Keleti Ujság, 1929. február (12. évfolyam, 25-45. szám)

1929-02-01 / 25. szám

%■ (Paris, január 30.) Madridból érkezett hír sze­rint Ciudad al Real-ban a tábori tüzérezred fellá­zadt s a város összes középületeit megszállva a ha­tóságok vezetőit eltávolította helyeikről. Hatalmá­ba kerítette a kaszárnyákat, a postát és a pályaud­var környékét. Csakhamar barrikádok emelkedtek a város utcáin, amelyek mögé ágyukat vontattak fel. A lázadás híre a déli órákban érkezett meg Madrid­­ba, amikor a nemzetgyűlés épen ülést tartott. Primo de Rivera azonnal tájékoztatta a történtekről a nemzetgyűlést és kijelentette, hogy minden intézke­dést megtett a zendülés elfojtására. Este háromnegyed 10 órakor a kormány félis­­mert semmi hír nem érkezett a lázadás további ese­ményeiről. A zendülők elvágták a távíró és telefon összeköttetéseket,­­ így a fővárostól alig kétszáz kilométerre eső vá­rosból­ semmi jelentés nem érkezett. Este háromnegyed 1­6 órakor a kormány félhi­vatalosan közölte, hogy az országban mindenütt nyu­galom van. A lázadás mindössze csak egyik jelen­téktelen láncszeme az egész országot behálózó újabb öss­zee­sküvésnek. (Paris, január 30.) A Le Journal madridi tudó­sítójának közlése szerint az ország különböző viz­­­dákéin több helyőrség állott készen a lázadásra. A haditengerészet tisztjei is be voltak avatva az összeesküvésbe és az előzetes megállapodások értel­mében a flottának is támogatnia kellett volna a zen­dülést. Az eddigi vizsgálat nyomán megállapítás nyert, hogy Madrid, Valenzia, Barcelona, Saragossa és Sevilla helyőrségei is tudtak a készülődésekről, de ezekben a városokban az előkészületi stádiumo­n túl a mozgalom nem jutott. Egyedül Bilbao tüzér­sége hagyta el parancs nélkül szállását, sőt a vá­ros területét is, de másfél óra múlva visszatértek a csapatok kaszárnyáikba. A Havas távirati iroda tudósítójának közlé­se szerint a madridi helyőrséget alárubrozták és Ká­dányija vagy Csokonaija azonban regényben is és színpadon is egyformán kedves, vonzó és hatásos. Csathó népszerűségét elismerte, méltá­nyolta és jóváhagyta a hivatalos irodalom, az irodalmi kritika is. A Kisfaludy-társaság tagjává választotta s a magyar tudományos Akadémia Csokonairól írt regényét, a Föl­diekkel játszó égi tünemény-t Péczely díjban, a legjobb történeti regények jutalmazására rendelt kitüntetésben részesítette (1926). Ha most e sikernek titkát, a közönség szeretetének magyarázatát, a tisztán irodal­mi elismerés és kitüntetés indokait vizsgál­juk, majdnem úgy járunk, mint a középkori adoma szerint a frigiai ember a fü­lemilével. Nem látott fülemilét soha. Egyszer aztán megmutatták neki a szürke madarat. Elked­vetlenedve vette észre, hogy ennek a madár­nak sem bájos alakja, sem színes tollazata, sem semminemű feltűnő tulajdonsága nincs. Valahogy így vagyunk Csathó Kálmán­nal is.­­ Műveinek tárgya a magyar középosz­tály élete, tehát nem valami kigondolt világ, valami izgalmas exoticum. Személyei akár történetiek, mint a Csokonai regényen kívül a Lányok, anyák, nagyanyákban és néhány elbeszélésben, akár a jelenkori társadalomból­­valók, mint általában egyéb műveiben, való­sággal élő, köztünk járó alakok. Hőseinek nem ad fel problémákat, azok egyszerűen él­ni akarnak. Maga sem bajlódik problémák­kal. Ezért nincs művei között sem lélekelem­­ző regény, sem társadalmi bölcselkedés; nem naturalista író, de nem is fellegeken járó, modernül gondolkozik, de