Kelet, 1881. január (11. évfolyam, 1-24. szám)

1881-01-14 / 10. szám

A „KELET" előfizetési díja : Vidikra postán vagy helyben házhoz hordva Effész évre................................................16 frt. Fél évre.....................................................8 „ Negyedévre ....................................................4 „ Egy hóra helyben.........................................1 frt 60 kr. Egyes szám­ára 6 kr. Visga'elenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket k­övető napok kivételével. Szerkesztői és kiadói szállás : főtér 4-ik szára. c^Cé!&í^c^to4 tvetn ala­ttvo4 Tizenegyedik évfolyam. 10. szám. TRTIHT 'FT' ■HékB­AHH POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. Hirdetési dijak. Egy négyszög czentiméternyi tár ára 2 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hi­­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. H i r d e t é s e k e',t f b 1 v e's z n e k : Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbastei Nr. 2. (Eckhan) der Wollzeile 36.) Haasenstein et Vogler CWallösoh-gasse 10 Rud. Messe Publioistische Bureau. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A. hirdetések fe vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. asi'k-R.cA garmond sora után 25 krajczár fizetendő. Kolozsvár, péntek, január 14 szelíd polémia. A­mint lapunk olvasói a közlöttek­ Lt­l tudni fogják, a helybeli korcsolyázó­­egyesület, a katonai­ zenekar zenéje mel­lett tartotta megnyitási ünnepélyét és ezenkivül a helyben állomásozó ezred tisztikarát is meghivta ez adtusra. A kik az 1867-diki, vagy bármiféle, már országgyülésileg meghozott törvény álláspontján vannak, s a kik békés vi­szonyok között, de még háború esetére is kárhozatos állapotnak tartják azt, ha a polgárság saját verejtéken tartott had­seregével szemben ellenséges lábon áll­jon, csak helyeselhették a korcsolyázó­­egylet ezen eljárását, mely első lépés volna az erőszakolt s feszült helyzetnek megszüntetésére. A katonatiszt mindig hivatalos urunk királyunk házi mulatságaira, s ha kül­földre teszi lábát, rendszerint szivesen lá­tott vendég, bármely külföldi fejedelem asztalánál. Valyon teheti­­ azt Kolozsvár polgársága, hogy ezen embereket közül­tök kettőnek bűne miatt saját köréből ki­zárja? Valyon polgár emberek és bármi­féle osztályában a társadalomnak nem akadtak-e bűntettesek, s következett-e vagyon abból, hogy a polgárság önmaga előtt, vagy a társadalom illető osztálya a többi osztályok előtt, a megaláztatás és megvettetés színében tűnjék fel ? Az „Ellenzék“ azonban másként fog­ja fel e kérdést, s közelebbről megtá­madta a korcsolyázó-egyesületet, mire az egylet elnöke lapunkba válaszolt is.­ E válaszra Hegedűs István úr az „Ellen­zék“ mai számában replicázik. Bár Hegedűs úr rádisputálja a kor­csolyázó egylet elnökére, hogy „kiváló előszeretettel„ polemizál, Gyarmathy úr valószínűleg elmondottnak tekinti már azt, a­mit az egylet érdekében mint an­nak elnöke felemlíteni szükségesnek tar­tott, de a magunk részéről nem hagyhat­juk megjegyzés nélkül Hegedűs úrnak néhány­, bár ártatlan, de éppen azért helyrehozandó tévedését. Első­sorban nemcsak „annyi“, ha­nem valamivel­­ kevesebb a „ténynél“, „hogy a katonatisztek helyesnek talál­ták elzárkózni a polgárság körétől.