Keleti Ujság, 1932. december (15. évfolyam, 277-301. szám)
1932-12-01 / 277. szám
KnniUisXa XV. ÉVF. 277. SZÁM. Szemben a Nobel-díjas Galsworthyval (London, nov. 30.) Szembenülve Galsworthyval, könnyen elfelejtjük egy híres és ma már világszerte csodált regényírónak jelenlétét, akinek műveit több mint húsz nyelvre fordították le és annyit írt már össze, hogy regényeiből, elbeszéléseiből és drámáiból egy egész könyvszekrényt lehetne telerakni. Galsworthy egyéniségéhez nem tapad semmi olyasmi, ami önkéntelenül is kiélezné a távolságot. Bernard Shaw minden személyes egyszerűsége dacára is úgy viselkedik, hogy látogatóival mintegy éreztetni akarja jelentőségét s azt, hogy ő most szerény és egyszerű. Rudyard Kipling egyike a három másik angol Nobel-díjasnak, viszont oly szimpla és nehézkes modorában, hogy az ember felületes találkozás után nem is hiszi el róla, hogy azokat a nagy műveket ő írta. Galsworthy egészen más Minden porcikájában gentleman. Minden mozdulatában észrevenni a belső és a külső kultúrát- ha egy paraszt ruhájába bújna, akkor is az első pillanatra disztingvált. nemes maradna És az a figyelemreméltó, hogy Galsworthynak nincs is helye az angol Gothai Almanach-ban, mert a Galsworthyak mindig egyszerű emberek voltak, ámbár nemzetségük tekintélyes. Galsworthy típusa az angol szellemi arisztokratának, aki egyszerű körülményekből küzdötte fel magát a nemzetközi megbecsülésig és aki Pályafutása alatt olyan „schliffet“ szerzett,ami csak a születési nemességnek a sajátja. Ő azonban sohasem felejti el a harrowi községi iskolában töltött éveit és szívesen cseveg róla. Galsworthy és a papírkosár. — Hogy mindig, már diákkoromban lettek volna irodalmi ambícióim? — mosolyogva mutat az íróasztala mellett álló papírkosárra és vidáman folytatja: — Minden fiatalember írt már egy önfeledt pillanatában szerelmi verseket és áradozott a virágzó tavaszról. Némelyek azért büszkék első művükre, mert életükben az egyetlen írásmű, amelyet nem irodai stílusban fogalmaztak meg. Én sohasem voltam megelégedve munkámmal és több írásomat dobtam papírkosárba, mint amennyit barátaimnak megmutattam. Egyébként kevés szabadidőm volt. Jogot kellett tanulnom és tanulmányaim keserűen komolyak voltak. Mindenáron derék ügyvéd akartam lenni. A hírnévre tulajdonképpen sohasem gondoltam. Vagy legalább is nem sokkal többet, mint az a kalandravágyó diák, aki munkáját lelkesedéssel végzi. Huszonhárom éves koromban diplomát szereztem. A tárgyalások, amelyekben részt vettem a törvényszéken, nem voltak olyan természetűek, hogy máról-holnapra népszerűvé tegyenek a közönség előtt. Jogi elfoglaltságom lehetővé tette, hogy estéim szabadok legyenek. Novellákat kezdtem írni. Csak nyolc év múlva sikerült elhelyezni közülük egyet. Mint, ügyvéd, nem akartam kitenni magamat a kritikának, a szemrehányásnak, hogy „suszter maradt a kaptafánál, és álnevet választottam. Negyvenedik évéig harcolt a sikerért Galsworthy első műve a Jocely. Sir John álnév alatt jelent meg. Mindazok, akik 1918-ban megvásárolták a könyvet, ma egy értékes könyv ritkaságnak vannak a birtokában. A Jocely ma híres könyv, de annak idején eltűnt a könyvek áradatában, amelyekkel döntötték a század végén a világot. A költőnek csupán élete negyven évének küszöbén mutatkozott a siker. 