Keleti Ujság, 1919. november (2. évfolyam, 246-258. szám)
1919-11-04 / 246. szám
Kedd, 1919. november 4. Kt££TIÍffSÁ Leleplezésekkel fenyeget a kronprinz Pánis, nov. 3 A volt német trónörökös hollandiai száműzetését kissé egyhangúnak és unalmasnak találja. Hogy eszébe juttassa a a német népnek, hogy még a világon van és hogy mindig csak igazságos és nemes eszmék voltak a szívében, volt segédtisztjei egyikéhez, Rochberg levelhez levelet intézett, amelyben panaszkodik amiatt, hogy félreismerik és rágalmazzák. A péngermán „Tägliche Rundschau" siet közölni ezt a „késői igazolást", amely inkább egyes személyiségek ellen intézett fenyegetésnek látszik. Vilmos császár fia azt írja, hogy előre látta a nagy világégést és már jóval a háború előtt le akarta küzdeni az Európát fenyegető veszélyt a nemzetközi diplomácia ügyeibe való beavatkozással. A császári hadsereget 1914. év őszén ért vereségek megértették vele, hogy fegyverek alapján döntő győzelmet nem lehet aratni és ezért azon a véleményen volt, hogy Németországnak még áldozatok árán is azonnal békét kell kötnie. Mindig tiltakozott az ellen is, hogy a kormány iránt túlságos hódolattal viseltető sajtó a közvéleményt megmételyezze, dehát semmit se mondhatott, mert nem akart azok sorába tartozni, kik a vesztett háborúért való felelősséget másra akarják tolni. Végül fenyegető hangon azzal végezi, hogy szenzációs leleplezéseket tartogat későbbre, mikor Európa nem lesz ennyire nyugtalan. * * Haase állapota reménytelen Bukarest, nov. 3 Berlini távirat szerint Haase állapota is sliét rosszabbodott. Valószínűleg újabb operációra lesz szükség, ámde a beteget már aligha lehet megmenteni. * * Kolozsvár, nov. 3 A budapesti lapokból nagyon nehéz megérteni az eseményeket. Annyi felületességgel és olyan veszett pártoskodással vetítenek minden mozzanatot és cselekedetet a közönség elé, hogy nagyon intelligensnek kell lennie annak az olvasónak, aki ki tudja hámozni a valóságot. A napi tömeghangulatok nyaktilója elé hurcolják a politikust, a tudóst, az államférfit, a művészt, az üzletet, a közhivatalt, mindent és hirtelen, kurtás), de határozott elintézéssel kérnek felettük, akárcsak a forradalmi törvényszék. Nem ismernek mást, csak isteneket és ördögöket, vagy magasztalnak, vagy agyonvágnak s minden itéenek alapja valamilyen csoportosulásnak a napi hangulata. Egy ilyen pártlap-nak egy jó hosszú közleményéből, amit hadakozásul használt egy sereg szereplő ember és párt ellen, sikerült kihámoznunk egy szencsésen elmaradt, de rettenetesnek tervezett polgárháború érdekes históriáját. A polgárháború tervét a szerencsétlen székely hadosztály fegyvereire építették. De szó van itt arról is, hogy királyt kerestek és találtak Magyarországnak ez Albrecht főherceg zsenge és elég ismeretlen személyében, Ausztria számára is vittek volna egy öreg habsburgit császárnék, sőt szereztek volna a bujdosó Kárólnak is szánalomból valami kisebbfajta országot — húsz millióért. Leleplez az ellenminiszter Egy Batha Ábel nevű egyén tagja lett az Aradon alakult szegedi kormánynak. Azelőtti foglalkozásáról ő sem besél Hogy honnan került Aradra, azt elmondja, mert tőle közöl terjedelmes intervjút a budapesti a ság, mint egy olyan legöregebb elenforradalmártól, aki a szegedi és bécsi, belgrádi és svájci mozgalmak titkaiból igenigen sokat tud. Bartha Ábel is ilyennek vallja magákat, mindent ő csirál. De a végén mindenből kifeledték és ezért kegyetlenül ledorongolja szereplő ársait, a leszerpelteket épen úgy, mint a helyszínen maradottakat. Senkiről nem tud jót, de mindenki árult, intrikált, nemzetléten volt. Még őt is hamarosan lependerítették a