Keleti Ujság, 1919. április (2. évfolyam, 91-92. szám)

1919-04-27 / 91. szám

Vasárnap 19. április 27. Erdély gazdasági föltámadása küszöbén ❖ * Kapcsolat Hraddal, IZago’dradttal, Debrecennel — Beszélgetés egy bankigazgatóra! — Üresek a bankok Wertheim-kasszai Kolozsvár, április 26 (Saj. tud.) Az előnyomuló román hadsereg egész megyéket, újabb nagy területeket fogott fegyverei­nek kordona mögé és ezeken a területeken olyan hatalmas gazda­sági gócpontokat, amelyekkel az­előtt Kolozsvárnak a legélénkebb összeköttetése volt. Erdély közgazdasága nagyon megsínylette azt a négy hónapot, amely alatt olyan centrumoktól, mint Nagyvárad, Debrecen és Arad, hermetikusan el volt zárva. Ez az elzártság most megszűnt és min­denkit az érdekel e pillanatban: lehetséges lesz-e a gazdasági kap­csolatot fölvenni a legrövidebb idő alatt ezekkel a városokkal? Kolozsvár egyik nagy bankjának igazgatója, aki Erdélynek elismert gazdasági szaktekintélyei közé tar­tozik, a „Keleti Újság“ munkatár­sának így nyilatkozott a várható fejleményekről: — Nagyvárad és Erdély között igen erős a pénzügyi kapcsolat. Bankjainknak egyedül nagyváradi érdekeltsége 16—18 millióra rúg. Debrecennel már távolabbiak és legtöbbször közvetettek ezek a kapcsolatok, Erdély északi része függött inkább gazdaságilag Deb­recentől, éppúgy, mint Aradtól és Temesvártól a déli része. Még nem tudjuk, hogy a román megszállás mennyire teszi lehetővé az össze­köttetést, azt sem, hogy miképpen állanak most közgazdaságilag ezek a vidékek. Nagyon sok függ attól, mint ezeknek a teherbírási képes­ségük, hogy miképpen tudják majd behajtani bankjaink ez ott rekedt milliókat.­­ A mai napig nem érkezett az újonnan megszállott területek bankjaitól semmiféle értesítés, pe­dig erre számítunk mihelyt a meg­szállás lehetővé teszi. Nekik is szük­ségük van erre,­­ hiszen csak egyetlen példát mondjak, a nagyvá­radi „Kereskedelmi Bank“ érde­keltsége 13 milliókra rúg Erdély­ben. Ha a legutóbbi hetek esemé­nyei okoztak nagyobb bajt, akkor egyszerre megváltozik egész Erdély közgazdasági élete az új össze­köttetések által. Nagyon ránk fér, mert a kolozsvári bankok két hét óta teljesen munka nélkül állanak. Olyan pangás következett be, ami­lyenre még eddig még nem­ volt példa. És éppen ma kellett ezt is­mételten konstatálnunk. Szombatonkint kell beszámol­jok a pénzintézeteknek a heti pénzforgalomról a katonai parancs­nokságon, listák szerint kimutatva, honnan, mennyi pénz érkezett és hogy ki, mennyit vett ki, milyen célból ? A kimutatásokban jobbára a fa­üzemek szerepelnek pénzkivételek­kel.­­ Erdély folyóin most kez­dődött meg a fausztatás szezonja, erre kellenek a százezrek. — Meglepetést okozott az is a bankjainknak, hogy az erdélyi kö­zönség tartózkodik újabban attól, hogy a pénzeit betétül adja. Inkább otthson tartogatja,­­ vagy árut vesz rajta és megpróbálja forgatni. A közönség legnagyobb része nem adja ki a kezéből a pénzt, — szak­szerű kifejezéssel élv­e : ráül. Aminő tolongás volt a forradalom után a bankoknál, hogy fogadják el betét­képpen a pénzeket, — hiszen ka­mat nélkül is adták volna már, s csak őrizzék meg nekik, — most egészen ellenkezőképpen áll a hely­zet. Úgy magyarázzák a közönség viselkedését, hogy a legmobilisabb helyen, otthon akarja tartani a pénzét minden eshetőséggel szá­molva és hogy a közönség most már az otthonát is biztos helynek ismeri ,a pénze számára. Betét nincs. És emiatt a bankjaink kény­telenek minimálisra redukálni a ki­bocsátható pénzmennyiségeiket is, megszorítani a pénz kiáramlását. — Ha Nagyváraddal, Araddal és Debrecennel helyreáll a gazda­sági kapcsolat, ezen a megszorítá­sokon is túl leszünk. A postafor­galom és az utazási lehetőség föl­vétele egyszerre lábraállítanná Erdély közgazdasági helyzetét. A rémuralom áldozata Nagyvárad, április 26. Berettyóújfalu rémnapjai köze­pette, egy öngyilkosság keltett hétfőn nagyobb izgalmat. Istvá­nffy István, a „Haditermény R.