Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)
1881-01-29 / 23. szám
i. A „KRLET“ előfizetési díja; Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre................................................16 frt. Fél évre.....................................................8 „ Negyedévre ....................................................4 „ Egy hóra helyben.........................................1 frt 50 kr. Egyes számára 6 kr. Megjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. «Kép írato^ vteni adóinak 23. szám. T^TTIT TTim POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. Firdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek : Bé ősben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eekhaa) der tVollzeile 36.) Ilaasenstein et Vogler (Wallfisch-ga.sse 10 Rnd. Mosso Publicistische Bureau. Budapesten; Haaseuste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvárt, szombat, január 29 Tizenegyedik évfolyam. JANUAR 28-DIKA. (L—t.) Egy listruma immár, hogy lehunyt Deák Ferencz sas szeme, mely Magyarország sorsa fölött őrködött, utolsót dobbant nagy szive, mely a magyar nemzeté volt egészen. Visszaemlékezni a nagyra, ki példaadónk vala oly hosszú éveken át; szent kegyelettel gondolni a férfiúi erények amagygasi alakjára ; megnjitani emlékezetét az önzetlen hazafiuság e csodatökélyü mintájának; illő és méltó hozzánk, bár minden ötödik év végén, megtisztító és fölemelő a magyar nemzet minden tagjára nézve Ma öt éve annak, hogy a mitől rég óta tartunk : a gyászpostát végig repite az ország minden vérerecskéjébe a hirverő ; ma öt éve, hogy nagyot dobbant mindnyájunk szive, mint a sötét éjben eltévedt vándoré, midőn kihamvadni látja a világitó fényt, mely ösvényén addig vezérlé. És következett ezután a haza gyásza, a midőn egy ország temeté halottját, s a királyi ház és a nemzet a ravatal lépcsőjénél találkozott. Az élet, mely ily véget ért, gazdag fölöttébb gazdag volt nagy diadalokban és keserű tapasztalatokban ; kemény küzdelmekben másokkal és önmagával ; nagy tettekben és elhatározásokban ; sok csalódásban és messzi ható sikerekben. Kevés eleme a gyöngeségnek, annál több tényezője a férfias erőnek ; egy nemzetet felölelő szív lángoló melege és évszázadát áttekintő szem éles világossága; a jogtalanság engesztelhetetlen gyűlölete és a méltányosság szelid engedékenysége; szívósság a munkában, kitartás a szeretetben, pazarság az önmegtagadásban, fillérkedés az önzésben ; királykodás a szellemvilágban ; alázatosság a hatalom gyakorlásában; alkudni nem tudás a lelkiösmerettel — ime a jellemvonások, melyekből az alkotó keze, az élet és önnevelés ama monumentális ember szobrot kiformálta. Bizony, illő és méltó hozzánk megemlékezni halála ötödik évfordulóján róla, bizony megtisztító és fölemelő, a magyar nemzet minden tagjára nézve, visszagondolni réá, a Nagyra! És az öt év, mi azóta eltelt, még csak fokozza tiszteletünket, bámulatunkat. A küzdelmek, mik azóta lezajlottak közéletünkön ; a vívódások, melyeken e hazának magát át kelle törnie, még inkább kimagasítják annak alakját, kit egy lustrummal ezelőtt siratunk, még fényesebbé teszik nevét, melyet ma kegyelettel hangoztatunk. De szégyenérzettel is kell e napon, Deák Ferenczre gondolva, eltelnünk — a midőn mind sivitobbá válik a káromlás, melylyel nagy nevét illetik a törpék, kik gazból hordják össze a halmot, hogy róla fölérhessék a kimagasló alak halántékain a babért s letépjék koszorúját. A midőn az előrelátó bölcseség alkotásaira kezet emel a szűk szemkörnek, szenvedélytől elvakultak, vagy haszonleső önzők tömege, hogy port hintve a sokaság szemébe, káprázat födje a szemek előtt a múlt tanúságait, a jelen való képét s a jövő intő jeleit. Vagy csak álkodás