Keleti Ujság, 1921. május (4. évfolyam, 100-109. szám)

1921-05-19 / 100. szám

Csütörtök, 1921 május 19. [JÚZKffiWSjáS Mindenesetre az egész közvélemény kíván­csian várja a belügyminiszter felvilágosításait erről, hogy miféle összefüggések lehetnek az irre­denta és a bolsevizmus között. A magyar nép­­tömegeknek éppúgy nem kell az egyik, mint a másik, de viszont végzetes tévedés volna hinni és állítani, hogy a bolsevizmus nevű világmoz­­galom az irredenta gyökereiből táplálkozik. A romániai magyarság ellen fordítani még a bolse­vista szervezkedést is, olyan politikai hiba volna, amelyet egy gondolkodó román sem . A Moszkvából ki­áradó áramlatnak egyedüli biz­tos gátja: a valódi — nem a szavak­ — demo­krácia, a becsületes szociálpolitika, a törvények tisztelete és a gyökeres reformok. Miért nem pró­bálja meg ezt a kormány? Jugoszlávia megszállással fenyegette Ausztriát Megkezdték a nyugatmagyarországi tár­gyalásokat . A német események (Kolozsvár, május 18. Saját tud.) Az osztrák válság, mely már hónapok óta kínozza ezt az agyonnyomorított kis országot, most új vész­felhőket tornyosít. Hírt adtunk arról, hogy a bécsi parlament a Németországhoz való csatlakozás kérdésében elfogadta a népszavazást dr. Mayr intése dacára is. A parlamenti rezoluciónak a szomszédos államok Olaszország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Franciaország diplomáciai köré­ben kellemetlen hatással volt és most Francia­­ország, Olaszország és a kis antant azon a né­zeten vannak, hogy az osztrák kormányhoz egy jegyzéket kell intézni, melyben felhívják figyel­mét a saintgermaini békeszerződés 88-ik pont­jára, mely szerint Ausztria a népliga engedélye nélkül nem adhatja fel függetlenségét. Bécsi szerkesztőségünk jelentése szerint az osztrák helyzet felette súlyos, mert a salzburgi tartománygyűlés a népszavazást az antant-jegyzék ellenére is meg akarja tartani. Ebben az esetben Jugoszlávia bevonul Karinthiába. A­ salzburgi tartománygyűlésen heves par­lamenti vita fejlődött ki ekörül, hogy a szerb kormány a határon csapatkoncentrációt végez. Egyébként dr. Mayr kancellár is leutazott Salz­burgba. A salzburgi népszavazást illetőleg a gráci tartománygyűlés még csak május 24-én fog dönteni. A nyugatmagyarországi csatlakozást illetőleg Teleki Pál gróf és Windisgrätz herceg Parisba utaztak. A „Montag Zeitung“ írja, hogy május 18-én kezdődnek a tárgyalások Nyugatmagyarország ügyében. Az antant kijelentette, hogy a kérdés bármely megoldásét örömmel fogadná. Ausztriát létérdeke is utalja arra, hogy Magyarországgal tartós barátságban éljen még akkor is, ha e törekvéseiben szembe kerül a csehszlovák és délszláv kívánságokkal. Magyar részről — írja a lap — ismételten hangsúlyozták, hogy ott a legnagyobb előzékenységre számíthatunk. Ami a tárgyalásokat illeti, a dolgok a követ­kezőképen állanak: A tárgyalásokon Olaszország is képviselteti magát. Illetékes helyen kijelentették, hogy a kormányok között mér elvi megállapodás jött létre és így a tárgyalások csak a megállapodá­sok kiegészítését célozzák. Magyarországot a tárgyaláson Csáky volt külügyminiszter képvi­seli. Bécsi lapok közlése szerint nagy a való­színűség, hogy a megállapodások mindkét ál­lamra kielégítők lesznek. A felsősziléziai kérdésben különös újság nincs. Sokat várnak a boulognei konferenciától, melyen Briand és Lloyd George is részt vettek. E konferencia május 15-én vette kezdetét, de hírek még nem érkeztek. A Varsóból érkező hírek szerint a felsőszi­­léziai zavargások a legtöbb ponton megszűntek. Korfanti proklamációt intézett a katonákhoz, melyben kijelenti, hogy míg az antanttal a tár­gyalások véglegesen be nem fejeződnek, min­denki a helyén maradjon. A „Dacia“ Varsóban időző munkatársának Vitos lengyel miniszterelnök kijelentette, hogy a felsősziléziai kérdést a versaillesi békeszerződés értelmében kell rendezni. Ezen szerződés meg­adná Lengyelországnak mindazokat a területe­ket, melyek Lengyelország mellett