Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)

1881-01-13 / 9. szám

I A ,,KELET" előfizetési dija; Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre................................................16 frt. Fél évre.....................................................8 „ Negyedévre ....................................................4 b Egy hóra helyben.........................................1 frt 60 kr. Egyes szám­ára 6 kr. m­jgjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szám. Tizenegyedik évfolyam. 9. szám. átCél&íratok nem adatnaA KELET POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. PEJERE TALALT A SZEGNEK. (T.) Most legközelebb, mikor a chi­­nai államtanács elhatározta, hogy az oro­szok ellen hadat kell indítani, a volt csá­szár anyja­­ egy rendeletet bocsátott ki, melyben kijelenti, hogy miután a kisko­rú császár önállóan nem intézkedhetik, a két öreg császárné pedig nem veheti magára a felelősséget a hadüzenetért, mindazok, kik a háborút akar­­ják, kötele­sek jót állani, a ha­­di költségek és a hadi kár­pótlás iránt kezességet vál­lal­ni. A­mint pedig az orosz leveretését bizton hirdető ezen vérmes hazafiak az öreg császárné ezen igen okos rendeletét vették, meghalt vala az ö vérük azon­nal, s a haza rovására indítandó háború­tól azonnal dáliának, a mint az, az ö rovásukra lett volna meginditandó; eb­ből pedig sem több, sem kevesebb nem tűnik ki, mint az , hogy Chinában is két lábú tollatlan állat az ember, s hogy a hazafias szájhősködés megtalálja a maga faját mindenütt, tehát nem csak Magyar­­országban, hanem ott is. Mert mikor olyan nagyon legény­­kedtek a mi szélsőbali hőseink és a szél­­báli oroszlánbőrt akkoriban szintén ma­gukra alkalmazott habaréki keresztes vi­tézek, hogy fegyverre ! háborút az orosz ellen ! — hát csak egy olyan chinai csá­szárnő kellett volna, mint a­hogy ez a tisztességes öreg példánykép itt ezen jó példa előirásában­ mutatkozott, lett volna azonnal nagy csend, nagy visszavonulás, és néhány négy krajczárosnak a megta­karítása, melyekkel akkoriban a minisz­terelnök ablakait beverték. Mert ha jól sejtem, az áldozathozataltól visszariadni senki se tud különben, még a chinai ha­zafi se, mint az a magyar, a­ki csak adót ne kellene fizetnie, hát adakoznék olyan gyertyát Magyarország védasszo­nyának az oltárára, a­milyent még nem látott soha . . . Szóval, ha ezeknek a mindenkivel háborúskodni akaró, senkitől nem félő, és a birodalom túlsó felének támogatá­sára nem szoruló kedves jó czimboráink­­nak, a különben igen joviális szélbali re­ménydús polgártársainknak azt mondaná egy jó alkalommal valaki, például T­i­­sza Kálmán: ám jöjj hát ide habarék te is, tudom, hogy nem akarsz mást te se, mint a kormányt, hát átadom nektek a következő feltételek alatt: 1. Az adót magasabbra emelni nem szabad, mert a­mi a mai adóból ki nem telik, azt mindenki saját vagyonából pó­­tolandja. 2. Ausztriától el szabad válni, de minden ebből származható bajért vágyó* naitokkal és életeitekkel feleltek. 3. Az országnak életföltételeihez tar­tozó minden intézményt azonképen kell életbe léptetnetek, a mint azt a mai kor­mánytól kívánjátok, mert minden elma­radásért életeitekkel és vagyonotokkal feleltek. Itt az Írás, olvassátok, írjátok alá és én a kormányt abban a pillanatban át­adom . . . Hát nem írná alá senki. Itt lenne mindjárt második példá­nya a chinai hazafiságnak. ígérni, hogy : nem lesz annyi adó, ha mi kormányozunk ? . . . ígérni, hogy : boldogok leszünk, csak függetlenek legyünk ? . . . ígérni hogy: adófizetés nélkül és önállóan jobban fogunk haladni, mint most haladunk ? . .. Hiszen ígérni lehet, kötelezettséget vállalni lehet, ámde, ha olyan nagyon bizonyos valaki az eredményben is, hát tessék azt a kötelezvényt aláírni, és lesz chinai ember