Keleti Ujság, 1921. március (4. évfolyam, 47-62. szám)
1921-03-03 / 47. szám
4. oldal. K&ET MisSjá* Csütörtök, 1921. március Magyar kervításiyalság Készül Leszerelik az intranzigens elemeket — Grátz Gusztáv a programmja a kisebbségek kérdésében (Budapest, márc. 2. Saját tud.) Politikai körökben az a hír terjedt el, hogy Teleki Pál miniszterelnök csak a pénzügyi javaslatok letárgyalását várja, hogy azután átadja helyét. Az első sztrájk is nagyobb kihatással volt, sem mint azt akkor gondolták, amikor a nyomdászok bérmozgalma megindult. A képviselők körében ugyanis mozgalom indult meg, hogy a nyugtalan elemeket leszereljék és az új kormányban a nyugodt bázisú politika érvényesüljön, ami azt jelenti, hogy Balthazárék polgári és munkásszövetsége sikerrel szervezkedik s igy a munkások képviselői is szóba kerülhetnek a legközelebbi új kormány alakításánál. Amennyiben a liberális képviselők akciója eredménnyel járna, úgy nincs kizárva, hogy újabb választásokat fognak kiírni, amire a pártok, átcsoportosításaival minden oldalon készülnek. Érdekes lenne ez esetben Vázsonyiék elhelyezkedése. Azzal, hogy Vázsonyi csatlakozott a konzervatívokhez és Andrássyékhoz kötötte magát, az esetben, ha a liberális blokk nagyobb eredményeket érne el, föltétlenül újabb szakadást jelentene ez a demokrata pártban. Ma már nyílt titok, hogy Vázsonyi szívesen látott vendég Pranginsban, sőt egyesek azt is tudni vélik, hogy Vázsonyi Habsburg Károly jogi képviselője s így mostani párthívei is azt látják ma már, hogy politikájával egészen egyéni utakon jár. Teleki hívei azt remélik, hogy amennyiben sikerül a szélsőbaloldal, leszerelni a kormány távozása előtt, Teleki továbbra is megtartaná miniszterelnöki székét. Úgy látszik, Teleki, aki kétségtelenül européer, belátta ma már azt, hogy Magyarország csak úgy tarthatja meg tekintélyét a külföld előtt, ha politikájában a komoly és nyugodt, nyugati demokrácia felé orientálódik. Amint már jelentettük, Grátz Gusztáv külügyminiszter elsején átvette a nemzeti kisebbségek minisztériumának ügyvezetését. Még nem bizonyos, hogy Grátz Gusztávnak ez újabb megbízatása végleges-e, tény azonban, hogy a kisebbségi minisztérium további programmját közzé tette már. Ezek szerint a jövőben a külügyminisztérium feladata lesz a külföldön élő magyar és német kisebbségek érvényesülése érdekében a békeszerződés alapján rendelkezésre álló eszközöket fölhasználni, a nemzetiségi minisztérium tevékenysége pedig csak a Magyarország területén élő nemzetiségek jogainak megvédésére szorítkozik. Grátz programbeszédéből arra lehetne következtetni, hogy új megbízatása végleges, úgy látszik, hogy a kormány azzal az intézkedésével, hogy a külföldön élő magyar nemzetiségiek dolgát, elvette a kisebbségi minisztériumtól, elakarja magától hárítani azokat a vádakat, amelyek szerint a kisebbségi minisztérium állítólag propagandát csinál az utódállamok magyarsága között. Nagy feltűnést keltett a minap Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi miniszternek Győrben mondott beszámolója, amelyért főképpen azokra a vádakra felel, amelyek szerint a nemzetgyűlés nem dolgozik komolyan. Hegyeshalmy rámutat arra, hogy a nemzetgyűlés eddig negyvenegy nagyhorderejű törvényt alkotott annak dacára, hogy a kormányban nincsen meg a szükséges, stabilitás, pedig ez elengedhetetlen szükségessége annak, hogy alkotó munkát végezhessen. Hegyeshalmy rámutatott továbbá arra, hogy a kormánynak a szomszédos államokkal a kereskedelmi kapcsolatot mennél előbb a legteljesebb mértékben helyre kell állítania. Az idevonatkozó tárgyalásokra a kellő intézkedéseket már megtették, úgyhogy a tárgyalások rövid időn belül megindulhatnak. A kereskedelmi szerződéseknél fontosabb a munkáskérdés, amelyet mielőbb kielégítően meg kell