Keleti Ujság, 1931. március (14. évfolyam, 49-73. szám)

1931-03-01 / 49. szám

flydrosl tanácsYdlasztmdiig sürgős kormán­yrendelkezést kér a nyelvhasználat kérdésében A kisebbségi nyelv jogáról erős vita volt kolozsvári városházána (Kolozsvár, február­ 27.) A kolozsvári város­házán éles vita volt a nyelvhasználat kérdésé­ben, mert a város vezetősége most már dűlőre akarja vinni azt az ügyet, amelyhez a város pol­gárságának életérdekei fűződnek, de amely a választási egyezmény alapján a román nemzeti párt becsületügyének is tekinthető. Akármilyen küzdelmesen is, de a költségvetésen, aminek ke­resztülviteléhez a polgárságnak fontos érdekei fűződtek, túl van a városi tanács és most elér­kezett az ideje a kisebbségi nyelvhasználat olyan rendezésének, amely a további munkát nem aka­dályozza. A városi tanács leszállította a legsú­lyosabb adókat, új mértéket állított fel a kultu­rális fejlődés alátámasztására, megszavazta a költségvetésnek olyan kereteit, amelyek minden fordulat bekövetkeztén is védelmet nyújtanak a polgárság elleni minden esetleges gazdasági tá­madás ellen. Most következhetne a békés mun­ka, olyan erőfeszítéssel, amilyent a súlyos helyzet megkíván. Ehhez azonban a botrányok megszüntetése volna szükséges. A városi tanács állandó választmánya ezért vette elő a nyelv­­használat rendezésének ügyét. Intézkedjék a kormány:, A város vezetőségének megbízásából jelent meg Mihali polgármester Bukarestben a bel­ügyminiszternél, hogy a nyelvkérdésben a kor­mány rendelkezését kérje. Az állandó választ­mányhoz pénteken reggelre érkezett meg a pol­gármesternek a levele a belügyminiszter vála­száról s az értesítés alapján szükségesnek lát­szott, hogy a választmány hivatalosan is állást foglaljon. A választmány pénteken délben tartott ülé­sén, amelyen Tuffli Richárd helyettes polgár­­mester elnökölt, János Gáspár dr. magyar he­lyettes polgármester tett előterjesztést a nyelv­­használat kérdésében. Megindokolta, hogy miért van szükség a választmány állásfoglalására s javaslatot terjesztett elő, amit írásban is leszö­gezett: a tanácsválasztmány írjon fel azonnal a belügyminiszterhez s kérjen sürgős rendelkezést, melynek ér­telmében a tanács tagjai szabadon hasz­nálhassák anyanyelvüket, úgy a tanácsban, mint a­ választmányban, ille­tőleg a bizottságokban, a k­isebbségi nyelvhasz­nálatról intézkedő törvény meghozataláig is. Támadások a kisebbségek ellen. Az indítvány fölött hosszas vita indult meg, mert az Averescu-liberális blokk választmányi tagja, Bornemisa Sebastian mindent elkövetett, hogy az indítvány keresztülvitelét megakadá­lyozza és az indítvány tartalmát megváltoztas­sa. Azt igyekezett magyarázni, hogy a választ­mánynak nincsen jogában ilyen javaslatot ten­ni a miniszterhez s hogy a kisebbségi nyelv­­használat az ő felfogása szerint az alkotmány­törvénybe ütközik. Ujvárossy Miklós magyar választmányi tag válaszolt a Bornemisa hosszú beszédére s a leg­tisztább jogi felfogással mutatta ki, hogy a blokknak a magatartása az, ami minden tör­vénybe beleütközik. Aki azt állítja, hogy azért nincs törvényes alapja a kisebbségi nyelvhasz­nálatnak, mert a törvények kifejezett intéz­kedést erre nem tartalmaznak, az nem áll a jog­állam álláspontján. Jogállamban nem tilos az, amit a törvény meg nem tilt. A gyulafehérvári határozatokra