vala a köny, mely ma öt éve a nemzet szemében csillogott ? Csak divat a fátyol, melyet egy ország viselt, ámitás és képmutatás a jajszó, mely mindnyájunk ajakán lebegett ? Hazudott a nemzet, amikor 1867. augustus 8 án öröm riadással hódolt a koronás király előtt, ünnepelvén Deák Ferencz munkájának betetőzését ? Hazudott a nemzet, a midőn törvényes képviselete ünnepélyes szerződéssel állapította meg már ismételve a monarchia két fele közt a viszonyt, hogy jog uralkodjék az önkény helyett s a méltányosság s kölcsönös biztosítás semmisítse meg az állandó viszálynak magvát . Levegőben szálló pilléré lett-e a magyar adott szava, melylyel tiz évre kötötte le magát a monarchia másik fele irányában e viszony fentartására. S midőn koronás királyait isten szabad ege alatt megesketi a törvények szent megtartására, maga leánygyermek módjára akar-e játszani fogadásával ? Oh a sugárok résen vannak, hogy fölszitsák rosszabb indulatainkat, önzésünket vagy gyűlölködésünket, hogy a boszu kedvéért szószegésre csábítsanak s a maguk haszna vagy dicsősége javára a rövidlátás eszközeivé tegyenek bennünket. A hiúság vásárának nagy dobja már szól, pedig „a ki a hízelgőre hallgat, olyan, mint a korsó, a melyet fülénél fogva lehet tenni-venni“. A sült galambok országának heroldjai már száguldoznak megyéről megyére, diszküldöttségek mutogatják Meseország csalképeit s kinálva kinálják az újságos hirü nagyságot. .. Oh !a Deák Ferencz neve nem ily után vált nagygyá, az ö hírét nem ily munka alapitá meg ! . . . — A régi rómaiak minden ötödik év lustrum-ünnepét aval ülték meg, hogy a censor ünnepélyes tisztító- és engesztelő áldozatot mutatott be az egész nemzetért. Bizony a tisztító- és engesztelő áldozatot a mi nemzetünkért is be kellene mutatni ezen az ötödik évfordulón, a midőn Deák Ferencz emlékezetére, alkotásainak sárba tiprásával, elkáromlásával készítnek ünnepet a törpék . .. Az ipartörvény revíziója tárgyában február 20 ára egybehívott enquete-re a kereskedelmi miniszter a következő testületeket kérte fel 1 vagy 2 képviselő kiküldésére : 1. az általános magyar iparegyletet, 2. a kereskedelmi csarnokot, 3. a magyar gazdasági egyesületet, 4. a magyar mérnök és építész-egyletet,5. az országos erdészeti egyesületet és 6. az orsz. magyar iparegyesületet: — ezenkívül a miniszter által ezen enquetera még a következő urak lettek meghiva: 1. gr. Apponyi Albert orsz. képviselő, 2. Baross Gábor orsz. képviselő, 3. Csepreghy János asztalosmester, 4. Dapsy Viktor, az ózdi kőszénbánya-társulat igazgatója, 5. Faik Miksa orsz. képviselő, 6. Finály Henrik a kolozsvári kereskedelmi kamara elnöke, 7. György Endre orsz. képviselő, 8. Helfy Ignácz orsz. képv., 9. Kautz Gyula orsz. képv., 10. dr. Kochmeister Frigyes, a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke, 11. Krausz Lajos nagykereskedő, 12. Láng Lajos orsz. képviselő, 12. Lukács Béla orsz. képviselő, 14. Macklup Lajos bőrgyáros, 15. Mendl István, 16. Mudrony Soma orsz. képv., 17. Neuschlosz Marczell fakereskedő, 18. Pauer F. Leo, a salgótarjáni vasfinomító társulat igazgatója, 19. Ráth Károly orsz. képv., 20. Köck Szilárd, 21. Streitmann kötélverőmester, 22. Thék Endre asztalosmester, 23. gr. Zichy Jenő és 24. Zsigmondy Vilmos orsz. képviselő. Több erdélyi gazda aláírásával közöltünk közelebbről egy a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz beadott felterjesztést, amelyben kérik, hogy Moldva Oláhországgal és Szerbiával szemben vonassák vissza azon kormányi intézkedés, amely szerint ezen országokból feltétlenül szabad marhákat behozni. úgy látszik — írja a kérvényre nézve az Orsz. Ért. — hogy a folyamodók tévedésben vannak a kormánynak ezen irányban tett intézkedéséről, mert a tény az, hogy Moldva