szegedi ellentárcáról. Pedig az egészet ő kezdette, még a múlt év őszén, amikor nem volt kommunizmus, sőt amikor a polgári elem volt többségben a kormányban. Ellenforradalmi puccsot tervezett ő és néhányt tiszt, Bethlen István gróffal és Urmánczy Nándorral, de mindezek cserben hagyták és ezért a puccs nem sikerült. Megbízott emberek házaltak azonban Ukrajnában, Lengyelországban, Olaszországban és segítséget kértek. Azonban nem kaptak. Februárra mégis sikerült elkészíteni a polgárháború haditervét, melynek a megkezdésére a székely hadosztály parancsnokait sikerült megnyerni. A székely csapatok törzse, a Kolozsvárról visszavonult hadtestparancsnokság tudvalevőleg akkor ,Debrecenben állomásozott. Ha igaz az, amit Bartha Ábel elmond, ekkor ennek a hadosztálynak a tisztjeit nagy odaadással környékezték meg és nagyjában sikerült is őket a mozgalom tervébe bevonni. Titokban folyt hosszas agitáció után, amiről a legénységnek nem volt semmi tudomása, abban állapodtak meg, hogy adott jelre a hadosztály visszavonul és Budapest ellen indul. Troismont Károly gróf hatyá,kapitánnyal készítették a terveket s amint Bartha Ábel közli, a megállapodás az volt: „Március 6-án a székely hadosztály benyomul a fuvarosba, Kratochwill Károly ezredes, Nagy Pál ezredes és Gombos alezredes vezérlete alatt, hogy a puccsot megcsinálja." A híditervről nem tudtak a jobb nevű politikusok. Hogy milyen véres polgárháború lett volna belőle, csak az tudja elképzelni, aki tisztán látta Magyarország akkori helyzetét. Az eredmény pedig az lett volna,ami azeúgyis bekövetkezett: a bolsevimus uralomra jutása. Csakhogy még rettenetesebb, vérengző bolsevizmus. A haditerv azonban mégis tudomására jutott egy politikus csoportnak, amelybe Bartha Albert volt hadügyminiszter is tartozott. Bartha Albert beutazott Debrecenbe és a székely csapatok parancsnokait lebeszélte a kalandos vállalkozásról. Erről az ellen miniszter így nyilatkozik: „Az akció a Bartha Albert rosszakaratú és nemzetellenes közbelépése folytén hiúsult meg." Igen kétséges azonban, hogy szükséges lett volna Kretochwillt lebeszélni, mert minden valószínűség szerint a tervet az ő háta mögött csinálták meg és csak kijelölték őt vezérnek. Azt a székely hadosztályt akkorra megtöltötték pesti tisztekkel, akik tömegesen állottak be a hadoszályba, a fronton nem nagyon mutatkoztak, ellenben csinálták a tervet Pest ellen. Annak idején a lapokat bejárta a hír, hogy Kratochwill felutazott Budapestre és személyesen cáfolta meg az ellenforradalmi haditerv híreit, így maradt el a március 6-i polgárháború. A következésnek a napját március 22 ére tűzték ki. Ezen a napon azonban nemm az ellenforradalom tört ki, hanem a bolsevizmus. Tagadhatatlan, hogy a kommunisták már nagy előkészületekkel szervezkedtek. Szeretetük ■ szálait mindenfelé kiterjesztették?, az uralmat aláaknázták, kémekkel árasztottak el minden hivatalos helyet. Föl kell tenni a kérdést, amit majd idővel lehet tisztázni: nincsen e összefüggés a dátumok találkozásában ? Nem azért zúdult-e minden rémségével a bolsevizmus épen március 2- én Magyarországra, mert azon a napon akartak ellenforradalmat kezdeni ? Menekülniük kellett Budapestről az ellenforradalmároknak. Horvátországon át Belgrád felé vitt ez üljük és „Union sacre“ néven csináltak valahol egyesületet, amely majd Aradra került. Az volt a tervük, hogy József főhercegből királyt csinálnak. De felük-,erekedtek közöttük azok, akik még a bigottabb Habsburg-imádók voltak. Egy mágnástársaságot pénzcsempszésen rajtakapak a szerb katonák, letartóztatták és Belgrádba vitték. Köztük volt őrgróf Pall Ivicini György is. Mikor szabadon