Keleti Ujság, 1928. november (11. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-01 / 249. szám

3OLDAL a|ls35235$B­XZ. ÉVF. 249. SZÁM A horvát katholikus klérus kilép eddigi passzivitásából és harcot indít a belgrádi kormány elnyomó törekvései ellen (Belgrád, október 30) A horvát meg­mozdulások a szemben Belgrádban is na­g­­gyü é­eket­arto­tak, amelyeken a kor­ány és a hozzá i­d­n­á­ló pártok igazolni ig­e­­keztek állásp­on­y­a. A Ionos érdé­esség­gel bir a demokratapári­ors­ágos konferen­ciája, am­él­en a pár ve­ér Dovidkovics Ljuba fejtette ki pérj nak álláspon­tát. Ki elente e, hogy végtelenül sajná­lja Rádiós is van ha­lálát ar­r­a ért is, mert ő szép és jó tulaj­donságokkal is ren­delkezett és most az ő segítségével ki lehe­tne mászni a súlyos és zavaros viszonyokból. — Tiz év alatt. — folyatta Davido­­vics — sokat dől cz ak és s­ok­at hibáztak* Nem hiszem, hogy vo­na valaki is közöt­tünk, aki azt mondhatná hogy nem hibí* z ti. Vo­lak, akik ha Igát­a el­ürték a b­­jó* kát, mások ped’g hangosan illakozi­­k. A lil­akozók azonban a­­­­ősöket nem ott k­e­resték, ahol kel­ett volna. Sül és baj r nk­­nezve a kölcsön s bizalmatlanság. Mi min­dig azt his­zti , h­gy más ha a kisebb a mier­knél Tes vérek vagyunk, ezt mondja a vérünk, de a bizalmo­tanság el­ens­zes­e­­désre vezet. Davidovics ezután a demokrata blokk létrejöt­ére irányuló tárg­yt sokat ismertette és hangozta­t, hogy ebben a kormányban meghívást kapot a paraszt demokrata koa­líció is. Azt követel­ik, hogy a korm­ány vá­lasztási kormány rég­en A vál­á­sok ki­írása azonban abban a pillans­ban igen sú­lyos lett volna és Had­sies vissza­a­dja imandátumát. A Kor­sec-kormány működé­sével kapcso­atosan meg­egyzi, hogy a k­or­­mány munkát nem mértege­tűivé, nem ak­tív. A maga részéről nem zárkózik el az alkotmánymó­dosítás­ól, de ez csak az állam érdekében le­­tséges. Utána Marinkovics külügymi­­szter beszél, kijelentve, egy az ellent­­ semmi más nem érhet el, csak árt az országnak. A külpoli­­tiai helyzet ma kétségle­­nül sokkal jobb, min 18 hónappal ezt lőtt és ez az idei fél éve­k hasznára, hogy a belpolitikai pr­olé­­mák rendet essenek-Zágrá­b­a jelentik, hogy a horvát kato­likus lökészek egyesülete a köve­kező rezo­­luci­ó h­ata. Mi, hatlikus lelkészek és hor­vát hazafi­ak kötelességünknek tartjuk eddigi tartózkodásunkból kilépni BEJÁROM A KEREK VILÁGOT (1933—IB2B) irtó c Balázsé­terem: Ai sn'ol fönixmedér 3. Kakuk fiúk Furcsa legények A fönixmadár fészkébe Kakuk tojást akarnak lopni „Ott fönn az én madaram Be pompásan fog uralkodni. S de jó lesz a világnak!“ A világ hallgat S ők tovább beszélnek. Sok segítője van a küzködő Angliának. Körülötte állanak s a lázát mérik, — íme, én megállapítom, hogy a szegény ember beteg! — halljuk a költőitől. — Ha le nem nyeli ezt a ke­serű orvosságot amit én előírtam, nem felelek az életéért, — a társadalombölcselők szavalják, regényekben vagy a színpadról (Angliában sem fogadnak el tanácsot más helyim!). — Milyen egyszerű? Csak meg kell simogatni a homlokát, mindjárt könnyebben érzi magát. — nyugtatják meg magukat a papok. A szegény ember pedig tovább nyöszörög az ágyban, amelyet