Keleti Ujság, 1932. június (15. évfolyam, 123-146. szám)

1932-06-01 / 123. szám

XV. ÉVF. 122. SZÁM. KuiTIUjsXG Erdély gazdasági védelmének a meg­szervezését tartja szükségesnek a Magyar Párt kolozsvári tagozatának köz­gazdasági bizottsága Előadásokat tartottak az új pénzügyi törvényekről s azok kedvezményeinek a kihasználásáról . A likvidáció és a kompenzációs pénztár (Kolozsvár, május 30.) Vasárnap délelőtt 11 órai kezdettel a Magyar Párt kolozsvári tago­zata ismertető és magatartást kialakító, elő­adást rendezett a legújabb pénzügyi törvények­ről. Az előadást a tagozat kereskedelmi és pénz­ügyi bizottságának ülésének keretében tartották meg, a tagozat új helységében, a főtéri 9 szám alatt. A bizottság igen érdekes határozatot ho­zott arról, hogy Erdély gazdasági védelmét meg kellene szervezni, az erdélyi nemzetek gazdaság­­i érdekeltségeinek összefogásával. Az elnöki székben Bexner Béla bizottsági ügyvezető elnök nyitotta meg az összejövetelt. Az első előadást Péterffy Jenő dr. ügyvéd tar­totta három törvényről s ezek egymásra hatásá­ról: a konverzió, a városi likvidáció és a kom­penzációs pénztár. Teljesen kimentő felvilágo­sítást adott arról, hogy e törvények rendelke­zéseit ki hogyan veheti igénybe a maga hasz­nára s kit hol érinthet károsan a törvények rendelkezése. A nagy hallgatóság a legtisztább képet kapta Péterffy dr. előadásából. Bexner Béla gazdaságpolitikai előadást tartott a törvények ismertetése után s kiemelte többek között a következőket: Erdély kereskedelmére és iparára hárítot­ták a konverzió terhét, azokra az erdélyi té­nyezőkre, amelyektől 14 év óta innen hajtják be legkérlelhetetlenebbül, a legmagasabbra érótt adókat, innen szedik a legnagyobb taxákat, fu­var- és vámjövedelmeket, ellenben itt csinálnak a legkevesebb közmunkát, alig a Regátban ma is sok százmilliós közmunkák folynak, addig nálunk 14 év óta nem láttunk valamirevaló épít­kezést, hidravításokat. Az állami beavatkozásnak a gazdasági élet menetébe való beavatkozás leg­­szomorúbb, legborzasztóbb és legigazsá­gtala­nabb eszköze a kompenzációs­ kassza felállítása volt, amelyet április 25-én léptettek életbe és amellyel teljesen agyonverték az im­­portot is, az exportot is. Lehetetlenné tették, hogy rendeléseinket, a ne­künk szállított árukat megfizessük és lehetet­lenné tették, hogy az általunk szállított áru­kért pénzt kapjunk. Ellenben a nyakunkba sóztak ismét hallatlan költségeket, Bukarestbe való utazásokat, amelyekre sehol fedezetet nem találunk. A kompenzációs­ kasszába kell befizetnünk az áru árát és a kompenzációs kassza útján kellene megkapnunk az ellenérté­két fejben, dacára annak, hogy már valutában csináltuk az üzletet, mi tudjuk, hogy miért. _ — Teljes felelősségem tudatában, Erdély egész kereskedelme, Erdély egész ipara fönn­tartása érdekében valónak tartom, hogy ennek összessége nemzetiségi és faji, nyelvi és vallási különbség nélkül, kollektíve éljen a likvidációs törvény lehetőségével. — Mert a ma lehetősé­geinek csak ez felel meg, csak ezen védelem alatt tudjuk megúszni a krízisnek azon nap­jait, amelyeket a vezetőség iránynélküli kap­kodása jellemez. — Meg kell menteni, meg kell tartani az erdélyi vagyont, amely nem a mienk, amelyet őseinktől örököltünk és utó­dainknak át kell adnunk, amelyről a mi gene­rációnknak a történelem színe előtt számolni kell. Naponta érnek új veszteségek, új árzuha­nások és mi védtelenül állunk itt Erdélyben a világkrízis, az országos válság és Erdély ka­tasztrófájának a fókuszában. A következő határozati javaslatot terjesz­tette elő: 1. Az Országos Magyar Párt kolozsvári ta­gozatának kereskedelmi szakosztálya, 1932 má­jus 21-én tartott ülésében kimondja, hogy ra­gaszkodik a kapitalista gazdasági rendhez, kö­veteli a magángazdaság teljes szabadságát, a­ behozatalt, a kiviteli tilalmak és korlátozások teljes felfüggesztését.­­ Tiltakozik az állam­nak a magángazdaságba való bármilyen be­avatkozása ellen, azt károsnak tartja. 2. Követeli a vámoknak elyszerű újra való megállapítását, mely csakis az ország és annak lakossága gazdasági érdekét szolgálja és hi­báztatja a vámoknak fiskális érdekből való megállapítását. 3. Tekintettel a gazdasági krízisnek ama okára, hogy a mezőgazdasági termés árai zu­hantak, követeli, hogy új exportcikkek terme­lését elősegítsék, támogassák. 4. A pénzkrízis haladéktalan megoldását kö­veteljük, még azon az áron is, hogy az arany­standardot elhagyjuk. 