Kelet, 1881. június (11. évfolyam, 123-145. szám)

1881-06-30 / 145. szám

A ,,K.EK­ET" előfizetéal dija •. Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre............................................. Fél évre......................................................® * Negyedévre ..........................................................^ a Egy hóra helyben...............................................1 frt SO kt Egyes szám­ára 6 kt. Megjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői ás kiadói szállás : főtér 12-ik szám 145. szám X14kitatok twtn a3ckfctia4 via^ma.KELE Tiz­enegyedik évfolyam. ÍWa44­ pr0 ÉPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. Hirdetési dijtE. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 3 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hir­detéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbaster Nr. 3. (Eckhan­ der Wollzeile 36.) Haasenstein er Vogler (Wallfisch­gasse 10 Knd. Messe Publicistische Borean. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A­ hirdetések fe­vételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. SfíifitUún estvMsA garmond sora után 26 krajozár flaetendA. Kolozsvár, szerda, junius 29 A VÁLASZTÁSOK: Nyugalommal és elfogulatlansággal tekintünk végig a most folyó választási küzdelmeken. A legfőbb veszélyeztetett czél hazánk békés haladása az 1867-iki alapokon ; a munka és iparkodás tere ez egyetlen biztosítéka a nemzet felvirágzá­sának biztosítva van. Pártunk nem hogy vesztett volna, hanem ma is 18 kerüle­tet hódított meg ellenfeleitől, s előre lát­hatólag fényes diadallal tér meg a vá­lasztóközönség ítéleti széke elől. Nincs tehát okunk a nemzet jövője felett nyug­­hatatlanságra ezért mondjuk azt, hogy el­fogulatlanul is tudunk ítélni a még folyó harcz felett. Pedig hát ez kolozsvári hírlapíró­nak meglehetős önmegtartóztatásába ke­rül. Ki nem fakadni és legmélyebb meg­botránkozásának éles szavakban nem ad­ni kifej­ezést, a szélbaitak haza részünk­ben folytatott páratlanul álló tizelmei mi­att valóban nagy önmegtagadásr­a kerül. Kolozsvárt gyújtogatásokkal, agyonveré­­sekkel, másfelől mindennek megigérésé­­vel, a mi még nincs s a­mit óhajt em­ber magának, a korteskedésn­ek minden eddig emberi ész által kitalált eszközét felhasználva sikerült többségre vergődni­­ök. S oly emberek, kikbe hirtelené lett szülőtanyájuk, a föld a mélyen élnek, a rokonság, melylyel környezve vannak, a nép, mel­lyet eddig kizárólag vezettek, s Ugron Gábor, ki alig győz két szava­zattal, Orbán Balázs, ki teljesen elbukik, Bartha Miklós, ki ott fel sem mer többet lép­ni — eljőnek egy idegen helyre, a­hol az ámításnak rendkívüli számba lévő intelli­­genczia miatt eddig még nem volt talaja és sikerül nekik kompromittáltatni e vá­rost Magyarország egyik legintelligensebb városát önmagával. Ez a példa ragadóssá lesz. Maros­­vásárhelyt egy olyan embert, a­kinek múltját s eddigi politikai szereplését párt­ja restelli leginkább, beküldenek a jó székely nép képének viselésére a magyar parlamentbe. Tordán egy oly férfiúval szemben, kinek élete a haza történelmé­vel forrott össze, tátongó sebbel homlo­kán viseli jelét a hazafi önfeláldozásnak, s ki egyik legtevékenyebb munkása volt legújabb alkotmányosságunk