szavaztak. Vitos miniszterelnök kijelentete, hogy a lengyel kormánynak a felsősziléziai zavargásokban semmi rés­ze nincs. A jóvátételi kérdésben csak annyi az új, hogy a szövetségközi bizottság egy jegyzéket intézett a német kormányhoz, melyben kijelenti. hogy Németországnak a leszerelést legkésőbb május 20-án meg kell kezdenie. A jegyzék pontosan felsorolja azokat az anyagokat, me­lyeket Németországnak a szövetségesek részére ki kell szolgáltatnia. Négy iskola bezáratása Két református, egy katholikus és egy zsidó bihari iskola sorsa (Nagyvárad, május 18. Saját tud.) Bihar­­vármegye közigazgatási bizottsága tegnap dél­utáni ülésén négy iskola bezáratásáról hangzott el jelentés. És mindjárt utána kell tennünk, hogy a bizottság egy tagja, az erdélyi román nemzeti tanács egyik volt vezető embere és minisztere szót emelt az ilyen intézkedés ellen. Nem tör­tént meg még az iskolák bezáratása, de nem is hisszük, hogy gondolkodóba ne ejtse a kor­mányt, mielőtt a rendeletet aláírná. Súlyos, fe­lelősségteljes lépés volna ez, ami precedensül szolgálhatna s aminek következményei a nép kulturátlanságra ítélését jelentené. A közigazgatási bizottság ülésén Cor­on Péter segédtanfelügyelő bejelentete, hogy a tan­felügyelőség a margitai római katholikus, refor­mátus és zsidó, valamint az érfogyasztói refor­mátus iskolák bezárását javasolta a közoktatás­­ügyi minisztériumnak s ilyen irányú felterjesz­tést küldöttek Bukarestbe. Az indokokról a kö­vetkezőket mondotta el: A segédtanfelügyelő iskolalátogatásai alkal­mával azt tapasztalta, hogy a magyar himnuszt énekelik az iskolákban, a román himnuszt nem. A tanítók a kihallgatásokon azt hozzák fel, hogy a román himnuszt nem ismerik, azért nem tanít­hatták. A segédtanfelügyelő az iskolásgyermekek­től kérdezősködött s a gyermekek arra a kérdésre, hogy hol van Brassó, hol van Margitta, azt felel­ték, hogy Magyarországon. Eszerint hiányos a földrajz és történelem tanítása. Lázár Aurél bizottsági tag, részorítőnök ki­jelenti, hogy nem helyesli az iskolák bezáratá­sát, mert ezzel a tanulók mulasztásaiért a falvak népét büntetnék s az ilyen eszközöket nem tartja megengedhetőknek. A bizottság nem döntött, mert határozatho­­zatal ebben a kérdésben nem tartozik hatás­körébe s a tanfelügyelőségi javaslat felett az il­letékes minisztérium fod dönteni. Coro­a Péter segédtanfelügyelő kijelentette tudósítónk előtt, hogy a magyar himnusz éneklése a magyar iskolákban szabad, azonban csak pár­huzamban a román himnusszal. Munkatársunk felkereste Pop Iuan kormány­­biztost, a közlekedésügyi minisztérium kolozs­vári kirendeltségének vezetőjét, aki a mogorv­­vasyiak ügyéről a következőket mondotta: " A magyar kiküldöttek a budapesti érdek­képviseletek megbízásából jártak Kolozsváron, tárgyalásaink célja az volt, hogy az új inkad­­rálásokkal biztosítani tudjuk a vállalatok szer­zett jogait, amelyeket úgy anyagi, mint erkölcsi értelemben föltétlenül biztosítani akarunk. A tár­gyalások a legsimábban folytak le és azt hiszem, hogy a kivitelben sem lesznek nehézségek. A bizottság tárgyalásaival egyidőben meg­­kezdődtek a magánvasutak üzemi díjazásainak a felemelésére vonatkozó tárgyalások is. üss erdélyi maefán** vasutak és sb­OFi?a G módosították a vasasak áradásá­ról szóló re­ndelkozást » (Kolozsvár, május 18. Saját tud.) A közle­kedésügyi minisztérium ez év februárjában rendeletet adott ki, a magánvasutak inkadrá­­lása ügyében. A rendelkezés énelmében az összes magánvasutak, amelyeknek igazgatóságai Magyarországon vannak, tartoztak volna április 30-ig újra megjegyeztetni magukat. A rendel­kezés kiadása után azonban a román kormány megbízottai tárgyalásokba kezdtek az inka­­drálás technikai keresztülvitelét illetőleg a ma­gyar érdekkörök megbízottaival és ennek ered­­ményeképen az eredeti rendelet első határ­napját a rendelkezés némely téves intézkedés miatt el kellett halasztani június 30-ára. Erdélyben és a kapcsolt területeken igen sok magánvasut