Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-01 / 243. szám
Kifogásolja a cikk azt, hogy a magyar földművesek és kisiparosok súlyos helyzetét úgy állították be a szatmári határozatok, mintha ez a kormány kisebbségi politikájának eredménye lenne, noha az Adevărul véleménye szerint a többségi iparosoknak és kereskedőknek is ugyanolyan rossz a helyzetük. A cikkíró végül pálcát tör a kisebbségi jogok mellett, sürgeti a kisebbségi törvény megalkotását, amely a törvényhozás elsőrendű feladatai között kell, hogy legyen. A kisebbségi törvénynek a gyulafehérvári határozatoknak a szellemében kell elkészülnie és a legszélesebb jogokat kell biztosítania a kisebbségek számára. Hivatkozik Csehszlovákia példájára, ahol kisebbségi miniszterek ülnek a kormányban s a kisebbségi jogok biztosítása egyáltalában nem volt hátrányára az ország belső fejlődésének. Hogy ismeri a Curentul a kisebbségi kérdést? A Curentul ugyancsak vezércikkben foglalkozik a szatmári nagygyűléssel. A lap szerint a gyűlés két dolgot demonstrált, azt hogy „Bethlen pártjának elégedetlensége nem a magyar kisebbségé“ és hogy „ez a párt arra törekszik, hogy a román-magyar barátság problémáját, minél megoldhatatlanabbá tegye.“ Az első állítást Hinleder Ákos felszólalásával bizonyítja, mert Hinleder egy olyan kolozsvári kis lapot ostorozott, amely románokit s ez a lap képviseli a magyar kisebbséget, nem a Magyar Párt. Ilyen komolytalan megállapítások után felveti a kérdést, hogy miért mennének a magyarok Genfbe, mikor az optánskérdést, kielégítő módon megoldották . Románia aláírt minden olyan szerződést, amely alkalmas arra, hogy Európára a „legörökkévalóbb és legmennyeibb békét“ hozza És a román nép azt is tudja jól, hogy nem a határok szétrombolása, hanem az európai közösség útján valósággal láthatatlanná tétele óhajtandó. Kifogásolja a cikk a gazdasági helyzettel szemben emelt kritikákat, mivel az ország rossz gazdasági helyzete csupán az általános helyzet következménye. A cikk azzal fejeződik be, hogy a Népszövetség ezeknek a hiábavaló agitációknak háborús erjesztő anyagát mindenesetre ki fogja operálni. Ez a cikk, amely nem alkalmas a polémiára a komolytalansága miatt, jellemző tünete annak, mennyire nem tudják, mi a kisebbségi kérdés. Annyira nem, hogy az optáns párt a kisebbségek ügyének nézi. Azt a Curentul is nagyon jól tudja, hogy a Magyar Párt a magyar nép. De a régi nótát hozza. Bt. Szer. H Hefteo Jászlóff gazdasági Faiskolája és szőllőoitvány telepe. Kívánatra ingyen küldi árjegyzékét, a Reteag.Jud. Someş fejj AAAAAAAAAAAAAAAA4A 8000 L. havi jövedelmet §§ garantálunk egy „RQUAL“féle gyorskötőgép beszerzésével. Azáltal, hogy állandóan és folytonosan az ilyen gépen készített zoknikat, harisnyákat és ruhácskákat elismert magas árakban visszavásároljuk, alkalmat nyújtunk Önnek arra, hogy egy biztos existenciát és egy állandó keresetet biztosítson magának. Kérje még ma a díjmentes prospektusunk megküldését a „ROYAL“ kötőgépek medgyesi cégtől. — Postafiók No. 7. CM© METROPOL Restaurant A Metropol kávéháznak étterme novemzer hó 1-én teljesen újonnan átalakítva Majorosi vendéglős vezetése alatt snectnyelik ! /Puamma» B35 tut. tvF. m. szám. „Nehezek a gazdasági viszonyok és rossz időben jött a terv“ — mondja Mihali polgármester a kolozsvári királyi palota gondolatáról (Kolozsvár, október 30.) Néhány hónappal ezelőtt nemcsak Kolozsváron, hanem az egész országban nagy feltűnést keltett az a beadvány, amelyet dr. Braun Jenő, az államrendőrség vezérigazgatója nyújtott be a kolozsvári városi tanácshoz, felvetvén azt a gondolatot, hogy Erdély fővárosában Károly király számára királyi kastélyt építsenek. Azóta számtalan terv merült fel és látott napvilágot a lapok hasábjain arról, hol fogják felépíteni a királyi kastélyt. Sokan a Majális utca szépségeit magasztalták, mások a Fellegvárat emlegették, mint a legalkalmasabb helyet arra, hogy ott építsék fel a királyi kastélyt. Legutóbb egy bukaresti híradás alapján megírtuk, hogy a Kolozsvár főterén lévő gyönyörű, bizánci stílben épült Bánffy-palotát szemelték ki királyi palotának. A hir Kolozsváron nagy feltűnést keltett s azért munkatársunk kérdést intézett Mihali Tivadar dr. polgármesterhez, hogy mennyiben felel meg a valóságnak a bukaresti tudósítás. Mihali polgármester, aki annak idején nagy szeretettel karolta fel az indítványt, ma már sokkal rezignáltabban nyilatkozott az új királyi kastély felépítéséről, illetve a Bánffy-palota megvételéről. — Bármennyire szép a gondolat, hogy Kolozsváron királyi