Keleti Ujság, 1928. június (11. évfolyam, 120-145. szám)

1928-06-01 / 120. szám

2. OLDAL XI. ÉVF. *90. SZÁM A kultúra tényleg bizonyít A Curátul ír cikket a magyarok ellen­­t A kultúra bizonyítéka“ címen. Azt keresi a cikk, hogy mit bi­zonyít a kultúra. A magyarországi szociáldemokraták egyik vezérférfiának a kulturnép elnyomásáról tett ki­jelentéseivel polemizálva, azt igyekszik kifejteni, hogy a magyarok magasabb civilizációjáról nem lehet be­szélni. Igaz, hogy sok írójuk, sok művészük, sok tu­dósuk van, igaz hogy Budapest nagy metropolis Bu­karest mellett. „De ki szeretné — írja — a mi fő­városunkban azt a tüntető túlzást, az épületek olyan pazar kiállítását látni." Mindez semmi a Cuvántul szerint. Semmi azért, mert a magyarok sohasem lep­ték meg a világot rendkívüli kiválósággal s ezért nem lehet szó magasabb kultúráról, civilizációról s Európa előtt olyan idegenek maradtak, mint a törökök, bol­gárok, litvánok. Ezek közé számít bennünket az euró­pai közvélemény. Mi úgy tudjuk, úgy látjuk, a történelem így mu­tatja és így tapasztaljuk a magunk életében is, hogy ez a ledegradálási szándék nem az európai közvéle­ményé, hanem a Curántul cikkírójáé. Ha őszintén tudni akarja, hogy az európai közvélemény mit tart a magyarokról, jöjjön velünk egy kis világkörútra. Mi járunk a világban, alig van része a földnek, ahol ma­gyarokkal nem találkoznánk, mindenütt megállják a helyüket ."és Áthaladó idő emberi fejlődésének bevált munkásai. Amerre járunk, amerre magyarok járnak, a világ nagy színpadain, hangversenytermeiben, könyvtárakban, könyves­boltokban, képtárakban látjuk a magyar szellemi termékek, művészi törekvések ér­vényesülő sikerét, nyomtatásban, élőszóban, mozivász­non. A technika nagy eredményeinél éppen úgy, mint a sportban, mindig van valami elsőség, ami magya­rok é­s találunk magyart az Edison konstrukciós talá­lékonyságának titkári irodájában éppen úgy, mint a dorpati egyetemen. Alig van találmány, amely annyira elterjedt volna a világon, mint az egyszerű, szerény,­­ de még mindig nélkülözhetetlen közszükségleti cikk a világon: a gyufa. Ha a Durántul cikkírója gyufát gyújt lángra, magyar ember találmányát tartja a ke­zében. Az egyszerű kis gyufaszáltól a nílusi acélhidakig, vagy a Liszt Ferenc világszerte ünnepelt zeneművé­szetéig mi mindenre hivatkozhatnánk, ha fel akar­nék sorolni a magyar kultúra bizonyítékait. De éppen most beszél helyettünk a francia géniusz nagy költője, az akadémikus Valery, aki elmondja, hogy Európa nemcsak földrajzi terület, de az emberiség hatalmas szellemi építményének fogalmát jelenti és, négy név között, Laplace, Gauss, Gallilei után említi meg a ma­gyar Bólyait, mint az európai szellemi fejlődés leg­kimagaslóbb hatalmas oszlopait. Elmehetünk a Hima­lája keleti lábához, hol az angolok szokták rendesen megkoszorúzni Kőrös'' Csomna Sándor darzsilingi sirját s bárhol megtaláljuk például Jókai könyveit, legkü­lönbözőbb nyelvekre lefordítva. S hirtelen nem tudja az ember, hogy az Eötvös Lóránt fizikai úttörő szá­­mítása-e az értékesebb világsiker, vagy a Munkácsy Mihály képeié, amelyek közül egyetlen egy képnek a számára külön termet tart a londoni National Galery. S ha csak a festőkről beszélnénk, lányán vannak, kiknek, László Fülöpnek, Zichy Mihálynak, Szinnyey­ Mersének és másoknak is, a képei a világforgalomban jelentős értékek. S a modern művészek sikereiről majd mindennap olvashatunk világlapokban, amelyekről olyan sok magyar rajzolóművész rajzát vágják ki mostanában is a bukaresti lapok egy-egy világnagy­­ságról, anélkül, hogy nyilvántartanánk, kinek kezeműve a rajz. Sokat, nagyon sokat lehetne felsorolni a kultúra bizonyítékaiképpen, attól az időtől kezdve, hogy a kereszténység védőbástyáját építették a magyarok Európa keleti kapui elé s abból az