Kelet, 1881. június (11. évfolyam, 123-145. szám)
1881-06-30 / 145. szám
A ,,K.EKET" előfizetéal dija •. Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egész évre............................................. Fél évre......................................................® * Negyedévre ..........................................................^ a Egy hóra helyben...............................................1 frt SO kt Egyes számára 6 kt. Megjelenik a „Kelet“ mindennap, az ünnepeket követő napok kivételével. Szerkesztői ás kiadói szállás : főtér 12-ik szám 145. szám X14kitatok twtn a3ckfctia4 via^ma.KELE Tizenegyedik évfolyam. ÍWa44 pr0 ÉPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, 1881. Hirdetési dijtE. Egy négyszög czentiméternyi tér ára 3 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadóhivatal. Hirdetéseket fölvesznek: Bécsben: Oppelik Alajos Stadt Stubenbaster Nr. 3. (Eckhan der Wollzeile 36.) Haasenstein er Vogler (Wallfischgasse 10 Knd. Messe Publicistische Borean. Budapesten: Haasenste. és Vogler hirdetés közv. irodája. Goldberger A hirdetések fevételi irodája Budapesten Szervitatér 3. sz. SfíifitUún estvMsA garmond sora után 26 krajozár flaetendA. Kolozsvár, szerda, junius 29 A VÁLASZTÁSOK: Nyugalommal és elfogulatlansággal tekintünk végig a most folyó választási küzdelmeken. A legfőbb veszélyeztetett czél hazánk békés haladása az 1867-iki alapokon ; a munka és iparkodás tere ez egyetlen biztosítéka a nemzet felvirágzásának biztosítva van. Pártunk nem hogy vesztett volna, hanem ma is 18 kerületet hódított meg ellenfeleitől, s előre láthatólag fényes diadallal tér meg a választóközönség ítéleti széke elől. Nincs tehát okunk a nemzet jövője felett nyughatatlanságra ezért mondjuk azt, hogy elfogulatlanul is tudunk ítélni a még folyó harcz felett. Pedig hát ez kolozsvári hírlapírónak meglehetős önmegtartóztatásába kerül. Ki nem fakadni és legmélyebb megbotránkozásának éles szavakban nem adni kifejezést, a szélbaitak haza részünkben folytatott páratlanul álló tizelmei miatt valóban nagy önmegtagadásra kerül. Kolozsvárt gyújtogatásokkal, agyonverésekkel, másfelől mindennek megigérésével, a mi még nincs s amit óhajt ember magának, a korteskedésnek minden eddig emberi ész által kitalált eszközét felhasználva sikerült többségre vergődniök. S oly emberek, kikbe hirtelené lett szülőtanyájuk, a föld a mélyen élnek, a rokonság, melylyel környezve vannak, a nép, mellyet eddig kizárólag vezettek, s Ugron Gábor, ki alig győz két szavazattal, Orbán Balázs, ki teljesen elbukik, Bartha Miklós, ki ott fel sem mer többet lépni — eljőnek egy idegen helyre, ahol az ámításnak rendkívüli számba lévő intelligenczia miatt eddig még nem volt talaja és sikerül nekik kompromittáltatni e várost Magyarország egyik legintelligensebb városát önmagával. Ez a példa ragadóssá lesz. Marosvásárhelyt egy olyan embert, akinek múltját s eddigi politikai szereplését pártja restelli leginkább, beküldenek a jó székely nép képének viselésére a magyar parlamentbe. Tordán egy oly férfiúval szemben, kinek élete a haza történelmével forrott össze, tátongó sebbel homlokán viseli jelét a hazafi önfeláldozásnak, s ki egyik legtevékenyebb munkása volt legújabb alkotmányosságunk óta minden közügynek, a mivel Torda városa bír és bírni fog : megyeház, törvényszék, vasút csak az ő tevékenységének köszönheti, egy ily férfiúval szemben, aki ügyét és képét viselte ama vidéknek, a mióta választások vannak , a parlamentbe küld a város egy másik ügyvédet, kinek közérdek és haza soha sem jutott eszébe addig — legalább tetteiből következtetve, amíg nem találta czélszerűnek magra nézve, rokonság és csábos ígéretek után képviselői széket keresni. És egy msik helyen, a derék Erdő vidékén egy Klozsvártt névtelen harmadik ügyvéd, a lépen oly keveset törődött eddig a haával, mint ama