óta minden közügynek, a mivel Torda városa bír és bírni fog : megyeház, törvényszék, vasút csak az ő tevékenységének köszönheti, egy ily férfiúval szemben, a­ki ügyét és képét viselte ama vidéknek, a mióta vá­lasztások vannak , a parlamentbe küld a város egy másik ügyvédet, kinek közér­dek és haza soha sem jutott eszébe ad­dig — legalább tetteiből következtetve,­­ a­míg nem találta czélszerűnek ma­gra nézve, rokonság és csábos ígéretek után képviselői széket keresni. És egy msik helyen, a derék Erdő vidékén egy Klozsvártt névtelen harmadik ügyvéd, a l­épen oly keveset törődött eddig a haával, mint ama második, a­kinek egytlen keserűsége, hogy apró csirke pon­t kivette kezéből a Tisza-kormány, szilén érdemessé válik, hogy a honatyák tiszti karában foglaljon széket. Ily ese­mének után valóban nagyon nehéz nyu­godtak és elfogulatlannak lenni, hogy a léprevitt kerületek miként fogjá megadni az árát e hóbortosságuk­nak, mily mértékben lesz rájuk nézve kései a kiábrándulás, az az ők dolguk. De híg eme választásokban nagy ta­­nulság rejlik a mi pártunkra nézve és e tanúitokból czélszerü levonni a követ­keztéit, az eltagadhatatlan tény. ľzt, a mely ügyéért lelkesedni, s meggy­ődéséért bárkivel szemben me­részségül a körömszakadtáig megh­ar­­czolni sm tud vagy röstel, az ily párt nem va az életre, az ily pártot meg­illeti az ezekhez hasonló keserű tanul­ság. A Jzöndösség és a kényelmeske­dés az,­­m­i megszerezte nekünk ezeket a veszteseket. Hozzá voltunk szokva, hogy mié lévén a többség, miénk is a győzelt. Nem volt eddig szükség, hogy harcljunk­, mivel nem jöhetett ve­lünk szem a számba az ellenség. Ko­­motusokká vénk. Most azonban kitűnt, hogy az öltnek sem állanak a földön oly roszul , akcziái, hogy ne tudna magának erteni részvényeseket. Hogy bármely kiíry legyen valamely párt, bármily kéé tekintélyesek emberei, bármily hank elvei, kitartó, odaadó munkásságga az eszközök teljes kime­rítésével, sőt valódi tevékenységgel nemcsak tekélyre tud vergődni, de még sok hely a többséget is kiküzdi magának. A szélbalddig 5 képviselőt vá­lasztatott meg agának az erdélyi ré­szekben, s régibb még egy pár kép­viselőt, holmi svédféle embereket si­kerülhet betuszni a parlamentbe. Az a 7—8 képvisel ugyan elenyésző szám az erdélyi részek 70 egynéhány kép­viselője között, m­ig ebben rejlik a szomorú tanulsága nem abban, hogy az ország legjózanan­ gondolkozó részé­ben, a­hol a szili ábrándoknak tel­jességgel nem von alájuk, földet hódít­hattak maguknakódítottak koránt sem azért, mintha gymeik helyén több­ rségben lettek volna, hanem azon egy­szerű okból, mivel pártunk röstelte a­­ régi kényelmeskedéssel felhagyni, s bár a szavazás napján hite és meggyőződése szerint azt az egy szót a szavazó urna előtt elmondani. " A választások még befejezve nincse­nek. Tanuljanak híveink a kolozsvári ese­­­­ményből, tanulják átérezni, hogy nem elég valamely kalandos pártot elvben kárhoztatni, hanem szükséges férfiasan szembeszállani vele, megharczolni mind­azon sok izgatással, s kortes fegyverrel, a melyet e harczban ellenfelünk minden válogatás nélkül használt. Önérzet, elszántság, lelkesedés nél­kül semmiféle csatát nem nyertek meg — úgy a hadi, mint a politikai téren. A­ki ilyennel nem bír legyen arra is