“ Ha a szükséget vesszük ténynek, akkor iga­za van Hegedűs úrnak, mert e szükséget a polgárság egy része teremtette akkor, midőn némely meggondolatlanok a tisz­tikart bántalmazták, mások pedig, még mielőtt csak mulatságról se lehetett szó, kettőnek bűnéért az egész testületet ki­zárták. Ez a szükség tehát kényszerűség, számba vehető, ennek pedig nem a tisz­tikar volt kezdeményezője. Sőt legjobb tudomásunk szerint a hadsereg kolozsvá­ri feje azért eszközölte ki polgári ünne­pélyben a katonai zenekar részvételét, hogy az egyetértésnek és békességnek megnyissa útját. Az is kevesebb valamivel a tény­nél, „hogy a merénylet ügyében nem tartották szükségesnek a felelősséget ma­gukról elhárítani.“ Némethy altábornagy úr Kolozsvár városához intézett és la­punkban is közlött átiratában mindjárt a merényletet követő napon tiltakozott azon feltevés ellen, hogy a tisztikarnak ezen eléggé nem kárhoztatható eseménybe ré­sze volna, a maga részéről is­­ biztosítot­ta e város közönségét a tettesek példás megbüntetéséről. S ugyan ezt cselekedte, ugyan csak ezeket mondotta Kolozsvár város küldöttségének a hadsereg legelső hivatalnoka, a koronás hadúr. De az már tény, mi is elismerjük, hogy a „hangosan követelt elégtétel még nem adatott meg“, de valyon mit mond Hegedűs úr, ha mi is ténynek vesszük, hogy neki is valószínüleg tudomása van róla, miszerint az nem is hadsereg vizs­­gálóbíróság, vagy bárki másnak h­anyag­­ságán nem múlt, hanem épen a szakér­­tőkül felszólított orvosok állították meg ideiglenesen a büntető igazság kezét, a­midőn kijelentették, hogy ez idő szerint még nem tudják pontosan meghatározni a testi sebzések mérvét, s hogy ezt te­hessék, még néhány hét lefolyására szük­ségük van. Mi azt hisszük, s valószínüleg min­den méltányosan gondolkozó állampolgár osztozik azon véleményünkben, hogy a hadsereg és uralkodónk ígéretében kétel­­ke­dnünk nem lehet és nem szabad. Az elégtételnek, a még törvény és igazság uralkodnak a monarchiában, be kell kö­vetkezni,­­ nem egyezik meg alkotmá­nyos polgárok érzületével, hogy a raig bízunk ezen elégtételben, a tisztikarnak körünkből kizárásával, azokon álljunk bosszút, azokon vegyünk elégtételt, a­kik nem is bűnösök. t­k. A zászlóaljak békeállománya 701, míg a ti­­roli „császár vadászok“ ezrede 4041 emberből áll, mely számban 183 tiszt is foglaltatik. Há­ború esetén a császár-vadász ezred 12.327 és az egyes zászlóaljak 1229 emberből álló lét­számra fognak terjedni és így az összes vadász­­csapatok állománya 61.487 lesz. A kormány a csődtörvényjavaslat elin­tézése után a képviselőházban egy regnikoláris deputáczió kiküldésére vonatkozó határozati ja­vaslatot, azután pedig a zenicza-szerajevói kes­keny vágányú vasút kiépítéséről szóló tör­vényjavaslatot szándékozik tárgyalás alá vé­tetni. Az osztrák magyar vámkonfe­­r­e­n­c­z­i­a ma­ tanácskozásra ül össze Bécs­ben a végből, hogy a szerb szerződési tárgya­lások iránti új utasításokra,­ valamint esetleg a Németországgal bekövetkező szerződési tárgya­lások iránti utasitásokra nézve határozzon. — A konferenczián, melyen annak­­ minden tagja részt fog venni, már valószinüleg meg fognak állapíttatni azon tarifatételek, melyeket Német­országgal szemben a monarchia hajlandó lesz megkötni, e tételek egyik része azonban ez esetben magasabbra fog az autonóm tarifa meg­felelő tételeinél szabatni. — Az autonom tarifa emeléséről mindazonáltal szó