írtam dr. Ratiu J. barátomnak Tordára, nem tudom megőrizte-e ő levelemet, hogy most 17 év múlva, egészen közölje. A politikai szövevényekben éretlen eszem arra ösztönzött, hogy írjak aznap N.-Szebenbe s Brassóba is. írtam vagy két tanulónak is. Ez kellett nekem. „Hogy mert ő Bécsbe menni, a mi tudtunk és akaratunk nélkül?“ Hát csak úgy, a mint az egész világ merészel az ő dolgaiban járni, anélkül, hogy raportra menne, evvel: „Melde gehorsamst, dass ich nichts zu melden habe.“ Másnap a kitűzött órában, elmenvén az erdélyi Camallariába, Moldovanu u? szépen elővett 8 elvitt Schmerling miniszterhez, ki röviden fogott s mind csak a választásokról kérdezősködvén, azzal elbocsátott. Ő csak azt akarta, hogy személyesen ismerje meg a veszélyes emi torár, Krestics Miklós, Mihálovics Károly, Miskatovics József, Mrazovics Mátyás, Pavlesics Jankó püspök, dr. Szudotics Iván, Vancsina Iván és Zsivkovics Theofán püspök. Az urak január 19 én utaztak el Zágrábból Budapestre. A képviselőház igazságügyi bizottsága Horvát Lajos elnöklete alatt tegnap folytatta a törvénykezési rendtartásról szóló novella tárgyalását. A 19—37. §§-át lényegtelen változtatások mellett elfogadta, s ezenfelül az előadó Teleszky István indítványára két uj felvételét határozta el, melyek szerint, ha a felek a jegyzőkönyvi tárgyalást perlári eljárás helyett választják, végiratnak és ellenvégiratnak is helye van s a felek ezen esetben a megállapított határidőket elhalaszthatják. A javaslat 38. § ának azon intézkedése, mely szerint 200 forintot meg nem haladó sommás perekben hozott feltétlenül elmarasztaló I. bírósági ítélet felebbezés esetében is végrehajtható, és nem döntetett. A javaslat álláspontja mellett felszólaltak: Teleszky István, Horváth Lajos, Emmer Kornél és Vécsey Tamás; ellene pedig Hosztinszky János és Vidlicskay József. E kérdés eldöntése a folyó hó 21-én tartandó ülésre halasztatott. A KELET TÁRCZÁJA. Br. Reichenstein Ferenczczel való ismeretségem. Barutzin után Móricz István. (Fiamnak, leányomnak s vejemnek ajánlott elbeszélés.) (Folytatás.) Mindemellett, a mi szenvedésül reám ki volt szabva, attól nem szabadulhattam meg. A drezdai átkozott ágens egy Exner nevű technikus igazgatót küldött nekem Porosz-Sziléziából, kit a nyavalya törvén, azon veszélynek voltam kitéve, hogy egyszer összezúzott csontokkal a gépek közt fogom találni. „Menj az Istenért s keress valahol egy más technikust, kinek személyét jól ismered. Egy jelentkezett Prágából. Megállasz 3—4 napig Bécsben is, igazíts a hitelintézettel, Miller J. M. és Comp s tanulmányozd a viszonyokat mondák társulatunk tagjai. Alig értem Bécsbe, Moldovanu Demeter tisztelt barátom megtudván nehány tanulótól ott létemet, elvitt a vendéglőből józsefstadti szép szállására. „Nagyon roszul vagy itt leírva, de ne is kérdezd, ki által. Nem hagylak el innen, mig be nem mutatlak gr. Nádasdy kanczellárnak, Schmerling ministernek, s ha itt lesz Reiner főherczegnek is, ki ő felsége távollétében régens.“ „Az Istenért barátom, én nem értem, miért kelljen ez államférfiaknak egy ily magánembert, egy „újságírót“, mint némely urak guruból mondják, megismerni.“ „Ne beszélj sokat, tudom mit teszek, de te, amint látom, nem ismered se állásodat, se hivatásodat. Most üljünk asztalhoz , délután el A horvát országgyűlés január 18-iki ülésén tárgyalta a lapunk táviratai közt már közlött királyi leiratot a regnikoláris deputáczió ügyében. Hrvat Mirko és társai határozatia megyek, hogy jelentselek be s kérjek számodra audentiát, először a mi kanczelhminknál, azután a többieknél. Holnapra állj készen.