Oláhországból egyátalán nem lehet még máig is marhát behozni s e tekintetben érintetlenül fennállanak a régibb idő óta kibocsátott tiltó rendeletek. Szerbiából azonban, miután ott már másfél év óta egy vészes eset sem fordult elő, szabad ugyan behozni marhát, de nem feltétlenül, minden korlátozás nélkül, hanem igen szigorú utasítások vannak arra nézve, hogy minden egyes esetben külön engedélyt kell kérni a minisztériumtól s a behozandó marhák a bebocsátás előtt külön és igen szigorú orvosi vizsgálat alá vétetnek stb. Ez, nem tekintve azt, hogy a behozatal úgy is csekély, mert eddig alig 1400 — 1500 szívesen adta beleegyezését, s csakhamar mind a hárman ismét az utczán voltak. Darab ideig Trudka figyelmét annyira elfoglalta a iámpagyujtás , hogy semmi más megszemlésére nem maradt ideje. Midőn azonban elérték az utcza szegletét, s egy nagy gyógyszertárt pillantottak meg, Trudka öröme nem ismert határt. Az ablakok színes üvegtáblái, melyeket most először látott lámpafénytől megvilágítva, a sok ragyogó nagyobb-kisebb palaczk az álványokon, úgy szólván egészen mámorossá tették, élénk képzelő tehetségét, s midőn Viki mondotta, hogy e bolt egészen hasonló a gazdájáéhoz, azt válaszolta, hogy mindenek felett szép és kedves lehet ott lakni. Azután azon csodálkozott, hogy a bolt miért van vasárnap is nyitva, mikor a többiek mind zárva vannak, s midőn Viki a ház előtt megállapodott, hogy azt, s még sok más dolgokat megmagyarázzon a kiváncsi lánykának, azon vette észre, hogy a lámpagyújtó jóval előre haladott előttük. Hirtelen maga után vonta Trudkát, s mondotta neki, hogy most a város legszebb utczáján fognak áthaladni, s hogy siessenek, mert nem sokára elérik azon házat, melyet leginkább akarná, hogy meglásson Trudka. Midőn a gyermekek utolérték Treumannt, az épen egy nagy lámpaoszlophoz támasztotta volt létráját, s ezzel szemben szép nagy kőház állott. Ennek ablakai közül néhány egészen sötét volt, de egy némelyiken vagy nem voltak függönyök, vagy nem voltak még leeresztve. Egyik szobában vígan lobogott darab hozatott be s annak nagy része Bécsbe vitetett, s különben sem érinti az erdélyi érdekeket annyira, hogy az ottani marhatenyésztésre káros befolyással lehetne. A főrendiház tegnapi ülésében elnök mindenekelőtt fájdalommal jelenté be gr. Erdödy Sándor főlovászmester, örökös főispán és az akadémia tagjának halálát. Erdödy 80 éves volt , fiatal korában külföldön hosszan tartózkodott; 1839 óta azonban, midőn a közélet terére lépett, folyvást ennek élt és különösen a főrendiháznak szakadatlanul buzgó és tevékeny tagja volt. Ő a tudomány és különösen a szépművészet terén úgyis mint képzett műértő, mint tárgyilagos művész, de úgyis mint bőkezű Maecen kiváló helyet foglalt el. A társas élet körében pedig valamennyien élénk emlékezetben tartjuk az ő kedves szeretetreméltó egyéniségét azon ritka világműveltséggel és az illem szabályainak azon lelkiismeretes megtartásával, mely őt jellemezte. A főrendek az elhunyt emlékét jegyzőkönyvileg örökítették meg. Haynald Lajos : bibornok-érsek beterjeszté a szegény jog kölcsönös biztosításáról Belgiummal kötött szerződésről szóló törvényjavaslatra vonatkozólag a hármas bizottság jelentését azzal az indítvánnyal, hogy a főrendek azt rögtön vennék tárgyalás alá. A főrendek ez indítványt elfogadták s a törvényjavaslatot Pauter igázságügyminiszter felszólalása után átalánosságban, mint részleteiben elfogadták. Ezzel a gyűlés véget ért. A horvát ügyben kiküldött regnikoláris deputatió tárgyalásáról azt írják, hogy a differentia, mely a magyar és horvát küldöttség kiegyezésének akarlását képezi, a képviselők száma körül forog. A horvát országgyűlés jelenleg 36 képviselőt küld a magyar országgyűlésre, 34-et a