elkészül­ve, hogy ellenfele által m­egveretik. Ám verjen meg bennünket, ha van ereje is hozzá az ellenfél, de ne verjük meg a közönbösséggel önmagunk m­a­­gunkat. Román Miron nagyszebeni gör. kel. érsek és metropolita junius 23 án 1921 — 1881. sz. alatt körrendeletet bocsátott ki egyházkerü­letében az esperesek és lelkész­ hivatalokhoz, melyben ô excellentiája megczáfolja a hirt, mint­ha a nagyszebeni májusi román konferencziára akár közvetve, akár közvetlenül befolyt volna, és kijelenti, hogy a passivitás határozatával nem ért egyet. Eme határozat compromittálja a ro­mán intelligentia becsét, lojalitását és hazafisá­­gát. A románoknak kötelessége a nyilvános jog terére lépni és szilárdan működni. — Az érsek úr felszólítja a papságot, hogy ezen értelemben hasson a nép felvilágositására. KÉPVISELŐVÁLASZTÁSI MOZ­GALMAK. Székely-Keresztur, jan. 25. zafiságuk tanúbizonyságát. Annyi esőzés után szép napunk van; a szellő lágyan lengedez 1 egyéb baj nincs; a rend fen­tartására ide ren­­delt katonaság ht­s fák árnyékában alussza a boldogok álmát; a tanítóképezdében szép csen­desen folynak az évi zárvizsgálatok. Egyéb baj nincs! De immár nagy meleg van, pihenjünk. Délután 3 órakor szembetűnő mozgalom támad. Rémes hír, rémesebb hangok szeldelik a lágyan lengő levegőt. Br. Szentkereszti Bélának 50—60—100—150 szavazat többsége van! Hi­hetetlen, a­mi nagyon is hihető volt. Az ellen­zék zug, az ellenzék elkeseredik s a városháza, majd az Ozman-pasa elé csoportosul, s hango­san élteti Orbánt. Baj van ! kiáltják a tömegek­től távol állók. Hajba kaptak ! hiresztelik néme­lyek. A katonaság kirukkol és szörnyűséges nagy véres harcz nem történt. Az ellenzéket kivéve senkit sem lőt­­tek meg, azt is csak szav­az­a­to­k­k­a­l. Esti fél nyolcz óra tájt Sándor Mózes vá­lasztási elnök a következő eredményt hirdeti ki: Br. Szentkereszti Béla, a szabadelvű párt jelöltje, dr. Orbán Baláz­zsal szemben 237 s­z­a­v­a­z­a­t t­ö­b­b­s­é­g­g­el e­z­e­n kerület országos k­é­p­v­i­s­e­l­ő­j­é­V­é V­á­l­a­s­z­t­a­­t 011 meg. Éljen ! Éljen !! Megválasztott képviselőnk az utána indított küldöttség élén nem sokára megjelent közöttünk az Ozmán basa czímü vendéglőben. No de a­mi ezután történt, az már csakugyan nem válik di­cséretére az ellenzéknek. Képviselőnk szólni kí­vánt választóihoz, de alig hogy szót emelt, az oda tódult csőcselék minden ildomról megfeled­kezve, roppant zaj, lárma és qualificálhatlan köz­beszólásokkal inspltálta képviselőnket. No de egyéb baj nem történt. Szentkereszti nem engedé magát kontundálni, s dörgő hangjával túlkiállva őket, a szabadelvű párt folytonos éljenzései közt elmondotta rövidre szabott beszédét. Éljen! s képviselje kerületünket, miként mondotta, hiven, férfiasan, a szabadelvű párt elveihez méltóan ! Még csak egyet! Sohasem ildomos, még kevésbé férfias az olyan harcz, mely meg nem engedett fegyverekkel vivatik. De sőt valami nagy haszon is ritkán van benne. Én legalább nem hiszem, hogy az ellenzéknek nagy haszna lett volna abból, hogy tudósítói a helybeli taní­­tóképezdét minden igaz ok és alap nélkül úgy tüntetvén föl, mint kormánypárti kortestanyát, annak jó hirnevét kívánták a sárba rántani, s talán ezen intézet tanáraitól sem lehet azt kö­vetelni, hogy elvük s