sincs. KÜLFÖLD: a Galaczig terjedő folyamrészen befolyást nyer. A monarchia ennek ellenkezőjét azzal fogja be­bizonyítani, hogy késznek nyilatkozik arra, hogy a bizottság hatásköre kiterjesztessék Brailáig, a nagyobb hajózás végpontjáig. Az is megtörténhetik, hogy Románia összes folyamrendőri jogai és teendői az európai Du­­nabizottság javára fognak konfiskáltatni. Mi ve­zette Romániát ez önmagára nézve is fölötte káros politika útjára, arra az officziózus levél a belpolitikában keresi a választ. Az ellenzék ki­adta a jelszót: A román Duna a románoké! Románia Európa befolyását, de nem egyes nagy­hatalomét kívánja! E hazafias frázisok ellen a román kormány nem mert fellépni, hanem op­­pozícziójával a Dunabizottságban minden neki nem tetsző tervet meghiúsított. Ezzel Románia olyan pontra ért, hogy egész Európával ellen­tétbe helyezkedett. A független Románia a nagy­hatalmak jóakaratát Bulgária barátságával cse­rélte föl, Dél-Amerikából. A Chili és Peru közt folyó háborúban az osztrák-magyar ottani alattvalóknak is sokat kellett szenvedniük. A chiliek előnyomulásával az egyes perui városok­ban nagy zavargások voltak, melyek az osztrák­magyar alattvalókat is megkárosították. Mint­hogy a­ nov­ végén egy limai levél szerint kilátás­ban állt, hogy a chiliek Lima fővárost is meg­szállják, az ottani osztrák-magyar főkonzul Kruer már előre egy külön házat rendeztetett be az osztrák-magyar alattvalók befogadására. A házon az osztrák-magyar lobogó leng. A KELET TÁRCZÁJA. A N­AMPAGYUJTŐ. Angol regény. Irta: MISS CUMMINS Negyedik fejezet. A szeretet szava. (Folytatás.) Éles, merev vonásokkal birt, s arcz­­kifejezéséből ítélve, azt gondolta magá­ban Trudka, hogy ez ember könnyűszer­rel tudna másokhoz keserű szavakat in­tézni, sőt nehezére is esnék tán valami kellemetest mondani embertársainak. Szá­ja körül gúnyos kifejezés ült, s egész ar­­czában bizonyos elégületlenség, valamely csalódás érzése ült, mi Trudkának fel­tűnt, de minek határozott értelmet maga sem tudott adni, a mi benne komor ke­délyhangulat létezésének sejtelmét éb­resztette fel. Jól gyanította, hogy ez ur a Szulli­­vanné atyja mr. Cooper, s azon véle­mény, melyet az első perczben felőle al­­kotott Trudka, nem sokban különbözött attól, melyet mindazok tápláltak felőle, kik az öreg egyházfit ismerték. De mind arczkifejezése, mind a közvélemény, igaz­talanok voltak irányában. Igaz, hogy nem birt nyílt, közlékeny természettel. Házi balszerencse, s kedvetlenségek, s a sors szeszélyes változandósága arra indították őt, az életet csupán árnyoldalairól fogni Az u­j­o­n­n­a­n s­z­e­r­v­e­z­e­t­t v­a­d­á­sz­­zászlóaljak szervezkedési szabályai a na­pokban jelentek meg, melyben többek közt az a tétel i 8 foglaltatik, hogy m­ozgósitás esetén a már fennálló 10 császári és 40 tábori vadász­­zászlóaljon felül még 10 uj zászlóalj szervezte­fel, szivesen beszélni annak örökös gond­jairól, s kigúnyolni az ifjúság alkotta ra­gyogó álmokat, szép reményeket, mint olyanok haszontalan ábrándjait, kik a világról és élettapasztalatról semmit sem tudnak még. A hivatal is, melyet az utób­bi években viselt, nem oly nemű volt, mely a komor kedélyt felvidíthatta vol­na. Templom körüli teendői olynemüek voltak, hogy többnyire magára volt és mivel öregségére a nagyvilág zajától egé­szen félrevonult, nagyon szigorúan elitélte annak