a nemzeti hagyo­mányokon is szeretettel és lelkesedéssel csüng; nem pesszimista az elkeseredésig vagy éppen a cinizmusig, de nem is olyan káprázó szemű optimista, aki bajokat, bűnöket vagy egyál­(Bucuresti, január 30.) A kamara szer­dai ülésén napirend előtt Pamfil Seicaru szó­lalt fel és fölmutatta a budapesti Az Est cí­mű lap egyik számát, amelyben a lap a béke­­szerződések revíziójáról ír. Pamfil Seicariu kérdi a belügyminisztertől és a külügymi­nisztertől, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen lap bejön az országba és hogy milyen intéz­kedéseket szándékoznak tenni. Kérdést in­téz továbbá a belügyminiszterhez az újonnan kinevezett sajtóattasékra vonatkozólag is és kifogásolja, hogy azok nem újságírók, talán nem lát, vagy ha lát is, nincs bátorsá­ga elítélni. Nem követője semmiféle irány­nak, nincs műveiben és stílusában semmifé­le izmus. Szóval — akárcsak a fülemilének — nincs semmiféle különös, feltűnő sajátsá­ga úgy, hogy azzal a frigiai emberrel együtt mi is csodálkozva kiáltunk fel: Tankun vox, praeterea nihil, csupán hang, ének ez a ma­dár, azonkívül semmi. Igen, igen Csathó Kálmán költészete is tankun poesis, praetereaque nihil. Csupán költészet s azonkívül semmi. Költészet, mely életet ábrázol úgy, ahogy van, tele tévedésekkel, emberi gyarlóságok­kal, de amely telve van nemes törekvések küzdelmével és e küzdelmek diadalába vetett felemelő hittel, alkotni, tenni kész biztos re­ménységgel. Költészet, mely noha irreális, mégis tud alkotni; képzeleti világ s mégis lelkünknek egy-egy meleg darabja, szivünk­nek egy-egy hangos dobbanása. Vidámság, melyen sírni lehet; fájdalom, mely derű csi­rákat rejt magában. Érdek nélkül való szó­rakozás, de ugyanakkor egyéniségünknek bi­zalma és ereje, nemzetül megmaradásunknak közege és feltétele. Most méltósággal höm­pölyög, mint az ünnepi harangszó, majd csupa hétköznapok filmjét pergeti. Mindez benne van a költészetben s benne van a Csathó elbeszéléseiben, regényeiben és színdarabjaiban, mert Csathó semmi más, mint egyszerűen költő. Legteljesebb művé­szettel a Most kél a nap­ban, a Földiekkel játszó égi tüneményben és a Te csak pipálj Ladányiban. Egy feltűnő tulajdonsága mégis van. So­hasem használ több szót, mint amennyi szük­­séges.Úgy beszél mindig, ahogy kell, kedve­sen, vonzón, lebilincselőn. És mindig és min­denek felett tiszta, gondos, értelmes, szabato­san csengő magyar szóval... Mironescu külügyminiszter válaszában hangsúlyozza, hogy a Jugoszláviába és Hol­landiába kinevezett sajtóattasékat személye­sen ismeri, azok a külügyminisztérium sajtó­osztályában dolgoztak s kitűnően ismerik az illető államok nyelvét és politikai helyzetét. A felhozott budapesti lám­­a­ vonatkozólag nem nyilatkozhatik, mert az a belügyminisztérium hatáskörébe tartozó kérdés. Vaida belügyminiszter kijelenti, hogy, Az Est ügyében megindítja a vizsgálatot és annak befejezése után válaszol. Mironescu külügyminiszter beterjeszti a Kellogg-paktum ratifikálásáról szóló törvény­javaslatot. Visszatekintést vet a Kellogg­­paktum keletkezésének történetére, hangsú­lyozza annak nagy fontosságát. Románia ér­deke, hogy ehhez a paktumhoz hozzájárul­jon, amit magától értetődően tehet meg, hi­szen Románia politikája csak békepolitika lehet és ezirányú intencióit a jelenlegi rati­fikálással is bizonyítja. A javaslathoz elsőnek Radeceanu szo­ciáldemokrata szól hozzá. Elfogadja a javas­latot, beszédében