Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)

1921-03-03 / 47. szám

4. oldal. K&­ET­ MisSjá* Csütörtök, 1921. március ­ Magyar kervítási­yalság Készül Leszerelik az intranzigens elemeket — Grátz Gusztáv a programmja a kisebbségek kérdésében (Budapest, márc. 2. Saját tud.) Politikai kö­rökben az a hír terjedt el, hogy Teleki Pál mi­niszterelnök csak a pénzügyi javaslatok letárgya­­lását várja, hogy azután átadja helyét. Az első sztrájk is nagyobb kihatással volt, sem mint azt akkor gondolták, amikor a nyomdászok bérmoz­­­galma megindult.­­­­ A képviselők körében ugyanis mozgalom in­dult meg, hogy a nyugtalan elemeket lesze­reljék és az új kormányban a nyugodt bá­zisú politika érvényesüljön, ami azt jelenti, hogy Balthazárék polgári és mun­kásszövetsége sikerrel szervezkedik s igy a mun­kások képviselői is szóba kerülhetnek a legkö­zelebbi új kormány alakításánál. Amennyiben a liberális képviselők akciója eredménnyel járna, úgy nincs kizárva, hogy újabb választásokat fog­nak kiírni, amire a pártok, átcsoportosításaival minden oldalon készülnek. Érdekes lenne ez eset­ben Vázsonyiék elhelyezkedése. Azzal, hogy Vá­­zsonyi csatlakozott a konzervatívokhez és An­­drássyékhoz kötötte magát, az esetben, ha a li­berális blokk nagyobb eredményeket érne el, föl­tétlenül újabb szakadást jelentene ez a demokrata pártban. Ma már nyílt titok, hogy Vázsonyi szí­vesen látott vendég Pranginsban, sőt egyesek azt is tudni vélik, hogy Vázsonyi Habsburg Károly jogi képviselője s így mostani párthívei is azt látják ma már, hogy politikájával egészen egyéni utakon jár. Teleki hívei azt remélik, hogy amennyiben sikerül a szélső­baloldal, leszerelni a kormány távozása előtt, Teleki továbbra is megtartaná miniszterelnöki székét. Úgy látszik, Teleki, aki kétségtelenül européer, belátta ma már azt, hogy Magyarország csak úgy tarthatja meg tekintélyét a külföld előtt, ha politikájában a komoly és nyugodt, nyugati demokrácia felé orientálódik. Amint már jelentettük, Grátz Gusztáv kül­ügyminiszter elsején átvette a nemzeti kisebbsé­gek minisztériumának ügyvezetését. Még nem bizonyos, hogy Grátz Gusztávnak ez újabb meg­bízatása végleges-e, tény azonban, hogy a ki­sebbségi minisztérium további programmját közzé tette már. Ezek szerint a jövőben a külügymi­nisztérium feladata lesz a külföldön élő magyar és német kisebbségek érvényesülése érdekében a békeszerződés alapján rendelkezésre­ álló esz­közöket fölhasználni, a nemzetiségi minisztérium tevékenysége pedig csak a Magyarország terüle­tén élő nemzetiségek jogainak megvédésére szo­rítkozik. Grátz program­beszédéből arra lehetne következtetni, hogy új megbízatása végleges, úgy látszik, hogy a kormány azzal az intézkedésé­vel, hogy a külföldön élő magyar nemzetiségiek dolgát, elvette a kisebbségi minisztériumtól, el­akarja magától hárítani azokat a vádakat, ame­lyek szerint a kisebbségi minisztérium állítólag propagandát csinál az utódállamok magyarsága között. Nagy feltűnést keltett a minap Hegyeshalm­y Lajos kereskedelmi miniszternek Győrben mon­dott beszámolója, amely­ért főképpen azokra a vádakra felel, amelyek szerint a nemzetgyűlés nem dolgozik komolyan. Hegyeshalm­y rámutat arra, hogy a nemzetgyűlés eddig negyvenegy nagy­­horderejű törvényt alkotott annak dacára, hogy a kormányban nincsen meg a szükséges, stabili­­tás, pedig ez elengedhetetlen szükségessége an­nak, hogy alkotó munkát végezhessen. Hegyeshalm­y rámutatott továbbá arra, hogy a kormánynak a szomszédos államokkal a kereskedelmi kapcsolatot mennél előbb a leg­­teljesebb mértékben helyre kell állítania. Az idevonatkozó tárgyalásokra a kellő intézkedé­seket már megtették, úgyhogy a tárgyalások rövid időn belül megindulhatnak. A kereskedelmi szerződéseknél fontosabb a munkáskérdés, ame­lyet mielőbb kielégítően meg kell oldani, mert