második, akinek egytlen keserűsége, hogy apró csirke pont kivette kezéből a Tisza-kormány, szilén érdemessé válik, hogy a honatyák tiszti karában foglaljon széket. Ily esemének után valóban nagyon nehéz nyugodtak és elfogulatlannak lenni, hogy a léprevitt kerületek miként fogjá megadni az árát e hóbortosságuknak, mily mértékben lesz rájuk nézve kései a kiábrándulás, az az ők dolguk. De híg eme választásokban nagy tanulság rejlik a mi pártunkra nézve és e tanúitokból czélszerü levonni a következtéit, az eltagadhatatlan tény. ľzt, a mely ügyéért lelkesedni, s meggyődéséért bárkivel szemben merészségül a körömszakadtáig megharczolni sm tud vagy röstel, az ily párt nem va az életre, az ily pártot megilleti az ezekhez hasonló keserű tanulság. A Jzöndösség és a kényelmeskedés az,mi megszerezte nekünk ezeket a veszteseket. Hozzá voltunk szokva, hogy mié lévén a többség, miénk is a győzelt. Nem volt eddig szükség, hogy harcljunk, mivel nem jöhetett velünk szem a számba az ellenség. Komotusokká vénk. Most azonban kitűnt, hogy az öltnek sem állanak a földön oly roszul , akcziái, hogy ne tudna magának erteni részvényeseket. Hogy bármely kiíry legyen valamely párt, bármily kéé tekintélyesek emberei, bármily hank elvei, kitartó, odaadó munkásságga az eszközök teljes kimerítésével, sőt valódi tevékenységgel nemcsak tekélyre tud vergődni, de még sok hely a többséget is kiküzdi magának. A szélbalddig 5 képviselőt választatott meg agának az erdélyi részekben, s régibb még egy pár képviselőt, holmi svédféle embereket sikerülhet betuszni a parlamentbe. Az a 7—8 képvisel ugyan elenyésző szám az erdélyi részek 70 egynéhány képviselője között, mig ebben rejlik a szomorú tanulsága nem abban, hogy az ország legjózanan gondolkozó részében, ahol a szili ábrándoknak teljességgel nem von alájuk, földet hódíthattak maguknakódítottak koránt sem azért, mintha gymeik helyén több rségben lettek volna, hanem azon egyszerű okból, mivel pártunk röstelte a régi kényelmeskedéssel felhagyni, s bár a szavazás napján hite és meggyőződése szerint azt az egy szót a szavazó urna előtt elmondani. " A választások még befejezve nincsenek. Tanuljanak híveink a kolozsvári eseményből, tanulják átérezni, hogy nem elég valamely kalandos pártot elvben kárhoztatni, hanem szükséges férfiasan szembeszállani vele, megharczolni mindazon sok izgatással, s kortes fegyverrel, a melyet e harczban ellenfelünk minden válogatás nélkül használt. Önérzet, elszántság, lelkesedés nélkül semmiféle csatát nem nyertek meg — úgy a hadi, mint a politikai téren. Aki ilyennel nem bír legyen arra is elkészülve, hogy ellenfele által megveretik. Ám verjen meg bennünket, ha van ereje is hozzá az ellenfél, de ne verjük meg a közönbösséggel önmagunk magunkat. Román Miron nagyszebeni gör. kel. érsek és metropolita junius 23 án 1921 — 1881. sz. alatt körrendeletet bocsátott ki egyházkerületében az esperesek és lelkész hivatalokhoz, melyben ô excellentiája megczáfolja a hirt, mintha a nagyszebeni májusi román konferencziára akár közvetve, akár közvetlenül befolyt volna, és kijelenti, hogy a passivitás határozatával nem ért egyet. Eme határozat compromittálja a román intelligentia becsét, lojalitását és hazafiságát. A románoknak kötelessége a nyilvános jog terére lépni és szilárdan működni. — Az érsek úr felszólítja a papságot, hogy ezen értelemben hasson a nép felvilágositására. KÉPVISELŐVÁLASZTÁSI MOZGALMAK. Székely-Keresztur, jan. 25. zafiságuk tanúbizonyságát. Annyi esőzés után szép napunk van; a szellő lágyan lengedez 1 egyéb baj nincs; a rend fentartására ide rendelt katonaság hts fák árnyékában alussza a boldogok álmát; a tanítóképezdében szép csendesen folynak az évi zárvizsgálatok. Egyéb baj nincs! De immár nagy meleg van, pihenjünk. Délután 3 órakor szembetűnő mozgalom támad. Rémes hír, rémesebb hangok szeldelik a lágyan