meggyőződésük ellenére is szélbal­iak legyenek, ha­bár nem nagyon régen azt híresztelték is felő­lök, hogy szélbaliak, pláne szélbali korifeusok Horrendum dictu ! De hisz immár városunk csen­des, a szavazó polgárok haza oszoltak ; nem él­tettünk senkit, de azért úgy magunkra szép csen­desen élünk; a szellő lágyan lengedez ... hol­nap majálisra megyünk... ki a kaszinó, ki a leányiskola majálisára, mert hát kettő is lesz, hogy a jövedelem mindkét részen kisebb legyen. A viszontlátásig isten velünk! 1. 1. M.-Vásárhely, 1881. június 27. M.-Vásárhelyről Sándor Kálmán k­vetkező czáfolatot küldte be: Az „Ellenzék“ 1­44-ik számában valamely jóakaróm (?) azt írja, hogy: „Sándor Kálmán a választás napján a következő falragaszokkal­­ ijesztette a választókat: Kolozsvár Artstow és Dienst­­ert megmentette Barthát; polgárok, vi­gyázzatok, nehogy Lázár Ádám ballépéséért el­veszítsük a királyi táblát!“ Az igazság érdeké­ben ki kell nyilvánítanom, és ha szüksége len­ne reá, tanukkal is igazolandom, hogy én ezen falragaszt nemcsak nem írtam, de sőt nem is helyeseltem és nem is helyeslem, s már kiragasz­tása előtt kértem annak szerzőjét, hogy vonja vissza azt. Ha valaki utálja a szavazatok irá­nyára vonatkozó presszót, én utálom­ azt^__ Képviselőjelöltül a többség Borosnyai-t szemben Kovács Ferencz apát-plébánost je­lölte ki, s én csatlakoztam szabad meggyőző­désemből a párt 0 jelöltjéhez. Hogy a kisebbség néhány, ambiciójában sértett, tagja a párt jelölt­jére nem szavazott, arról mi nem tehetünk ; csak az a sajnos, hogy bebizonyíthatólag az eddigi népszerűtlen követre sokkal kevesebben szavaztak volna, mint mostani köztiszteletben és szeretetben álló jelöltünkre, s hogy a szabadelvű pártot a felső kerületben — néhány szótöbbség­gel — épen a szabadelvűpárt és bizo­nyos megalkuvási taktika verte meg. Én elvből és meggyőződésből vagyok szabadelvűpárti és mindenkitől megvárom és megkövetelem, hogy ép oly kevés­sé gyanúsítsa meggyőződésem indokát, mint a­hogyan én tisztelem az ellenkező meggyőződést ! Csikszentmihályi Sándor Kálmán. Maros-Tordamegye, 1881 jan. 26. A KELET TÁRCZÁJA. A LÁMPAGYUJTÓ. MISS CUMMINS REGÉNYE. Ötödik fejezet. Irigység, gyűlölet, rész­indulat. (Folytatás.) De mit használ minderre szót vesz­tegetni , hanem azt szivemből óhajtom, hogy mentői előbb utazzanak el már Eu­rópába, s minket hagyjanak itt. Remél­­lem ]n egyed csak nem megy velők Gertrud ? — Ha Emília megy, akkor én is utazom. — Ne kegyed jobb mint én, azt mondhatom. Én nem tudnám magam oly vértanuságnak kitenni, még Emíliáért sem. De fölösleges mindazon kicsinyes bos­szantásokat felsorolni, melyeknek Ger­­t­trnd naponta ki volt téve különösen a várt látogatók egész sereg divathajhászó, könnyelmű népség megérkezése után, kik­nek ő mint szemtelen tolakodó, Emilia 1 mint kiállhatlan unalmas teremtés lett le­írva. Minden igyekezet daczára még sem­­ lehetett megakadályozni, hogy Emília tu­­­­domására ne jusson, mily kevés figyelem­mel vannak iránta, s Gertrud iránt, Kitty 1 felbosszankodva nagy­nénje, s Isabella helytelen eljárása fölött, s közömbös lé­vén a látogatók Serege iránt, kiknek esz­telen könnyelműségeit ő is részben most beismerte, nem se gondolkodott véle­ményét nyíltan kidani a számos sér­tegetés felett, melyek