mindjárt. Nincs olyan tízezer holdas birtok, melybe azon­nal bele ne illeszkednék bár­melyik szájhős, ha oda adnák a szakál­lára . . . Na, de hát nincs szokásban efféle váltókra vállalni kormányt, s igy a­mit az egyik nem ád, a másiktól sem lehet követelni. Igaz. Mi nem is követeljük. Isten ments ! Csak épen azt a chinai vén csá­szárnét hoztuk föl, kinek ugy látszik vén­­ségére nagyon benőhetett már a feje lágya és sok oly szélbali chinai mandarinnal meggyűlhetett már a baja, kik ígértek neki B­e­r­n­á­t­h Gazsiként „arany csusz­­pászt brilliant Auflaggal“, hanem az öreg császárnénak beletört a foga mindannyi­szor. Most tehát kiszámította, hogy a szeg fejére, hogy lehetne rátalálni a legjobban, és rá­talált. Ámde, a­mint mondjuk, nem Chiná­ban élünk ; itt a szónál fogást efféle ex­­travagantiák nem járják ; itt az extrava­­gantiák csak az igérettételeknél járják. Hanem azért mégis, ugyan mi lenne, ha egy szép hajnalon a vén praktikus chinai császárné rendeletével lépne valaki a mi­ gyermekre, ki hos­szú időn át remegés és félelem között élte napjait, valódi üditő hatással volt. Mindig magával hozta mun­káját is, mi rendesen gyermek számára való öltözék egy-egy részletét képezte. Egy este, midőn Trudka, gonosz láz­­zából csaknem egészen kigyógyulva, a Treumann ölében ült a tűz előtt, meleg­takaróba bébongulva, új ismerőséről, s barátnéjáról beszélt vele a lányka. Egy­szerre felegyenesedve, pártfogója arczába tekintett a lányka, s így szólt: — Treu­­mann bácsi, nem tudja miféle kis lény számára készít­ő ruhákat? — Egy kis lány számára, felelt Treumann, kinek ruhára, s sok más apró tárgyra van szüksége, mert ha jól tu­dom, nem bír más öltözékkel, pár nyo­morult ócska rongynál. Ismersz te vagy egy ily kis lánykát, Trudka ? — Azt hiszem, igen, felelt Trudka, fejét félre hajtotta, s nagyon hamiskás arczot csinált. — Nos­ váljon ki az ? — Nem ül-e most épen az ön ölében ? — Hogyan, talán te ? Azt hiszed, hogy Szullivan asszony számodra vak­­­ruhákat ? — Nem, felelt Trudka, fejét busán lehajtva; nem is gondoltam volna arra, ha ön nem mondott volna .... Nos mit mondotttam én ? — Valamit mondott uj imhákról szá­momra. — Igaz, mondottam, felelt Treumann, szorosan kebléhez szorítva a gyermeket és számodra is valók azok. Két teljes öltözék és czipek, s harisnyák hozzá, fajra nézve ugyan nem, csak természeté­re nézve chinai ellenzékünk elébe ? .... A pénzügyminiszter — mivel a 13 millió 5 százalékos papírjáradék értékesítéséből az egész 10,630,000 forintnyi összeg nem ke­rült ki, melynek papírrentével való fedezésére a pénzügyminiszter a költségvetési törvény értel­mében fel van hatalmazva, — ama konzorczi­­umnak, mely a rentét megvette, ma még 1 mil­lió forint névértékű 5 százalékos papírj­áradék­­kötvényeket adott el 78 forintnyi árfolyammal. A polgári házasságról szóló és legközelebb a képviselőház elé terjesztendő tör­vényjavaslat szabályozni fogja a keresztények és nem-keresztények közti és a nazarénusoknak egymásközti polgári esketését, valamint a pol­gári anyakönyv vezetését. E törvényjavaslat értelmében nem szükségbeli polgári házasság fog életbe léptettetni, t. i. a házasulandók nem lesznek kénytelenek magukat az esketést meg­előzőleg felekezet nélküliekké deklarálni. A pétervári „Novo Vremja“ konser­vativ orosz hírlap dühösen megtámadja a ma­gyar országgyűlést a Lengyelország helyreállí­­tására irányuló kérvények miatt. ORSZÁGGYŰLÉS. A KELET TÁRCZAJA. A LAMPAGYUJTŐ. Angol regény. Irta: MISS CUMMINS Negyedik fejezet. A szeretet szava. (Folytatás.) — Én is gondoltam, így látva őt! De el ne siettesse a dolgot. Trudka na­gyon beteg volt, s felüdülésére időt kell engedni. Látta ön ma miss Graham­-ot. — Igen, láttam a szerencsétlent. Is­ten áldja meg kedves nyájas arczát ? Több kérdést intézett hozzám, a