lengő levegőt. Br. Szentkereszti Bélának 50—60—100—150 szavazat többsége van! Hihetetlen, ami nagyon is hihető volt. Az ellenzék zug, az ellenzék elkeseredik s a városháza, majd az Ozman-pasa elé csoportosul, s hangosan élteti Orbánt. Baj van ! kiáltják a tömegektől távol állók. Hajba kaptak ! hiresztelik némelyek. A katonaság kirukkol és szörnyűséges nagy véres harcz nem történt. Az ellenzéket kivéve senkit sem lőttek meg, azt is csak szavazatokkal. Esti fél nyolcz óra tájt Sándor Mózes választási elnök a következő eredményt hirdeti ki: Br. Szentkereszti Béla, a szabadelvű párt jelöltje, dr. Orbán Balázzsal szemben 237 szavazat többséggel ezen kerület országos képviselőjéVé Választat 011 meg. Éljen ! Éljen !! Megválasztott képviselőnk az utána indított küldöttség élén nem sokára megjelent közöttünk az Ozmán basa czímü vendéglőben. No de ami ezután történt, az már csakugyan nem válik dicséretére az ellenzéknek. Képviselőnk szólni kívánt választóihoz, de alig hogy szót emelt, az oda tódult csőcselék minden ildomról megfeledkezve, roppant zaj, lárma és qualificálhatlan közbeszólásokkal inspltálta képviselőnket. No de egyéb baj nem történt. Szentkereszti nem engedé magát kontundálni, s dörgő hangjával túlkiállva őket, a szabadelvű párt folytonos éljenzései közt elmondotta rövidre szabott beszédét. Éljen! s képviselje kerületünket, miként mondotta, hiven, férfiasan, a szabadelvű párt elveihez méltóan ! Még csak egyet! Sohasem ildomos, még kevésbé férfias az olyan harcz, mely meg nem engedett fegyverekkel vivatik. De sőt valami nagy haszon is ritkán van benne. Én legalább nem hiszem, hogy az ellenzéknek nagy haszna lett volna abból, hogy tudósítói a helybeli tanítóképezdét minden igaz ok és alap nélkül úgy tüntetvén föl, mint kormánypárti kortestanyát, annak jó hirnevét kívánták a sárba rántani, s talán ezen intézet tanáraitól sem lehet azt követelni, hogy elvük s meggyőződésük ellenére is szélbaliak legyenek, habár nem nagyon régen azt híresztelték is felőlök, hogy szélbaliak, pláne szélbali korifeusok Horrendum dictu ! De hisz immár városunk csendes, a szavazó polgárok haza oszoltak ; nem éltettünk senkit, de azért úgy magunkra szép csendesen élünk; a szellő lágyan lengedez ... holnap majálisra megyünk... ki a kaszinó, ki a leányiskola majálisára, mert hát kettő is lesz, hogy a jövedelem mindkét részen kisebb legyen. A viszontlátásig isten velünk! 1. 1. M.-Vásárhely, 1881. június 27. M.-Vásárhelyről Sándor Kálmán kvetkező czáfolatot küldte be: Az „Ellenzék“ 144-ik számában valamely jóakaróm (?) azt írja, hogy: „Sándor Kálmán a választás napján a következő falragaszokkal ijesztette a választókat: Kolozsvár Artstow és Dienstert megmentette Barthát; polgárok, vigyázzatok, nehogy Lázár Ádám ballépéséért elveszítsük a királyi táblát!“ Az igazság érdekében ki kell nyilvánítanom, és ha szüksége lenne reá, tanukkal is igazolandom, hogy én ezen falragaszt nemcsak nem írtam, de sőt nem is helyeseltem és nem is helyeslem, s már kiragasztása előtt kértem annak szerzőjét, hogy vonja vissza azt. Ha valaki utálja a szavazatok irányára vonatkozó presszót, én utálom azt^__ Képviselőjelöltül a többség Borosnyai-t szemben Kovács Ferencz apát-plébánost jelölte ki, s én csatlakoztam szabad meggyőződésemből a párt 0 jelöltjéhez. Hogy a kisebbség néhány, ambiciójában sértett, tagja a párt jelöltjére nem szavazott, arról mi nem tehetünk ; csak az a sajnos, hogy bebizonyíthatólag az eddigi népszerűtlen követre sokkal kevesebben szavaztak volna, mint mostani köztiszteletben és szeretetben álló jelöltünkre, s hogy a szabadelvű pártot a felső kerületben — néhány szótöbbséggel — épen a szabadelvűpárt és bizonyos megalkuvási taktika verte meg. Én elvből és meggyőződésből vagyok szabadelvűpárti és mindenkitől megvárom és megkövetelem, hogy ép oly kevéssé gyanúsítsa meggyőződésem