1906-ban jelent meg arisztokrata regénye a ,,The Man of Property“. Ezzel a könyvével lerakta alapkövét a ma már nyolckötetes Forsyte Saga-jához, amely e korszak szociális történetéhez nyújt adalékokat és az egész világon olyan népszerűségre tett,szert, hogy Gaisworthynak kétségkívül biztosítja a halhatatlanságot. Ugyancsak ebben az évben jelent meg egyik legsikerültebb drámája, a The Silverbox. Galsworthy egyszerre az irodalmi világ érdeklődéséne a kordmontjába került. Galsworthy ekkor visszavonult , környezetéül a természetet választotta. Elítélt egy fatörzsön töltötte a holdfényes éjszakáiban és álmodott Barátai egyedül hagyták ésnem zavarták, így lett Galsworthy a leginornado természetű hangulatoknak a festője. Még ima is, amikor már a rutin csinálja neki az utat ,a legteljesebb nyugalomra van szüksége, hogyírni tudjon. Egy autó tülkölése már kiragadjamunkájából és órákra, sőt napokra megzavarja a koncentrációban. Ha az Íróasztalnál ül, csak ,a legyek és a méhek zenélhetnek, az embereknek csendben kell viselkedniük. Éppen ezért ritkán hív meg látogatókat magához. Egy negyedórás semmitmondó csevegés neki nem egyszer egy egész napjába kerül— Nem érdekelnek a „szenzációk“ — mondja ,vállvonogatva — és a világtörténelem napi eseményeihez nincs semmi hozzáfűzni valóm. Amit a pacifizmusról, a szociális fejlődésről és a halál után való életről gondolok, mindezt megtalálhatná könyveimben. A Nobel-díjas költő Minden kérdés visszapattan róla. Ide azután hirtelen az eszébe jut, hogy végül is ő John Galsworthy, a híres költő, aki hatvanöt éves korában megszerezte a legértékesebb babérágat, a Nobel-díjat. Éppen ezen a napon jelent meg legújabb könyve is, A virágzó vadon. Galsworthy ebben elmeséli a Forsyte-környezet ismert figuráinak az életének intimitásait. Michael Montról beszél. Fleur-ről és a bölcs Sir Laurence Mont-ról Ismét magunk előtt látjuk a kalandos költőt, Wilfrredet, aki végigszáguldozik a világon, mohamedán lesz és nem veszi feleségül Dinny Cherellt, mert árulója lett atyái istenének Dinny Htart mellette, de Willfred visszautasítja. Galsworthy nem dolgozik happyendre és a tragédiát nemesfém pengésű bűvös szavakban ábrázolja. Mialatt Galsworthy vendéreivel társalog, akkor is érezzük az egyik For- Mudolf Forster és Lude Englisch jön a Forso Mozgóba december 2-án. syte jelenlétét, aki nem mulasztja el, hogy ne tegyen ironikus megjegyzéseket. Költő és költészet annyira fel van olvadva benne, hogy Galsworthy megjegyzését éppen úgy mondhatta volna Lord Dennis, vagy Ernst Milton, akiket a „Patricius“-ból ismerünk. Az öreg Mont mosolyával mosolygott Galsworthy, amikor közölték vele a Nobel-díj hírét. A kitüntetés semmit sem változtat az életén- És olyan szorgalmasan dolgozik tovább, mint eddig, visszavonulva a világtól, „szenzáció“-mentesen. E. M. Salzer. Autószerencsétlenség a dévai országúton Egy taxiautó összeütközött gróf Horváth Tholdy Rudolfné kocsijával (Déva, november 30.) A dévai országúton súlyos autószerencsétlenség történt. Gróf Horváth Tholdy Rudolfné magánfogatán hazafelé hajtatott. Déva határában a szürkületben egy taxi közeledett feléjük, amelynek nem voltak meggyújtva a lámpái s igy történhetett meg, hogy a luxusautó teljes sebességgel a lovak közé száguldott. Az összeütközés erejének legnagyobb részét a lovak felfogták, úgy, hogy a kocsi csak 1.Debű lökést kapott, azonban ez is elég volt ahhoz, hogy a grófné a kocsiból kirepüljön, szerencsére azonban az ijedtségen kívül semmi baja nem történt. Hasonló szerencsésen járt a kocsis is, aki, amikor feltápászkodott, ijedten vette