kis Trud­­kát illetőleg, s adott nekem szárcsa gyö­keret főzni — legalább úgy tetszik, így nevezte e gyógyfüvet. Azt mondta, nagyon jó betegek számára. Főzött kegyed vala­ha szárcsagyökeret. Szullivan asszony, hogy megmutathassa, miként kell vele bánnom, mert ő ugyan elmondta, de ne­kem, megvallom, kiment az eszemből. — Oh! igen az nagyon könnyű. Al­­kalomszerüleg majd át­jövök még s meg­mutatom. — Köszönöm asszonyom, köszönöm, kegyed nagyon jó. A következő néhány nap, mig a be­tegség még tartott, Szullivanné többször átment a lámpagyujtó lakába, s Trudka mellett maradott. Szelíd, csendes nő volt, megnyerő, jóságot kifejező arczczal, mi a Jan. 11. Tárgyaltatik a csődtörvény. A 85 §. T­e­r­e­c­z­k­y és A­p­á­t­h­y vissza­utalnák a §-t a bizottsághoz kiegészítés végett, Vesztei’ módositványt adott be, a mely nem fogadtatott el s a §. visszautasittatott a bizottság­hoz. A 86 §. Vesztei’ Imre módosítani kívánja, a módosítvány azonban elvettetett. A 8. §-nál felszólal­ Unger Alajos, s kimondatni kívánja, hogy a hivatalnok fizetése, nyugdíja és egyéb ily illetményei csőd tárgyát ne képezhessék s ez irányban módosítványt ad be, s ez illesztetnék be az 1­­. szakaszba. Hosztinszky János igazságtalannak tartja e módosítványt, s azért nem fogadhatja el. Ha a birtokos, házi ur, vagy más ilyen mindent elve­szíthet csőd esetén, a hivatalnok sem képezhet ki­vételt. Ez az intézkedés számtalan adósság­csi­­nálásra adna alkalmat a hivatalnoknak. Horváth l­ajos a módosítványt az igaz­ságügyi bizottsághoz utasítaná, hogy az vegye még egyszer tüzetes bírálat alá. Részéről azon­ban kijelenti, hogy a csődöt csak leltározható vagyon alapján tartja elrendelhetőnek; a fizetést ilyen vagyonnak nem tartja s azért ajánlja is­mét elfogadásra javaslatát a visszautasítást ille­tőleg. (Helyeslés.) P­a­u­­­e­r Tivadar igazságügyi miniszter Trucka meglepetve pillantott fel nagy szemeivel, s elkezdett nevetni, s kezeivel tapsolni. Flint is nevetett. Mindkettő igen boldognak látszott. — Hát Szullivánné vette a ruhákat Flint bácsi ? A néni nagyon gazdag ? kérdezte Trudka. — Szullivánné ? Oh! nem, válaszolt Treumann. Miss Graham vette mindazt számodra, s ő fizet Szu­livánnénak is meg­­varrásáért. — Ip az a miss Graham ? — Ő egy áldott nő, ki e világ szá­mára igen jó, annyi bizonyos. Majd alkalomszerüleg beszélni fogok neked felőle, de most jobb lesz elhagyni, mert ideje ismét ágyba feküdnöd, s egy kicsit aludnod. már Egy vasárnap délután Trudka, ki meglehetősen helyreállt betegsége után, még­is annyira lankadtnak érezte magát, mivel egész nap fennjárt, s ren­dezett a szobában, hogy még alkonyat előtt lefeküdt, s pár óra hosszat mélyen aludt. Midőn felébredt látta, hogy Flint­­nek vendége van. Egy öreg ember, Trudka képzete szerint, sokkal vénebb, mint Flint, a kan­dalló átelleni szegleténél ült, s nyugodtan szívta pipáját. Az idegen ruházata bár ódivatú, de nagyon tiszta, csinos volt, s haja, mely csak gyéren borította fejét, hófehér volt, s két fürtbe füle m­ögé si­mítva, mig feje teteje egészen kopaszon maradott. (Folyt. köv.) Hirdetési dijak. Egy négyszög czentim­éternyi tér ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hir­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetése­k­e­t fölve­sznek: Béosben: Oppelik Alajos Stadt Stubeuba,stei Nr. 2. (Eckhan) der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler (Wallfisch-gasse 10 Kud. Mosse PublieistischeBureau. