Keleti Ujság, 1919. november (2. évfolyam, 246-258. szám)

1919-11-04 / 246. szám

Kedd, 1919. november 4. Kt££TIÍffSÁ­ Leleplezésekkel fenyeget a kronprinz Pánis, nov. 3 A volt német trónörökös hol­landiai száműzetését kissé egy­hangúnak és unalmasnak ta­lálja. Hogy eszébe juttassa a a német népnek, hogy még a világon van és hogy mindig csak igazságos és nemes esz­mék voltak a szívében, volt segédtisztjei egyikéhez, Roch­­berg leve­lhez levelet intézett, amelyben panaszkodik amiatt, hogy félreismerik és rágalmaz­zák. A péngermán „Tägliche Rund­schau" siet közölni ezt a „ké­sői igazolást", amely inkább egyes személyiségek ellen in­tézett fenyegetésnek látszik. Vil­mos császár fia azt írja, hogy előre látta a nagy világégést és már jóval a háború előtt le akarta küzdeni az Európát fe­nyegető veszélyt a nemzetközi diplomácia ügyeibe való be­avatkozással. A császári hadsereget 1914. év őszén ért vereségek megér­tették vele, hogy fegyverek alap­ján döntő győzelmet nem lehet aratni és ezért azon a vélemé­nyen volt, hogy Németország­­nak még áldozatok árán is azonnal békét kell kötnie. Mindig tiltakozott az ellen is, hogy a kormány iránt túlságos hódolattal viseltető sajtó a köz­véleményt megmételyezze, de­­hát semmit se mondhatott, mert nem akart azok sorába tartozni, kik a vesztett háborúért való felelősséget másra akarják tolni. Végül fenyegető hangon az­zal végezi, hogy szenzációs le­leplezéseket tartogat későbbre, mikor Európa nem lesz ennyire nyugtalan. * * Haase állapota remény­telen Bukarest, nov. 3 Berlini távirat szerint Haase állapota is sliét rosszabbodott. Valószínűleg újabb operációra lesz szükség, ámde a beteget már aligha lehet megmenteni. * * Kolozsvár, nov. 3 A budapesti lapokból nagyon nehéz megérteni az eseményeket. Annyi felületességgel és olyan ve­szett pártoskodással vetítenek min­den mozzanatot és cselekedetet a közönség elé, hogy nagyon intel­ligensnek kell lennie annak az olvasónak, aki ki tudja hámozni a valóságot. A napi tömeghangula­tok nyaktilója elé hurcolják a po­litikust, a tudóst, az államférfit, a művészt, az üzletet, a közhivatalt, mindent és hirtelen, kurtás), de határozott elintézéssel kérnek fe­lettük, akárcsak a forradalmi tör­vényszék. Nem ismernek mást, csak isteneket és ördögöket, vagy magasztalnak, vagy agyonvágnak s minden ité­e­nek alapja vala­milyen csoportosulásnak a napi hangulata. Egy ilyen pártlap-nak egy jó hosszú közleményéből, amit hada­kozásul használt egy sereg sze­replő ember és párt­­ ellen, sike­rült kihámoznunk egy sz­­encsé­sen elmaradt, de rettenetesnek ter­vezett polgárháború érdekes his­tóriáját. A polgárháború tervét a szerencsétlen székely hadosztály fegyvereire építették. De szó van itt arról is, hogy királyt kerestek és találtak Magyarországnak ez Albrecht főherceg zsenge és elég ismeretlen személyében, Ausztria számára is vittek volna egy öreg habsburgit császárnék, sőt szerez­tek volna a bujdosó Káról­­nak is szánalomból valami kisebbfajta országot — húsz millióért. Leleplez az ellenminiszter Egy Ba­­tha Ábel nevű egyén tagja lett az Aradon alakult szegedi kormánynak. Azelőtti foglalkozá­sáról ő sem bes­él Hogy honnan került Aradra, azt elmondja, mert tőle közöl terjedelmes intervjút a budapesti a ság, mint egy olyan legöregebb e­lenforradalmártól, aki a szegedi és bécsi, belgrádi és svájci mozgalmak titkaiból igen­igen sokat tud. Bartha Ábel is ilyennek vallja magák­­at, mindent ő csirál. De a végén mindenből kifeledték és ezért kegyetlenül ledorongolja sze­replő ársait, a lesze­rpelteket épen úgy, mint a helyszínen maradot­tak­at. Senkiről nem tud jót, de mindenki árult, intrikált, nemze­tlét­en volt. Még őt is hamarosan lependerítették