s a békeszerződésre hivatkozott, amelyeknek alapján az új helyzetbe beilleszked­tünk. A határozat. A beszéd után kiszélesedett a vita, amire egy mellékindítvány adott még újabb okot, azonban János Gáspár fenntar­totta egy szó változtatás nélkül eredeti indítványát. A vitában részt vettek a jelenlévők majdnem mind. Jelen voltak Tuffli elnökön, János Gás­pár és Ujvárossy Miklóson, Bornemisa elnökön kívül Busu Simon, Bartalis Sándor, Moldovan Antal, Liviu Deciu, Marton Ernő és a városi hi­vatalok főnökei, akik a vitában résztvehettek, de szavazati joguk nincsen. A hosszú és néha lá­zas vita szavazással végződött. Tuffli elnök sza­vazásra tette fel a kérdést, amelynek eredmé­nyeképpen megállapította, hogy a kilenc jelen­levő közül heten szavaztak a János Gáspár in­dítványa mellett és csak egy szavazat esett el­lene. A tanácsválasztmány határozata azért szük­séges, hogy a belügyminiszternek alkalmat ad­jon a döntésre. — A hallatlanul nagy ur erre azt üzente az apró zsidónak: — Te apró szatócs, küldj föl nekem húsz üveg pezsgőt. Az apró szatócs azonban nemcsak alattomos volt, hanem vak­merő is és ezúttal is azt merészelte visszaüzen­ni annak a hallatlanul nagy urnak, hogy nincs pezsgője. A hallatlanul nagy ur erre nem szólt semmit, a hosszúságtól mindössze egyet szitt a fogán, később mégis úri kastélyába hivatta az apró szatócsot, leültette a drága és selymek­kel bevont diványra, először szóval tartotta, de aztán, mikor már nagyon elfogta a méreg, egyszerre odalépett az ajtófüggönyhöz, a füg­göny megett vaddisznó-golyóra töltött dupla­puska állt... Itt Omode hirtelen mozdulattal a függöny felé indult: a függöny mögé csakugyan fegy­­vercső kandikált ki. De ezt már nem várta be a boltos. Egyszer­re felordított, nagyot pattant, mint a gummi­­labda s jajgatva és égnek tartott kézzel kiro­hant a szárnyasajtón. A harmadik szobában eléjebotlott a szakácsnő, fellökte, mind a ketten meghemperegtek, Gelb Jakab újra talpraszö­­kött s ordítozva menekült le a terraszon. Omode pedig kiállt az erkélyre, utánané­zett a kétségbeesett boltosnak, mosoly ült ki a szája szegletébe s mialatt Gelb Jakab a virá­goskerten gázolt keresztül, bólintgatni kezdett: — Máskor tedd azt, amit mondok! Gelb Jakab ekkor már eltűnt, Omode ép­pen meg akart fordulni, amikor Halmy Ta­mást vette észre a kerti­ut fordulóján. A fiatal­ember sietve jött a kastély felé, Omode eléje ment: — Szervusz, Tamás! — Szervusz, Omode bátyám! Ugyan kér­lek, mit csináltál már megint azzal a szegény emberrel? — Kicsit ráijesztettem, estére kiheveri. De minek köszönjem a szerencsét, hogy ilyenkor keresel? Valami sürgős dolog? Halmy Tamás kapkodva hadart: — De még mennyire! Nagyot fogsz nézni, mondhatom. Sokat szeretnék mondani s igaz­ság szerint nem is tudom, hol kezdjem... — Nono! — s végigmosolygott Halmy Ta­máson. — Egészen lázban vagy, fiú! Kerül­jünk csak beljebb, majd ott megtárgyaljuk. Átölelte­­a fiatalember nyakát s fölvezette a lépcsőn. A terraszon nagy piros ernyő alatt, leültek. Omode bekiáltott a folyosóra: — Marci! A huszár elősietett. — Marci fiam, hozz ki az ebédlőből egy pár flaskát, mert istentelen meleg van. Aztán vi­gyél le vagy három üveggel Gelb Jakabnak is, mert ma megizzadt érte. — Igenis, méltóságos úr. Aztán Halmy Tamáshoz fordult: — Na? — Hát