művészek faragtak ki gyönyörűségesen. — Becsapom az orvosaimat, villan fel benne a reménység s a paplanába dugja a lázmérőt, így álmodik magá­nak egészséget. Ezek a segítők furcsa legények. Kakuk tojást akarnak lopni a főnix madár fész­kébe. A maguk dédelgetett fiókáit akarják ott látni a királyi magasságban. — Be pompásan fog az én madaram ott fönn uralkodni s de jó lesz ez a világnak! — hitetik el magukkal. A vi­lág hallgat s ők tovább beszélnek. A világ tud­ja miért hallgat. Beszédnél egyéb úgy sem lesz abból amit hall. Az angol költők egyike másika arról neve­zetes, hogy csakugyan irt egy-két szép verset. De velem az angol nyelvet mégsem ők s a leg­kevésbé az Erzsébet korabeli óriások (akiknek műveit maholnap már csak segédkönyvekkel le­het megérteni) hanem az indiai látnok, Ra­­bindeanath Tagore szerettette meg. Az ő versei olvasása közben vált az angol nyelv szépen muzsikáló hangszerré bennem, amelyen csoda­szép dallamokat lehet megrendíteni. Mert meg­adatott, hogy a köntöst fejedelmi testen láttam, most már a köntöst is megcsodálom. De meleg­séget csak ritkán érzek , amikor angol költők műveit olvasom. Még William Morris, ez az örök gyermek, szépséges, tiszta lelkű ember sem vált ki bennem egyebet, mint tiszta meg­értést. Az angol nyelv kiváltképpen alkalmas arra, hogy a gondolatokat világosan, félreértés és hiány nélkül kifejezze, de az angol költők nem képesek a kézmozdulatot, a száj mozgását, az arc megrándulását, a hang elcsuklását és a szem pajkos villanását az angol nyelv szövetébe irni Az ő hangszerük a semmibe feszített húr, amelyik tisztán szól, de mellékhangjai nincse­nek. Talán az egy William Morris-on kívül nincs egy valamire való költő Angliában, aki­nek hitét föl lehetne fedezni a verses mozaik darabjaiban. Az angol látnokok a leggyakrab­ban nem válnak költőkké. Azok alkalmazkod­nak a kor gyöngéihez, divatjaihoz és hóbortjai­­hoz, hogy kiáltó szavuk a pusztába ne hangoz­zék. Azok tanulmányozzák a könyvtárak sta­tisztikáit, hogy mit olvas a közönség a legszíve­sebben. H. G. Wells ezért ír fantasztikumokat és Bernard Shaw színdarabokat. Wells ezért szerkeszt bele a munkáiba népszerű lekszikono­­kat és Shaw ezért nem megy tovább annál, hogy a darabjait előszakkal súlyosbítsa. De prófétai lélek mind a kettő. Shaw az egyeteme­sebb, bár Wells tud többet. De az ír drámaíró­ban eláradóbb az új élet. Egyszer valami cso­­dálója megcsípte az uccán és megkérdezte: ön Bernard Shaw, a szociálisba? — Nem, én Ber­­nard Shaw vagyok, a vegetárius, válaszolta az író indulatosan. Shaw tltakozik a beskatulyázás ellen, de ő olyan széleskörű, hogy minden ska­tulyába jut belőle egy darab. Az angol színművészet nem nagy igényű. Egy érdeme van csak: nem tekinti magát a shakespearei hagyományok egyenes örökösé­nek, mer a maga lábán állni. Az angol film­mű­­vészetről jobb nem beszélni. Érzelmes, megható mesékéket dolgoznak föl erkölcsi tanulmányok­kal alátámogatva. Mert mentséget hoznak föl, nincs mentség a számukra. Az angol szépirodalmi lapok nem érnek el túlságosan magas színvonalat. A közönség dé­delgetett írói könyvekkel lépnek a piacra: cik­kekbe nem akarják magukat