addig, amíg a munkásság elégedetlen, az ország­ban a rend nem állhat helyre, éppen ezért a kormánynak igyekeznie kell a mukásság helyzetén javítani. A sztrájk izgalmai (Budapest, március 2. Saját tud.) A nyomdász­munkások sztrájkja változatlanul tart és köze­ledés nincs a munkások és munkaadók között. A munkaadók értekezlete most kimondotta, hogy mindaddig nem kezdik meg a tárgyalásokat, amíg a munkások nem állanak munkába. Azt kívánják elérni, hogy a bizalmi rendszer meg­szűnjön. A nemzetgyűlésen Milotay István interpellált a nyomdászsztrájk ügyében. Ugyancsak erről interpellált a klerikális Ernszt Sándor is, aki olyan képleten kijelentést tett, hogy a bérmoz­galom és a moszkvai propaganda között össze­függés volna. Teleki Pál miniszterelnök válaszában szin­tén bolsevista propagandáról és Európa nyu­galmáról beszélt s ezzel védelmezi a lapválla­latok tulajdonosainak az anyagi érdekeit. Kije­­lentene azonban, hogy a munkaadóknak és a munkásoknak békés megegyezésre kell töreked­­niök. Mégis azt kívánja ő is, hogy előbb a munkások vegyék fel a munkát. A kormány a munkások szabadsága érdekében a bizalmi rendszert nem fogja tűrni. A sztrájk — mondta — túlhaladja a bérharc kereteit s tudomása szerint más szakmában is sztráj­kok készülnek. A kormány a tárgyalásokat köz­vetíteni igyekszik, de a rendbontásra alkalmas törekvések ellen a legerélyesebben akar eljárni. Teleki Pálnak e kijelentései minden más adat­nál a legfényesebben bizonyítják, hogy Telekinek és kormányának nincsen halvány szociális érzéke a munkás­kérdések nyugalmasabb kezeléséhez, a legkisebb bérmozgalommal szemben is olyan eszközökkel akar fellépni, amelyek oktalan ki­robbanásokat válthatnak ki a nagy tömegekből. Bonyodalom míg meghamisított rendedet KM Kik az „Idegezt­ek Kolozsváron? — Egy rendelkezésről, mely már hatályát vesz­tette — ír mit mond az eredeti szöveg? (Kolozsvár, március 2. Saját tud.) Alig van szó, mely körül a múltban annyi közjogi vita, félremagyarázás támadt volna, mint az, amellyel a román nyelv az idegeneket jelöli meg: „strein“. Mikor Argetoianu belügyminiszter Kolozsváron járt és a román kereskedők szónoka a síreinek­­ről beszélt, a belügyminiszter idegesen utasította rendre: — Itt nincsenek „strein“-ek, csak román ál­lampolgárok ... Fel kell most világosítsuk a belügyminiszter urat, hogy igenis, vannak idegenek, sőt „hivata­losan“ vannak, mint ahogyan azt a kolozsvári főkapitánynak most kiadott rendelete bizonyítja. A kolozsvári lapokban ugyanis ma egy rendelet jelent meg, mely — szám nélkül ugyan — egy belügyminisztériumi rendelkezésre hivatkozik és az „idegenek ellenőrzése“ címen a következő idegenek (strein) azonnali jelentkezését és nyil­vántartásba való vételét rendeli el: 1. A Cluj törvényhatósági város területén, a románok és a régi királyságbeli, bukovinai és besszarábiai állampolgárok kivételével, ide­geneknek tekintetnek: a) mindazok, kik születésük révén, Vagy más törvényes kereteken belül 1914. évi augusz­tus előtt, Kolozsvár városra vonatkozólag ille­tőséget nem szereztek; b) a volt magyar államnak mindazon tiszt­viselői, kik nem születésük révén szerezték meg Kolozsvár város területére az illetőséget és a román impérium átvétele idején megtagadták a román hűségeskü letételét. Ezek szerint idegen minden nem román, stb. ha nincs Kolozsváron 1914 augusztus elseje előtt szerzett illetősége, de „idegen“ az az es­küt annak idején le nem tett tisztviselő is, ki nem születése révén szerezte meg a kolozsvári illetőséget. Íme, hivatalosan, rendőr­prefektusi rendelkezéssel egyszerűen túlteszi magát egy hivatalos fórum a békeszerződésen, a román állam alkotmányán, a belügyminisz­térium rendelkezésén és idegeneknek nyilvánítja Kolozsváron azokat a magyar állampolgárokat, akik már esetleg évtizedek óta Kolozsváron lak­nak. És