Keleti Ujság, 1930. január (13. évfolyam, 1-23. szám)
1930-01-01 / 1. szám
llll!l||l | |||l filli pem alcji srzXnpöl ■«ein ts- az ameri ST^renc^ejaXekr^^ "hanem cv goladazott ,szépség uj ápolószepeiről volt szó, amidőn a napokban egy los rejtvényt adtunk fel Önnek megfejtésre. A Rouge et Noir, hölgyeim, a kozmetika legújabb vívmánya, sőt még több is ennél. Rouge et Noir az illatélmény lélektanának az eredményein alapszik. Életünk, hölgyeim, már nem olyan egyszerű többé. Régente egyedül érzés után székesegyházakat építettek ma azonban az illatszereket az orvos, a vegyész és a pszichológus segítségével komponálók Ennek ellenére a Rouge et Noir illatának álommeséjében, senki sem sejti annak a munkának a nagyságát és nehézségét, amely megalkotását megelőzte. vau-cLe Cologne -Partion- derűdre-G^erne Csalás eredek csornagdiusban llkepgelhdettea kdierops .me gkinjetésbein nésyesül a ••Rouge et Noir»" cikkek, vdsaNás-auxil. frni&klöd^ék Dra Uiate^er^esélnél aki készséggel s^olgéil felviigositással. cs■â X//. JSFF. 215. SZ.JU. CSKSu. UR-- »S»aSeBE$* *iaiSeBB5 a HÁROM MEGNYILATKOZÁS Karácsony hetében három megnyilatkozást is olvastunk, amelyek megérdemlik, hogy szélesebb körben is visszhangra találjanak. E három nyilatkozat valahogyan egymáshoz tartozik, egymást egészíti ki. Tabéry Géza a „Nagyvárad“ című lapban fölvetette a kérdést, hogy nem volna-e helyes az Erdélyben működő hét irodalmi társaságot közös kongresszusra összehívni és e kongresszuson megállapítani azokat az irányelveket, amelyek hathatósabbá teszik az irodalmi társaságok célkitűzéseinek a meglósítását? Örömmel kell megállapítani, hogy ezek az ireumi társaságok, majdnem kivétel nélkül, visszaélve az aktív mozgási szabadság lehetőségét, no megértőbben simulnak a kor és a mi kisebbei helyzetünk követelményeihez. A múltban lehett talán kritizálni e társaságokat és talán lehet mi a kritika jogával ma is, de letagadhatatlan tény, hogy ezekre az irodalmi társaságokra szükség va, ezek, éppen azáltal, hogy fiatal, tetterős tagok kit vontak maguk köré, még mindig a legkönnyebben megtalálják az utat a közönséghez. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a birodalmi társaságoknak nem az a fő célja, hogy írókat fémjelezzenek, vagy hogy irodalmi katémákat alkossanak, de hogy a magyar közműveltségnek minél messzebbre való kiterjesztésében részt vegyenek, népszerűsítsék az Írót, szempontokat adjanak a hallgatóknak, akciókat indítsanak és hogy szünetlenül ébren tartsák a nemzetben a kulturális öntudatot. Az irodalmi társaságokban helyet foglaló írók nem lesznek termékenyebbek azáltal, hogy ölt irodalmi társaságnak a tagjai, ez a tény műveik jóságán, avagy középszerűségén sem változtat, de viszont e társaságok a maguk kiegyensúlyozott kollektivitásukban és kihangsúlyozott felelősségteljességükben olyan feladatokat oldhatnak meg, amelyekre az írók önmaguktól képtelenek. Ma már tisztázódott az irodalmi társaságok szerepe Erdélyben; nyilvánvalóvá vált, hogy az író és a közönség egyformán hasznát látja az irodalmi társaságok lelkes közvetítői tevékenységének. Mindezt szem előtt tartva, Tabéry Géza ötlete, amely kü- UBI ÍV) JLLATSZEUOáaU afap//o/oft ffiárisfia 4?98a y&I ajánljcp cL Snorri parfümek ] YoonaléSóf kéj/off PUDERET új jTeY&Q) KÖLNIVIZET jönben már rég csírázik az erdélyi közvéleményben, elsőrendű távlatot nyer épen a Tabéry Géza kimondása által. Az irodalmi társaságok kongresszusának összehívása nem ütközik semminemű akadályba — azt meg kell csinálni, mégpedig melegében. Móricz Zsigmond, a Nyugat újjászervezésével kapcsolatosan úgy a magyarországi nagy lapokban, mint egyes utódállambeli magyar lapokban nyilatkozott, hangoztatva, hogy a Nyugat csak úgy érheti el másodvirágzásának korszakát, ha megteremti a magyar irodalom egységét és nemcsak Magyarországon, de az összes magyar nyelvterületek irodalmának értelmezésében. A Nyugat ezek szerint megszűnik egy kis, nevezzük így: „világnézeti" csoportnak a revüje lenni, ebbe a folyóiratba a jövőben épp oly joggal írnak majd a tehetséges erdélyi írók is, mint a tehetséges magyarországi írók. Igaz ugyan, hogy a Nyugat új programmját részben az tette szükségessé, hogy a folyóiratnak életre galvanizálása kizárólagosan magyarországi írói nevekkel ma már nem lehetséges, az újabb magyarországi írói gárda frissességet önmagában véve nem nyújthat elevenebb vérkeringés előmozdítását, akarva nem akarva, a magyar határon túli írói nevek bekapcsolására van szükség. És az is igaz, hogy a Nyugat az Írói egység megteremtésére irányuló tiszteletreméltó törekvésénél tulajdonképen az erdélyi írók munkaprogrammját másolja, a Helikon folyóirat munkaévének beköszöntőjét ülteti át és hogy ami most Budapesten történik, azzal kisebb-nagyobb szerencsével Kolozsváron már évek