a szegedi ellen­­tárcáról. Pedig az egészet ő kez­dette, még a múlt év őszén, amikor nem volt kommunizmus, sőt amikor a polgári elem volt többségben a kormányban. Ellen­­forradalmi puccsot tervezett ő és néhányt tiszt, Bethlen István gróffal és Urmánczy Nándorral, de mind­ezek cserben hagyták és ezért a puccs nem sikerült. Megbízott em­berek házaltak azonban Ukrajná­ban, Lengyelországban, Olaszor­szágban és segítséget kértek. Azon­ban nem kaptak. Februárra mégis sikerült elkészíteni a polgárháború haditervét, melynek a megkez­désére a székely hadosztály parancs­nokait sikerült megnyerni. A székely csapatok törzse, a Kolozsvárról visszavonult hadtest­­parancsnokság tudvalevőleg akkor ,Debrecenben állomásozott. Ha igaz az, amit Bartha Ábel elmond, ekkor ennek a hadosztálynak a ti­sztjeit nagy odaadással környé­kezték meg és nagyjában sik­erült is őket a mozgalom tervébe be­vonni. Titokban folyt hosszas agi­táció után, amiről a legénységnek nem volt semmi tudomása, abban állapodtak meg, hogy adott jelre a hadosztály visszavonul és Bu­dapest ellen indul. Troismont Ká­roly gróf haty­á,kapitánnyal készí­tették a terveket s amint Bartha Ábel közli, a megállapodás az volt: „Március 6-án a székely had­osztály benyomul a fuvarosba, Kratochwill Károly ezredes, Nagy Pál ezredes és Gombos alezredes vezérlete alatt, hogy a puccsot megcsinálja." A hí­ditervről nem tudtak a jobb nevű politikusok. Hogy milyen véres polgárháború lett volna be­lőle, csak az tudja elképzelni, aki tisztán látta Magyarország akkori helyzetét. Az eredmény pedig az lett volna,­­ami azeúgyis bekövet­kezett: a bolsevimus uralomra jutása. Csakhogy még rettenetesebb, vérengző bolsevizmus. A haditerv azonban mégis tudomására jutott egy politikus csoportnak, amelybe Bartha Albert volt hadügyminiszter is tartozott. Bartha Albert beutazott Debrecenbe és a székely csapatok parancs­nokait lebeszélte a kalandos vállalkozásról. Erről az ellen miniszter így nyi­latkozik: „Az akció a Bartha Al­­bert rosszakaratú és nemzetellenes közbelépése folytén hiúsult meg." Igen kétség­es azonban, hogy szük­séges lett volna Kretochwillt lebe­szélni, mert minden valószínűség szerint a tervet az ő háta mögött csinálták meg és cs­ak kijelölték őt vezérnek. Azt a székely hadosz­tályt akkorra megtöltötték pesti tisz­tekkel, akik tömegesen állottak be a hadoszályba, a fronton nem nagyon mutatkoztak, ellenben csi­nálták a tervet Pest ellen. Annak idején a lapokat bejárta a hír, hogy Kratochwill felutazott Budapestre és személyesen cáfolta meg az ellenforradalmi haditerv híreit, így maradt el a március 6-i pol­gárháború. A következésnek a nap­ját március 22 ére tűzték ki. Ezen a napon azonban nemm az ellenfor­radalom tört ki, hanem a bolse­­vizmus. Tagadhatatlan, hogy a­­ kommunisták már nagy előkészü­­­­letekkel szervezkedtek. Szer­e­tetük ■ szálait minden­felé kiterjesztették?, az uralmat aláaknázták, kémekkel árasztottak el minden hivatalos helyet. Föl kell tenni a kérdést, amit majd idővel lehet tisztázni: nincsen e összefüggés a dátumok találkozásában ? Nem azért zúdult-e minden rémségével a bolsevizmus épen március 2- én Magyarországra, mert azon a napon akartak ellen­forradalmat kezdeni ? Menekülniük kellett Budapestről az ellenforradalm­ároknak. Horvát­országon át Belgrád felé vitt ez üljük és „Union sacre“ néven csináltak valahol egyesüle­tet, amely majd Aradra került. Az volt a tervük, hogy József fő­hercegből királyt csinálnak. De felük­-,erekedtek közöttük azok, akik még a bigottabb Habsburg-imádók voltak. Egy mágnástársaságot pénzcsemp­szésen rajtakap­ak a szerb katonák, letartóztatták és Bel­­grádba vitték. Köztük volt őrgróf Pall Ivicini György is. Mikor sza­badon