képviselőházba és 2 tagot a főrendiházba. E számot a magyar küldöttség 4- re javasolja felemeltetni s 3 at a képviselő- , egyet a főrendiházba. A küldöttség ellenben előbb 45 tagot kért, később 43-ra s utóbb 41 tagra szállott, és pedig úgy, hogy csak a képviselők száma szaporittassék és a főrendiek száma maradjon mint volt kettő. Egyszersmind kívánják, hogy a delegáczióba szintén számuk egy rendes taggal megszaporodjék. E kívánságuknak azonban nem fog elég tétezni, a magyar küldöttség a javaslatában foglalt számhoz ragaszkodik. Mindkét küldöttség tegnap délután 6 órakor Haynald bíbornok-érsek elnöklete alatt közös értekezletet tartott. Ebben az a megállapodás történt, hogy a fennálló különbözet kiegyenlítésére nézve kísérlet tétessék, albizottságok kiküldése által. Ennek értelmében két albizottság küldetett ki, melynek tagjaivá a magyar bizottság részéről: Majthényi László br., Faik Miksa és Bánhidy Béla báró horvát részről: Erdődy gróf, Mihajlovics és Miskatovics választottak meg, azon utasítással, hogy kiegyeztető munkálkodásaikat mielőbb kezdjék meg s annak eredményéről az országos küldöttségek elé jelentést terjeszszenek be. Az albizottságok ma d. u. 6 órakor tartják első ülésüket. Az értekezleten a kormány részéről Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapáry Gyula pénzügyminiszter, Pejacsevich László gr. horvát bán, Bedekovich Kálmán horvát miniszter voltak jelen. A KELET TÁBOZÁJA. A LÁMPAGYU,IT(). Angol regény. Irta: MISS CUMMINS Nyolczadik fejezet. Édes bosszú. (Folytatás.) Treumann annyira elnéző volt, hogy mindenben saját útján hagyta menni a leánykát, de még ha ez nem lett volna is úgy, s bármily féket nem ismerve nőtt is fel eddig, szívesen engedelmeskedett azon embernek, ki mindig csak jóval volt hozzá, s az öreg ember csak nagyon ritkán volt tanúja az oly heves kitöréseknek, melyek, ha egyszer folyamatban voltak nála, nem ismertek határt. Azon nyugalmas otthonban, mely most részébe jutott, nem sok volt, mi kedélyét felizgathatta volna, de jöttek elő néha esetek, melyek megmutatták, hogy a heves kis szellemben lobogó tűz nem aludt még ki, s hogy rész hajlamai teljességgel nincsenek még elnyomva. Egy vasárnap délután Trudka, kinek volt már csinos kis kalapja, a Treumann bácsi ajándéka, mr. Cooper, mr. Hunt és Viki társaságában, a délesti isteni tiszteletről tért. A két öreg szokott hosszadalmas beszélgetéseikbe merültek, s a két gyermek lassabban ballagott utánunk. Midőn lakásuk közelébe értek megjegyezte Vilmos, hogy milyen sötét lett már, 8 kérdezte Gerlrndtól, ha gyakran megy-e ki Treumann bácsival, hogy nézze, hogyan gyújtja meg a lámpákat. Nem bizény viszonzá Trudka, még soha sem láttam mióta itt vagyok. Én szerettem volna, de eddigelő mindig olyan hideg volt. Treumann bácsi nem engedte, hogy vele menjek. Azt mondotta, ismét megkapnám a csunya a hideglelést. — Ma este nem lesz hideg, szólt Viki. Szép este lesz. Ha Treumann bácsi megengedi elmehetnénk vele, miként én már több ízben tettem. Akkor megláthatod az ablakon át, hogy beáznak az emberek házaikban, s mint ülik körül a kandallókat. S aztán úgy szeretem nézni, hogyan gyújtják meg a nagy lámpákat, vágott szavába Trudka. Midőn egyszerre felgyulnak, s oly szép világosságot árasztanak maguk körül. Reméllem szabad lesz elmennünk. Jól kérdjük meg azonnal, tette hozzá Vikit kezénél fogva maga után vonva. Nem, várj egy kicsit, felelt az okosabb fiú. Nagypapával most nagyon élénk beszélgetésbe van merülve Treumann bácsi, hagyd el még haza érünk. Vikinek azonban alig sikerült a lányka türelmetlenségét megfékezni, s alig érték el a házajtót, egyszerre kiragadta kezét társáéból, s oda rohant a lámpagyújtóhoz, előadva neki kérését. Treumann a tűz a kandallóban, mely