kérlek, kedves Omode, — s a kezét dörzsölgette, — ugye, hallottál valamit a Jóska dolgáról? — A Csopak Jóskáéról? — Arról. — Hogyne, — s tetszett neki. — Jól kibab­ráltatok vele. Halmy Tamás megrázta a fejét:­­ — Az mind semmi. Hanem az úgynevezett fejlemények, öregem! De, hogy mindent meg­érthess, a legelején kezdem... Vagy egy héttel ezelőtt Tarján Laci azt indítványozta, hogy házasítsuk meg Jóskát. Jóskának persze sem­mit sem szóltunk a merényletről, ellenben ezt az apróhirdetést küldtük föl az egyik lapnak... Éppen nálam van az újság. Feleségül vennék olyan fiatal öz­vegyet vagy leányt, aki kedvet érezne magában, hogy földbirto­­kosné legyen. Múlt és vallás mel­lékes Fényképes ajánlatokat saját címemre: Csopak József dr. nagy­­birtokos, Zehernye. Hogy mi történt erre a hirdetésre, azt már tudod, hiszen ezen mulat most a környék. Mi is nevettünk rajta, legjobban maga Csopak Józsi. Tegnap azonban olyan dolog történt, amelyre cseppet sem számítottunk... Itt közelebb hajolt Omodéhoz, magyarázott neki, a két arca piros lett s csak akkor csodál­kozott el, mikor Omode egy nagyot ütött az asztalra: — Hisz ez koloszális! Halmy Tamás megírtődött: — Hogy gondolod, kérlek? — Hogy? Hát úgy gondolom, hogy pompás! No, ezt ki fogjuk élvezni! — Várj csak Omode, — s feltartotta a mu­tatóujját, — a dolog nem olyan pompás! A do­log nagyon komoly. Este kilencre betoppan a kislány, valakinek fogadni kell majd, sőt vala­kinek be is kell majd fogadni egy éjszakára... — Nagyszerű! Nagyszerű! — s nevetett hozzá. (Folytatjuk.) TIT. ÉVF. ÉS 9. SZ. Véletlerünkfi lelőtte radvarldját egy­­­bud­apestti úrileány (Budapest, február 27.) A budapesti Kassai utcában Keppich mérnök ék lakásának ablakán — legalább is az első jelentések úgy szólnak — ismeretlen tettes belőtt és a golyó súlyosan meg­sebesítette a mérnök nevelt fiát, Knapp József 20 éves egyetemi hallgatót, akit eszméletlen ál­lapotban azonnal kórházba szállítottak. A rend­őrség rögtön bevezette az erélyes nyomozást s ennek eredményeként megállapították, hogy Knappot egy Hochberger Ilona nevű 21 éves ma­gántisztviselőnő lőtte l­e. A fiatalember az utcán találkozott a leánnyal, akit már régebb idő óta ismert és együtt mentek fel a lakásba. Itt Knapp József asztalán ott feküdt a revolver, amelyet a leány felvett és játszadozni kezdett vele. Tré­fásan reáfogta gavallérjára, és incselkedett: „Most lelövöm magát.“ A revolver el is dördült és Knapp József eszméletlenül esett össze. A leány látva a súlyos balesetet, a legnagyobb ré­mülettel rohant el s az ajtóban összetalálkozott az idősebb Knapp fiúval, aki azonban nem akart jelentést tenni az esetről. Hochberger Ilonát le­tartóztatták, később azonban szabadon bocsá­tották, mivel az áldozat, Knapp József, aki köz­ben magához tért eszméletlenségéből, határozot­tan azt állítja, hogy véletlen szerencsétlenség történt. A fiatalember állapota nagyon súlyos. GB Akar Ön milliomos lenni ? Vényén *533 sebirí ciusi-kolozsvári Nam­o Sorsjegyet VIL-ik osztály hozása március 1-én. Sorsjegyek helyben az utcai árusoknál és üzletekben is vásárolhatók. Vidéki rendeléseket 117 lej előzetes beküldése ellenében még az egyes hu­vasi napokon is eszközli a sorsjegy­iroda, Cluj-Kolozsvár, Strada Mámorán judus 16 szám. Következő húzások március 16, 25 és április 1.-én.

Next