időből is, amikor világ példájára teremtették meg a vallásszabadság va­lóságát. De nem a büszke önteltséget vonjuk le ta­nulságképpen, hanem arra gondolunk, hogy kevesen vagyunk magyarok a világ leghatalmasabb nagy nem­zetei között s megállottuk helyünket a kulturtörek­­vésekben; de mint kis nemzetnek, mennyit kell még dolgozni, küzdeni, tanulni, hogy a számban legna­gyobbak kulturfejlődésével a lépést mindig megtart­hassuk. Ez a törekvés, ez az elszántság van meg a magyarokban, erre áldozzák a legnagyobb erőfeszí­téseket és ez a legnagyobb, ez a legmegnyugtatóbb bizonyítéka a magyar kultúra és civilizáció fejlődési menetének. Ezt nem a bukaresti Duránhil­lel való po­lémiában kell bebizonyítani, hanem az emberiség éle­tében. S az európai közvélemény más szemmel nézi ezt a törekvést, mint a bukaresti Duvántul. A bőrkiütések A Kadum-kenöcs a szökéseket szárítja és eltü­n­teti, egészséges, sima bőrt csinál. Fenséges minden viszketegség és bőrgyuladás ellen.„Sok­ szenvedést elkerülünk idejében használva a Kadum­-kenöcsöt egzema, szökések, orbáncz, rüh. kiütések horzsolá­­i­nak. bemorojdökjj Var, sümög? ellen,. mJkmm Leépítem raktáromat! nL Él dmi, mnrnahm Hl Ennek elérése végett leszállítottam az árakat | §§! u... fSrQalQn ifi 1?3| Most wol|on harisnyát! raj | SIPOS-nál Hj keztyűt, kötött mellényt és pulóvert ||| SIPOS-nál ||| m mmm CX5 Cluj, Calea Regele HHHHll iespos cégnél rem­inumi $ «am. nl _ _ _ - -- titi, - nm • tti iiriT '~«THTk ~ ..rmu jtsrtuj Mussolini testvérbátyját autószerencsétlenség érte (Milánó, május 30.) A miniszterelnök fivérét és feleségét autószerencsétlenség érte. Arnoldo Mussolini gépkocsija az országúton, Milánótól nem messze, össze­ütközött egy másik autóval. Mussolini könnyebb ter­mészetű zúzódásokat szenvedett, feleségének pedig mindkét kulcscsontja eltörött. Beszállították mindket­tőjüket szanatóriumba. Az orvosok közlése szerint Mussolini feleségének állapota sem ad okot az aggo­dalomra s rövidesen mindketten fel fognak épülni a baleset okozta sérülésekből. .......................................................................... Intervju Helen Wills-szel, a tennisz világbajnoknőjével két tenniszparti között Páris, május 30. (A Keled újság eredeti tudósítása) A francia tennisz-szezon legnagyobb eseménye a nemzetközi tenniszversenyek már néhány napja meg­kezdődtek. Tavaly olyan hatalmas tömeg látogatta ezeket a versenyeket, hogy a saint-cloudi pálya kicsi­nek bizonyult a nézők befogadására és egy új, na­gyobb nézőközönség befogadására alkalmas pályáról kellett gondoskodni. Ez az új pálya a Stade Roland Garros, el is készült idejében, úgy, hogy az idei ver­senyeket már ebben tarthatják. A nevezők közül az idén hiányzik néhány világ­név, különösen Tildén távolmaradását fájlalják az iz­galmas mérkőzések kedvelői, de itt van újra Tildén partnere, Hunter, aki rosszabb, mint valaha és eljött Tildén fiatal tanítványa, Wood is és fontoskodó arccal büszkélkedik első hosszúnadrágjában. A világhírű francia sampionok egytől-egyig starthoz álltak. A. Dawis-Cupuyere Lacosta, a wim­bledoni győztes Cochet, a szeliden pipázó öreg Brug­­non és a mindig jókedvű, de nem mindig jó formá­ban levő közkedvelt Borotra. Már­mint az „öreg" Bo­­rotra, mert itt van az öccse is, aki éppen a mai, Tor­­ravala társaságában játszott férfipárosban Lacosta és Boussus ellen bizonyította be, hogy méltó öccse a nagy Joannak és csak nehezen, — et esetben, — engedte á­t a győzelmet kitűnő ellenfeleinek. Azután a sok francia fiatal mellett még van néhány külföldi nagy assz is, bár közel sem annyi, mint tavaly. Eljött az angol Turnbull és Kingsley, az ausztráliai Patterson, a holland Timmner, a görög Zerlendi és még néhányan. De a tavalyi ragyogó mezőny nem jött össze az idén. Nem jöttek el a délafrikaiak, a