-T.“ és a megyei közélelmezés volt tiszt­viselője, aki évekig lakott Nagyvá­radon, hétfőn agyonlőtte magát a berettyóújfalui csendőrökön. Szom­­­aton ment haza Nagyváradról és állítólag különféle híreket terjesz­tett, amelyek miatt letartóztatták, de elengedték. Hétfőn Oroszlán Pál, aki Berettyóújfaluben átvette a politikai vezetést, újból letartóz­tatta Istvánffyt és autón vitte a csendőrségre. Az ártatlanul meg­zaklatott, agyongyötört ember nem bírta az izgalmakat. Mindenkit agyonlövetéssel fenyegettek a kom­munista parancsnokok. Istvánffy nem várta be a forradalmi ítélke­zést, hanem a zsebében elrejtett forgópisztollyal főbe lőtte magát. A szerencsétlen ember szörnyet halt. Temetése kedden ment végbe nagy részvét mellett. * * SS adispest beszolgáltatta az ékszereket *is 3-4 milliárd érték került össze — Apponyi a bizottság előtt — Az áruló sale — rókák és hagyomány Nagyvárad, április 26­­ Az ékszerészek és a magánosok által beszolgáltatott ékszerek meg-­r becsülését most kezdték meg Bu­­j­­­dapesten a „Hitelbankban.“­­ ! A becslést külön bizottság végzi a tulajdonos jelenlétében. A tömeg­áruk — karikagyűrűk és láncok — közül, a 250 gramm súlyúakat visz­­szaadják az ékszerésznek. A töb­bit a pénzügyi népbiztosság lefog­lalja. A többi ékszer közül kivá­logatják az 500 koronánál kisebb értéketeket, am­elyeket szintén vissza­adnak az ékszerésznek. A drágább ékszereket a pénzügyi népbiztos­ság mind igénybe veszi. Az órák közül csak azokat foglalják le, amelyeknek az anyaga platina, vagy amelyek drága kövekkel van­nak díszítve. Az ékszerészek ezüst­árui mind mentesek az igénybevé­tel alól. Az arany grammját tizenöt ko­ronával értékelik, a platináét 50 koronával. A brilliáns és gyémánt értékét minden egyes becslésnél külön határozzák meg. A felbe­csült és igénybevett ékszereket kü­lön rekeszekbe helyezik el és a tulajdonosnak kiadják a becslési jegyzőkönyvet, amely majd tanú­­sítvényképen szolgál akkor, ha majd a tanácsköztársaság az ék­szerek értékesítéséről dönteni fog. Az ékszerészek hihetetlen meny­­nyiségű ékszert szolgáltattak be, így például a Lőw Sándor cég egymaga négy millió korona értékű ékszert adott át. Körülbelül három-négy milliárd korona az értéke az ékszeré­szek által beszolgáltatott ék­szereknek. Hogy ebből mennyit adnak majd át a forgalom céljaira, azt ma még nem lehet tudni. Jelenleg csak né­hány ékszerüzlet van nyitva, a többit anyaghiány miatt zárva tart­ják. A közönség most kizárólag a jegygyűrűket keresi, amelyből a napi szükséglet átlag ötszáz pár­ holmija mikor kerül megbecsülésre, arról az illetőt levelezőlapon érte­sítik. Jelenleg csak egy bizottság működik még és azért naponta csak öt-hat ékszerésszel tudnak végezni. A bizottság úgy működik, hogy délelőtt az ékszerészek ék­szereit, délután pedig a magánosok ékszereit becsüli meg. Magánosok csak azokat az ékszereket tarthat­ják meg, amelyeknek értéke nem haladja meg a kétezer koronát. Az első napon Apponyi Albert gróf is megjelent a bizottság előtt, hogy megbecsültesse ékszereit, gyémán­­tos keresztjeit és rendjeleit, de arra utasították, hogy akkor jöjjön, ha megkapja a meghívót a jelentke­zésre. Az ékszerek felbecsülésével kap­csolatosan a tanács­kormány el­rendelte, hogy az egyes pénzinté­zetekben a zárt fiókokat (safeket) felnyissák. A fiókok felnyitásánál jelen van az illető fiókbérlő, a pénzügyi népbiztos két megbízottja, a banktisztviselők egyesületének megbízottjai és az illető bank két tisztviselője. Az áruló safe A legtöbb zárt fiókban sok pénz, értékpapír és ékszer van, de akad igen sok fiók, amelyekben levelek és emlékek vannak csak. Sok zárt fiók takarékbetéti könyveket rejt. Ezeket lefoglalják és a tulajdonos elismervényt kap róluk. Az egyik bankban fel akartak nyitni egy rekeszt, amely csak igen nehezen akart nyílni. 