bolondságait, s kérlelhetlen volt vétkei iránt. De azért sok jó indulat, s szívélyesség rejlett lelkületében, s Flint Treumann tudta ezt, s szerette belőle ki­csalni, annak nyilvánulását. Treumannak tetszett az öreg ember őszinte becsületes­sége, s már sok vasárnap estét töltöttek el ily módon, ugyanazon kályha előtt ül­ve, s a magánélet apró részletei mellett, melyek közelebbről érdekelték őket, mind­azon politikai, államügyi, s jogtani kér­déseket megvitatták már többször, melye­ket minden igaz amerikai kötelességének tart, különös védelmébe fogadni, s figye­lemmel kisérni, a nélkül azonban, hogy a jó egyetértés csak egy perczig is meg­zavartatott volna közöttük ; ez annyival különösebb volt, mert Flint Treumann mindenben ellentéte volt az öreg Cooper­nek ; mivel kedélye vidámságra ha­jlott, mindig csak a jót hitte, minden iránt ré­mes reményeket táplált, s kész mindig az életet fényoldalairól fogni fel, s bár­mily lehangolónak is látszott néha a dol­gok állása, ő mindig azon véleményben volt, hogy jóra fog fordulni minden. Ezen estén is, mint rendesen, megvitatták a szó­Románia és a Dun­a-k­é­r­d­é­s. A Pol. Korr. „különös“ részről egy bukaresti levelet közöl, melyben valami officziózus tehetetlen ha­ragjának egész özönét zúdítja Romániára, hogy a tervezett vegyes dunai bizottság alakítását Ausztria-Magyarország elnöklete alatt meghiúsí­totta. Ezt tulajdonképen érteni sem lehetne, mert a javaslat épen Romániára volt kiválóan előnyös s a levél hosszasabban fejtegeti, minek lettek volna tulajdonképen az előnyök, melyeket a ve­gyes bizottság Romániának hozott volna. Egyes román államférfiak is belátták, azt, de a román oppoziczió heves támadásai az avant-projet s Ausztria-Magyarország ellen arra kényszerítette őket, hogy visszautasítsák a vegyes bizottság eszméjét. Egymásután jelentek meg a román emlék­iratok, melyek élesen megtámadták Ausztria-Ma­gyarország igényeit. Románia e magatartásáért, mint az officziózus fenyegetőzésből kitűnik, iszo­nyúan meg fog bűnhődni. Először is a Duna tel­jes szabályozása kimondatott s Romániának nem lesz joga a folyamon bárminő illetéket szedni. Azután a hatalmak 1883-ban valószinüleg ki fogják terjeszteni az európai Duna-bizottság ha­táskörét Brailáig, minthogy a román sajtó bebi­zonyította, hogy a franczia és angol kereskedel­met veszély fenyegeti, ha Ausztria-Magyarország kétt tárgyakat előbb, de midőn Trudka felébredett, hallotta, hogy a két öreg be­szédtárgyát ő képezi. Természetesen csak­hamar nagy érdeklődéssel hallgatta a tár­s- S hol szedte fel őt? kérdezte mr. Cooper. — A Grant Náni háza előtt, felelte Treumann. Emlékszik e nőre? ugyan az, kinek fia ellen tanúskodnia kellett ön­nek, mikor a templom ablakait kővel bé­­zúzták volt. Azt hiszem, nem feledhette még el magaviseletét, ama pereset alkal­mával, mert ön ellen iszonyú dühbe tört ki, s még a bírót sem kímélte. Na ép oly düh­kitörése volt ez asszonynak, mi­dőn először láttam e gyermeket vele, s másodízben pedig kegyetlenül ki is dobta őt az ajtón. — Igen, igen, emlékszem a vad­ál­latra. Elképzelhetem, hogy saját gyerme­ke iránt sem lehet valami jó­indulatú, annál kevésbé egy idegen irányában. De mondja csak, mit szándékozik e kis le­­lenczczel tenni Flint ? — Hogy mit akarok vele tenni ? Na természetesen magamnál tartani őt, s gondoskodni rég. Cooper gúnyosan felkaczagott. — Nó szomszéd, úgy látszik megle­hetős különösnek találja, hogy az én ko­romban, egy gyermeket akarok felfogad­ni nevelés végett, s talán igaza is van. De elmondom, hogyan történt az egész. