Keleti Ujság, 1930. április (13. évfolyam, 74-96. szám)

1930-04-02 / 74. szám

A XVII. ÉVF. 74. SZÁM. ----1 n T.rmummiimijim* Mit láttam 24 óra alatt Bukarestben ? A villanyos-jegy bliccelő — Baj­can a közlekedési ren­dőrökkel — Már a grafológia sem üzlet (Bukarest, március­ 31.) Egyik éjjel mentem, másik éjjel jöttem, a közbeeső napot Bukarestben töltöttem. Nem akarok szerénytelen lenni, de úgy érzem, hogy egy nap alatt — több­ mindent vettem észre, tapasztaltam, mint a benszülött bukaresti, aki talán már ezredszer áll meg a Griviţa ucca népes sarkán villamost várni, hogy a vasúttól ne kelljen gyalog bemennie a város szívébe. * •iis ha már emlegettem azt a­­minti­ sarkos vil­lamost, én is felülök. (A villamosközlekedés külön­ben kifogástalan. Percenként több megfelelőt is kaphat a gyalogja rést nem szerető ha szeret­, szép távolságok vannak s öt vagy négy lejért kilo­méteres­­utakat tehet meg.) A villamos, mint fen­tebb is irtuk,­­a város szive felé­­megy, s mi a város szivie B Bukarestben ! — ezt­­mindenki tudja. A Calea Victoriei, ez a hosszú, keskeny ntoa azzal a sokat hangoztatott világvárosi forgalommal, remek üzletei­vel, s meglehetősen rossz járdájával. Mielőtt beérkeztem volna a lüktető szívbe, si­került egy jólé­ti villamoslelk­edési esetet elcsípnem. Egy állomáson felszáll egy rendesen öltözött úr,s báhigadtan leül, éppen, mint a többiek. Mikor a kalauz hozzáért, bemondja : — Az Akadémiáig kérek egy jegyet. — Ez a kocsi, nem az Akadémia felé megy. Éppen ellenkező irányban haladunk — mondja a kalauz jóindulatúan. Az ember erre felpattan és megindul a lejáró felé, mintha azonnal ki akarna ugrani. Alig lehet visszatartani. Csak nagy rábeszéléssel tudják rá­bírni, hogy a legközelebbi állomást­­ megvárja. (Eszembe jut, hogy’ a­mi jó, kivénült, bordáikat, il­letve­ rugóikat mutogató kolozsvári autóbuszainkon mennyire megbukna ez a trükk. Kolozsváron az autóbusz a törvényes megállókon, kívül még akkor is külön stációt tart, ha, mondjuk, egy jobban fé­sült kutya fel akar szállalni.­ Hogy folytassuk történetünket, a pasas a leg­közelebbi állomáson rendkívül felindult arckife­jezés­­sel leszáll. Hogy ni, mikor az Akadémia a másik k­­apu­ban van? Leszállt és rögtön elsimultak arcvo­násai­,­ áfáit nemcsak én, hanem a kalauz meg egy pap, jobb h­­jján ráfigyelő ember is észrevesz. S hogy még több bizonyíték legyen: a jó ember nem ül fel a­z ellenkező irányban, az Akadémia felé éppen in­duló villamosra. ... Áj kalauz egyet káromkodik. Nála lejárta ma­gát a magád Akadémia. Nem difi be neki többé. A. C­.­ ea Victoricin valóságos autóverseny tanú­ja v­agyok. A soffőrük nem tekintve semmire és se­­mintha nyílt országúton volnának, száguldó­nak... Legnagyobb sebességed. '. A, forgalom gócpontján, ah­ol a Calea Vic. mar az Akadémia és Elisabeta bulvárokkal vágatja ke­resztül testét, vagy tíz rendőr igazgatja a cirkulá­ciót, teljesen nyugati alapon. Azt értve ez­ alatt, hogy nemcsak a járművek futásának szabályozó­ vi­­rák fordítanak gondot, hanem a gyalogosokat sem té­vesztik szem elé,­s nem engedik, hogy kényü­k-ked­vük szerint mászkáljanak a gép és másfajta vkal­­matosságok között. Éppen most vezettek be egy újítást. Ok­­’nagy­­ságu ,acélszegekből vonalat vertek ki