idegenek azok a volt magyar tisztvise­lők — habár közben esküre jelentkeztek is és minden jogukat minisztertanácsi határozat biz­tosította, — akik nem Kolozsváron születtek, de itt laknak. Az első pillanatra képtelenségnek tetszett a rendeletnek ez a megkülönböztetése. Arra se gondolhattunk, hogy az „idegen“ szóval idegen, nem kolozsvári illetőségűt akar a rendelet je­lölni, hiszen megkülönbözteti a „román“ nem­­zetűeket, — már­pedig az, hogy valaki milyen anyanyelvű, milyen nemzetiségű, még ha román is — közjogilag egyáltalán nem jelent „illető­séget“ is, melyet külön kell községenkét meg­szerezni. Ezt a rendőrfőkapitánynak, ki pretek­mely már — ha hivatalosan vissza nem is von­ták ugyan­ — de érvényben nincsen. Az idege­nek ellenőrzése cimén még 1919. július 26-iki kelettel az akkor Nagyszebenben székelő Consi­liul Dirigent adott ki 8272. szám alatt és Maniu Gyula aláírásával egy rendeletet, melynek végre­hajtására nyolc napot tűzött ki. Ez a rendelet a „Gazetta Oficiala“ ugyancsak fenti dátuma 44-ik számában jelent meg és az idegenek definíció­ját a következőkben adja : a) mindazok, akik születés, vagy más tör­vényes kereteken belül 1914. évi augusztus előtt nem szerezték meg a fenti területre (a rendelet elején áll: a Consiliul Dirigent által kormányzott területre) az illetőséget; b) a magyar államnak mindazon tisztvi­selői, akik .. . stb ... a Consiliul Dirigent által kormányzott területre nézve nem szerezték meg az illetőséget és a hűségeskü letételét a román impérium átvételekor megtagadták. Nem akartunk véleményt nyilvánítani ebben az ügyben, mielőtt magasabb hatóságok állás­pontját meg nem ismertük. Lovrea miniszteri ta­nácsos, az erdélyi rendőrség igazgatója a követ­kezőket jelentette ki a rendeletre vonatkozólag: — Ha a rendeletet nem is vonták vissza, de természetes, hogy a békeszerződés ratifiká­lásával hatályét vesztette. Hogy ki idegen ál­­lampolgár és ki nem, azt nem a rendőrkapitá­nyok és prefektusok állapítják meg, de az ál­lam közjoga, illetve a belügyminisztérium. Ezek után az egész ügyhöz most már kevés hozzátennivalónk van. Tudjuk, hogy csupán egy ellen­őrző összeírásról van szó, melynek következmé­nyei nincsenek. De vissza kell utasítsunk minden ilyen tö­rekvést, különösen pedig ha az hivatalos helyről történik, mely ilyen felfogással sorolja kategó­riába azokat, kik az országnak teljesen egyenlő­­jogú polgárai. És vissza kell utasítanunk azt is, hogy az immár esküre jelentkezett tisztviselőket, kik hosszú hónapok óta éhesen, lerongyolódva várják, hogy a kormány tettre váltsa a minisz­tertanács határozott ígéretét, ilyen szempontok ál­tal vezetett ellenőrzés alá vonják. Popovics rendőrprefektus Kolozsvár főkapi­tánya kijelentette munkatársunk előtt, hogy a nyilvántartásnak nincs politikai karaktere. Ezt azonban a legteljesebb jóhiszeműségünk mellett is kétségbe kell vonjuk az „idegenek“ fogalmá­nak olyan meghamisított definíciója után, melyet éppen a prefektusi rendelet nyújt. Reméljük különben, hogy az arra illetékes fórum megteszi a szükséges lépéseket, hogy az ellenőrzésnek ilyen helyi alkalmazása sérelmes formáját azonnal beszüntesse. Végül pedig ha már az „idegenek“ ellenőr­zéséről van szó, mi hivatkozunk a belügyminisz­térium 1920 évi augusztus hó 23-án kelt 41.251 számú rendeletére, mely a következő három ka­tegóriához tartozó „idegent“ külömböztet meg s von ellenőrzés alá, megadván a jogot, hogy Ro­mánia területén tartózkodjanak: 1. Azok az idegen állampolgárok, akik itt születtek és éltek. 2. Azok az idegen alattvalók, akik a háború kitörése előtt öt évvel telepedtek le. 3. Azok az idegen alattvalók, kik az ellen­séges megszállás alatt telepedtek le, itt meghá­zasodtak és exisztencához jutottak. Azokról az idegenekről van szó, akik Ro­mániával hadiállapotban volt államoknak most

Next