elaprózni. Mind­egyik azt hiszi, hogy a 1­­kisebb gondolatát is kötetté kell széttágítania. De még az a képes­ség is hiányzik belőlük, hogy egymáshoz ido­muljanak. Az egy folyóirat számba összekerült írók mind maguknak és nem valami közös gon­dolatnak vagy irányzatnak a képviselői. Ha va­laki egységes újságot akar szerkeszteni, akkor­­politikai napilapot kell alapítania. Azok szép számmal tenyésznek Angliában. A három poli­tikai párt állásának megfelelőleg, a többségük konzervatív, néhányuk liberális, egy pedig­­szo­cialista. De a műveltséghez egyikük sem nélkü­lözhetetlen. Dombila fiázfszd¥észei Ketszit e» eiau, vagy mosott gyapjúvá becserél valódi homesoun url és ne cuvatszöveteket. Str« Uratlanu (v. Kiró*« utca) 33. '-"'a"1! és nyiln­i e­ltélni a rengeteg rosszat, ami el­en nemzetünk egység­ben küzd. Lépésünk azért s­ü­séges, neh­gy azt hig­yék, h­og a katoikus klérus szervezete támoga­ja a mai rezsimet. A horvá remze Horo­­­rszég ál­am­­áér és szabadságáért való h­acá­­ban mindig számíthat a horvát katho­ikus lelkészek hűséges támogat­sára. Scotus Viator disszonáns hangokat kevert bele a csehszlovák jubiláns ünnepségekbe (Prága, október 30.) A köztársaság tízéves fenn­állása alkalmából a Cesko Slovo megszólaltatta a csehek nagy barátját, Scotus Viatort, aki a várakozás ellenére kissé disszonáns hangokat ütött meg az ün­neplésre hivatott ünnepi szám hasábjain. Seton Wate­­son cikkének elején leszögezte, hogy a középeurópai viszonyokhoz képest még Csehszlovákia mondható a legegészségesebb államnak, mert szerencsésen megta­lálta a középutat a bolsevizmus és a fascizmus kö­zött. Az angol újságíró ezután Csehország politikai viszonyait tárgyalja s ennek során nem hallgatja el felfogását és megállapításait a kisebbségek jelenlegi helyzetéről. A tót felföldön élő magyarsággal kapcso­latban megállapítja, hogy sokkal alárendeltebb­ hely­zetben vannak, mint a csehországi német kisebbség. A magyar kisebbségnek — írja­ Scotus Vla­ter — m­eg van az oka a panaszra. A cseh állampolgársági törvény s annak az alsóbb közigazgatási hatóságok általi végrehajtása, a hon­talanok tízezreinek táborát alkotta meg, ami szégye­nére válik Csehszlovákiának. A nyelvhasználati jogot a bíróságok mesterkélt kerületi beosztásai tették illu­­zóriussá és az iskolakérdésekben sem éppen alaptala­nok a panaszok. Nincs a magyarságnak tanítóképző intézete és nincs egyeteme. Ez utóbbit pedig annál inkább meg kellene adni, mert hiszen a cseh közok­tatásügyi miniszter éppen a közelmúltban tiltotta el az egyetemeket a magyarországi diplomák nosztrifi­­kálásától s így a magyar intelligencia utánpótlása vált majdnem teljesen lehetetlenné. i?oa*so filmszínház EstiBony számba menő remier csütörtökön! Szenzációs témakezelés, bravúros rendezés, a se,tökiletesebbb színész enaemble és Izgalom, Izgalom, izgalom! Ez a reme­­fces iker átt világhírű s­pion Felejthetet len picöctikom, vi’jók láncolata három éve n keresztüli — L’ng Frit* és Th*a von Harfeop mes­erműve. — főszereplő: Sarda M­urus, Wiily Fritz, upu Picit, Rudolf Klein sto­re. ____________________________________Előadások : 3, 5 és V órakor_______________

Next