az úttesten. A vonal jelzi: az autóknak „ne tovább, itt állj meg, m­ig szabad az út”, a gyalogosoknak „csak rajtam innen mehettek át”, (t. i., ahol nem­ az autói­ ti­­­relmetlenkednek). A bukaresti járó­kelők nem­­iri­­gyen akarják megérteni a vonal szavát s kivetk­s­ztetesen a tiltott oldalon akarnak a másik jáldáivá átvágni. Ilyenkor valamelyik rendőr szépen megfog­ja az illető kabátja szárnyát, visszavezeti a járdá­ra s onnan a helyes útvonalat megmutatva, szé­ma ereszti. Mindezt igen udvariasan és türelmesen vég­­zi. (Atlan minden második ei­berrel vérig kell min­dig csinálni). — Minek ez a nagy rend ide — kérdi a rend­őrt egy notórius, hamis utakon járó, akit már valy harmadszor fogtak meg. A rendőr szépen felel: — A balesetekért, kérem. Ha,a ,,jó úton halad­nak az emberek, garantáljuk, hogy testi épségük tel­jes birtokában érnek át a másik oldalra. Mindig szépszámú nézőközönség van itt, fi­gyelve, hogyan terelik helyes irányba az embereket. Kell is bizony a terelés, mert a soffőrök lelkiisme­retességétől — még csak nem is nagyon dudálnak — mindenki magánál ..hordhatja a végrendeletét. A vendéglőben, ahol erdélyi konyha van, ahol a pincérek­ mind magyarul beszélnek s ahol az erdélyi román képviselők rendesen étkeznek (éppen ott volt­ két kolozsvári honatya is), megint érdekességet ta­láltam. Először a mozgó grafológust. Végigjárja az asztalokat, mindenki elé letesz egy papírlapot, me­lyen­­nyomtatva áll, hogy ki ő, tudományának mily szakavatott kezelője s hogy tessék egy pár, akár csak egy sort írni a­ lapra, ő gyorsfényképszerü rö­vid idő alatt megvan a pozitívval s a taxa 40 lej. .Nem sokan­ vagy, helyesebben egyáltalában senki sem kiváncsi azonban a kézírásából kiolvasandó ,jellemképre s a tudós grafológus, — jó külsejű fiatal­ember — második körútján üres lapokat szed össze. Nem tudni­, hogy él meg ezekből a duplasétákból. Jobban megalapozott a pillanat karrikaturista üzletmenete. Egyszerűen célba vesz valakit, aki mit sem sejtően táplálkozik, egy-két vonással lekap­ja egy­ noteszlapra s ha kész, odatálalja az eredeti­nek. A rajzokra némelykor nem lehet ráismerni, — de ne rontsuk a vállalat hitelét, nem az esetek na­gyobb részében — azonban mit csináljanak a meg­rohant emberek, mégis csak fáradott velük a „mű­vész úr”, kifizetik a hatvan lejt, a „nevetséges árat” (így mondja a rajzoló), s elteszik emlékeik közé a befirkált papírdarabot. Igen kevesen vannak olyan erős term­észetnek, akik erélyesen vissza­dob­ják gyönyörű profiljuk (ilyen szemszögből készül­nek a képek) másolatát. Legtöbbször azok a hajlít­­hatatlanok, akik már egyszer részesültek az orv­raj­zolás szerencséjében. Szász Béla. gras. jwa*w »rmaMHa—w— CTH^iggwjgpsaaE^ae,« 71 veszély elmúlt ! Egy nehéz munkanap után, amit rossz időben kint töl­töttünk el, a Sloan’s Liniment a legjobb erősítő­ eszköz izomfájdalmaknál, vagy merev Ízületeknél. 1 parti fő­. Felszívódik anélkül, hogy bedörzsölés lenne szükséges és merev ízületeknél, fájdalmaknál és megrongált idegeknél­ a kívánt megkönnyebbülést és enyhülést meghozza. Ele­nyészik minden gyulladás és nyomtalanul eltávozik minden keménység és Fájdalom. Reuma, Lidércnyomás, Ischias, Ke­­resztfájdalmak és hasonló fájdalmak a Sloan’s Liniment hasz­nálata által eltávolodnak. Sloan s Liniment Megszüntet minden fájdalmat A közönség részére 1 üveg ára 75.