Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)
1931-05-01 / 97. szám
bol) ELŐFIZETÉS JulalöUKWi: l krt 1200 lej, félévre 600 lej- negyed évre 300 Isfe egy bóra 100 lej, ' Ára 5/lejA ' ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAPszerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér), % Telefon: 503, 6-94. XIV. évfolyam 97-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON s 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéve 15 pengő. Egyes szám ára 29 fillér. TAXA POSTAUL PULTITA IN N-TMERAB No. 24258—92?. Claj-Kolozs vir, 1931 májás 1 JPéntC& A LEMARADT ANGLIA Snowden költségvetése ezúttal is olyan milliárdos deficitekre mutat rá, amely szokatlan a gazdagnak mondott Anglia újabbkori történetében. Mégis: a liberálisok kijelentették, hogy támogatni fogják a munkáspártot és még három esztendeig segítségére lesznek a Macdonald kormánynak, hogy hivatalában megmaradhasson. Snowden költségvetése méltánylást talált konzervatív oldalról is. Viszont Mosley, a szakadár munkáspárti vezér negyvenedmagával külön pártot alakított és erősen készül az új választásokra. Hogy van az, hogy a munkáspárti kormányt ellenzéki oldalról kezdik támogatni, ellenben munkáspárti oldalról állandóan elégedetlenkednek vele? Ennek pszichológiai oka semmiesetre sem az, hogy Macdonald hűtlen lett volna elveihez és ő is felcsapott volna kapitalistának. A pszichológiai ok inkább az, hogy Anglia mai gazdasági helyzetéért és helyzetében sem a konzervatív párt, sem a liberális párt nem akarja vállalni a felelősséget és Anglia e nehéz papjaiban az ódiumot a Macdonald kormány vállaira teszi át. Mert bizonyos, hogy Anglia igen nagy gazdasági válságban van. Most jelent meg egy feltűnést keltő könyv a francia André Siegfried tollából, aki oda konkludál, hogy Angliára végzetes napok fognak várni. Megállapításainak nagy része helyes, de nem újkeletű. Már régóta érezhető, hogy Anglia Óceánnagyhatalmassága fikció csupán, mint gazdasági hatalom tőle független okokból egyre csökkenőben van. A híres angol szén, amelynek birtokában Nagybritánia meg akarta hódítani a világot, ma már nem bír olyan vonzerővel, mint régente. 1913- ban a világ hajóparkjának nyolcvannyolc százaléka szénnel fűtött, ma már a konkurrens olajtüzelés következtében csak ötvenhét százalék. A német termelési módszerek fejlettsége háttérbe szorította az angol ipar vélt rugalmasságát, Amerika pedig fokozatosan szedi el angolszász testvérétől az exportpiacot. Japán a gyapjútermelést hódította el Angliától és ha az általános válság mellé hozzávesszük Anglia külön politikai nehézségeit is, szinte a legtermészetesebb alapokon nyugszik Anglia nagyhatalmi pozíciójának letörése. Még mindig éneklik Tennyson híres versét, amelynek felolvasásával annak idején az öreg Chamberlain az imperializmus politikáját szuggerálta az alsóházban — a híres Rule Britania-t, de az angol kereskedelmi hajóhadak tört szárnyakkal eveznek ama bizonyos sokat emlegetett óceáni vizeken. Most utoljára is az angol hajóipar katasztrófális helyzetéről számol be a krónika. A nagy sebtiben összehívott hajóipart mentő konferencián megállapítást nyert, hogy a hajóépítő üzemeknek csak tizenhét százaléka dolgozik, nagyszámú üzemek becsuktak és mindenütt leszállítják a munkaidőt. A megrendelések az előbbi három év átlagszámának negyedére csökkentek és míg nem is olyan régen Anglia annyi hajót épített, mint az egész világ, ma a világ tornagó-nak csak egy harmada készül el angol gyárakban. Említett André Siegfried arra a sötét következtetésre jut, hogy sok tekintetben az angolok is hibások. Anglia, ez a nagy politikai nemzet, csodálatosképpen nem tud alkalmazkodni a világgazdaság új körülményeihez, észrevehető, hogy még a munkakedv is fokozatosan csökken. A felső osztály erkölcsi megújhodásának akarata hiányzik és megelégszik azzal, hogy népszerűsíti üressé vált, de túl költséges életformáját a többi osztályok előtt. A munka lázát a szórakozás láza cseréli föl és a Working jelszava háttérbe szorul a playing harsogó lármája A KIRÁLY MONDTA: mnsmaxm r m mm „Amióta trónra léptem, mindig a diktatúra ellen küzdöttem Károly király erélyesen megcáfolta a diktatúra híreit a külföldi újságírók előtt (Bukarest, április 29.) Károly király ma fogadta a kisantant sajtókonferenciájának küldöttségét. A király megengedte, hogy a hirlapírók kérdéseket intézzenek hozzá. Egyik csehszlovák újságíró a következő kérdést intézte az uralkodóhoz: — A külföldi sajtó sokat beszél egy romániai diktatúra lehetőségéről. Vájjon Felséged