indokát, mint ahogyan én tisztelem az ellenkező meggyőződést ! Csikszentmihályi Sándor Kálmán. Maros-Tordamegye, 1881 jan. 26. A KELET TÁRCZÁJA. A LÁMPAGYUJTÓ. MISS CUMMINS REGÉNYE. Ötödik fejezet. Irigység, gyűlölet, részindulat. (Folytatás.) De mit használ minderre szót vesztegetni , hanem azt szivemből óhajtom, hogy mentői előbb utazzanak el már Európába, s minket hagyjanak itt. Reméllem ]n egyed csak nem megy velők Gertrud ? — Ha Emília megy, akkor én is utazom. — Ne kegyed jobb mint én, azt mondhatom. Én nem tudnám magam oly vértanuságnak kitenni, még Emíliáért sem. De fölösleges mindazon kicsinyes bosszantásokat felsorolni, melyeknek Gerttrnd naponta ki volt téve különösen a várt látogatók egész sereg divathajhászó, könnyelmű népség megérkezése után, kiknek ő mint szemtelen tolakodó, Emilia 1 mint kiállhatlan unalmas teremtés lett leírva. Minden igyekezet daczára még sem lehetett megakadályozni, hogy Emília tudomására ne jusson, mily kevés figyelemmel vannak iránta, s Gertrud iránt, Kitty 1 felbosszankodva nagynénje, s Isabella helytelen eljárása fölött, s közömbös lévén a látogatók Serege iránt, kiknek esztelen könnyelműségeit ő is részben most beismerte, nem se gondolkodott véleményét nyíltan kidani a számos sértegetés felett, melyek Gertrud és Emilia ki vannak tévnaponta; de Kitty nem valami erős esés volt Grahamné, s Isabella számáráért levertségében, s a Bella gúnyos megzéseitöl való folytonos remegésében, yon gyáva lett, s nem mert többé, mirégen tette volna, terveiknek ellene tűzni, s közéjök s barátnői közé álla hogy a nemtelen bánásmódot elháritavyekezzék róluk. Hanem Grahamu,úttal igen meszsze ment s önkészitete kézségekbe bonyolódott, gondtalan nyelvűsége miatt. Férje visszatért, sőt szükségessé vált, saját és Isabell nemtelenségének korlátokat szabni. Gráléban volt tappintatoság. Tudta jól ennyire terjed férje türelme, ép anna meddig eltudta őt vakítani, s no benne annyi önuralom, hogy utjábi megállapodjék, ha férje uralom vágyó ^ncs szavával összeütközésbe jöhetett Most azonban hosszasabb távolit,jazt egészen fesztelenül érezve maga e^ég szerint cselekedett, hagyta Belmegtölteni a házat fiatal barátnői, s aival, s behunyta szemeit az udvari törvényeinek számos nyílt megse előtt, melyeket a fiatalok a távolházi ur leánya, s annak barátnője, Syelt társalkodónője irányában mentek maguknak. Most mind e helytelieknek vége kellett, hogy szakadj a szerencsétlenségre a ház feje vára érkezett Jel kedves olvasó (kormánypárti, vagy ellenzéki) sétáljunk végig városunk hosszú piaczán ; sétánkat érdekes látvány fogja jutalmazni. Muzsika szól, verbuválnak; (valamelyik honatyának !) muzsika szó mellett óriási néptömeg vonul végig az utczán, roppant lelkesedéssel éltetik dr. Orbán Balázst. A tömeg előtt láthatón, magasra emelt zászlóval kezében lovagol Éltető Károly mészárosmester ; valóban jó szittya alak. A zöldfa vendéglő előtt megállónak Orbán Balázs szónoklatot tart. „A nép szava isten szava! A jó honfi tudja, mi az igaz honszeretet; megmutatta Kolozsvár polgársága! Mutassuk meg mi is !“ stb. stb. Ez alatt foly a szavazás. A városháznál és Ozman-pasánál nagy a csoportosulás. Ott teszik le a választó polgárok igaz hameg, s oly körülmények között, melyek minden óvó előintézkedéseket lehetlenné tettek. Épen alkonyatkor érkezett meg, mivel egészen szokása ellenére a városból egy társas kocsin jött ki. Hires, borús est volt, a háznál ajtók, ablakok be voltak zárva, s a társalgó terem oly fényben úszott, hogy azonnal gyanította, hogy nagy társaság van egy begyülve. Felbosszankodott e miatt, mert szombat volt s Új-Anglia régi szokása szerint szerette mr. Graham, hogy háza ez estén csendes legyen. E mellett nagy fejfájdalma volt, s kikerülve a szalont, bement az olvasó szobába, azután a kis ebédlőbe. Mindkettő hideg és puszta volt. Ekkor felment