— Lei. Az északfranciaországi Lensben a rendőrség sortüzet adott le a kommunista munkásságra (­Páris, március 31.) Az északfranciaországi Londban a szocialisták gyűlését és felvonulásait kommunisták megzavarták. A tüntető menetbe min­tegy ezerötszáz kommunista vegyült el az­zal a szándékkal, hogy a gyűlés megtartását meg­akadályozzák. A rendőrség a gyűlés színhelyén közbeavatkozott és segített a­­szociáldemokraták­nak a gyűlésre tolongok igazoltatásában. A kommunisták ellene szegültek az iga­zoltatásoknak s megtámadták a rendőrö­ket és a szociáldemokrata vezetőket. A válságos helyzetbe került karhatalom vezetője sortüzet vezényelt a kommunisták tömege ellen. A sortüznek két halottja és számos súlyos se­besültje van. A rendőrség ezután megtisztította az utcákat s az esti órákban helyreállott a nyu­galom. Felesége feljelentésére letartóztattak egy volt magánhivatalnokot (Kolozsvár, március 31.) A kolozsvári rendőr­ség ma letartóztatta Horváth Gyula volt magánh­i­­vatalnokot, aki ellen felesége, Bálint Irénke tett feljelentést. A feljelentés szerint Horváth, aki egy ma vas megyei birtokos családba házasodott be, nagy­­­szabásu ügyletek délibábját csillogtatta meg apósa elött és ilyenformán százezer lejt sikerült apósától kapni. Ezenkívül az uj asszony értékes kelengyét hozott a házhoz, amit aztán Horváth elkótyavetyélt. A nyomozás rendjén az is kiderült, hogy Horváth több zongorát bérelt, amelyeket aztán egyszerűen elzálogosított. A rendőrség kihallgatása után letar­tóztatta és a mai napon átkí­sérték az ügyészséghez. NYILATKOZAT. A Cluji Kereskedő Tanácsnak 1930 évi március hó­­30-án, Richard R. Tuffli elnök, Szakács Kálmán alelnök, Grig. Romanovici vezértitkár és Somogyi Miksa, Viorel Fodor, Alex. G­himpescu, Petru Pop, Ioan Jilescu, Mihai Jenesen, Kovács Dezső, Kató Dénes, Léb Miksa, Ausländer Lajos, Farkas János, Harmatti Tivadar, Sámson Manó, Gombos Benő, Ba­bos Imre, Grosz Izsák tagok részvételével megtar­tott választmányi ülése, a Patria, Ellenzék, Táj Ke­let, Naţiunea és a más lapokban megjelent közlemé­nyekkel foglalkozva, amelyekben az foglaltatik, hogy az erdélyi Sfatul Negustoresc-osztály­okban tö­mörült kereskedők nem szolidárisak a Sfatul Ne­gustoresc­ bukaresti központjával, a helyzet leszö­­gezése végett ezennel kijelentjük, hogy a Sfatul Ne­gustoresc Cluji Körlete éppúgy mint a többi osztá­lyok, mint eddig is voltunk mindenkor, ez alkalom­mal is teljesen szolidárisak vagyunk a Központ egész Mozgalmával és annak intézkedései értelmében moz­galmainkba nem kevertük­­és nem fogjuk belekeverni soha semmiféle formába és semmiféle alkalomból, a politikai természetű kérdéseket és éppen ezért visz­­szautasítjuk az említett lapközleményekben foglalt állításokat. Megjegyezzük még, hogy Központunknak az utóbbi időben vezetett egész mozgalma, lévén az tisztán professzionális jellegű, a mi hozzájárulá­sunkkal és velünk egyet­értésben történt. Cluj, 1930 március 31. A Választmány megbízásából: Richard R. Tuffli, elnök. Gr. Romanovici, vezértitkár. ssa­e*«wiaEss»!EB3BaBEs» PH maaa lutuwuu MWWi Tavaszi ruhák festése, tisztítása megkezdődött CZINK-nél, Cluj

Next