1914 ben nyitották ki utoljára és azóta a por eltömte a zárat. Sok bajjal mégis kinyitották végre a fiókot és akkor nagyot csalódtak. A sok kincs helyett nagy semmit találtak. A tulajdonos elmondta, hogy a fiók bérletét csak azért nem mondta fel, mert nagy örökségre várt s az értékpapírjait ott elhelyezni akarta. Egy hölgy, akinek a férje orosz hadifogságban van még, kíváncsian jött el, hogy lássa, a férje miket helyezett el, a fiókban? Pénzt nem találtak, hanem egy csomó szerelmes levelet, amelyet a hölgy barátnője írt a fér­jének. A hölgy kijelentette, hogy válni fog a férjétől. Egy özvegy­ Apponyi a bizottság előtt Hogy melyik ékszerésznek a asszony, akinek a férje a múlt héten halt meg, a fiókjában néhány ezer koronáról szóló betétkönyvet és két sorsjegyet talált. Csalódottan jelentette ki, hogy a férje sokkal többről beszélt neki. I­iókák és hagyomány Az egyik fiókban két dobozt találtak piros szalaggal átkötve. Az egyikben harminchat fillér volt és egy cédula azzal a megjegy­zéssel: „Első kártyanyereségem.“ A másik dobozban tíz fillért talál­tak ezzel a cédulával: „A felesé­gem tíz fillért adott, mert ma éj­jel nem fájt a foga.“ Volt fiuk, amelyikben egy csomó fafaragványt találtak. A tulajdonos nagyatyja a szabadságharcban honvédtiszt volt és ezeket a fafaragványokat az aradi és a kufsteini várak börtö­neiben készítette. A család azóta ezeket a holmikat ereklyeként őrzi. Egy ismert nevű nemesi család zárt fiókjában két arany tallért találtak Mária Terézia korából. A mellettük levő írás szerint a csa­ládban az a hagyomány, hogy va­lahányszor egy lány férjhez megy, a tallérokat a menyegzői cipőibe teszi, hogy szerencsét hozzanak neki. Találtak azután egy másik safeban furcsaságokat is, így az egyikben staniclit, amelyben egy légy volt, egy másikban egy pár használt kalucsnit. Eltekintve ezektől a furcsasá­goktól, már most meg lehet állapí­tani, hogy a zárt fiókokból több milliárdnyi készpénz, ékszer és értékpapír kerül elő. * * Newyork győzelmi köl­csöne Bukarest, április 26 Az „Adeverul“ írja : Newyorkból jelentik, hogy Smith Alfréd kor­mányzó vásárolta meg a győzelmi kölcsön első kötvényét. A bank volt titkára rövid beszédet tartott és ezután megvásárolta a máso­dik kötvényt. A város keleti felé­ben egész sorozatát tartották ezután az üléseknek, amelyeken százmillió dollár értékű kötvényt jegyeztek. Úgy tudják, hogy Newyork elővá­rosaiban néhány óra leforgása alatt renget­g kötvényt jegyeztek. * * X oldal A háború nincs befejezve . . . Bukarest, április 26 A „Dimineaţa“ írja : A „Figaro“ Robert de Flersnek a nemrég Bu­karestben járt Írónak „A háború nincs befejezve“ című cikkét közli. A cikk írója ezeket mondja: Ha Keletről érkezünk, az a benyomá­sunk, hogy Franciaország befeje­zettnek tekinti a háborút és a há­ború mégis tart. A Dnyeszter mel­lett még mindig dörögnek az ágyuk. Nagyváradnál még mindig ágyu­­szó hallszik. Nem, Európa keleti felében nem fejezték még be a háborút ..." Harc Fiume birtoklásáért Bukarest, április 26 A „Viitorul“ írja: Olaszország rendíthetetlenül kitart Fiume mellett. Úgy hírlik, hogy az olaszok a vá­ros egy meghatározott részét, a ki­kötőt és egy „olasz Hansa-szövet­­ség“ létesítését követelik Zára, Se­­benico és Spalato kikötőivel. A jugoszlávok ezzel szemben Fiume elővárosait, az ehhez tartozó szláv „Hinterlandot“ és a kikötőt köve­telik. * *

Next