németek, az osztrá­kok, a románok, a csehek és nem jött el Kehrling sem. De ha a férfi mezőny nem is olyan színes, mint tavaly volt, annál érdekesebbek a női versenyek. Hisz a kis Betty Nathallon, a kitűnő Miss Baumannon, Waitson asszonyon, Fry kisasszonyon, a nagy formá­ban lévő francia hölgyversenyzőkön kívül az idén végre megjelent a pályán a világbajnoknő, Miss Helen Wills is. ő az idei verseny legnagyobb érdekessége, hiszen hozzá hasonló hölgytenniszező csak egy van a Világon és az is professzionista, Suzanne Lenglen. Miss Wills már hetek óta Párisban tartózkodik és szorgalmasan treníroz. Akár esik az eső, akár pedig izzón süt a nap, Miss Wills egy tapodtat se tesz a pályán híres fehér szemellenzője nélkül. Jókedvű és kitűnő színben van, pedig még pár héttel ezelőtt egy súlyosabb meghűlés miatt igen bizonytalan volt a párisi startja. Megkérdezem, hogy érzi magát, de mi­előtt felelhetne, hívják a pályára. — Várjon egy kicsit, mindjárt válaszolok. Csak előbb lejátszom ezt a meccset! — kiáltja felém ne­vetve. Ez a meccs egy női páros, melyben Miss Wells és Miss Anderson egy francia párral játszanak. A fran­ciák, Madame Lafaurie és Devé kisasszony, kitűnően tartják magukat, sőt mit tesz Isten, meg is nyerik a meccset, így hát egyelőre nem sürgettem a választ Miss Willstól. Ideje sem igen lett volna a beszélge­tésre, mert azonnal újabb mérkőzése kezdődött, még­pedig ezúttal férfipáros, Hunter társaságában a Miss Fry—Roussus pár ellen. Gyönyörű és izgalmas játék után most az amerikaiak kerültek ki győztesen és így Miss Wills szívesen tartotta meg imént adott szavát. Leültünk egy padra és a világbajnoknő elkezdte: — Kitűnő kondicióban vagyok és semmi se ma­­­radt vissza a meghűlésből, mely miatt pedig kénytelen voltam lemondani a németországi startomat. Nagyon szerettem volna elmenni Németországba és betegsé­gem dacára is indulni akartam, de az orvosunk a leg­határozottabban leintett minden ilyen irányú kísér­letet. Maradtam hát. Végre, ha most nem is mehet­tem, majd elmegyek máskor. Hiszen hosszabb időre jöttem Európába, illetve Párisba. Nem csak verse­nyezni, hanem főleg rajztanulmányaim folytatására. — Nem fárasztotta ki ez a két erős meccs egy­más után? — Egy csöppet sem, — felelte Helen Wills. — Minden nap, vagy legalább is négyszer hetenkint tel­jes erőből játszom másfél órát. Vannak, akik há­romszor ennyit is tenniszeznek, de én ezt a tréning módszert tartom a leghelyesebbnek: másfél óra, de teljes erővel, így aztán jól bírom az iramot és nem egykönnyen fáradok el. — Kiket szeret partnernek? Amerikait vagy európait ? — Mindegy, csak jó játékos legyen. De nemcsak a jó partnert szeretem, hanem a jó ellenfelet is. Aki­vel élvezet a játék és akitől tanulni is lehet. Különö­sen az igazán elsőrangú férfijátékosokat. Huntert, Lacosteot, vagy Borottát. Tőlük igazán lehet tanulni. A nők közül pedig Alvarez kisasszonnyal szeretek meccselni. — Suzanne Lenglennel nem? — Lenglen kisasszony professzionista. Én ama­tőr vagyok. Mi ketten nem találkozhatunk többé, — felelte Helen óvatosan. — Hol versenyez még az idén? — kérdeztük to­vább. — Innen Wimbledonba megyek. Aztán? Majd meglátjuk. Nem szeretek túlságosan messze jövőre programraot csinálni. — Miért vesztették el a női párost? — Hát, istenem, az ember nem nyerhet mindig. Meg aztán az ellenfeleink is nagyon jók voltak. Kü­lönösen Madame Lafaurie volt kitűnő. No, de már későre jár. Ideje hazamenni. Aigner László. | Pivatkereskedők figyelmébe ! | Selyemanyagok, sálak és­­ kendők mintázása legszebben Simon Juditot mintázógyárában készül Oradea, Str. Marasesti 1. N­BAKIA KOZGO Hagy steril IsIMs U Sl­lS ss BHIV BIMON kittemvisiek Marssal Boldogság szigete c. szalonkalandorfiln­ben Monopol Fanametfilm. Közkívánatra jön: gfg- SSfOgOff ..........

Next