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hiidetésok fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, csütörtök, január 13 és e­lő­a­d­ó pártolják Horváth Lajos indít­ványát. Mandel Pál figyelmeztet, hogy e 87. §. tárgyalásáig felfüggesztetett az 1. és 5. §. Kér­di, hogy azok is visszautasíttatnak-e ? Elnök: ez természetes, mert e szaka­szok a 87. §. eldöntéséig hagyattak függőben. A ház erre a Horváth Lajos javaslatát elfo­gadta. A 92. §-nál L­ó­n­y­a­y Menyhért gr. kéri a házat, hogy e szakasz a 7. és 13. szakaszok­kal való egybehangzás végett a jelzálogi érde­kek biztosítása szempontjából — tétessék át a jogügyi bizottsághoz oly utasítással, hogy e sza­­kasz alakíttassák át úgy, hogy ennek folytán a telekkönyv az annak alapján szerzett jogokra nézve teljes biztosítékot nyújtson. — T­e­m­e­s­z­­k­y István : bár ez a szempont nem kerülte ki a bizottság figyelmét, az indítványt oly fontos­nak tartja, hogy annak elfogadását szükséges­nek mondja és elfogadja. A­p­át­h­y István : nem hiszi, hogy Lónyay aggodalmain segíthes­sen az igazságügyi bizottság, azon az egyes hi­telezők segíthetnek; azonban a bizottsághoz le­endő visszautasítást elfogadja. Úgy P­a­u 1­e­r is, de minden utasítás nélkül. — A­­ ház ez ér­telemben határozott. A 93—125 §.-ig csekély módosítással el­fogadtattak. BELFÖLD: Szamosujvár, 1881. jan. 9. Az uj év beálltával városunkban létező minden egylet és társulat megtartá az 1881-ik évre szervezkedő közgyűlését, köztük a városunkban ezelőtt csak félévvel keletkezett vereskereszt fiók-egylet is. A közgyűlést C­z­o­b­e­l Pálné ő nagysága nyitotta meg, s Bándi György jegyző, mint elő­adó olvasta fel a választmány által megállapí­tott tanácskozás tárgyait, melyek elfogadtattak. A fiók-egyletnek e jelentés szerint több mint száz tagja van, a­mi kizárólag a választ­mány érdeme, melynek három női tagja, név­­szerint: Moldován Simonné, Bándi Györgyné és Kirschner Izsákné, nem kimélve semmi fáradsá­got, gyűjtöttek a jótékony czélnak pártolókat és tagokat, a­miért a közgyűlés nem is késett ne­vezett úrnőknek jegyzőkönyvileg elismerést és köszönetet nyilvánitani. A közgyűlés határozatai közül nevezete­sebbek először az, hogy megbizatott a választ­mány az egylet pénztárában levő pénzösszeg egy részét a városi házi szegények között ki­osztani , az egylet jótékony czélját ez által mintegy gyakorlati téren is nyilvánítani. To­vábbá azon határozat, hogy miután az egylet tagjainak száma igen kedvezően gyarapodik, nem hat, hanem tizenkét női választmányi tagja legyen, s így az alapszabályok értelme szerint a múlt évi női választmányi tagok közül kettő : Bartalis Miklósné és Bándi Györgyné úrnők, s a férfi választmányi tagok közül egy: Bartalis Miklós kisorsoltatván, az előbbi határozat értel­mében hat , a kisorsolás által megüresedett há­rom választmányi tagsági helyekre két női és egy férfi tag választatott. Megválasztatott pedig újból a kisorsolt két női és egy férfi tag; to­vábbá az ezen közgyűlésen szervezett hat hely­re : ifj. Simai Gerőné, Bodor Lajosné, Turcsa Lukácsné, László Lajosné, Verzár Manóné úr­nők és Korbuly Mari kisasszony. Mindnyájának neve és ismert ügybuzgalma bizonyítékot szol­gáltat arra, hogy a városunkban levő jótékony­­czélú vereskereszt fiók-egylet fennállani, gyara­podni és virágozni fog. Végre jegyzőkönyvileg elismerés és köszönet nyilváníttatott a múlt évi elnöknő Czóbel Pálné ö nagyságának és fárad­­hatlan munkásságáért Bándi György jegyzőnek. Megemlítem még, hogy a jelen farsangi idény alatt az egylet javára a választmány ál­tal f. év február 13 án sorsolással egybekötött álarczos tánczvigalom fog rendeztetni, melynek sikeres kimenetelét, az előkészületekből ítélve, bizton lehet reményleni, de erről bővebben majd akkor. — k. — ő. Az erdélyrészi tagositó mérnökök egyesületének ügyében. (Vége.) Összeállította : ] Bodor László. (Folytatás.) 1085—1086. Több helyi földrázkódás. Si­­ciliában akkora, hogy Siracusában a nagyobbik templom (Basilica) épen isteni tisztelet alatt, ös­­­szeomlott és a benne voltak, kivéve a fő- és aldiaconusokat, odavesztek. (Suppl. Chr. Berg.) 1098-ban Velenczét rongálta meg a föld­­ingás. (Suppl. Chr. Berg. föl. 288.) 