oldani, mert addig, amíg a munkásság elégedetlen, az országban a rend nem állhat helyre, éppen ezért a kormánynak igyekeznie kell a mukásság helyzetén javítani. A sztrájk izgalmai (Budapest, március 2. Saját tud.) A nyomdászmunkások sztrájkja változatlanul tart és közeledés nincs a munkások és munkaadók között. A munkaadók értekezlete most kimondotta, hogy mindaddig nem kezdik meg a tárgyalásokat, amíg a munkások nem állanak munkába. Azt kívánják elérni, hogy a bizalmi rendszer megszűnjön. A nemzetgyűlésen Milotay István interpellált a nyomdászsztrájk ügyében. Ugyancsak erről interpellált a klerikális Ernszt Sándor is, aki olyan képleten kijelentést tett, hogy a bérmozgalom és a moszkvai propaganda között összefüggés volna. Teleki Pál miniszterelnök válaszában szintén bolsevista propagandáról és Európa nyugalmáról beszélt s ezzel védelmezi a lapvállalatok tulajdonosainak az anyagi érdekeit. Kijelentene azonban, hogy a munkaadóknak és a munkásoknak békés megegyezésre kell törekedniök. Mégis azt kívánja ő is, hogy előbb a munkások vegyék fel a munkát. A kormány a munkások szabadsága érdekében a bizalmi rendszert nem fogja tűrni. A sztrájk — mondta — túlhaladja a bérharc kereteit s tudomása szerint más szakmában is sztrájkok készülnek. A kormány a tárgyalásokat közvetíteni igyekszik, de a rendbontásra alkalmas törekvések ellen a legerélyesebben akar eljárni. Teleki Pálnak e kijelentései minden más adatnál a legfényesebben bizonyítják, hogy Telekinek és kormányának nincsen halvány szociális érzéke a munkáskérdések nyugalmasabb kezeléséhez, a legkisebb bérmozgalommal szemben is olyan eszközökkel akar fellépni, amelyek oktalan kirobbanásokat válthatnak ki a nagy tömegekből. Bonyodalom míg meghamisított rendedet KM Kik az „Idegeztek Kolozsváron? — Egy rendelkezésről, mely már hatályát vesztette — ír mit mond az eredeti szöveg? (Kolozsvár, március 2. Saját tud.) Alig van szó, mely körül a múltban annyi közjogi vita, félremagyarázás támadt volna, mint az, amellyel a román nyelv az idegeneket jelöli meg: „strein“. Mikor Argetoianu belügyminiszter Kolozsváron járt és a román kereskedők szónoka a síreinekről beszélt, a belügyminiszter idegesen utasította rendre: — Itt nincsenek „strein“-ek, csak román állampolgárok ... Fel kell most világosítsuk a belügyminiszter urat, hogy igenis, vannak idegenek, sőt „hivatalosan“ vannak, mint ahogyan azt a kolozsvári főkapitánynak most kiadott rendelete bizonyítja. A kolozsvári lapokban ugyanis ma egy rendelet jelent meg, mely — szám nélkül ugyan — egy belügyminisztériumi rendelkezésre hivatkozik és az „idegenek ellenőrzése“ címen a következő idegenek (strein) azonnali jelentkezését és nyilvántartásba való vételét rendeli el: 1. A Cluj törvényhatósági város területén, a románok és a régi királyságbeli, bukovinai és besszarábiai állampolgárok kivételével, idegeneknek tekintetnek: a) mindazok, kik születésük révén, Vagy más törvényes kereteken belül 1914. évi augusztus előtt, Kolozsvár városra vonatkozólag illetőséget nem szereztek; b) a volt magyar államnak mindazon tisztviselői, kik nem születésük révén szerezték meg Kolozsvár város területére az illetőséget és a román impérium átvétele idején megtagadták a román hűségeskü letételét. Ezek szerint idegen minden nem román, stb. ha nincs Kolozsváron 1914 augusztus elseje előtt szerzett illetősége, de „idegen“ az az esküt annak idején le nem tett tisztviselő is, ki nem születése révén szerezte meg a kolozsvári illetőséget. Íme, hivatalosan, rendőrprefektusi rendelkezéssel egyszerűen túlteszi magát egy hivatalos fórum a békeszerződésen, a román állam alkotmányán, a belügyminisztérium rendelkezésén és idegeneknek nyilvánítja Kolozsváron azokat a magyar állampolgárokat, akik már esetleg évtizedek óta Kolozsváron