körül mosolygó csoport volt egybegyülve. Egy másikban, pompás karos gyertyatartókban viaszgyertyák égtek, bár a szobában nem volt senki, de a bútorzat, s minden benne, oly ragyogó, oly fényes volt, hogy Trudka elragadtatással tapsolt láttára, s I Viki nem bírta őt addig tovább vonni, s míg nem ismételte több ízben, hogy arra i alább, van ennél még egy szebb ház, hol s talán pár kedves szép gyermeket is fognak látni. — Horniét tudod, hogy gyermekek is vannak ott? kérdezte Trudka, miközben tovább mentek. — Egész bizonyossággal nem tudom, mond Viki, de gondolom. Mert mindig az ablaknál álltak, valahányszor a múlt télen Treumann bácsival errefelé jártam. — S hány gyermek volt ? — Három, úgy emlékszem. Volt köztük úgy kis lányka, göndör szőke fürtökkel, s kedves kis okos arczczal. Oly szépen nézett ki, mint egy viaszbáb, s még annál is szebben. — Ob! reméltem, hogy meg fogjuk látni őket, szólott Trudka, lábus hegyen tova ugrálva, oly boldognak érezte magát. — Nini ott is vannak, kiáltott fel egyszerre Viki. És valóban, mind a hárman egymás mellett, mint máskor is szoktak. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS, Jan. 26. (Tegnapi lapunkban foglalt közlésünk kiegészítésül.) Éles Henrik kijelenti, hogy előtte szóló Ghorin is, valamint az ellenzék szónokai mind, megemlékeztek mindenről, csak egy nagy tényezőt mellőztek : a kincstár érdekét. Teljesen kielégítőnek ugyan szóló sem tartja a javaslatot, s egyes módozatai talán hiányosaknak is fognak bizonyulni a gyakorlatban, de mégsem fogadhtja el az ellenzék álláspontját. Mert hiszen e hiányokat a gyakorlati élet útmutatásai után mindenkor helyre lehet pótolni. De ezenkívül helyesli szóló az alapeszmét is, amelyre a javaslat épült, t. i. a kávé és ezukor fogyasztási adójának kihasználását; elfogadja a javaslatot, mert annak keresztülvitelét az ország pénzügyi helyzete és hitele parancsolólag követeli, s elfogadja végül azért, mert nem tagadhatja meg a kormánytól a fedezetet akkor, midőn a költségvetés meg van szavazva. Ami a Sennyey által hangoztatott megtakarításokat illeti, kérdi szóló : Miért nem járult bölcs tanácsával a budget tárgyalásakor ? Mert azt nem teheti föl szóló, hogy Sennyey csak azért hallgatta el e tételeket, hogy most utólagosan tehessen szemrehányást a kormánynak vagy a többségnek. (Helyeslés jobbról.) Másik kérdése az szólónak, hogy nem lát-e Sennyey különbséget szavai közt, midőn így szól: meg vagyok győződve, hogy parlamentáris megtakarítások nem lehetségesek, — és most a kormányt vádolja, hogy ennek daczára nem létesítette a megtakarításokat. Ha parlamentárs úton nem lehetséges a megtakarítás, akkor ne vádolja a kormányt azzal, hogy megtakarítást nem tud eszközölni. Wahrman a fővárosi kereskedők hazafias nyilatkozatára hivatkozott; Szilágyi Dezső is ez értelemben beszélt, s fél a kormánynak megadni a tjavaslatban jelzett intézkedési hatalmat. Szóló tagadja, hogy a felhozott aggodalmak ez irányban alaposak volnának. Végül az Apponyi által elmondottakra tér szóló; Apponyi nem tartja biztosnak ez adót, holott ez nem kevésbé bizos, mint bármely más adó ; az indokból akkor j ...... ROMÁN KÖZMONDÁSOK. (Folytatás.) A száj nem kér fizetést, beszélhet akármit. * Szájában méz, kezében tövis. A szájában az isten, lelkében az ördög. * A szájat ki lehet elégíteni, de a szemet soha. A száj jobban vág, mint a kard. % Hamarább jár a szája a lábánál. Ne indulj a világ szájára, mert verembe esel. Nagyobb a szája, mint az ügy, melyet véd. Be van varrva a szája — ki nem nyitja. Kinyitja száját beszélni virradatkor s éjszaka lesz mire becsukja. * Az ízlés felett nem lehet vitázni. * A mások ízlése után ne végy se feleséget, sem portékát. Közli : Moldován Gergely. (Folyt. köv.)