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. Jan. 12. Elnök bemutatja: Arad város feliratát a katonai bt. k. átalakítása iránt, — több bihar­­megyei község feliratát a kis üstök tárgyában, — kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Bemutat­ja Schmauss Endre képviselő jelentését, a­mely szerint bácsmegyei alispánná történt megválasz­tása folytán képviselői állásáról lemond. Elnök úr választás kitűzése iránt intézkedni fog. Következik a napirend. Az indítványkönyvbe és az interpellácziós könyvbe újabb bejegyzés nincs. Következik a napirend másik tárgya, a csődtörvény­javaslat folytatólagos részletes tár­gyalása. A 125, 126. §§-ok változatlanul elfogad­tatnak. A 127. §­ előírja a bejelentési beadványok kellékeit. V­e­s­z­t­e­r Imre megjegyzi, hogy mi történjék a beadvánnyal, ha egy kellék hiány­zik. A másik észrevétele az, hogy e §. második bekezdése után jól volna beiktatni, hogy : „Ha a bejelentési beadvány a megjelölt kellékek kö­zül némelyikkel nem bír, az pótlás végett vis­­szaadandó.“ — Felvilágosítást kér egyúttal a kellékeknek eredetiben vagy a másolatban leendő melléklése iránt. Apáthy előadó nem fogadhatja el a mó­dosítást, mert ki ruháztathatik fel a visszautasí­­tási joggal ? Az a tömeggondnok kezébe megy, ezt pedig nem lehet a tömeggondnokra bízni. A ház a szakaszt visszautasította a jogügyi bi­zottsághoz. A 128—144. §§-ok változatlanul elfogad­­tattak. A 145. §-nál, a­mely a felszámolásnál meg­támadott követelések érvényesítése iránt úgy in­tézkedik, hogy ezek külön per útján érvényesí­­tendők, V­e­s­z­t­e­r Imre új szövegezést kíván, a­melynek értelmében a felszámolás alatt kéte­seknek ismert követelések nem külön per útjára viendők, hanem a felszámolásnál mindjárt jegy­zőkönyvileg tárgyalandók. Azzal indokolja szóló e módosítást, hogy a napidíjak miatt a tömeg­­gondnok megtámadhat minden követelést. U­n­­ger nem pártolja a módosítványt. Apáthy sokkal inkább bízik az ügyvédi karban, semhogy ilyent föltehessen arról. Azért kéri az eredeti szöveg megtartását. — A ház a módosítást el­vetette. A 146—149. §§-ok elfogadtattak. A 150. §-nál, mely a tömeg költségeit ha­tározza meg, Hosztinszky István módosí­tást ad be, a­mely szerint a §. első bekezdése a szerint kiegészítendő, hogy ha a perbeni kö­vetelést a tömeggondnok alaptalanul támadja meg, a felmerült költségeket ő tartozik viselni. — Apáthy pártolja a módosítást, s azt a ház is elfogadta. A 151—164. §§-ok elfogadtattak. A 165. § nál felszólalt Unger Alajos. Ez és a követ­kező §§ ok a csőd befejezéséről intézkednek. Unger a czímek beosztását függőben kívánja tartani, mert itt akarná beosztatni a kényszer­­egyezséget, a­merről a§§ ok tudvalevőleg füg­gőben hagyattak. Apáthy a javaslatot feles­legesnek tartja, s a ház is e nézetét osztotta. A 166 —192. §§-ok elfogadtattak. A 193. §. azt mondja, hogy ha a fél csődeljárásban ügyvéd által volt képviselve, ez utóbbinak a pénzfelvételhez külön meghatalmazásra nincs szüksége. W­a­h­r­m­a­n Mór e­z­t igy nem fo­gadhatja el, sőt épen az ellenkező intézkedést óhajtja s azért módosítványt ad be, a­mely sze­­­­rint az ügyvédnek a