kastélyt építsünk, vagy esetleg már meglévő palotát megvásároljunk erre a célra, a mai nehéz gazdasági viszonyok a szép terv megvalósítása elé leküzdhetetlen akadályokat gördítenek. Kolozsvár városa kimondhatatlan anyagi nehézségekkel küzd, a szociális nyomor napról-napra nagyobb méreteket ölt és éppen ezért nem tartom valószínűnek, hogy a mai viszonyok között a tervet megvalósíthassuk. — A Bánffy-palotáról még egyáltalában szó sem volt, — mondotta Mihali Tivadar polgármester. Azok a tervek, amelyek az indítvány megtételének első pillanataiban felmerültek, ma a megvalósulástól sokkal távolabb állanak, mint valaha. Károly király az első pillanattól kezdve távol állott attól, hogy a hatalmas költségeket igénylő királyi kastély építkezésének kérdését felvesse. Minden ezirányú terv tehát, nem egyéb, merő találgatásnál. A nép fantáziája gazdag, de Kolozsvár városa — szegény. BUKARESTI ERKÖ amely a mozi nom születik és hat revolverlövéssel, két áldozattal végződik (Bukarest, október 30.) A bukaresti szerelmi dráma, amelyről már a Keleti Újság is megemlékezett, a nagyváros mocsarának igazi lápvirága. Érdemes már tanulságainál fogva is közelebbről foglalkozni vele. A bukaresti Stan Tabera 6. szám alatt lakott egy özvegyasszony, Simoneta Anna három lányával. Híres szépség volt mind a három, bármikor kiállhatok volna egy nagyobbszabású szépségversenyre. Pár héttel ezelőtt történt, hogy az egyik lány, a szépséges Nicolita, moziba ment. A plakátok szenzációs darabot hirdettek, amelyben arról volt szó, hogy egy idősebb úr szerelmes lesz egy fiatal leányba, akinél az öreg bonvivan forró szimpátiája megértő szívre talál. Nicolita kisasszony megváltotta a maga olcsó jegyét , elfoglalta a kijelölt helyet és a film peregni kezdett. De nem sokáig gyönyörködhetett zavartalanul a film szépségeiben, mert a mellette ülő idősebb, jól öltözött urat úgy látszik felbátorította s erősen fixirozta a mellette ülő bakfist. Rövidesen diskurzust kezdeményezett, a lány makacsul hallgatott. Szünet alatt azonban, mikor szemügyre vette a mellette ülő urat, látva, hogy 50 év körüli, elég jó megjelenésű férfi, akit tapasztalatlanságában előkelő gavallérnak gondolt, mindjárt megenyhült iránta. Az előadás további részét úgy nézték végig, hogy figyelmeztették egymást a sikerültebb és mulatságosabb jelenetekre. Az előadás végén az öreg gavallér hazakísérte a szép Simoneta leányt és udvariasan engedélyt kért arra, hogy látogatást tegyen a családnál. A mamának is szabályszerűen bemutatkozott: „Odeszky Jenő bankigazgató vagyok, és már vetni is kezdte a kabátját. Azután ünnepélyesen kijelentette, hogy a leány rendkívül megtetszett neki és ha a mamának nincs kifogása ellene, feleségül fogja venni. Az anyósjelölt kérdéseire nagy hangon előadta, hogy: „mint bankigazgatónak hatalmas jövedelmem van s nemcsak a leányt, hanem az egész családot el tudnám tartani.“ A mama elhitte az ál-bankigazgató kijelentéseit. Ekkor váratlan fordulat következett. Kopogtattak az ajtón és belépett a család legfiatalabb, 15 év körüli leánya, aki éppen akkor érkezett haza. Odeszky urat most már az új szépség kápráztatta el és újabb, bizalmas beszélgetésbe kezdett a háziasszonnyal: — Asszonyom, be kell vallanom, hogy ez a másik lánya még jobban tetszik nekem, mint a szép Nicolita. Éppen azért vele szemben lépek fel, mint kérő. A házassági fordulatot vehemens vita követte. Végül is abban egyeztek meg, hogy Odeszky Jenő bankigazgató úr kötelezi magát arra, hogyha a kislánnyal kötendő házasság az ő hibájából kedvezőtlen fordulatot venne, százezer lejjel és hatalmas ingatlannal kárpótolná a családot. Harmadnapra az ügy odafejlődött, hogy a szép leány Odeszky Jenő ur karján ellibegett. Egyelőre csak mint menyasszony költözött a lakására. Néhány nap múlva aztán kiderült, hogy a férjjelölt nem bankdirektor, hanem csupán fodrászlegény, alá ráadásul még egy kicsit öreg is. A menyasszony szakított vele s azután szóba sem akart, állani többé a levitézlett vőlegénnyel. Ezután történt, hogy az ál-bankigazgató megleste volt menyasszonyát, amikor Carol Pinath nevű új udvarlójával hazafelé tartott, utána lopózott s abban a pillanatban, amikor belépett a szobába, hat revolverlövéssel leterítette a leányt is, az udvarlóját is. Mindketten azonnal meghaltak, a gyilkost pedig lefogták. Ez a legfrissebb bukaresti erkölcsrajz. H legtöbb háborús re-1e génjét? közé tartozik a Minerva könyvújdonsága: ‚f Huber: KH3I?ORflL ^ Ára 150 lej. Kapható a Minervánál, Str. D J Regina Maria (Deák Ferenc ucca) 1 sz.