észre, hogy az egyik ló az autó hűtőjétől olyan ütést kapott, hogy azonnal megdöglött, a másik lónak az ütés pedig a lábát törte, úgy, hogy csak segítséggel folytathatták útjukat. Amikor az alperes nem mer megesküdni a helyettesi had maga helyett Hauls esküre való rábírás cílén indult eljárás egy kolozsvári ügyvéd ellen (Kolozsvár, november 30.) Az utóbbi időben sokat beszéltek a városban egy kolozsvári ügyvédről, aki ellen több feljelentés érkezett az ügyészséghez, amelyek közül az egyikben okirathamisítással vádolják. Ebben az ügyben Barboteru vizsgálóbíró folytatja a vizsgálatot, amelyet eddig még nem fejezett be-Most egy újabb kellemetlen ügyben tettek feljelentést ellene. A polgári per, amelyből bűnper támadt, ugyan már öt éve befejeződött, ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy az eljárás meg ne induljon. 1927-ben egy járásbírósági tárgyaláson Kupferstein Lőrinc Poltzer Herminnel szemben a végrehajtás felfüggesztését kérte- Kupferstein ■Lőrinc adósa volt Poltzer Herminnek, akivel mintája szerint megegyezett abban, hogy a kamatok rendezése után a tőke törlesztésére haladékot kap. Ennek ellenére azonban az asszony beszedte és végrehajtást kért ellene, amit el is .T-ttek. A tárgyal: :c * 117 pferstein og wode *dr. Scnedek Miklós kijelentette, hogyan Poltzer Hermin megesküszik arra, hogy nem igaz, amit Kupferstein állít, akkor az esküt perdöntőnek fogadja el. A tárgyalást vezető bíró beleegyezett abba, mivel azonban Poltzer Hermin nem volt jelen, elhalasztották a tárgyalást. A bíróság idézést akart küldeni az alperesnőnek, ügyvédje azonban kijelentette, hogy nem kell idéző, mert ő vállalkozik arra, hogy a legközelebbi tárgyalásra magával hozza ügyfelét. A következő tárgyalást 1927 január20-án tartották, amikor valóban meg is jelent egy nő a járásbíróság előtt, aki Poltzer Herminnek mondotta magát, 38 évesnek és özvegy asszonynak. Megesküdött arra, hogy nem igaz, amit Kupferstein állit s igy az el is vesztette a pert. Most derült ki azután, hogy az a nő, aki 1927 január 20-án a tárgyaló teremben eskü alatt vallott, nem Poltzer Hermin volt, hanem özvegy Boros Leontinné, aki amellett, hogy az idegen nevet mondotta be, a többi adat bediktálásánál saját személyi adatait jelentette be. 38 évesnek vallotta magát, mikor Poltzer Hermin közel jár az ötvenihez és özvegyasszonynak, holott az alperesnő vén leány, özvegy Boros Leontinné a jegyzőkönyv aláírásakor szinte elárulta magát, mert először a saját nevét kezdte írni, amidőn két betűt a B és a betűket le is írta. Ekkor ébredt rá, hogy itt, mint Poltzer Hermin szerepel. Hamar kihúzta a Bo kezdetet és aláírta a Poltzer Hermin nevet. Ez az ügy, amelyből kifolyólag most hamis esküre való rábírás és a bíróság félrevezetése címén feljelentést adtak be Poltzer Hermin ügyvédje ellen, aki ehhez a trükkhöz folyamodott, hogy megnyerje a kilátástalannak ígérkező pert. Természetesen nagyon kellemetlen a helyzete özvegy Boros Leontinnénak is, aki valószínűig hamis eskü miatt fog vád alá kerülni, hacsak nem tudja bebizonyítani, hogy rendkívül erős kényszer működött közre akkor, amikor rávették arra, hogy Poltzer Hermin személyesen jelenjék meg a bíróság előtt. Az ügy kivizsgálása mindenesetre rendkívüli figyelmet és pontosságot kiván, mert hasonló esetek járulnak a legnagyobb mértékben hozzá az orrvédi kar tekintélyének aláásásához. ÍZLÉS minőség ELEGANCIA MINDEN m M. NEUMANN CLUJ, PIATA UNIRII 14. SZ. RUHA