pénzfelvételre külön meg­hatalmazás szükséges. U­n­g­e­r az ügyvédi rend­tartásra hivatkozva nem fogadhatja el a módo­sítást. Apáthy ezenkívül még azért sem pár­tolhatja, mert haláleset alkalmával e formahiány miatt az örökösök csak hosszas idő után juthat­nak pénzükhöz. — Teleszky az ügyvédek hitele érdekében sem fogadja el a Wahrman ja­vaslatát. A­l­m­á­s­s­y szerint az ügyvédek részé­ről itt nem lehet bizalmi kérdést fölvetni. Pár­tolja a módosítást. ban földingás és az emberek között nagy ha­landóság (maxima mortalitás hom­inum.) (Chron. Aunt.) 1287. April 11-én Cremonában ismét föld­ingás. Lanca és Mediolánban szintén éreztek. (Cavitellus.) 1305. Novemberben Olaszországban föld­ingás. (Benedictus Jovius.) 1306. A Vezúv tüzet hány (Cavitellius.) 1338. Chinában mindenféle csapás, száraz­ság, éhség, majd árvizek, hegyszakadás és föld­ingás (Deguignes.) 1324. Chinában ismét földingás és szélvé­szek (Deguignes.) 134. Chinában földingások, szélvészek. A nagyok és tudósok azt álliták, hogy az ég ha­ragszik, mert meg van bántva. A császár meg­parancsolta tehát, hogy e­m­l­é­k­i­r­a­t­i­l­a­g ad­ják tudtára a mindenhatónak minden elkövetett hibájukat (Deguignes.) 1329. júliusban az Aetna iszonyú ráz­kódás és dörgés között kitör. A kivetett láva és kövek rohanó árként zuhogtak le, mindent ös­­­szerombolva és eltemetve, mi útjában állt. A földingás több, a hegyen és környéken levő épü­letet összerontott. Mély repedések támadtak a földben, melyek forrásokat, patakokat nyeltek el. A füsthányó hegynek négy egymáshoz közel eső fáján kilökött­ kövek mély völgyeket hegyekké emeltek föl, a kifolyó láva mint egy tűztenger bontott el mindent. A hamut a szél 16 mértföld távolságra fekvő Malta szigetére is elhordta. (Fa­­zellus és Cluverius.) Julius közepén az Aetna ismét tüzet hányt. (Mauroligeus.) 1332. Divus Antonius napján este földin­gás és oly szélvész Konstantinápolyban, mely­től a teger is kicsapott. A vas kereszteket a templomokról leszakította a szél. Ez évben halt meg Andronicus senior Palaeolog görög császár. A főlif­i sgégik békáji. Összeálltotta : Bodor László. (Folytatás.­ 1228. Phrisiát, Németország tenger mel­letti tartományaiban földingás. Ugyanezeket a részeket a tenger annyira elborította, hogy 100 ezer ember veszett el. (Suppl. Chron. Berg.) Dubravius Jordan szerint 1230 körül történt ez. 1222. Italiában a földingás sok épületet­ összeontott. (Cavitellus.) 1234. Burgundiában földingás; 5000 em­ber elveszett. (Aventin.) 1248. Február hóban éjjel földingás (hol ?) (Chronica Augustensis.) 1258. Egész Lengyelországban földingás ; Magyar-, Cseh- és Oroszországban szintén. (Diug. L. 7. p. 750.) 1258. Lengyelországban erős földingás ré­mitette meg az embereket. (Cromer és Som­mersberg.) 1267. Május hóban Bécsben földingás. (Stru­­vii Annales Stretonis.) 1267. Stiriában földingás Kynburg várát nagyon megrongálta. Sok ház leomlott. Ugyan­abban az évben Bécsben is földingás volt. 1268. Májusban Münchenben földingás. Több épület összeomlott. (Aventin.) 1228. Üstökös. Csehországban földingás. Ugyanez időtájt Lengyelországban az egerek iszonyú pusztítást miveltek. A phrisiai tenger ki­önt. (Dubravius.) 1280. január 35-én Cremonában nagy földingás. (Cavitellius.) Ugyanez évben a Tiber is kiöntött és sok kárt okozott. 1282. Junius hóbanja Cseh- és Morvaország­

Next