Keleti Ujság, 1931. május (14. évfolyam, 97-120. szám)

1931-05-01 / 97. szám

bol) ELŐFIZETÉS Ju­lalöUKWi: l k­rt 1200 lej, félévre 600 lej- negyed évre 300 Isfe egy bóra 100 lej, ' Ára 5/lejA ' ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP­szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér), % Telefon: 5­03, 6-94. XIV. évfolyam 9­7-ik szám­ ELŐFIZETÉS M­AGYARORSZÁGON s 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéve 15 pengő. Egyes szám ára 29 fillér. TAXA POSTAUL PUL­­TITA IN N-TMERAB No. 24258—92?. Claj-Kolozs vir, 1931 májás 1 JPéntC& A LEMARADT ANGLIA Snowden költségvetése ezúttal is olyan mil­liárdos deficitekre mutat rá, amely szokatlan a gazdagnak mondott Anglia újabbkori törté­netében. Mégis: a liberálisok kijelentették, hogy támogatni fogják a munkás­pártot és még há­rom esztendeig segítségére lesznek a Macdonald kormánynak, hogy hivatalában megmaradhas­son. Snowden költségvetése méltánylást talált konzervatív oldalról is. Viszont Mosley, a szakadár munkáspárti vezér negyvenedmagával külön pártot alakított és erősen készül az új választásokra. Hogy van az, hogy a munkáspárti kormányt ellenzéki ol­dalról kezdik támogatni, ellenben munkáspárti oldalról állandóan elégedetlenkednek vele? Ennek pszichológiai oka semmiesetre sem az, hogy Macdonald hűtlen lett volna elveihez és ő is­ felcsapott volna kapitalistának. A pszi­chológiai ok inkább az, hogy Anglia mai gaz­dasági helyzetéért és helyzetében sem a kon­zervatív párt, sem a liberális párt nem akarja vállalni a felelősséget és Anglia e nehéz pap­jaiban az ódiumot a Macdonald kormány vál­­laira teszi át. Mert bizonyos, hogy Anglia igen nagy gaz­dasági válságban van. Most jelent meg egy fel­­tűnést keltő­ könyv a francia André Siegfried tollából, aki oda konkludál, hogy Angliára vég­zetes napok fognak várni. Megállapításainak nagy része helyes, de nem újkeletű. Már rég­óta érezhető, hogy Anglia Óceánnagyhatalmas­­sága fikció csupán, mint gazdasági hatalom tőle független okokból egyre csökkenőben van. A híres angol szén, amelynek birtokában Nagy­­británia meg akarta hódítani a világot, ma már nem bír olyan vonzerővel, mint régente. 1913- ban a világ hajóparkjának nyolcvannyolc szá­zaléka szénnel fűtött, ma már a konkurrens olajtüzelés következtében csak ötvenhét száza­lék. A német termelési módszerek fejlettsége háttérbe szorította az angol ipar vélt rugalmas­ságát, Amerika pedig fokozatosan szedi el an­gol­szász testvérétől az exportpiacot. Japán a gyapjútermelést hódította el Angliától és ha az általános válság mellé hozzávesszük Anglia külön politikai nehézségeit is, szinte a legtermé­szetesebb alapokon nyugszik Anglia nagyhatal­mi pozíciójának letörése. Még mindig éneklik Tennyson híres versét,­­ amelynek felolvasá­sával annak idején az öreg Chamberlain az im­perializmus politikáját szuggerálta az alsóház­­ba­n — a híres Rule Britania-t, de az angol ke­reskedelmi hajóhadak tört szárnyakkal evez­nek ama bizonyos sokat emlegetett óceáni vize­ken. Most utoljára is az angol hajóipar ka­­tasztrófális helyzetéről számol be a krónika. A nagy sebtiben összehívott hajóipart mentő kon­ferencián megállapítást nyert, hogy a hajóépítő üzemeknek csak tizenhét százaléka dolgozik, nagyszámú üzemek becsuktak és mindenütt le­szállítják a munkaidőt. A megrendelések az előbbi három év átlagszámának negyedére csökkentek és míg nem is olyan régen Anglia annyi hajót épített, mint az egész világ, ma a világ­ tornagó-nak csak egy harmada készül el angol gyárakban. Említett André Siegfried arra a sötét kö­vetkeztetésre jut, hogy sok tekintetben­ az ango­lok is hibások. Anglia, ez a nagy politikai nem­zet, csodálatosképpen nem tud alkalmazkodni a világgazdaság új körülményeihez, észrevehető, hogy még a munkakedv is fokozatosan csökken. A felső osztály erkölcsi megújhodásának aka­rata hiányzik és megelégszik azzal, hogy nép­szerűsíti üressé vált, de túl költséges életformá­ját a többi osztályok előtt. A munka lázát a szórakozás láza cseréli föl és a Working jelsza­va háttérbe szorul a playing harsogó lármája A KIRÁLY MONDTA: mnsmaxm r m­ mm „Amióta trónra léptem, mindig a diktatúra ellen küzdöttem Károly király erélyesen megcáfolta a diktatúra híreit a külföldi újságírók előtt (Bukarest, április 29.) Károly király ma fogadta a kisantant sajtókonferenciájának kül­döttségét. A király megengedte, hogy a hirlapírók kérdéseket intézzenek hozzá. Egyik csehszlovák újságíró a következő kérdést intézte az uralkodóhoz:­ — A külföldi sajtó sokat beszél egy romániai diktatúra lehetőségéről. Vájjon Felséged megengedné-e