bocsátották őket, a szerb kormánynál és az union sacre-val tárgyalták a kormányzási terveket. És imigyen eszelték ki vala kirá­­lyok és országok sorsát: Frigyes főherceg Ausztria császára leend; a fia, Al­brecht magyar király, Károly Karinthia Tirol, Isztria királya, Lipót Szalvátor pedig Szlavó­niáé és Dalmáciáé. És itt ismét érdemes idézni az ellenállátp férfi bölcsesség és za­matos saját szavait: „Mindegyik uralkodó természetesen vazallusa lett volna az osztrák császárnak, ami a nagynémet gondolatot­­vég­érvényesen biztosította volna. Te­hát Hamburgtól Peléig és Rigától Kattaróig volt gondjuk minden te­rületre. Ha már játék, tegyen nagy — gondolták. Miért ne ültetné vissza Bartha Ábel II. Vilmost is és a szegény Hindenbungot is a régi helyére ? Aztán nem, mondja hatá­rozottan, de csak széljegyzetre írja, hogy hírforrásaik szerint a Habsburgok ez akció támo­gatására húszmillió frankot bocsátottak rendelkezésükre. Ilyen csekélységnek nem mond­ható és le nem kicsinyelhető pro­­grammokkal alakult meg Aradon a szegedi kormány. Hogy nem sike­­rült? Annak sok oka van. De Bartha abban látja a s­zertelenség okát, hogy ez ellenkormány tagjai közé bekerültek az olyan másfajta gondolkozású emberek is, mint Varjassy Lajos, akivel legelőször veszett össze. Aztán valamennyien mind összevesztek, B­artha legalább is mindenikkel hajbakapott. Palla­­vicini már nem kaphatott tárcát, mert a franciák minden valószínű­ség szerint Isztriának, Tirolnak, Dalmáciának a nagynémet gondo­latba történt bekapcsolás­áért — Szegedről kitoloncolták és Bécsbe internálták. A második szegedi kormányala­kulásból Bartha kiesett, mert ő csak a belügyi tárcát akarta. Mást választhatott volna, de nem kellett. Ezért az új miniszterek csak olyan kis intrikusok voltak. Horthyról nem mer rosszul nyilatkozni, csak annyit mond, hogy az intrikusok­­nak sikerült őt Horthyval is össze­vesznem. A budapesti kormányhoz közel álló egyik lapban jelentek meg ezek az írások. Mint komoly tör­ténelmi adatok, amiket Bartha Ábel, szintén komoly történelmi alak szállított. Nehogy azonban a ha­gyományos magyar Habsburg gyű­lölet megbotránkozzon, azt is közli, hogy Albrecht királyt Cruy néven mint Árpád-házi herceget akarták megkoronázni. Ha van is mindezeken mutatni való meg kell állapítani, hogy azok a kiskaliberű aktív tisztekből tett alkalmi politikusok komolyan foglalkoztak ilyen tervekkel. Az „Union sacre" megbízásából ma­radt Friedrich István Budapesten a kommunizmus alatt és szervezte azt az ellenforradalmat, amelynek eredményeképpen miniszterelnök lett. ** A székely hadosztályt Budapest ellen vezényelték — Bart­ha Albert vetette közbe magát — Húsz­millió Habsburg-pénz a dinasztia visszaállításáért . Megtaláltak egy Árpád-házi herceget D’Annunzio nem fél ellenségeitől­­ - Bukarest, nov. 3 A „L’Orient“ írja: A „Daily Chronicle" külön kiküldöttje Fiumé­ban meginterjúvolta d’Annunziot, aki kijelentette, hogy minden in­tézkedés megtörtént a parancsnok­sága alatt küzdő irregulétis csa­patok győzelmének a biztosí­tására. — Róma ellen vonulok, mondta a diktátor, vagy bajtársaimmal a legközel­bbi ellenségre vetem ma­gamat. Fiume szabad kikötő kell egy legyen. A tengerészek meg­ígérték, hogy élelmiszerekkel látnak el és hajókat hoznak. Mit tehet­nek a szövetséges kormányok el­lenünk ? D’Annunzio napi parancsot adott­­ ki, melynek értelmében Fiume blokádja miatt, a várost hadiálla-t­otban lévő erődített helynek te­inti. A kémkedés bűncselekmé­nyét Fiuméban az olasz katonai büntető törvénykönyv szerint bün­tetik. Ellenségnek kell tekinteni mindenkit, aki Fiume ügyével szemben ellenséges érzelmeket nyil­vánít és a halálbüntetés azonnal végb­ehajttik­ 3. oldal

Next