óta próbálkoznak — ám mindez semmit sem von le a Nyugat vállalkozásának horderejéből, sőt megismételve azt, amit a mi íróink hangoztatnak, erősíti a tételnek igazságát. Ez a tétel más változatban: dinamikussá tenné az irodalmi életet, kiemelni tehetetlenségi nyomatékéból és a kritikus eddigi elvont kritikai tevékenységét egy nemzet szolgálatában, organizáló munkává is avatni. És hogy ebbe a mondatba belekapcsoljuk a harmadik megnyilatkozást is. Krenner Miklós cikket írt a ,,leaszódás“-ról, amelyben fájdalmasan hangoztatja: „végre ki kell építeni a pontos idegrendszert és ezen végighajtani az állandóan, folytonosan töltött lelki battériákból előállítható legtöbb villamosáramot. Az emberi gépek állandó kattogását kellene hallanunk, az élet vakmerő száguldozását. Folytonos fellobbanásokat és cikázásokat.“ Valóban szellemi életünknek egyik fő baja, hogy hiányzik belőle a kollektív erőfeszítés. A politika még leköti a nagy tömegek érdeklődését — mert minden kérdése bőrére megy az erdélyi magyarnak, — de a kulturális problémákkal szemben megdöbbentő a közöny. Krenner Miklósnak igazat kell adnunk akkor is, hogy az erdélyi szellemiségek munkája egyre színtelenebb és gépiesebb, hogy íróink fáradtak, hogy az önsegély, és adóztatás egyre gyöngébb, hogy a társadalmi mozgalmak is halkulnak és a visszavonulás a közélet terén járványos kezd lenni. Nos ezen segíteni kell. A Tabéry Géza által proponált eszme csak egy kis részlete az elvégzendő kulturális nagy feladatoknak. Halaszthatatlanul sürgősen lábra kell állítani az erdélyi magyar tudományosságot, segíteni kell az EME- nek kibontakozásában, többet kellene foglalkoznunk a magyar színészet problémáival is, (amelyek talán, minden művészeti kérdés között a legelszomorítóbbak nálunk) le kell építeni a tízéves „kiméleti időt“, azokat, a magukat kultúrintézményeknek valló vállalkozásoknál, amelyek azonban képtelenek beváltani a hozzáfűzött reményeket, gondolkodni azon, hogy egyes intézményeket szaporítsunk-e még számban, vagy összevonva őket, mélyítsük el a hatékonyság intenzivitásában és hogy bátrabban alkalmazzuk a kritika szavát azokkal a jelenségekkel szemben, amelyek látszólag a magyarság kultúrlombjait ékesítik, de valójában az eleven fa gyökereit sebzik meg. Egyszóval: több mozgást szellemi téren, több érdeklődést, több fantáziát, több lendületet! Amikor Móricz Zsigmond az erdélyi szellemiség erőivel akarja felduzzasztani az egységes magyar irodalom orgánumát, amikor a határon túli írók hisznek bennünk, adjuk bizonyságát annak, hogy önmagunk is tudunk bízni és hinni magunkban. (i. e.) Kommunista botrányba fulladt egy olasz-francia futballmérkőzés (Bécs, december 30.) A Seim und Montagszeitung párisi tudósítójának jelentése szerint egy olasz és egy francia klubcsapat között tegnap lefolyt futballmérkőzésen a kommunisták nagy botrányokat inszcenáltak, úgyhogya verekedés megakadályozására a rendőrségnek is közbe kellett lépnie. Az olasz futballistáknak a pályán való megjelenésekor a közönség soraiban megjelent kommunisták hangos kiáltozásban törtek ki, ami még fokozódott, amikor az olasz csávát fascista kézfelemeléssel üdvözölte a közönséget. A kommunisták egy része a pályára rohant be, a többiek az Internacionálét intonálták. A kommunista himnuszt a közönség füttykoncerttel élénkítette s teljesen felbomlott a rend. A zavargás elfajulással és súlyos tettlegességekkel fenyegetett s ezért a rendőrség közbe vetette magát s mintegy kétszáz kommunistát a közönség szitkai közepette a pályáról kiharcoltak. A mérkőzést ezután megtarthatták. Ghandi győzelme nagy megrökönyödést keltett Angliában (London, december 30.) Amint ismeretes,az indiai nemzeti kongresszus plenáris ülésén 121 szavazattal 89 ellenében a Ghandi javaslatát fogadta el, amely szerint a kongresszus elutasítja a londoni tanácskozáson való részvétel javaslatát. A sajtó igen komolynak ítéli az indiai helyzetet. Egyetlen remény, hogy a mérsékeltebb elemek a kongresszusban mégsem fogják követni a szélsőségeseket, egyre jobban halványodik. A Times tudósítójának közlése szerint mintegy tízezer főnyi sheik-harcos jelent meg Laboréban, akiket Ghandi igyekszik megnyerni a kongresszus céljainak. A sheik-harcosok magatartása még bizonytalan, mert bizonyára nem egyhamar felejtik el, hogy a kongresszus nemrégen megvetően bánt velük. A sajtó más része úgy véli, hogy Ghandi programaiba rengeteg hasonlóságot mutat a Leninével és Angliának csírájában kell megfojtani az ázsiai bolsevizmust. (London, december 30.) Lord Irwin indiai alkirály vonata ellen elkövetett bombamerénylet ügyében a pendelhii rendőrség eddig nyolc letartóztatást eszközölt. Az őrizetbe vettek között van Dasnak, az éhségsztrájk következtében nemrégen kiszenvedett hindu nacionalista vezérnek fivére is.