bocsátották őket, a szerb kormánynál és az union sacre-val tárgyalták a kormányzási terveket. És imigyen eszelték ki vala királyok és országok sorsát: Frigyes főherceg Ausztria császára leend; a fia, Albrecht magyar király, Károly Karinthia Tirol, Isztria királya, Lipót Szalvátor pedig Szlavóniáé és Dalmáciáé. És itt ismét érdemes idézni az ellenállátp férfi bölcsesség és zamatos saját szavait: „Mindegyik uralkodó természetesen vazallusa lett volna az osztrák császárnak, ami a nagynémet gondolatotvégérvényesen biztosította volna. Tehát Hamburgtól Peléig és Rigától Kattaróig volt gondjuk minden területre. Ha már játék, tegyen nagy — gondolták. Miért ne ültetné vissza Bartha Ábel II. Vilmost is és a szegény Hindenbungot is a régi helyére ? Aztán nem, mondja határozottan, de csak széljegyzetre írja, hogy hírforrásaik szerint a Habsburgok ez akció támogatására húszmillió frankot bocsátottak rendelkezésükre. Ilyen csekélységnek nem mondható és le nem kicsinyelhető programmokkal alakult meg Aradon a szegedi kormány. Hogy nem sikerült? Annak sok oka van. De Bartha abban látja a szertelenség okát, hogy ez ellenkormány tagjai közé bekerültek az olyan másfajta gondolkozású emberek is, mint Varjassy Lajos, akivel legelőször veszett össze. Aztán valamennyien mind összevesztek, Bartha legalább is mindenikkel hajbakapott. Pallavicini már nem kaphatott tárcát, mert a franciák minden valószínűség szerint Isztriának, Tirolnak, Dalmáciának a nagynémet gondolatba történt bekapcsolásáért — Szegedről kitoloncolták és Bécsbe internálták. A második szegedi kormányalakulásból Bartha kiesett, mert ő csak a belügyi tárcát akarta. Mást választhatott volna, de nem kellett. Ezért az új miniszterek csak olyan kis intrikusok voltak. Horthyról nem mer rosszul nyilatkozni, csak annyit mond, hogy az intrikusoknak sikerült őt Horthyval is összevesznem. A budapesti kormányhoz közel álló egyik lapban jelentek meg ezek az írások. Mint komoly történelmi adatok, amiket Bartha Ábel, szintén komoly történelmi alak szállított. Nehogy azonban a hagyományos magyar Habsburg gyűlölet megbotránkozzon, azt is közli, hogy Albrecht királyt Cruy néven mint Árpád-házi herceget akarták megkoronázni. Ha van is mindezeken mutatni való meg kell állapítani, hogy azok a kiskaliberű aktív tisztekből tett alkalmi politikusok komolyan foglalkoztak ilyen tervekkel. Az „Union sacre" megbízásából maradt Friedrich István Budapesten a kommunizmus alatt és szervezte azt az ellenforradalmat, amelynek eredményeképpen miniszterelnök lett. ** A székely hadosztályt Budapest ellen vezényelték — Bartha Albert vetette közbe magát — Húszmillió Habsburg-pénz a dinasztia visszaállításáért . Megtaláltak egy Árpád-házi herceget D’Annunzio nem fél ellenségeitől - Bukarest, nov. 3 A „L’Orient“ írja: A „Daily Chronicle" külön kiküldöttje Fiuméban meginterjúvolta d’Annunziot, aki kijelentette, hogy minden intézkedés megtörtént a parancsnoksága alatt küzdő irregulétis csapatok győzelmének a biztosítására. — Róma ellen vonulok, mondta a diktátor, vagy bajtársaimmal a legközelbbi ellenségre vetem magamat. Fiume szabad kikötő kell egy legyen. A tengerészek megígérték, hogy élelmiszerekkel látnak el és hajókat hoznak. Mit tehetnek a szövetséges kormányok ellenünk ? D’Annunzio napi parancsot adott ki, melynek értelmében Fiume blokádja miatt, a várost hadiálla-totban lévő erődített helynek teinti. A kémkedés bűncselekményét Fiuméban az olasz katonai büntető törvénykönyv szerint büntetik. Ellenségnek kell tekinteni mindenkit, aki Fiume ügyével szemben ellenséges érzelmeket nyilvánít és a halálbüntetés azonnal végbehajttik 3. oldal