a lépcsőkön, több szobán áthaladott észrevétlenül, s egészen felbosszankodott a rendetlenség, s piszok felett, melyet mindenfelé tapasztalt, mert rendkívül tisztaság kedvellő volt az öreg úr, s végre elérkezett Emilia szobájához. Halkan kinyitotta az ajtót, s benézett. A kandallóban vidám tűz lobogott, annak közelében kis pamlag állt, ezen Emilia ült, a túlsó oldalt Gertrud hintaszéke foglalta el. A tűz megvilágította a fehér függönyöket, az édes illat, mely egy asztalon álló virágkosárból felszállt a rend és tisztaság a szobában. Emilia szelíd, derült, arcza, s a ragyogó kifejezés Gertrud szemeiben, a mint feltekintve, megpillantotta vak barátnője atyját és védőjét, ki jóságos indulattal szemlélte őt, mindez oly elragadó ellentétet képezett azon jelenségekkel, melyeket a ház másik részében tapasztalt, hogy az öreg úr, ki a ház e két lakonéjának még a szokottnál is inkább örült, elbámult leányát szívélyes forró öleléssel üdvözölte, s miután Gertrudot, ki számára közelebb tolta a támlányt a haldoklóhoz is ép ily gyöngéden köszöntötte, leülve vidáman kiáltott fel: — Ne lányok, itt nagyon kedves otthoniasan néz ki minden. Mi az isten csudája történik ott alant? Miért ez iszonyú készületek ? Emília azon választ adta, hogy nagy társaság van. — Társaság! mormogta mr. Graham elégületlen hangon. Azt gondolhattam volna. Minden szoba úgy nézett ki, mintha a rongyszedő járt volna ott. Gertrud kérdezte, ha theázott-é már? Graham tagadólag felelt, s mondta, hogy igen hálás leend ha theát rendel ide számára. El van fáradva. Gertrud tehát lement, hogy óhaját teljesítse. — Ne szólj senkinek felőle Gertrud, hogy itt vagyok, kiáltott utánna, midőn kilépett az ajtón. Ma este legalább békében akarok lenni. Mialatt Gertrud alant volt, kérdezte dr. Graham Emíliától, hogy minő előkészületeket tett az utazásra. Nagy meglepetéssel hallotta, hogy még épen semmit sem hallott felőle, s hogy Grahamné egyetlen szóval sem említette a levélben írottakat. Bár ép annyira bosszús, mint meglepett volt, mégis elnyomta haragját. Az ákosfalvi kerület szabadelvű párti választói valahára életjelt adtak a Szent Iványi Kálmán kijelölésével, — amint ezt tegnapról, pár sor tudósításunkban registráltnk. Említett rövid tudósításunkat a következőkkel egészítjük ki : megyénkben, valamint az ennek nagyobb részét képező volt Marosszékben is, szokássá vált az országos képviselői választásokat megelőzőleg, minden pártkülömbség nélkül egy megyei általános konferencián a személyi differenciák és ambitiók békés utáni kiegyenlítésének, elsimításának megkisértése. Ezen szokás kifolyása volt a f. hó hó 25 én tartott 8 vázolt jellegű értekezlet. A következmény igazolja, hogy azon feltevés, miszerint az ákosfalvi kerület, erre az értekezletre várt, teljesen jogosult volt, mert az igen tekintélyes számba képviselt kerület az általános értekezletből csakhamar kiválva, rövid tanácskozás után, Szent Iványi Kálmán alispánt Nem akarta bevallani magának sem, annál kevésbé leányának, hogy neje, rendeleteit nem teljesítette. A dolog azonban gondolkodóvá tette. Miután elköltötte ízletes est ebédjét a Gertrud társalgása által fűszerezve, visszatért dr. Graham Emilia szobájába, s most első kérdése az esti lap volt. — Azonnal elhozom, szólt Gertrud. — Csengess csak, mond Graham úr parancsoló hangon. Már a beázáskor észrevette volt, hogy a Gertrud csengetésére ügyet sem vetettek, s szerette volna kitudni okát a feltűnő elhanyagoltatásnak. Gertrud csengetett néhány ízben, de senki sem jelent meg. Végre meghallotta a Brigitta lépteit a folyosón, s kinyitva az ajtót ki szólt neki: — Brigitta, nem lenne oly ióelhozni miss Emilia sz^ lapot ? Brigitta cs^ izenettel, hogy e perezben, s^ Mr. Grj ránczolta el — Eí haraggal. Gertri meg anni szükséges Mif gai köz ----------Jövő számink a közbeesö ünnep miatt pénteken jelenik meg 1