azonban azt mondja, hogy Romániának nincs önálló külpoliti­kája és mindenben egyes nagyhatal­mak tanácsait követi. A liberális párt nevében Duca szól hoz­zá a ratifikációs javaslathoz, amit elfogad Románia békepolitikája szerinte az állam je­lenlegi helyzetével szervesen összefüggő ma­gatartás, amely az egyetlen lehetséges új. Polemizál Radeceanuval és hangsúlyozza, hogy Romániáinak igenis önálló, önmaga ál­tal meghatározott külpolitikája van, amely nem függvénye a nagyhatalmak el­határozásainak. Goga az Averescu-párt, Fischer a cionis­ták és Radovici a lupisták nevében fogadják el a javaslatot. A kamara a Kellogg-paktum ratifikálási javaslatát megszavazza és ezzel a kamara szerdai ülése véget is ért. . A kamara megszavazta a Kellogg-paktum ratifikálását Csak a javaslat mellett hangzottak el felszólaltak Seicaru fcucdapesti lap tseeifgesiese eistert beszélt XII. "ÉVF. 25. szm. 19 OLVAD Elfojtották a spanyol katonai zendülést Több helyőrség állott készen a zendülésre, melyet a flottának is támogatnia kellett volna . A kormány igyekszik a külföldi hatást ellensúlyozni rom zászlóalj gyalogságot teherautókon útbaindítot­­tak Cimdad Real-ba. Az esti órákban a kormány Orgaz tábornokot bízta meg a lázadás helyének vá­rosparancsnokságával, aki Primo de Rivera minisz­terelnökkel folytatott személyes megbeszélései után azonnal útbaindult. Madridi jelentés szerint: Primo de Rivera mi­niszterelnök tegnap este fogadta a sajtó munkatár­sait és tájékoztatta az újságírókat a zendülésről. A miniszterelnök kijelentette, hogy amit a kormány összeesküvés leleplezéséről a nyilvánosság részére szánt ,azt ő a nemzetgyűlés ülésében elmondot­ta. A kormány a legújabb hírek szerint úgy van informálva, hogy a lázadás harc nélkül már véget is ért, mert a déli órákban Ciudat Real felé kiküldött kato­nai repülőgépek által ledobott kormányproklamá­­cióknak megvolt a kellő hatása. Primo de Rivera kijelentette, hogy a lázadók visszavonták­ különít­ményeiket a megszállva tartott középületekből, el­hagyták a vasúti pályaudvart és a posta­épületet is és visszaadták a közhatalmat az arra illetékes hiva­talos tényezők kezébe. Primo de Rivera miniszterelnök a nemzetgyűlé­sen szintén bejelentette a zendülés likvidálását. A képviselők a bejelentés elhangzása után lelkesen éltették a kormányt és a hadsereget. Madrid és a vidék között helyreállt a telefon és táviró­ összeköttetése s az egész országban rend és nyugalom van. A királyt, aki a Sevilla melletti Do­­hananban tartózkodik, az első hírek vétele után azonnal részletesen tájékoztatták a helyzetről. Az esti órákban jelentették a királynak is, hogy a lá­zadás a zendülők visszavonulása folytán vér nélkül véget ért. A spanyol lapok mai számai a miniszternek nyilatkozatát és a kormány által kiadott kommü­nikét közlik a lázadásról. (Páris, január 30.) Madridi jelentés szerint Primo de Rivera tábornok miniszterelnök hosszabb tárgyalást folytatott a pénzügyminiszterrel és a spanyol jegybank kormányzójával. A megbeszélések során elsősorban azokról az intézkedésekről esett szó, amelyek a ciudad-reali zendülésnek a külföldi piacokra gyakorolt hatását hivatottak ellensúlyozni Ma köhög­, rekedt, meg van h­űlve WW E09 m mesés hatású SN­­­Ii-t (tőzv. védve). Tüdőbetegek is kitűnő eredménnyel használják. Egy üveg 100 Lei. Kapható Dr. BÍRÓ gyógyszertárában Csuj, Piața Unirii 4, továbbá minden nagyobb vidéki gyógyszertárban.

Next