“ Másnap elvezetett először br. Reichenstein alkorlátnak bureanjába, honnan pár szóváltás után elmentünk gr. Nádasdy Ferencz öreg korlátnok kihallgatási termébe. Ez megmérvén tetőtől talpig, tréfás mosoly közben, szemeivel mintegy kérdezni látszott: Tehát te légy azon óriás, ki magyar húst eszel, s szász vérrel csillapítod szomjúságodat ? Erdélyben épen e napokban kezdődtek meg az országgyűlési választások; a korlátnak igen nagy érdekeltséget tanúsított az eredmények iránt. Maga mellé ültetett a divánra, s hogy kizsákmányoljon, egy rakás kérdést tett a válsztókról és jelöltekről. Biztosításaimat, miszerint a románok jól fognak választani, az öreg fejrázással hallgatá, mig a következő szavakra fakadt : „Uraságod nem ismeri magyarországi mágnásaink eljárásait. Tudnia kell, hogy ők maguk közt 200,000 lrtot gyűjtöttek oly czélból, hogy az erdélyi románokat megvesztegessék, ellenzéki képviselők választása végett, kik nem akarják a birodalom egységét.“ úgy látszik, miszerint e szavak hallattára én nagy szemeket meresztettem, mivel a korlátnak igy folytatá: „Mit? Uraságod bámul ezen? Magyarorországon vannak mágnások, kik közül egy is koczkáztathat ily czélra 200 ezeret. Mikor tér vissza ? Rendelkezni fogok, hogy regalistává leendő kineveztetését vegye át, s menjen mielőbb, megmondván a püspököknek s a többieknek, hogy akadályozzák meg a vesztegetéseket.“ „Kegyelmes uram, én Prágába megyek, tehát oly gyorsan nem térhetek vissza Erdélybe , de én nem is értem, honnan van a román Napirenden van az igazságügyi bizottság jelentése a Belgiummal a szegénység kölcsönös biztosítása iránt kötendő szerződés becziküelyezéséről szóló törvényjavaslatról. Vécsey Tamás előadó , röviden indokolva a bizottság véleményét, mely a javaslatot pártolólag ajánlja elfogadásra, — kijelenti, hogy a javaslatban foglalt nemzetközi szerződés alakilag megfelel Magyarország nemzetközi jogállásának, — tartalmilag pedig a magyar alattvalóknak előnyöket biztosít Belgiumban, ha ott bírói jogsegélyt kell igénybe venniök. Elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot általánosságban. A részleteknél azonban több sajtóhiba lesz kijavítandó. A törvényjavaslat Irányi Dániel felszólalása után elfogadtatott. Következik a napirend további tárgya : a cukor-, kávé- és sörfogyasztási adójavaslatról szóló pénzügyi bizottsági jelentés. Thaly Kálmán felolvastani kívánja a bizottság jelentését. Kéri továbbá a házat, hogy rendelje el a nevezett törvényjavaslat ellen beérkezett kérvények felolvasását, mire Baross Gábor jegyző olvassa az áll. pénzügyi bizottság jelentését és a kérvényeket. Ezután Hegedűs Sándor előadó szól : Tisztelt képviselőház ! Midőn az előttünk fekvő I bért. Innen egy nehány szobán keresztül vezetve, egyszerre csak Rainer főherczeggel álltam szembe. E főherczegnek nyájas és leereszkedő fogadása zavarba hozott. Nem tudtam, miért vagyok nála. A főherczeg azonnal észrevette zavaromat, s minthogy ő is csak látni akarta az erdélyi agitátort, a mezők állásáról, a lakosok egészségéről s az erdélyi ipar előhaladásáról kérdezősködött. A politikai viszonyokról egy szó se! Valamit érintett egy vasút szükségességéről is Erdélyben. Ennyi az egész ? kérdem magamban, s egy pillanat alatt meghajtva magamat, kijöttem. Ismét újólag gr. Nádasdyhoz vittek, ki most már telve volt az örömtől, miután az erdélyi főkormányszéktől, a kedvező választási eredményekről csak úgy folytak a táviratok. Meghívott asztalához, mely idő alatt még néhány távirat érkezett. „Derék románok! Igaza volt, midőn mondá, hogy ők nem fogják eladni lelkiismeretöket. Féltem, hogy a kormány kényszerülve lesz az aristokratiát hasonló fegyverekkel ellensúlyozni; “ de honnan a pénz, midőn az állam oly nagy szükségben van? mondá többek közt a kanczellár. A három nap alatt még Bécsben voltam, esténként sétálni mentem dr. Reichensteinnal, Moldovanu Demeterrel s egyszer dr. Grimmel; magától értetődik, hogy a politikából már nem jöttünk ki. Grimm nagy gyűlölettel beszélt a Schmerlingistákról, kik őt, mint a n.