egy diktatúra inaugurálását? — Természetesnek találom, hogy erre a kérdésre válaszolnom kell, — felelte a király. Amióta trónra léptem, mindig a diktatúra ellen küzdöttem. Ki kell jelentenem, hogy az alkot­mány és a parlamentarizmus elvei alapján kívánok uralkodni. Miniszterelnököm, Iorga Miklós személye garanciája az alkotmány tiszteletben tartásának. Kérem, cáfolják meg az ezzel ellentétes verziókat és vessenek véget lapjaikban ennek a visszatetsző propagan­dának. Egyik jugoszláv újságíró a gazdasági válságról intézett kérdést a királyhoz, aki így válaszolt: — A gazdasági krízis általános és különösen az agrárállamokat sújtja. Minden országnak teljes jóakarattal kell törekednie a válság leküzdésére és azt hiszem, hogy erős takaré­kossági intézkedésekkel ez sikerülni is fog. Szombaton veszi kezdetét a kisantant külügyminisztereinek konferenciája Benes, Marin­­kovics és Ghica részvéte­yével. A konferencián számos külföldi újságíró is bejelentette rész­vételét.------------ |■«.■ —------­ Erdélyi minisztert nevezett M a Mrali Haţieganu Gyula kolozsvári orvosprofesszor a Iorga-kormány tárca­­nélküli minisztere s le is tette az esküt . Páratlan érdeklődés és teljes tájékozatlanság várja a parlament holnapi megnyitóját (Bukarest, április 29.) A parlament össze­­ülésének előestéjén Erdély számára érkezett egy újabb váratlan hír: erdélyi minisztert neveztek ki a kormány tagjai közé. Egyelőre nem tu­dunk egyebet erről a miniszterségről, mint a ki­nevezett miniszter személyét: Hatiegan Gyula dr. egyetemi rektor. Erdélyben s az erdélyi ro­mánság körében sok megjegyzésre adott alkal­mat az, hogy a Iorga-kormánynak nem volt er­délyi miniszter tagja. Az erdélyi miniszterség­gel ezt a hiányosságot igyekeztek pótolni, de tárcanélküli miniszterségről van szó. A súlyos válságban vergődő erdélyi ügyekre ráférne egy megfelelően működő minisztérium is, amit a tár­canélküliség nem fog meghozni. Arról nincsen semmi értesítés, hogy ez erdélyi miniszterségnek nem lesznek-e kapcsolatai a kisebbségi államtitkársággal. Azt a tényt, hogy Jorga miniszterelnök megjelent a budapesti magyar festők bukaresti kiállításán s azok a szavak, amelyeket az ottani mögött. Az alsóbb osztályok a vezető osztály példájában nem dekadenciát, hanem az élet­­színvonalnak szükségszerű képződését látják és azt elérni igyekeznek. E jelenség ma már nem csak a gazdasági tényezőket foglalkoztatja, ha­nem pedagógiai köröket, papokat, társadalom­bölcsészeket egyaránt. Az említett francia szerző könyvére reflek­tál most Sieburg, akinek „Isten Franciaország“ ban című könyve mindenütt igen nagy feltű­nést keltett. Sieburg most Londonban él, egy nagy német lap munkatársa és azt állítja, hogy bár igaz az a tény,, hogy hiányzik Angliában a produkcióhoz szükséges erkölcsi felkészültség, de ennek oka más, mint amit az említett francia megállapít. Anglia valóban sokat küzd azért, hogy az embereknek minél több szabadidejük beszédében a magyarok felé intézett, nemcsak a kisebbségi, de a budapesti sajtóban is mél­tánylásra találtak. A gesztus a kormányelnök részéről megtörtént s most annak a várakozás­nak van meg a létjogosultsága, amely a kor­mányzás gyakorlati ténykedéseiben keresi a sza­vak tulajdonképpeni értelmét. A múltból igen keservesen rossz tapasztalataink vannak az ilyen gesztusok után következett kormányzati tényekről s most a Jorga miniszterelnök egyé­nisége fogja megmutatni a következményeket. Bukaresti híreink a következők: Az erdélyi miniszter letette az esküt. Balleganu Gyula dr. orvosprofesszor, a ko­lozsvári egyetem rektora tegnap délelőtt Buka­restbe érkezett, ahol kézhezvette Erdély minisz­terévé történt kinevezéséről szóló okmányt, majd Jorga miniszterelnökkel a királyi palotá­ba hajtatott, ahol az uralkodó előtt letette a mi­niszteri esküt. (Tudósításunk folytatása a harmadik oldalon­ legyen, de ha ez idő alatt dolgoznának, akkor is kétséges, hogy az angol gazdasági helyzet jobb volna, mint ahogyan mostan van. Angliának, ami a munka erkölcsét illeti, nem lehet célja egyéni gyorsasági rekordokat felmutatni, hogy, meggyőzze Európát improvizációinak lendüle­téről, de hogy maga a nép tanulja meg a fe­gyelmet, a kollektív együttműködést. Anglia hírneve: mindig törekszik az egyén szabadsága után. Anglia végzete: az egyén e szabadságával nem tud mihez elkezdeni. Itt kezdődik a tragé­dia második felvonása — fejezi be Sieburg ér­dekes kommentárját, amely azonban szintén nem megnyugtató, mert csak egy tapasztalati tényt variál, ellenben nem mutat rá arra, hogy­­­hát mihez is kell kezdeni voltaképpen. (I)

Next