vállalat működik, amelyeknek nagyobb részét Magyarországról igazgatják és csak tíznek van részben Erdélyben a központja, ezek néhánya pedig a CFR­ kezelésében áll. Az első rendelkezés nem intézkedik a vállala­tok gazdasági elrendezése felől, holott a magán­vállalatok a régi díjazások alapján dolgoznak, a díjak pedig nincsenek összhangban az új üzemköltségekkel. Az impérium átvétele után azoknál a vál­lalatoknál, melyek a CFR­ kezelésébe jutottak, a részvényesek még osztalékot sem kaptak, sőt még az elszámolásokat sem tették közzé. A régi rendelet módosítása főképpen ezekre a vállala­tokra vonatkozik, midőn kimondja, hogy új szer­ződéseket kíván kötni nemcsak az újonnan be­jegyzett vállalatokkal, hanem az erdélyiekkel is, továbbá elrendeli a régi vonaldíjazások revideá­­lását és a részvényesek osztalékának kifizetését. A módosított rendelet végül kimondja, hogy mindazon vasútvállalatok élére,­­ amelyek június 30-áig nem kötnek új szerződést a CFR­ igaz­gatóságával, zárgondnokokat, illetve kormány­biztosokat rendelnek ki. 3­otatt M magyar küldöttség Prágában Ruszinszkó harca az autonómiáért — Benes nyilatkozata a kétszázötven tagú magyar küldöttség előtt (Ungvár, május 18. Saját tud.) Több alka­lommal számoltam már be a békeszerződésben autonóm területnek nyilvánított Ruszinszkó pol­gárainak az autonómiáért folyó mozgalmairól. Újabb érdekes mozzanatokról tudósíthatom most az erdélyi magyarságot s ha ezek nem is mond­hatók sikeres akcióknak, Ruszinszkó autonómiá­jáért a magyarság részéről folytatott bitorló harc révén különös érdekességgel és értékkel bírnak. Zsatkovics kormányzó lemondott, mert Ruszinszkó autonómiáját nem látta biztosítottnak. S mikor hosszú hetek vajúdása után Prágában el is fo­gadták Zsatkovics lemondását, nyivánvalóvá vált, hogy Ruszinszkó autonómiája a közeljövő­ben nem valósul meg s belátható ideig to­vábbra is csak keretes marad. A közelmúlt napokban Prágában járt ruszinsz­­kói magyar deputáció nemcsak a magyarság sérelmeit adta elő és kért ezekre orvoslást, ha­nem az autonómia érdekében is bátran szót emelt. Bejelentették azt is, ha az autonóm Ru­­szinszkó nem kapja meg a békeszerződésben biztosított jogait, úgy a népszövetséghez fordul­nak panaszaikkal. Benes külügyminiszter kijelentette válaszá­ban, hogy az autonómiát a jelen pillanatban lehetetlenség megvalósítani, de a köztársaság tudja és helyt áll a vállalt kötelezettségeknek és alkalmas időben megvalósítja a­­lényegileg is autonóm Ruszinszkót. Ami a magyar küldöttség azon kijelentését illeti, hogy panaszaikkal a nép­szövetség elé is elmennek, azt válaszolja, hogy ehhez nekik nincs joguk, csak a népszövetség valamelyik tagjának. Az Ungvárra visszaérkezett kétszázötven tagú deputáció egyik vezetője ki­jelentette, hogy ha továbbra is a mai állapotok maradnak, úgy alkalmat fog találni Ruszinszkó magyarsága, hogy panaszaik a népszövetség elé is el­kerüljenek. A prágai kormány egyébként úgy döntött, hogy egyelőre nem töltik be a kormányzói állást, ha­nem megbízták Ehrenfeld alkormányzót a kor­­mányzósági ügyek legfőbb vezetésével. A lengyel béke után (Helsingfors, május 18.) Csicserin kül­ügyi népbiztos jegyzéket intézett Sapieha herceg lengyel külügyminiszterhez, melyben felszólítja, hogy kezdje meg az antibolse­­vista alakulatok felosztását. Szemére veti, hogy az orosz határon lengyel csapatokat koncentrálnak. Ugyanilyen jegyzéket intézett Szovjetoroszország Estoniához is, melyben követeli, hogy a szerződés hetedik pontját tartsa be és oszlassa fel azokat a csapato­kat, melyek a felkelők támogatására ala­kultak. flíSKAÍ KIváltsfjai­OTBH- ;S got mini béwi sterfcpzfit, ram*­­rák megrotigált v. Il hiányzó alkutré­­szeinek lavitását :3 vagy pétizsit. — 13 zongora nagy raktára. Telefon: 4—19 Jag4 l?‘*r*l­’ LESZÁLLÍTOTT ÁRAK MELLETT FEST, TISZTÍT ÉS MOS TELEFON I 500 -11215 W "KRISTAD öozmológ^Ar, cluj-kolozsvár; ISsíl*L2Zä£. &££&£££32; 1 POSTAI MEGBÍZÁSOK ELVÁLLflLTflTNflKH! !

Next