-szebeni helytartóságnál alkalmazva volt nagy urat, mindenből kihagyták. Én hallgattam, s mint egyszerű erdélyi ember, sok mindent tanultam tőle. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS, Jan. 20. törvényjavaslat elfogadását kérem, és azt indokolni szándékozom, mindenekelőtt kérem a t. házat, méltóztassék azt azon alakjában szem előtt tartani és tárgyalni, melyben a pénzügyi bizottság benyújtá, és nem azon eredeti alakjában, melyben a kormány beterjeszté. A szakértőkkel folytatott tanácskozás és a pénzügyi bizottság tanácskozásai után, az előttünk fekvő törvényjavaslat lényeges változásokon ment át, amint az a pénzügyi bizottság jelentésében tüzetesebben ki van fejtve. Méltóztassanak tehát e törvényjavaslatot a bizottság szövegezésében tárgyalás alá venni és a kritikát konkréte erre alkalmazni. (Helyeslés a jobboldalon.) Mi volt a feladat? Nagy deficittel küzdünk : az állandó kölcsönnel nem fedezhetjük. Fedezetről kell gondoskodni. Államháztartásunk eddigi fejlődése bebizonyította, hogy a fogyasztási és általában a közvetett adókból távolról sem nyerjük azt a jövedelmet, melyet nem csak más államok nyernek, tehát nem csak a jövedelemszaporítás pénzügyi érdeke, nem csak a teherviselésnek arányosabbá tétele indokolta a képviselőház tavalyi határozatát, mely a fogyasztási adók jobb kihasználatát mondta ki, de még pénzügyi fejlődésünk is a múlt tapasztalatai szerint, melyek tanúsága bizonyítja, hogy a 40- es években egyenes adóink közvetett adóinknak csak egyharmadát tevék, sőt az ötvenes években is két annyi volt a közvetett adóink összege, mint egyenes adóinké, míg most az egyenes adókat oly mértékben fokoztuk, hogy csaknem ugyanazon arányban viselik az állam terheit, mint az összes közvetett források. Az előttünk fekvő törvényjavaslat minden tekintetben új irányt jelez államháztartási viszonyainkban. S a pénzügyi eredmény a jelenben és a jövő fejlődés szempontjából egyaránt indokolja az adó behozatalát. A czukor-, kávé- és söradó azon mértékben, melyben azt a pénzügyi bizottság javasolja és azon módozatban, melyben azt javasolja, elfogadható. Mert a lehető adók között a legkevésbé terhes , úgy a fogyasztásra, mint termelésre és forgalomra. (Helyeslés jobbfelől.) Ha vizsgáljuk azon kifogásokat, melyeket a javaslat ellen most is hangoztatnak, rá fogunk jöni, hogy a törvényjavaslat azon intézkedéseiből keletkeztek azok, melyeket az érintett módosítások teljesen vagy legnagyobb részben meghiusitottak. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az ily kérdések megbírálás már legfontosabb az élet tapasztalása. — Most 14 városban van nálunk a sör adóztatva s pedig ezek közül nyolcz városban oly mértékben, hogy a budapesti adó még akkor sem lesz oly nagy, mekkora a söradó már most e nyolcz városban, ha az itt tervezett adót is hozzászámítjuk a fővárosi söradóhoz. Ezt természetesen a közvélemény A LÁMPAGYUJTÓ. Angol regény. Irta: MISS CUMMINS Hatodik fejezet: Hol van a m e n y n y ? (Folytatás.) — S mit gondolsz, miért van így térden állva csinálva ? — Na, s nem tudod miért ? szólt nevetve Viki. — Nem. Felelt Trudka. Miért térdel vagyon ? — Imádkozik, felelt Viki. — Szemeit is azért fordította így ? — Természetesen, ég felé tekint, midőn imádkozik. — Hova ? — Az ég felé, Trudka a szoba tetőzetére pillantott, felvetve szemeit, mint a kis Sámuel alak, azután erre visszanézett és látszott rajta, hogy tudni vágya igen kielégítetlenül maradott, s egészen zavartnak látszott. dod. — No Trudka, azt hiszem csak tumi azaz imádkozás, szólt hozzá Viki. — Nem tudom, felelt Trudka, mond meg mi az. — Te nem szoktál imádkozni ? Soha sem imádkoztál istenhez ? — Nem, én nem imádkozom. Mi az az isten ? Hol az isten ? Vilmos roppant megrémültnek látszott Trudka tudatlansága fölött, s azt felelte.