laknak. És idegenek azok a volt magyar tisztviselők — habár közben esküre jelentkeztek is és minden jogukat minisztertanácsi határozat biztosította, — akik nem Kolozsváron születtek, de itt laknak. Az első pillanatra képtelenségnek tetszett a rendeletnek ez a megkülönböztetése. Arra se gondolhattunk, hogy az „idegen“ szóval idegen, nem kolozsvári illetőségűt akar a rendelet jelölni, hiszen megkülönbözteti a „román“ nemzetűeket, — márpedig az, hogy valaki milyen anyanyelvű, milyen nemzetiségű, még ha román is — közjogilag egyáltalán nem jelent „illetőséget“ is, melyet külön kell községenkét megszerezni. Ezt a rendőrfőkapitánynak, ki pretekmely már — ha hivatalosan vissza nem is vonták ugyan — de érvényben nincsen. Az idegenek ellenőrzése cimén még 1919. július 26-iki kelettel az akkor Nagyszebenben székelő Consiliul Dirigent adott ki 8272. szám alatt és Maniu Gyula aláírásával egy rendeletet, melynek végrehajtására nyolc napot tűzött ki. Ez a rendelet a „Gazetta Oficiala“ ugyancsak fenti dátuma 44-ik számában jelent meg és az idegenek definícióját a következőkben adja : a) mindazok, akik születés, vagy más törvényes kereteken belül 1914. évi augusztus előtt nem szerezték meg a fenti területre (a rendelet elején áll: a Consiliul Dirigent által kormányzott területre) az illetőséget; b) a magyar államnak mindazon tisztviselői, akik .. . stb ... a Consiliul Dirigent által kormányzott területre nézve nem szerezték meg az illetőséget és a hűségeskü letételét a román impérium átvételekor megtagadták. Nem akartunk véleményt nyilvánítani ebben az ügyben, mielőtt magasabb hatóságok álláspontját meg nem ismertük. Lovrea miniszteri tanácsos, az erdélyi rendőrség igazgatója a következőket jelentette ki a rendeletre vonatkozólag: — Ha a rendeletet nem is vonták vissza, de természetes, hogy a békeszerződés ratifikálásával hatályét vesztette. Hogy ki idegen állampolgár és ki nem, azt nem a rendőrkapitányok és prefektusok állapítják meg, de az állam közjoga, illetve a belügyminisztérium. Ezek után az egész ügyhöz most már kevés hozzátennivalónk van. Tudjuk, hogy csupán egy ellenőrző összeírásról van szó, melynek következményei nincsenek. De vissza kell utasítsunk minden ilyen törekvést, különösen pedig ha az hivatalos helyről történik, mely ilyen felfogással sorolja kategóriába azokat, kik az országnak teljesen egyenlőjogú polgárai. És vissza kell utasítanunk azt is, hogy az immár esküre jelentkezett tisztviselőket, kik hosszú hónapok óta éhesen, lerongyolódva várják, hogy a kormány tettre váltsa a minisztertanács határozott ígéretét, ilyen szempontok által vezetett ellenőrzés alá vonják. Popovics rendőrprefektus Kolozsvár főkapitánya kijelentette munkatársunk előtt, hogy a nyilvántartásnak nincs politikai karaktere. Ezt azonban a legteljesebb jóhiszeműségünk mellett is kétségbe kell vonjuk az „idegenek“ fogalmának olyan meghamisított definíciója után, melyet éppen a prefektusi rendelet nyújt. Reméljük különben, hogy az arra illetékes fórum megteszi a szükséges lépéseket, hogy az ellenőrzésnek ilyen helyi alkalmazása sérelmes formáját azonnal beszüntesse. Végül pedig ha már az „idegenek“ ellenőrzéséről van szó, mi hivatkozunk a belügyminisztérium 1920 évi augusztus hó 23-án kelt 41.251 számú rendeletére, mely a következő három kategóriához tartozó „idegent“ külömböztet meg s von ellenőrzés alá, megadván a jogot, hogy Románia területén tartózkodjanak: 1. Azok az idegen állampolgárok, akik itt születtek és éltek. 2. Azok az idegen alattvalók, akik a háború kitörése előtt öt évvel telepedtek le. 3. Azok az idegen alattvalók, kik az ellenséges megszállás alatt telepedtek le, itt megházasodtak és exisztencához jutottak. Azokról az idegenekről van szó, akik Romániával hadiállapotban volt államoknak most