5. Tisztviselőtörvényt követelünk, melynek értelmében, mindazok a tisztviselők, akik tu­datosan, vagy anélkül a gazdaságnak, vagy a gazdasági élet egyes alanyainak kárt okoztak intézkedéseikkel, a kár megtérítésén kívül sú­lyosan büntettessenek. Felkéri a pártközpontot, hogy: ,, Erdély vagyonának megmentésére, gaz­dasági életének biztosítására felhívást intéz­zen minden politikai párthoz, minden gazda­sági egyesülethez, minden dolgozó tényezőhöz, hogy ebben az utolsó pillanatban félretéve mindent, ami egymástól elválaszt, egyesüljön és alkossa meg Erdély gaz­dasági tanácsát, mely egész Erdélyt képviselné Bukarestben a kellő eréllyel és erővel léphessen fel Erdély gazdasági érdekéért és vegye át Erdélyben a gazdasági élet vezetését és intézését. A határozati javaslatot egyhangúlag­­adták. első- Félrevezetik, ha „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak. Pokolgépek robbantak Belgrád utcáin (BELGRÁD, május 30.) Hétfőre virradó éjszaka a rendőrség egy gyanús egyént tartóz­tatott le, akinél pokolgépet találtak. Az illető, akinek nevét a rendőrség nem közli, bevallotta, hogy még két pokolgépet már elhelyezett, az egyiket az állomás, a másikat az új szkupsztma épülete közelében. Az állomás mellett meg is találták és ártalmatlanná tették a pokolgépet, ezalatt azonban a másik felrobbant. A robbanás azonban, mivel a pokolgépét ügyetlenül, nyílt területen helyezte el, nem okozott különösebb károkat. A pokolgépek szerkezete azonos azokkal, amelyek az utóbbi időben Belgrádban robbantak s ezért a rendőrség reméli, hogy most nyo­mára fog jutni a pokolgépes társaság központjának. Későbbi jelentések szerint egy harmadik pokolgépet is helyeztek el a merénylők, a belgrádi Politika című­ lap szerkesztősége előtt és ez is felrobbant. Herriot kormánya ellen beszéltek a konzer­vatív román párt kolozsvári gyűlésén Cantacuzino herceg tábornok a kisebbségi kérdésről (Kolozsvár, május 30.) A Tepes Liga néven ismert konzervatív párt rendezte vasárnap er­délyi kongresszusát. Nyolc bukaresti vendég látogatott el, Filipescu Grigorenak, a párt elnö­kének vezetésével, hogy a Corso-mozi színpa­dán programot adjanak. Közönségben sem volt hiány, mert­­autóbuszokon behozott falusiak is és lelkes tapsolóknak bizonyultak. Sok érdeklődőt pedig az a kíváncsiság vitt oda, hogy a bukaresti vendégektől talán halla­nak valami újszerűt, hiszen maga a konzerva­tív párt is alig néhány hetes múltra tekint vissza. A kecskeszakálas Mares, aki egyben községi bíró is, erőteljes hangon követelte a költségve­tés újabb megnyirbálását. — Ugyebár nem bírjuk. Sok az adó. De váj­jon minek köszönhetjük ezt a helyzetet­? — A német hadügyminisztériumban hat­száz ember dolgozik. Nálunk 1500. Romániában minden ezrednek három parancsnoka van. Váj­jon egy ember tudna éppen úgy parancsnokol­ni? Csak egyedül a földművelésügyi miniszté­riumnak 250 vezérfelügyelője van. A közönség helyeselt. Filipescu elnök a volt hadügyminiszter fia, reprezentatív egyéniség, csak a francia politi­kmi viszonyokkal foglalkozott s mint konzerva­tív ember, a baloldali Herriot politikai törek­véseit és eddigi tevékenységét bombázta, ter­mészetesen román vonatkozásban. Perieteanu a purifikáción kívül — ami a politikai szónoklatok elengedhetetlen kelléke — a konverziós törvény hibáira mutatott rá. Aztán lassan elvonult a tömeg és a vezér­kar egyik kerthelyiség fehér asztalánál fog­lalt helyet, ahol több mint kilenc pohárkö­szöntő hangzott el. Egy szász ügyvéd hód­olása után Schwartz az egyik pártember szólalt meg: — A zsidók önökkel tartanak. Teljes sors­közösséget és szolidaritást vállalnak, hiszen a zsidóság olyan nagy férfiakat adott az emberi­ségnek, mint Mózes ... Costin Sturza képviselő pohárköszöntőjében ilyeneket mondott: — A nemzeti parasztpárt regáti frakciója Moszkva felé, az erdélyi pedig Budapest felé kacsingat. A hírlapírók között ekkor megszólalt az egyik nemzeti párti újságíró: — Hazugság. Cantacuzino herceg nyugalmazott hadosz­tályparancsnok kétségtelenül az érdekesebb emberek közé tartozik. Bő humorával gyakran megnevettette a párthíveket. A legszebb teljesítmény mégis csak az volt, midőn Mankos haddirokkant részére átadott 2100 lejt. Vége az ebédnek, vége a szónoklatoknak és mielőtt a tábornok eltávozna,­kérdést intézünk hozzá a kisebbségi kérdésről. — Elitélem a kormányok eddigi kisebbségi politikáját —■ mondja a herceg. Nincs miért csodálkoznia. Teljes egyenjogúságot követe­lünk. Majd hozzáfűzi: — De nemcsak elméletben, a gyakorlatban is. Én a dobrudzsai Tulcea megyében lakom és látom, átérzem helyzetüket. — A kisebbségi kérdés megoldásának több, nagy jelentőségű feltétele mellett — jegyezzük meg — elsősorban a teljes kulturautonómiát, a kulturszabadságot kellene biztosítani. — Igaza van, — válaszolja. — Ehhez joguk van és a segélyeket is arányosan kellene szét­osztani. Várjon így tenne-e, ha Cantacuzinóék kor­mányra kerülnének? Értesüléseink szerint Filipescu vasárnap este bizalmas eszmecserét folytatott Maniu Gyulával és Vajda Sándorral. Demeter Béla.

Next