Gertrud és Emi­lia ki vannak tévnaponta; de Kitty nem valami erős esés volt Grahamné, s Isabella számáráért levertségében, s a Bella gúnyos megzéseitöl való foly­tonos remegésében, yon gyáva lett, s nem mert többé, mirégen tette volna, terveiknek ellene tűzni, s közéjök s barátnői közé álla hogy a nemtelen bánásmódot elháritavyekezzék róluk. Hanem Grahamu,úttal igen mesz­­sze ment s önkészitete kézségekbe bo­nyolódott, gondtalan nyelvűsége mi­att. Férje visszatért, sőt szükségessé vált, saját és Isabell nemtelenségének korlátokat szabni. Gráléban volt tap­­pintatoság. Tudta jól ennyire terjed férje türelme, ép ann­a meddig el­­tudta őt vakítani, s no benne annyi önuralom, hogy utjábi megállapodjék, ha férje uralom vágyó ^ncs szavával összeütközésbe jöhetett Most azon­ban hosszasabb távolit,jazt egészen fesztelenül érezve maga e^ég szerint cselekedett, hagyta Belmegtölteni a házat fiatal barátnői, s aival, s be­hunyta szemeit az udvari törvényei­nek számos nyílt megse előtt, me­lyeket a fiatalok a távolházi ur leá­nya, s annak barátnője, Syelt társal­­kodónője irányában men­tek ma­guknak. Most mind e helyteliek­nek vé­ge kellett, hogy szakadj a szerencsét­­lenségre a ház feje vára­ érkezett Jel kedves olvasó (kormánypárti, vagy el­lenzéki) sétáljunk végig városunk hosszú pia­­czán ; sétánkat érdekes látvány fogja jutalmazni. Muzsika szól, verbuválnak; (valamelyik hon­atyának !) muzsika szó mellett óriási néptömeg vonul végig az utczán, roppant lelkesedéssel él­tetik dr. Orbán Balázst. A tömeg előtt láthatón, magasra emelt zászlóval kezében lovagol Éltető Károly mészárosmester ; valóban jó szittya alak. A zöldfa vendéglő előtt megállónak Orbán Ba­lázs szónoklatot tart. „A nép szava isten szava! A jó honfi tudja, mi az igaz honszeretet; meg­mutatta Kolozsvár polgársága! Mutassuk meg mi is !“ stb. stb. Ez alatt foly a szavazás. A városháznál és Ozman-pasánál nagy a csoporto­sulás. Ott teszik le a választó polgárok igaz ha­meg, s oly körülmények között, melyek minden óvó előintézkedéseket lehetlenné tettek. Épen alkonyatkor érkezett meg, mivel egészen szokása ellenére a város­ból egy társas kocsin jött ki. Hires, borús est volt, a háznál aj­tók, ablakok be voltak zárva, s a társalgó terem oly fényben úszott, hogy azonnal gyanította, hogy nagy társaság van egy­ begyülve. Felbosszankodott e miatt, mert szombat volt s Új-Anglia régi szokása szerint szerette mr. Graham, hogy háza ez estén csendes legyen. E mellett nagy fejfájdalma volt, s kikerülve a szalont, bement az olvasó szobába, azután a kis ebédlőbe. Mind­kettő hideg és puszta volt. Ekkor felment a lépcsőkön, több szobán áthaladott észrevétlenül, s egészen felbosszankodott a rendetlenség, s piszok felett, melyet mindenfelé tapasztalt, mert rendkívül tisztaság kedvellő volt az öreg úr, s végre elérkezett Emilia szobájához. Halkan kinyitotta az ajtót, s be­nézett. A kandallóban vidám tűz lobogott, annak közelében kis pamlag állt, ezen Emilia ült, a túlsó oldalt Gertrud hinta­széke foglalta el. A tűz megvilágította a fehér függö­nyöket, az édes illat, mely egy asztalon álló virág­kosárból felszállt a rend és tisztaság a szobában. Emilia szelíd, de­rült, arcza, s a ragyogó kifejezés Gertrud szemeiben, a mint