megengedné-e egy diktatúra inaugurálását? — Természetesnek találom, hogy erre a kérdésre válaszolnom kell, — felelte a király. Amióta trónra léptem, mindig a diktatúra ellen küzdöttem. Ki kell jelentenem, hogy az alkotmány és a parlamentarizmus elvei alapján kívánok uralkodni. Miniszterelnököm, Iorga Miklós személye garanciája az alkotmány tiszteletben tartásának. Kérem, cáfolják meg az ezzel ellentétes verziókat és vessenek véget lapjaikban ennek a visszatetsző propagandának. Egyik jugoszláv újságíró a gazdasági válságról intézett kérdést a királyhoz, aki így válaszolt: — A gazdasági krízis általános és különösen az agrárállamokat sújtja. Minden országnak teljes jóakarattal kell törekednie a válság leküzdésére és azt hiszem, hogy erős takarékossági intézkedésekkel ez sikerülni is fog. Szombaton veszi kezdetét a kisantant külügyminisztereinek konferenciája Benes, Marinkovics és Ghica részvéteyével. A konferencián számos külföldi újságíró is bejelentette részvételét.------------ |■«.■ —------ Erdélyi minisztert nevezett M a Mrali Haţieganu Gyula kolozsvári orvosprofesszor a Iorga-kormány tárcanélküli minisztere s le is tette az esküt . Páratlan érdeklődés és teljes tájékozatlanság várja a parlament holnapi megnyitóját (Bukarest, április 29.) A parlament összeülésének előestéjén Erdély számára érkezett egy újabb váratlan hír: erdélyi minisztert neveztek ki a kormány tagjai közé. Egyelőre nem tudunk egyebet erről a miniszterségről, mint a kinevezett miniszter személyét: Hatiegan Gyula dr. egyetemi rektor. Erdélyben s az erdélyi románság körében sok megjegyzésre adott alkalmat az, hogy a Iorga-kormánynak nem volt erdélyi miniszter tagja. Az erdélyi miniszterséggel ezt a hiányosságot igyekeztek pótolni, de tárcanélküli miniszterségről van szó. A súlyos válságban vergődő erdélyi ügyekre ráférne egy megfelelően működő minisztérium is, amit a tárcanélküliség nem fog meghozni. Arról nincsen semmi értesítés, hogy ez erdélyi miniszterségnek nem lesznek-e kapcsolatai a kisebbségi államtitkársággal. Azt a tényt, hogy Jorga miniszterelnök megjelent a budapesti magyar festők bukaresti kiállításán s azok a szavak, amelyeket az ottani mögött. Az alsóbb osztályok a vezető osztály példájában nem dekadenciát, hanem az életszínvonalnak szükségszerű képződését látják és azt elérni igyekeznek. E jelenség ma már nem csak a gazdasági tényezőket foglalkoztatja, hanem pedagógiai köröket, papokat, társadalombölcsészeket egyaránt. Az említett francia szerző könyvére reflektál most Sieburg, akinek „Isten Franciaország“ ban című könyve mindenütt igen nagy feltűnést keltett. Sieburg most Londonban él, egy nagy német lap munkatársa és azt állítja, hogy bár igaz az a tény,, hogy hiányzik Angliában a produkcióhoz szükséges erkölcsi felkészültség, de ennek oka más, mint amit az említett francia megállapít. Anglia valóban sokat küzd azért, hogy az embereknek minél több szabadidejük beszédében a magyarok felé intézett, nemcsak a kisebbségi, de a budapesti sajtóban is méltánylásra találtak. A gesztus a kormányelnök részéről megtörtént s most annak a várakozásnak van meg a létjogosultsága, amely a kormányzás gyakorlati ténykedéseiben keresi a szavak tulajdonképpeni értelmét. A múltból igen keservesen rossz tapasztalataink vannak az ilyen gesztusok után következett kormányzati tényekről s most a Jorga miniszterelnök egyénisége fogja megmutatni a következményeket. Bukaresti híreink a következők: Az erdélyi miniszter letette az esküt. Balleganu Gyula dr. orvosprofesszor, a kolozsvári egyetem rektora tegnap délelőtt Bukarestbe érkezett, ahol kézhezvette Erdély miniszterévé történt kinevezéséről szóló okmányt, majd Jorga miniszterelnökkel a királyi palotába hajtatott, ahol az uralkodó előtt letette a miniszteri esküt. (Tudósításunk folytatása a harmadik oldalon legyen, de ha ez idő alatt dolgoznának, akkor is kétséges, hogy az angol gazdasági helyzet jobb volna, mint ahogyan mostan van. Angliának, ami a munka erkölcsét illeti, nem lehet célja egyéni gyorsasági rekordokat felmutatni, hogy, meggyőzze Európát improvizációinak lendületéről, de hogy maga a nép tanulja meg a fegyelmet, a kollektív együttműködést. Anglia hírneve: mindig törekszik az egyén szabadsága után. Anglia végzete: az egyén e szabadságával nem tud mihez elkezdeni. Itt kezdődik a tragédia második felvonása — fejezi be Sieburg érdekes kommentárját, amely azonban szintén nem megnyugtató, mert csak egy tapasztalati tényt variál, ellenben nem mutat rá arra, hogyhát mihez is kell kezdeni voltaképpen. (I)