1091. Antiochia várfalának egy részét a földingás b­ontja. (Deguignes.) 1092. Magyarországon földingás. (Chron. Aug.) 1112. január 3-án Cremonában földingás. (Cavitellius.) 1114. Ciliciát, Isaureát, de leginkább Ma­­reziát földingás rongálta meg. Utóbbi helyen még a falaknak nyomai is alig maradtak. E földingások keleten már Sz. Lőrincz és Szent András napján megkezdődtek. A legnagyobb városok kőhalommá lettek ; a lakosok nagy ré­szét a romok oda temették. Az életben mara­dottak mezőkre szaladtak. (Deguignes.) 1116. Olaszországban földingás, mely 40 napig tartott. Éhség, marhadög. (Suppl. Chron. Berg.) 1116. Jennár hóban Italiában földingás. (Annales God. Monachi.) 1117. „Egész világon“ nagy földingás, egy nap és egy éjjel két nagy rázkódás, mely bor­zasztó mennyiségű embert ölt meg és épületet tett semmivé. Olaszországban egész várakat, városokat és falvakat nyeltek el a földrepedé­­sek, melyek a rázkódás miatt támadtak. Hegyek Nagyméltóságú miniszter úr! Ezen előso­rolt és habár végkövetkezményeiben a tagositó közönséget is terhelő , de főleg a tagositó mér­nökök helyzetét felette nehezitő körülmények méltatását, azon alázatos kérelmünk bejelentése mellett ajánljuk Excellentiád magas figyelmébe, hogy a XLV. törvényczikk 40 ik §-ban foglalt jogánál fogva a 2364. sz. a. kibocsátott utasí­tás 48. §-sa második bekezdésének megváltozta­tásával elrendelni méltóztassék, hogy : 1. A jelen utasítás idejétől jövőben neta­lán hozandó újabb törvények és rendeletek ál­tal a tagosításnál netán még elrendelendő új és több munkák, megfelelő díjazása iránt a 49. §. a) pontja módjára, pótszerződés kötése állapít­­tassék meg. 2. Hogy azon esetben, ha vállalkozó mér­nök a munkálat teljes befejezése és kifizetése előtt elhalna, vagy munkaképtelenné válván, an­nak bevégzését nem eszközölhetné, munkabéré­nek nem az esedékes részletek részszerinti — hanem a valóban teljesített munkához [arányosí­tott mennyiségben leendő kifizetésére a szerző­désben biztosítás foglaltassék, és a szerződési A) minta 4-ik és B) 5-ik pontjai ennek megfe­lelő módon alakíttassanak által, — továbbá hasadtak ketté, folyók enyésztek el a földrepe­désekbe, úgy, hogy a mederben száraz lábbal lehetett járni. A Pó vize iv alakban felemelke­dett a lágbe (!) úgy, hogy alatta át lehetett mennyi, s miután egy ideig igy lebegett, oly robajjal esett vissza, hogy a zaj több mértföldre elhalászott. (Trithemius.) 1118. Armeniában Brendia sokat szenved a földingásoktól. (Zohoráb.) 1119. Egész Italiában földingás. (Umbertus Locatus.) 1119. Németországon földingás. Az alvó­kat kilökte ágyaikból. Gyakori dörgés és vil­lámlás rettegtette az embereket. Jégesők tették tönkre a vetéseket. Leidában tiszta időben hir­telen szélvész támadt; áldozó csütörtök előtti napon a templomban három papot, épen az is­teni tisztelet alatt, megütött a száraz mennykő,­* falat, templomot összerombolt, utána dögleletes szag keletkezett. Abban az időben mindezeket a bekövetkező németországi zavarok jóslatának tekintették. (Aventia, pag. 586.) 1117. Január 13-án, nap feljöttekor Gézá­­ban nagy földingás. (Benedictus Jovius, Grae­­viustól.) 1122. Januárban Kölnben nagy földingás. Sok épület összeomlott. Ciprus szigetén a miatt két város elpusztult. Az emberek sátrakba köl­töztek. Karácson és az utána következő napok­ban Longobardiában a föld naponta rendesen kétszer borzasztóan megrázkódott, mely a leg­erősebb házakat is megrontotta; sok ember el­pusztult. Brixea város is, lakosságával együtt, majdnem egészen elveszett, 20,000 ember ve­szett oda. (Trithemius.) *) Az úgynevezett „visszás ütést“ nevezték és nevezik ma is száraz mennykőnek, mely oly időben is idézhet elő villámütési tüneteket, mi­dőn valamely helyen még nem esik eső. (B.)

Next