feltekintve, megpillan­totta vak barátnője atyját és védőjét, ki jóságos indulattal szemlélte őt, mindez oly elragadó ellentétet képezett azon je­lenségekkel, melyeket a ház másik ré­szében tapasztalt, hogy az öreg úr, ki a ház e két lakonéjának még a szokottnál is inkább örült, elbámult leányát szívé­lyes forró öleléssel üdvözölte, s miután Gertrudot, ki számára közelebb tolta a támlányt a haldoklóhoz is ép ily gyön­géden köszöntötte, leülve vidáman kiál­tott fel: — Ne lányok, itt nagyon kedves otthoniasan néz ki minden. Mi az isten csudája történik ott alant? Miért ez iszo­nyú készületek ? Emília azon választ adta, hogy nagy társaság van. — Társaság! mormogta mr. Graham elégületlen hangon. Azt gondolhattam vol­na. Minden szoba úgy nézett ki, mintha a rongyszedő járt volna ott. Gertrud kérdezte, ha theázott-é már? Graham tagadólag felelt, s mondta, hogy igen hálás leend ha theát rendel ide számára. El van fáradva. Gertrud tehát lement, hogy óhaját teljesítse. — Ne szólj senkinek felőle Gertrud, hogy itt vagyok, kiáltott utánna, midőn kilépett az ajtón. Ma este legalább bé­kében akarok lenni. Mialatt Gertrud alant volt, kérdezte dr. Graham Emíliától, hogy minő előké­születeket tett az utazásra. Nagy megle­petéssel hallotta, hogy még épen semmit sem hallott felőle, s hogy Grahamné egyet­len szóval sem említette a levélben írot­takat. Bár ép annyira bosszús, mint meg­lepett volt, még­is elnyomta haragját. Az ákosfalvi kerület szabadelvű párti vá­lasztói valahára életjelt adtak a Szent Iványi Kálmán kijelölésével, — a­mint ezt tegnapról, pár sor tudósításunkban registráltnk. Említett rövid tudósításunkat a következők­kel egészítjük ki : megyénkben, valamint az ennek nagyobb részét képező volt Marosszékben is, szokássá vált az országos képviselői választásokat meg­előzőleg, minden pártkülömbség nélkül egy me­gyei általános konferencián a személyi differen­­ciák és ambitiók békés utáni kiegyenlítésének, elsimításának megkisértése. Ezen szokás kifolyása volt a f. hó hó 25 én tartott 8 vázolt jellegű értekezlet. A következmény igazolja, hogy azon fel­tevés, miszerint az ákosfalvi kerület, erre az értekezletre várt, teljesen jogosult volt, mert az igen tekintélyes számba képviselt kerület az ál­talános értekezletből csakhamar kiválva, rövid tanácskozás után, Szent Iványi Kálmán alispánt Nem akarta bevallani magának sem, an­nál kevésbé leányának, hogy neje, ren­deleteit nem teljesítette. A dolog azonban gondolkodóvá tette. Miután elköltötte ízletes est ebédjét a Gertrud társalgása által fűszerezve, visszatért dr. Graham Emilia szobájába, s most első kérdése az esti lap volt. — Azonnal elhozom, szólt Gertrud. — Csengess csak, mond Graham úr parancsoló hangon. Már a b­eázáskor ész­revette volt, hogy a Gertrud csengetésé­re ügyet sem vetettek, s szerette volna kitudni okát a feltűnő elhanyagoltatásnak. Gertrud csengetett néhány ízben, de sen­ki sem jelent meg. Végre meghallotta a Brigitta lépteit a folyosón, s kinyitva az ajtót ki szólt neki: — Brigitta, nem lenne oly ióelhoz­­ni miss Emilia sz^ lapot ? Brigitta cs^ izenettel, hogy e perezben, s^ Mr. Grj ránczolta el — Eí haraggal. Gertri meg anni szükséges Mif gai köz ----------­Jövő számink a közbeesö ünnep miatt pénteken jelenik meg 1

Next